2015. szeptember 29., kedd

Nézi-e Isten az esti mesét?

A kisgyermek folyton kérdez, mindenre kíváncsi és mindent tudni akar. Egyfolytában forognak a kerekek a pici fejében. Ember legyen a talpán, akinek sikerül minden kérdésére kimerítően válaszolnia.

A különféle kérdéseket hallva, mázsás kő esik le a szülő szívéről, amikor odasétál a könyvespolchoz és leveszi Andrzej Ziółkowski Könnyű válaszok nehéz kérdésekre című könyvét. Büszkén és mosolyogva a gyermek felé fordul és megkérdezi: ­– Mit is kérdeztél, Kincsem? Állatok is kerülnek-e a mennyországba? 

Talán meglepő, de bizony ilyen kérdésekre is választ kaphatunk Andrzej Ziółkowski könyvéből. A jó hír, hogy a kiadvány nem filozófiai-teológiai szöveggyűjtemény a gyermek kérdéseire, mert „a gyermekek nehéz kérdéseire nagyon egyszerűen kell válaszolni”.  A szerző megpróbál behatolni a gyermek világába, hogy a pici ne maradjon válasz nélkül. A számtalan, gyermekek által feltett kérdés közül Ziółkowski szimbolikusan 99 olyat választott ki, amelyek főleg a Háromságos Egyistent, az angyalokat, a Szűzanyát, az apostolokat és a szenteket érintik.

Említésre méltó adatokat közöl a magyar szentek közül Szent Adalbert, Szent Gellért és Szent Imre herceg életéből. Kitér továbbá a mennyországra, valamint az első emberpárra vonatkozó kérdésekre is. Ahhoz, hogy megbizonyosodjunk róla, valóban a gyermekek számára érthető nyelvet használ-e Andrzej Ziółkowski, álljon itt A mit esznek az angyalok? kérdés és a rá adott válasz egy részlete. 

„Tán sajtos-vajas kiflit? Vagy sonkát? Dehogyis! Ha egyszer az angyal nem ember, nem is kell ennie. Az angyal szellemi lény, akinek nincs szüksége elemózsiára. Jó az angyalnak – még mosdania sem kell naponta, mert nem piszkos. Nem kell ennie, mert nem éhes. Nem kell tanulnia, mert már mindent tud. Nem kell aludnia, mert nincs szüksége álomra. Az angyalnak nincsenek problémái az idegen nyelvekkel, mert minden nyelven ért. Angyalnak lenni jó!”

Teklits Tamás

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Csehimindszenti keresztút

Csehimindszenten a rendszerváltozás előtt évtizedekig igyekeztek kiírtani az emberekből Mindszenty bíboros emlékét. Ma azonban a helyi plébános, Déri Péter atya igyekezetének, kitartó munkájának és a lelkes helyi közösségnek köszönhetően szépen bontakozik az egykori hercegprímás tisztelete. Megújultak a plébánia templomai, a bíboros szülőháza pedig kiállítással várja a Csehimindszentre látogató zarándokokat. Továbbá idén elkészült a templom körül egy egyedülálló keresztút is. A stációk felső részén Jézus Krisztus szenvedéstörténete látható, az alsó részeken pedig Mindszenty bíboros szenvedéseiről elmélkedhetünk a tőle, a XII. Piusz pápától és a Magyar Püspöki Kartól vett idézetek alapján.

A kiadvány segítségével lélekben is ellátogathatunk a hercegprímás szülőfalujába, és vele együtt imádkozhatunk:

3. stáció: Jézus először esik el a kereszttel:
„A fegyházban a szabadulás vágya időnként még fel-feltámadt bennem. Amikor azonban visszanyertem lelki erőmet: megingathatatlanná vált elhatározásom, hogy a rabhalál vagy megalkuvó szabadulás alternatívájában az elsőt választom.”

13. stáció: Jézus testét leveszik a keresztről és édesanyja ölébe teszik:
„Családomban maradjon mindenki hű hitéhez, hazájához. Édesanyámnak megköszönök mindent, amit egész életemen át, főként amit rabságom idején tett. Nincs több ily édesanya.”

Déri Péter atya ezekkel a gondolatokkal ajánlja a zarándok figyelmébe a kiadványt: „Elgondolkodtató, mélyen megrendítő és példa értékű az ország utolsó hercegprímásának a nemzetéért és a hitéért vállalt rengeteg szenvedése. A csehimindszenti keresztútnak az a célja, hogy korunk embereit figyelmeztesse, érdemes napjainkban is kiállni a keresztény értékrendért és szeretett magyar hazánkért, amelyre Mindszenty bíboros egész életében bátorította népünket.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. szeptember 22., kedd

Görgey Artúr, a példakép

Egy korábbi ajánlóban (A vízhordó ember) már találkozhattak Elmer István nevével az olvasók. Ezúttal az író egy saját regényét ajánljuk az olvasók figyelmébe. „Régóta foglalkoztat Görgey Artúr alakja. Talán azóta, hogy tizenkilenc éves koromban megismertem egy idős hölgyet – Johanna nénit – Visegrádon, aki fiatal lányként még találkozott a néhány házzal odébb remeteként élő aggastyán Görgeyvel. Az ódon ház levegőjében többször idézte föl emlékeit, s én, aki a múltbeli történéseket nem haszontalan, eldobni való kacatnak tekintem, magamba szívtam a hallottakat.”

A szerző hangsúlyozza, hogy regénye nem kíván állást foglalni a történészek vitájában, továbbá felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy Görgey Artúrra az 1848/49-es események felidézésekor gyakran úgy tekintünk, mint a legellentmondásosabb személyiségre. Elmer István érdeklődését felkeltette Görgey személyisége, továbbá az is, hogy Görgey hadjáratát az angol katonai akadémián is tanítják, valamint az emlékiratait 1914 óta sokáig nem adták ki.

A szerző többek közt ezekkel a személyes indíttatású gondolatokkal ajánlja könyvét olvasóinak: „Ki lehet ez az ember, ez a férfi, akihez – miután egyre többet olvastam róla – mindig is szerettem volna hasonlítani? Sziklából faragott, mégis érzékeny lélek... Fiam – nagyapámé mellett – az Artúr nevet kapta a keresztségben. Gyermekkorában megígértem neki, írok majd a névadójáról. Ma abban a korban jár, mint Görgey 1848/49-ben. Íme, a regény – Görgeyről és egy kissé magamról.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Elcsendesedéshez, elmélyüléshez

Tudjuk, hogy Ferenc pápa gyakran papír nélkül, szabadon prédikál. Ismeretes, hogy ezekben a homíliákban kiemel két-három fontosabb gondolatot, és azokat többször elismétli, hogy a szentmisén résztvevők számára legyen „valami”, amit biztosan haza tud vinni az elhangzott prédikációból. A Nyitott ész, hívő szív című kötetben is mintha egy-egy ilyen prédikáció állna az olvasó rendelkezésére.


A Szentatya prédikációs, lelkigyakorlatos könyve mindig időszerű, segíti és gazdagítja lelki fejlődésünket, ugyanakkor elmélyült olvasást, elcsendesedést igényel. José María Arancedo érsek, argentin püspöktársa az előszóban így méltatja a Szentatya írását: „Ez a nagyszerű könyv egy hosszú reflexiós folyamat s a hozzá szükséges imádság gyümölcse. Ezért lassan, magunknak időt adva kell olvasni, hogy valóban hasznára legyen életünknek. Hozzá vagyunk szokva a gyors olvasáshoz, futtában akarunk információkhoz jutni. Ennek a könyvnek azonban egészen más célja van.”

A négy nagy részből és ezekben különféle témákból álló gyűjtemény Ferenc pápa tanításának, gondolatvilágának tükrét tárja elénk: a Jézus szemléléséből táplálkozó életet, az Epifániát, a megjelenést, a hét egyháznak szóló leveleket és a testben végzett imádság fontosságát.

„Szívünk kitágulása megköveteli, hogy tudatosan elfogadjuk jellemünket, beleértve bűneinket is, hogy teljesen az Úr szívéhez hasonuljunk. Az öreg, érett ember az, aki nem engedi, hogy az eszmék, melyek a levegőben vannak, egészen felkavarják érzelemvilágát, hanem igyekszik tudatosítani mindazt, ami megérinti szívét, derűsen viseli a feszültségeket és a különféle lelkiállapotokat (…) és örül annak, hogy Krisztus keresztjét hordhatja vállán.”

Csuti-Mátyás Zsófia
 
•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. szeptember 16., szerda

Moha bácsi mesél

A nyári vakáció után szülőnek és gyereknek egyaránt nehéz visszarázódni az iskolába. A gyerekekben szeptemberben még élénken élnek a nyári vakáció élményei. A Leszkai András tollából született Moha bácsi nagy mesekönyvei azonban egy-egy iskola utáni délutánon jó szórakozást, felüdülést és hasznos időtöltést kínálnak a gyerekeknek és szüleiknek egyaránt.


Ugribugri hazudik


„Egy őszi délutánon, miközben a szobánkban tanultunk, Gyopár – anélkül, hogy fölnézett volna a könyvéből – csöndesen így szólt:
– Jó lenne egy kis naspolya. Van bátorságod hozzá?
Nem feleltem azonnal, de dolgoztatni kezdtem a fejem. Úgy akartam válaszolni, hogy ne tarthasson gyávának, másrészt ne is kelljen részt vennem abban. Amit tervez.


Ijedtemben azonban, hogy mégis részt kell vennem a dézsmálásban, ez a hebehurgya felelet csúszott ki a számon:
– Hátha idén megengedi, hogy együnk. Próbáljuk meg, kérjünk tőle.


– Beszélhetnél egyenesebben is, Moha: Nincs bátorságom hozzá, gyáva vagyok.
 
Kisfiú voltam még, és gyanútlan: elhittem Gyopárnak, hogy szégyellni való az idegenkedésem a csenéstől, ijedten tiltakoztam tehát:
Nem igaz, nem vagyok gyáva, és nagyon szívesen megyek veled! Csak azért mondtam, hogy kérjünk tőle, mert nagyon nehéz bejutni Borbála néni kertjébe…”

Néhány évtizeddel korábban a rádióban lehetett hallgatni Moha bácsi tanulságos történeteit, így a szülők vagy nagyszülők számára is ismerősen csenghetnek e mesék. Az író, Leszkai András nagy hangsúlyt helyez arra, hogy mi jó és mi rossz, miért jó jót cselekedni s miért érdemes kerülni a rosszat. Mindezt szereplői szájába adva, játékosan, gyereknyelven osztja meg a legifjabb generáció tagjaival. A történetek szereplői Moha, Gyopár, Urgibugri és Hetykepötyke. Hogy kik ők? Hát törpék, akik épp ezért Törpeházán laknak, a Börzsöny hegyei közt, Magyarkút mellett. E pöttöm gyerkőcökkel mindig történik valami érdekes vagy elgondolkodtató az iskolában, a játszóréten vagy éppen odahaza.

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. szeptember 8., kedd

A Vatikán titokzatos hőse a II. világháborúban

Igaz történetet olvashat az, aki kézbe veszi J. P. Gallagher: Bíbor és fekete – A Vatikán titokzatos hőse a II. világháborúban című könyvét. A kiadvány igazi bestseller és háborús krimi is egyben, amely a Vatikán Vörös Pimperneljének is nevezett Hugh O'Flaherty történetét beszéli el. A történetnek filmadaptációja is született.

A könyv főszereplője, Hugh O’ Flaherty ír bíboros és a Vatikán Kánonjogi Intézetének vezetője. Középkorú, jó megjelenésű, magas férfi, aki bokszedzéseket vesz és szereti a társaságot. Ugyanakkor elsősorban elkötelezett és mély érzésű lelkipásztor, aki fajra, nemre és származásra való tekintet nélkül igyekszik megmenteni a háború üldözötteit. Életmentő munkája során több mint négyezer üldözöttet rejteget kolostorokban és magánházakban. A legnagyobb öldöklés és zűrzavar közepette is elutasítja az erőszakot, szigorúan igyekszik megtartani és betartatni az ötödik parancsolatot: „Ne ölj!” „Tisztázzuk egyszer s mindenkorra, mi papok vagyunk, és kötelességünk segíteni mindenkin, akit veszély fenyeget, a háború áldozatain, de ölnünk azt nem szabad!” Hugh O’ Flaherty bíboros élő példája a mindenkori segítőkészségnek. Élete vezérlőelve volt, hogy aki irgalomra szorul, az számíthat az ő segítségére.

A Pimpernel jellemét jól összegzi a könyv végén olvasható nekrológ: „Hugh O’ Flaherty mindenekelőtt nagylelkű és hamisítatlanul ír volt. Tágas szíve nyitott volt minden ínségre, és pazarlóan sok erőfeszítést tett arra, hogy enyhítse a szenvedést, bármely formában is találkozott vele; e jellemvonása miatt könnyen megtalálták a szegény sorsok. Minden bizonnyal mérhetetlenül sokat költött jótékonyságra – jelmondata mindig ez volt: Helyezd kenyeredet a folyóvíz színére… (Préd 11)”

•     •     •


A történelmi regények rajongói számára ajánljuk Frideczky József: Roma Aeterna című könyvét, amely a Római Birodalom hanyatlásának időszakába kalauzolja el az olvasót, és hiteles képet ad Szent Benedek útjáról és koráról.

Az olvasmányos regény fő kérdése, hogy ki tud a rómaihoz hasonló új uralmat teremteni Itáliában és a Földközi-tenger partvidékén? Vajon milyen világnézet kerül ki győztesen? Képes-e arra egy fiatalember, hogy lelki-szellemi megújulást hozzon Európába?

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. szeptember 2., szerda

Ön szívesen állna a katedra túloldalán?

Katedra. Bizonyára sokunknak eszébe jut erről a szóról az iskola, a diákévek és a diákcsínyek időszaka, netán még egy-egy szigorú tanító vagy tanár alakja is felbukkan emlékezetünkben. Aktuális könyvszerdánkban Sebő József könyvét lapozzuk fel. Címe: A katedra túloldalán. A könyvből azonban kiderül: a kihívásokat fogadhatjuk derűsen is.

Nem te vagy az ismeretek kizárólagos forrása – kezdi gondolatait a szerző. Nem is lehetsz! Korunk sokcsatornás világában te már csak egy vagy a sok közül. Az internet, az érintőképernyős okostelefon, a televízió, a DVD, a szinte korlátlan utazási lehetőségek olyan élményekhez juttatják a diákokat, melyek korábban elképzelhetetlenek voltak. Ezért olyan feladatokat is adj, amelyek csak ezeknek az eszközöknek a segítségével oldhatók meg.

Kapcsold össze a tananyagot az élettel! – buzdít Sebő, és azt tanácsolja, hogy a tankönyvi példák helyett érdemes a mindennapi életből meríteni. A figyelemfelkeltő példák mellett az sem utolsó, ha a tanár saját személyiségét is latba veti a kívánt eredmény elérése céljából. Hiszen, ahogy a szerző is rávilágít: A pedagógus legfontosabb munkaeszköze: a személyisége.

Sebő humorral fűszerezi mondandóját: Ha belépsz egy osztályba, harminc potenciális ellenfeled néz veled farkasszemet. Mindegyik attrakciót vár tőled. Légy színes! Légy eredeti! A diákélet egyik központi kérdése megvizsgálni, ki az erősebb: mi – vagy te? Őrizd meg a lélekjelenléted, ne veszítsd el a fejed, mert akkor ők győztek. Ha belépsz egy osztályba, a valóság vár rád. Néha egy másodperc alatt kiderül, hogy abból, amit elterveztél, vajmi keveset tudsz megvalósítani.

Sebő József könyve gyakorlatias olvasmány pályakezdő pedagógusoknak, szórakoztató, szellemes olvasmány szülőknek, és hasznos könyv tapasztalt tanároknak – hiszen a megújuláshoz mindig szükség van új ismeretekre és új nézőpontokra. Jó barangolást kívánunk mindenkinek! 

Csuti-Mátyás Zsófia