2017. március 30., csütörtök

Mi Isten lakcíme?



Többek között erre a kérdésre is választ ad a Jézus az Eucharisztia lángja című könyv szerzője, Joseph Vadakkel atya, a Legszentebb Oltáriszentség Missziós rend papja. Lelkigyakorlatos központ alapítása, új evangelizációs tevékenység, európai lelkigyakorlatok fűződnek a nevéhez. Szerepel többek között a Fülöp-szigeti Televízióban, de a német, osztrák és svájci katolikus médiában is. Könyvét elsősorban azoknak ajánljuk, akik szeretnének közelebb jutni Jézus szeretetéhez az Eucharisztián keresztül.

„Ha valaki megkérdezi tőletek, mi Isten lakcíme, mit feleltek? A menny, a templom, a tabernákulum, vagy ezt: »Nem tudom, ezt senki sem tudja pontosan.«? Nem, ezek a válaszok, nem találják el a lényeget, mert Isten lakcíme te vagy, vagy én vagyok, mert Isten benned és bennem lakozik.”

„Megismerni Isten lakcímét annyit jelent, hogy mi munkálkodunk Érte és az Ő országáért, érezhetővé tesszük az emberek számára, hogy Isten bennünk lakik és mi beszélgetőtársai, munkatársai vagyunk.”  

A rövid tartalomból:

Isten szeret engem

  • Jézus atya-élménye
  • Isten mosolya
  • Isten lakcíme


Találkozásod Jézussal

  • Mária Magdolna Jézus-élménye
  • A Péter-élmény
  • A te Jerikó-élményed


Jézus, a te Eucharisztikus lángod

  • Az Eucharisztikus láng ereje
  • A Saul-élmény
  • Jézus, az igazi szőlőtő
  • Légy Jézus testvére


Szentlélek, szükségem van rád

  • Jézus tüze, a Szentlélek


Mária példaszerű élete

  • A Boldogságos Szűzanya hét mondása
  • A Kána-élmény


A mélységes öröm és az igazi boldogság titka

  • Az Úrban érzett örömömben van az erőm
  • Jézusnak add az első helyet


Minden fejezet végén imádság található, amelyek segítségével gyakorlatban is elsajátíthatjuk a József atya által leírtakat.

Imádkozzunk!
(részlet az első fejezet imádságából)

„Mennyei Atyám, imádlak és dicsérlek Téged! Lelkemet és mindenemet, amim van, eléd hozom, és meghajlok előtted. (…) Köszönöm kegyelmedet és szeretetedet... Mosolyod boldoggá tesz, meg szeretném változtatni az életemet, hogy csodálatos ajándékot adjak neked... Mennyei Atyám, most megtanultam, hogy a te és az én lakcímem ugyanaz, és hogy ezáltal megszemélyesítem a te névkártyádat. Állj mellettem, hogy mindig olyan névkártyát adjak át az embereknek, amelyik méltó hozzád, és megszerzi neked a kellő tiszteletet. Emlékeztess rá minden nap újból, hogy foglalkozzam a Te igéddel, mivel a te gondolataid ismerete nélkül nem tudok semmit véghez vinni sem magamnak, sem embertársaimnak. Küldd el Szentlelkedet, hogy a kellő időben eszembe juttassa Igédet, hogy azzal tanúságot tegyek rólad, és hozzád vezessem az embereket. Köszönöm, mennyei Atyám.”

A szerző hangsúlyozza, hogy Isten kegyelméből és gondoskodásából élünk mindannyian, és ezek nélkül nem tudunk továbbhaladni életünkben. „Tudatosan vagy tudattalanul, de földi életünk során mindnyájan megtapasztaljuk Isten kegyelmeit és gondoskodását. Ha azonban imádkozunk érte, akkor Isten kegyelme, gondoskodása és csodái láthatóbbak és érezhetőbbek lesznek életünkben” – hívja fel rá a figyelmünket József atya, és kifejti, csak rajtunk áll, hogy elgondolkozzunk azon, miként változtassuk meg életünket ahhoz, hogy Istennek ragyogó mosolyt okozzunk.

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. március 22., szerda

Születésnapjaink életünk során

A hívő embereknek nemcsak egy születésnapja van, gondoljunk csak a megkeresztelésünkre. Anselm Grün Gondolatok születésnapra című könyvében a következő témákról elmélkedik: megszületés, élettörténet, születésnapi jókívánságok, mit kívánok magamnak?, az életem születésnapjai számokban, a keresztség–megszületünk Istenből, az életem nyoma, fogadalmak, hála és születésnapi áldások.

A születés és az istengyermekség kapcsán mindig Jeremiás próféta gyönyörű gondolatai jutnak eszembe: „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, magamnak választottalak.” (Jer 1,5)

„Nem csupán megszülettél. Meg is kereszteltek.” A szerző arra figyelmeztet, hogy „nem gondolhatsz úgy a születésedre, hogy ne gondolnál egyben a második születésedre is, arra, hogy megkereszteltek, amikor megszülettél Istenből. A keresztség szimbólumok segítségével mutatja meg, hogy mi a születésed titka. Nem csupán a szüleid gyermeke vagy, de Istené is. (…) Vízzel öntöttek le. Ez azt jelenti: soha nem fogsz kiszáradni, megkövülni. Olyan forrás van benned, amely sohasem apad el: a Szentlélek forrása.”

Anselm Grün könyvének segítségével az olvasó áttekintheti eddigi életútját, elmélkedhet élete fontos és kevésbé lényeges, pozitív és negatív eseményeiről, a Jóistennel való kapcsolatáról. „Az élettörténeted elválaszthatatlan attól a személytől, aki vagy, hozzátartozik páratlan lényedhez. Ezért a születésnapodon mindenképp szánj időt arra, hogy átelmélkedd az élettörténetedet.”

  • Hogyan végezted a munkádat? Voltak különleges feladataid, értek különleges sikerek, szenvedtél kudarcoktól, nehézségektől?
  • Mi történt a családodban? Hogyan fejlődtek a gyerekeid, hogyan alakult a házastársadhoz vagy a barátaidhoz fűződő viszonyod?
  • Adódtak-e rendkívüli pillanatok az elmúlt esztendőben: kerek születésnapok a rokonaid körében, évfordulók, különleges ünnepek? Mi okozott számodra különleges boldogságot az elmúlt év folyamán?

A szerző mindezek átgondolása után arra biztatja olvasóját, hogy elmélkedje át az elmúlt évet Isten színe előtt, és tegye fel a kérdést: „Mit akartál közölni velem az elmúlt esztendőben? Mikor találkoztál velem, és mikor ráztál fel, hogy nyissam ki végre a szemem? (…) A születésnapodon igyekezz az egész életedet hálásan áttekinteni Isten színe előtt, s próbálj meg beszélni Istennel arról, hogy mit akar mondani neked mindazzal, amit átéltél, s miként válaszolhatnál neki ma, a születésnapodon.”

Anselm Grün hangsúlyozza, hogy egy-egy születésnap megünneplésével kifejezzük azt, hogy van értelme az életünknek, s örülünk létezésünknek. „Igent mondunk az életünkre. A születésnapját csak az az ember tudja megünnepelni, aki elfogadja önmagát és az életét.”

Hiszen te formáltad bensőm,
s anyám méhében te szőtted a testem.
Dicsőítelek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos minden műved.” (Zsolt 139,13)

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. március 13., hétfő

Kezdő szülők dilemmái



A minap olyan könyv akadt a kezembe, amely pontosan azokat a kérdéseket boncolgatja, amelyek az utóbbi két évben leginkább foglalkoztattak. A 12 dolog, amit jó lett volna tudni,mielőtt szülők lettünk című könyvében a neves párkapcsolati tanácsadó, Gary Chapman a tőle megszokott élvezetes, olvasmányos stílusban boncolgatja a kezdő szülők legnagyobb dilemmáit.

Lássuk, melyek azok a nevezetes kérdések/élethelyzetek, amelyek Chapman tapasztalatai szerint a kisgyermekes szülőket foglalkoztatják, s amelyeket a szerző könyvében részletesen kifejt, gyakorlati feladatok és megválaszolandó kérdések segítségével boncolgat és persze saját tapasztalatait is megosztja az olvasóval.


  • az időbeosztás megváltozása
  • szobatisztaságra szoktatás
  • gyereknevelés és korlátok
  • gyerekek érzelmi és testi egészsége
  • szülői minta adása
  • társas készségek és tanulási képességek
  • a gyerek tanítása
  • robotpilóta-üzemmód
  • a gyermek: örömforrás


A robotpilóta-üzemmódról

Sajnos saját tapasztalatból tudom, hogy az ún. robotpilóta-üzemmód bekapcsolása nem vezet semmi jóra a házasságban. Egy-egy nehéz élethelyzetben, fokozottabb terhelés alatt vannak, akik robotpilóta-üzemmódba kapcsolnak, vagyis gondolkodás és érzelmek nélkül, egymás mellett, de nem egymással karöltve élik a mindennapokat, végzik a dolgukat. Vajon ez elegendő ahhoz, hogy a családi gépezet jól működjön? Én úgy tapasztaltam, hogy a működéshez egy darabig elegendő, de nem hoz magával boldogságot.

A párkapcsolati szakértő gyakorlati tanácsai: „Mindenek előtt határozzuk el, hogy gyermekünk mellett a házasságunkra is gondot fordítunk. Legyen ez a férj és a feleség közös döntése... Határozzák el, hogy változtatnak a hozzáállásukon és a viselkedésükön, és hajlandók új dolgokat tanulni...” A kommunikáció a házasság oxigénje – véli a szerző. „Javaslom, hogy mindennap szánjunk időt a beszélgetésre. Ha csak tizenöt percre is, de fontos, hogy naponta leüljünk, és meghallgassuk egymást.” Gary Chapman a szeretetnyelvek pozitívumait is megemlíti – erről részletesebben Az 5szeretetnyelv – Egymásra hangolva című könyvében olvashatnak.

Gary Chapman könyvét elolvasva úgy látom, amennyiben sikerül a „robotpilóta-üzemmódból” átkapcsolni az „egymás társai, támaszai vagyunk üzemmódba”, akkor könnyebben megoldhatók a szerző által felsorolt problémák/élethelyzetek, s az is világosság válik, hogy gyermekünk bearanyozza életünket, létezése, fejlődése olyan örömmel tölt el, amely egész életen át kitart.

A gyermek örömforrás

A szerző hangsúlyozza, hogy minden szülőnek észre kellene vennie, hogy gyermeke valódi örömöt, boldogságot hoz az életébe. Ez azonban akkor sikerül, ha jóban vagyunk saját magunkkal.

„Ha nem vagyunk békében önmagunkkal, a társunkkal és Istennel, akkor valószínű, hogy a szülői feladatok is inkább terhet jelentenek a számunkra, mint örömet.”

„Kérdezzük meg magunktól: mit tettek a szüleim, vagy mit mulasztottak el, amit én másképp szeretnék csinálni?”

Végül egy kis önismereti játék! 1-től 10-ig jelölhetjük, ránk mennyire jellemzőek az alábbi fogalmak:

  • szeretet (   )
  • öröm (   )
  • békesség (   )
  • türelem (   )
  • szívesség (   )
  • jóság (   )
  • hűség (   )
  • szelídség (   )
  • önuralom (   )

Csuti-Mátyás Zsófia

2017. március 6., hétfő

Aki nem félt



A közösen végzett imádságnak óriási ereje van. A Szombathelyi Egyházmegye hívei és minden magyar katolikus hívő együtt ünnepelhette Batthyány-Strattmann László boldoggá avatását 2003-ban. 2017-ben pedig az egyházmegyénkben és az országban élő hívők még buzgóbban imádkozhatnak a 60 éve meggyilkolt Brenner János atya boldoggá avatásáért a Brenner János Emlékév keretében, bízva abban, hogy mielőbb a boldogok sorában tisztelhetjük egyházmegyénk vértanú sorsú papját.

„A hívek buzgó és kitartó imájának köszönhetően a római eljárás menete, ha lassan is, de szépen halad előre. Már csak a bíborosok tanácsának kell döntenie és utána a Szentatya elé kerül Isten szolgája Brenner János boldoggá avatási ügye. Sokkal inkább azért volna szükséges Brenner János iránti tiszteletünket megújítanunk, hogy a boldoggá avatásnak legyen igazán oka, legyen igazán értelme. Hiszen csak azt fogjuk szívből tisztelni oltárainkon, csak annak a közbenjárását fogjuk szívből kérni imádságainkban, akit valóban ismerünk, aki valóban közel áll hozzánk– írja körlevelében Császár István egyházmegyei kormányzó úr.

Brenner János atya életútját, személyiségének vonásait segít megismertetni az Olvasóval a Nem félek című füzet. A kiadványt családi fényképek színesítik, valamint János atya lelki naplójának rövid részletei, egykori iskolatársak és hívők néhány soros személyes visszaemlékezései és a boldoggá avatásáért végezhető imádság is olvasható benne.   

Pillantsunk bele a kiadványba!

Egyik iskolatársa így jellemezte János atyát és családját: „Látszott, hogy jó helyről jött ez a három fiú, mert az édesanyjuk rendkívüli ember volt. Csak láttam, és egy-két szót váltottam vele, de mutatta azt, hogy a családi háttér nem közönséges volt Brenneréknél...”

Egy hívő pedig így emlékezik vissza az ifjú káplánra: „Volt egy bizonyos kisugárzása, amit nem is lehet szóban elmondani. Szerették az emberek, és igyekeztek odamenni, ahol ő volt, és hallgatni a szavát. Valami volt benne, ami vonzotta az embereket... Ő nem tudott elmenni ember mellett úgy, hogy meg ne állt volna, és akárcsak két szót ne szólt volna hozzá... tanúságot tett minden pillanatban a hitről.”

„János atya látszólag nem vitt végbe nagy dolgokat, mégis rövid, két és fél éves papi szolgálata során a hívek nagyon megszerették. Megérezték benne az igazi elkötelezett, imádságos lelkületű papot... A kommunista hatalom rossz szemmel nézte, hogyha egy pap a fiatalokkal foglalkozik. János atyának is ez volt az egyik „bűne”, hiszen a plébánia második otthonuk volt a fiataloknak.”

Nem félt, bár tudta, hogy veszélyben van

Prazsák Mihály, az állami egyházügyi megbízott Kovács Sándor megyéspüspökkel el akarta helyeztetni a fiatal káplánt. Kovács Sándor ezt közölte is Brenner Jánossal, ám ő azt felelte: „Nem félek, szívesen maradok.” A püspök úgy döntött, nem helyezi el János atyát, mire az állami egyházügyi megbízott annyit mondott: „Jó, akkor lássák a következményeit!”

János atya tudatában volt annak, hogy figyelik őt. Egy alkalommal említést tett arról egy szerzetes múlttal rendelkező hívőnek, hogy hamarosan jön az ÁVO... Ő nem egy végzetszerű gyilkosság áldozata, hanem önként, tudatosan vállalt áldozat, hiszen a gyilkosság előtt már többször érték atrocitások, halálos fenyegetések... Ő nem félt, nem lett kevésbé buzgó a papi munkában, nem lett kevésbé elkötelezett a fiatalok lelki gondozásában.”

Brenner János atya életét hitéért, Krisztus ügyéért áldozta fel papi szolgálatának végzése közben. Imádkozzunk érte minél többen, minél többször, hogy mihamarabb a boldogok sorában tisztelhessük egyházmegyénk vártanú sorsú papját.

Csuti-Mátyás Zsófia