2016. március 8., kedd

Mennyekbe fölvett Királyné… - Egy könyv az 1950-es évek Mária-tiszteletéről

Kovács Sándor megyéspüspök 1950-ben a neves Márai-kutatónak, Bőle Kornél domonkos szerzetesnek különleges feladatot adott: állítsa össze a Szombathelyi Egyházmegye Mária-enciklopédiáját.
 

A kérés hátteréhez tudni kell, hogy miután XII. Piusz pápa 1950. november 1-én kihirdette Munificentissimus Deus kezdetű apostoli rendelkezésében Mária test szerint való mennybevitelének dogmáját, ezzel szinte egyidejűleg elrendelte, hogy a Rómában működő Mária-központ világszerte gyűjtse be, rendszerezze és dolgozza fel a Katolikus Egyház Mária-tiszteletének hagyományait, a tisztelethez kapcsolódó liturgikus és paraliturgikus hagyományokat, a Mária-tisztelet kapcsán létrejött műalkotásokat, épületeket. A Mária-központ a pápa kívánságának megfelelően összeállított egy kérdőívet, amelyet a világegyház összes egyházmegyéjébe elküldtek, azzal a kéréssel, hogy a püspökök plébánosaiktól egyenként kérjenek jelentéseket, azt központilag dolgozzák fel, s juttassák vissza a római központba.
 
Az így beérkezett jelentések képezik a „Mennyekbe fölvett Királyné…” „A Mária-tisztelet emlékei a Szombathelyi Egyházmegyében az 1950–51-es felmérés alapján” című, a Szombathelyi Egyházmegyei Levéltár és a Martinus Kiadó legújabb kiadványának gerincét.
 
Mindezek mellett tudni kell, hogy a Magyar Katolikus Egyház bizonyos szempontból a lehető legrosszabb pillanatban kapta meg ezt a feladatot, hisz a kommunista párt egyházellenes terrorja, majdhogy nem ekkor érte el tetőpontját: az ifjúsági szervezetek betiltása, az iskolák államosítása, s Mindszenty hercegprímás, majd több magyar főpap letartóztatása után, illetve azzal egyidejűleg, brutális módon folyt le a szerzetesrendek feloszlatása. Az Egyház szervezetét szétzilálták, a papok és a hívek félelemben töltötték mindennapjaikat.
 
Az atyáknak ilyen körülmények között kellett elvégezniük a jelentéshez szükséges anyaggyűjtést, illetve az összegyűjtött anyag feldolgozását. A plébánosoknak – ha őszinte és részletes leírást akartak adni – a munka puszta megírása is nem kevés kockázattal járt. Levelükben például többen tanúságot tettek Mindszenty bíboros mellett, illetve hangoztatták az általa elindított Mária-napok hasznát és sikerét.
 
A jelentéseket olvasva kirajzolódhat előttünk egy olyan, szinte katakombaszerűen működő Egyház képe, amikor fejkendős mamókák szinte hősies módon őrizték meg az elődjeiktől örökölt hitet, hagyományt és feladatot. Tudni kell: azok, akik akkoriban nem engedték lebontatni a házuk utcafrontján lévő keresztet, Lourdes-i Mária-szobrot, a megélhetésüket kockáztatták.
 
A szombathelyi Mária-gyűjtés különlegessége, hogy minden plébániáról érkezett be jelentés, így a helytörténészek számára a most a Martinus Kiadó által megjelentetett mű szinte megkerülhetetlen lesz. Az egész egyházmegyére kiterjedő felmérés által ugyanis olyan művészi, néprajzi emlékek őrződtek meg, amelyekről más módon talán nem is volna tudomásunk.
 
A szerkesztők (Hoósné Péterfi Alexandra, Pál Ferenc, Rétfalvi Balázs) ezzel a művel kívánnak emléket állítani azoknak a papoknak és híveknek, akik a magyar egyháztörténet egyik legsötétebb időszakában is hittek egy jobb, szebb Magyarország eljövetelében, ahol az őseiktől örökölt hitet, hagyományt és Mária-szeretetet végre szabadon gyakorolhatják.

Pál Ferenc