A pap és a nő

Bibliai történetek alapján Jézus nőkkel való kapcsolatáról, ezzel párhuzamosan pedig a katolikus lelkipásztorok és a női nem mai viszonyáról beszélget Kőrösiné Merkl Hilda irodalomtörténész, Varga László kaposvári plébános és Magyar Balázs pszichiáter e könyv lapjain.

Két helytelen hozzáállás és a pap-nő kapcsolatról való gondolkodásmód létezik: az egyik a naivitás, a mások pedig a gőg. „Mindannyiunknak vannak határai. Ezek felismerése, beismerése és tiszteletben tartása, illetve betartása sokat segít minden kapcsolatunkban” – vallja Varga László atya, majd rámutat arra, hogy a lelkipásztor sokszor azért kerül csapdába, mert nem meri beismerni, hogy neki is szüksége van elismerésre, személyes kapcsolatra, szelídségre, jó szóra, pihenésre. „Nagyon gyakran nem Istent szolgáljuk, hanem egy szívünkben őrzött bálványt, azaz az ideális pap képét, ez előtt borulunk le (borulnak le mások is), és ebbe rokkanunk bele, vagy bénulunk meg, ha nem találjuk.” Kőrösiné Merkl Hilda a határokat illetően így fogalmaz: „A másik ember szabadságát csak úgy tisztelhetem, ha tudatosítom magamban, hogy az én szabadságom addig a pontig terjed, ahol az övé kezdődik.” Nehéz ezt tiszteletben tartani – vallja Kőrösiné –, különösen gyerekeket, családtagokat, gyengébbeket illetően, mégis szem előtt kell tartanunk, hogy minden embertársunkat megilleti a tisztelet, hiszen a másik fél ugyanúgy Isten teremtménye, mint én, s úgy is kell tekintenem rá saját érdekeimtől, vágyaimtól és érzéseimtől függetlenül.

A testiség kérdésköre kapcsán Varga László atya hangsúlyozza, hogy a lelkipásztor másokkal való kapcsolatát nagyban meghatározza, hogy milyen a kapcsolata a saját testiségével. László atya e téren rendkívül fontosnak tartja, hogy a pap nemisége szervesen épüljön be papi identitásába, lényébe és érzelmi életébe. „A testünk és a szexualitásunk egymástól elválaszthatatlan, ebből eredően ez a kettő meghatározója a lelki életünknek, az Istennel való kapcsolatunknak is.”  Varga László atya szerint fontos, hogy a pap, mint férfi és a nő egyaránt beépíthesse a saját nemiségét az őszinte szeretetbe, hogy ezáltal nyissanak az egység felé, ahogy az Jézus és a szamáriai asszony esetében is történt.

A megfelelő kapcsolat kialakításához és fenntartásához szükséges a papok részéről egyfajta képesség kialakulása, amelynek segítségével elkerülhetők a nem kívánt helyzetek, konfliktusok, félreértések. „Ehhez el kell mélyíteni az Istennel való szentségi kapcsolatot, és lassan kialakul egy megkülönböztető képesség, hogy tudjam, mikor melyik lábamon táncolok. Fontos az önismeret – gyenge pontjaim ismerete is, mert kötődés csak akkor jöhet létre (érzelmi), ha van hova kötnie bennem. Tudatosítani, hogy laza emberi kötődésekre papként is szükségem van, mert ember vagyok, és ezzel együtt tisztában kell lennem a határokkal is.”

A helytelen közeledés egyik formája az, amikor női rivalizációba vonják be a lelkipásztort, s mintegy villámhárító szerepet szánnak neki. „Így volt ez mindig” – véli Magyar Balázs. „A pap különleges forrás, markáns szerep-személy, a fekete ruha alatt pedig egy titokzatos férfi. Ugyanakkor különleges hallgatóság, kritikus személy is, megéri versengeni a véleményéért, a kegyeiért. A pap jól teszi, ha nem engedi a körülötte folyó vetélkedést, és Jézus példáján gyógyítani próbálja a panaszkodót, bajkeverőt” – hangsúlyozza a pszichiáter.

Kit képvisel ma a pap? Jézust (Egyházat), vagy lehet-e saját véleménye? Kőrösiné Merkl Hilda szerint a legszerencsésebb, ha a lelkipásztor Jézust, azaz az Egyházat képviseli. Előfordul azonban, hogy egy egyházképet képvisel, amely vagy túlságosan modern vagy az ellenkezője, túlságosan feudális, ezért nem segít megoldást találni a rászorulónak. „A papnak jó, ha van saját véleménye, de ha az nem a krisztusi értékrend alapjára épül, akkor eltérít az Egyháztól. Az elszakadás végképp kirekeszti a bűntől és megoldatlan helyzetétől szenvedő férfit vagy nőt. A pap véleményének súlyát és hitelét azonban elsősorban nem a retorikája, hanem élete és tettei teszik hitelessé, vonzóvá. Ebben rejlik valódi tanúságtétele a Mesterről. ”

„A teremtés csodája folytán minden emberben rejlik valami a női és a férfi karakterből. Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése című képén az Atyának hazatérő fiát átölelő kezei közül az egyik erős férfikéz, a másik hasonló formájú, de finomabb női kéz. Fia iránti szeretete apai és anyai szeretet egyszerre. Az apakép és az Atya képe mindnyájunkban összekapcsolódik. Ennek megtapasztalása legalább olyan mélyről fakadó vágy bennünk, mint a szexualitás mélyén rejlő vágy, hogy szeressenek. Az európai nyelvek mindegyikében, a magyarban is, a papot nem véletlenül hívjuk Atyának. Ha paphoz fordulunk, úgy érezzük, hogy az Atyához is fordulunk, fordulnánk. A papi hivatásnak mind az Egyház, azaz az intézmény oldaláról, mind az emberi elvárások oldaláról idealizált a képe.”

A papra vagy a szerzetesre másképp tekintenek az emberek, nem úgy, mint földi halandókra. A nők papra irányuló figyelmének mélyén pedig az apa/Atya utáni vágyakozás rejlik. „A családokban ezt napjainkban, a szemérmetlen pszichés önmutogatás korában is szégyenlősen kezelik, sőt még gyakrabban elhallgatják. Az erő, a biztonság, a védelem a tekintély az apa/Atya szinonimái, ezért vágyunk rá. Az ember minden modern kori tiltakozás ellenére vágyik tekintélyt látni maga előtt. Az ideálok, a modellek keresése, a sztárok csodálata mind ezt tanúsítja. Annak oka, hogy a legfőbb tekintély sok ember számára nem az Isten, többek között a szekularizáció és a még veszélyesebb relativista irányzatok hatásának következménye” – olvasható a könyv utószavában.

Vágyunk a szeretetre, a tiszteletre, a másik ember elfogadására, ez azonban munka, tudatos cselekvés, mely erőfeszítést, kitartást követel. „Másképpen nem létezhetnek. Megvalósításukhoz erőt kell merítenünk valahonnan. Akaratunk, értelmünk, érzelmeink motorja nem nélkülözheti az üzemanyagot. Vissza kell térni a forráshoz, élő vizet kell meríteni a kútból, ahogyan a szamáriai asszony tette.”

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Kőrösiné Merkl Hilda & Magyar Balázs & Varga László: A pap és a nő (3200 Ft)

Fontos küldetésünk – boldognak lenni

Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm, a bánat, amin osztozunk, fél bánat – tartja egy svéd közmondás. Wass Albert író, költő szavai pedig ekképp buzdítanak: „Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.” Időnként talán mindenkinek szüksége van arra, hogy tudatosítsa magában: az életöröm fellelhető, még akkor is, ha éppen kilátástalan helyzetbe kerültünk vagy tragédia ért bennünket. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk, amink van, néha meg kell tapasztanunk a veszteséget is.

Az öröm szent, de a fájdalom is az, véli a szerző, Perlaky Lajos, hiszen szükséges, hogy időnként az is jelen legyen az ember életében, hogy megadja az örömök kellő hátterét. „A fájdalomban még a profán szem is felfedez valami magasba vivőt, szárnyalót, magasztosat. Már a sztoikusok hirdették, hogy a fájdalom nem baj... mert a fájdalom szép. A görög filozófusok egész sora bizonyította, hogy fájdalom nélkül nem tudnánk örülni, tehát ne is reméljük és ne is kívánjuk, hogy azok teljesen eltűnjenek. »Vedd el a vértanúktól gyötrelmeiket – mondja Szent Ambrus –, és azt veszed el tőlük, ami őket boldoggá teszi.«” A szentek esetében nem a boldogság tagadásáról van szó, hangsúlyozza a szerző, hanem egy átszellemültebb, magasztosabb lelki boldogságról.

Érdemes szem előtt tartani, hogy a fájdalom és annak feldolgozása után öröm fakad. A szerző hangsúlyozza a kiegyensúlyozott családi élet örömforrás jellegét. „A világ mai vihara, zűrzavara, kuszáltsága ellen csak úgy küzdhetünk, ha legalább egy parányi helyen összhangot, békét és biztonságot teremtünk. A dolgozó embernek ma alig van egyéb öröme, mint a család, alig van egyéb vigasza, minthogy ketten együtt nem olyan szegények, ketten együtt kétfelé oszlik a gond. Az otthon manapság sokszor az egyetlen és utolsó sziget a bajok árvizének közepén. Sok szépség eltűnt életünkből, de az otthon ma is elárulja a titkos muzsikáját annak, aki szereti.”

Perlaky Lajos úgy véli, tudatosan kell dolgoznunk saját boldogságunkon. „Üdítsd fel naponta a szívedet, örülj még ma! Rendezd úgy a dolgaidat, hogy mindig legyen valami kellemes várnivalód” – buzdít a szerző. A keresztény embert életöröméről is felismerik. Egy hívőnek küldetése, hogy életörömöt sugározzon mások felé. „Ne kényszerítsük embertársainkat, hogy folyton velünk együtt szenvedjenek, nincs jogunk, hogy lehangoltságunkkal, rosszkedvünkkel másokat megfertőzzünk. Tudjunk örülni a többiek örömének, ha haragudjunk azokra, akik még tudnak nevetni, hagyjuk, hogy legyen vidám az, aki vidám akar maradni, hiszen ki tudja, mi vár rá még az életben... A vidám kedély nem zárja ki a komoly életfelfogást, nem jelenti a folytonos üres szórakozást – az igazi öröm egy belső dal” – írja Perlaky Lajos.

S végezetül még egy szép gondolatsor: „Mindenki megér mindent az életben, a porig aláztatás mélységeit éppúgy, mint a szív mennybe menetelének perceit. Az ember ma gazdag, holnap szegény, ma egészséges, holnap beteg, ma örül, holnap semminek se tud örülni, ma tömjénezik, holnap vérig sértik. Idelent a csillagok alatt egyenletesen nyugodt, egyformán boldog élet lehetetlen, a sors nem tűri sem a tartós szerencsét, sem a tartós szerencsétlenséget. Az emberi szív képtelen csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni. Olyan ember, aki folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna zokogni. Az emberi lélek úgy van alkotva, hogy csak reménykedve tud élni. Ahelyett tehát, hogy Istent vádolnád azért az egyedülálló, gyötrelmekből és édességekből összeragasztott csodáért, melyet életnek nevezünk: köszönd meg, hogy azt olyan szeretettel nyújtja neked.”

Van, hogy belemerülünk az önsajnálatba és mindennek csak a rossz oldalát látjuk. Érdemes ilyenkor elbeszélgetnünk másokkal az ő problémáikról vagy csak egyedül kézbe venni egy olyan könyvet, amely felhívja figyelmünket az életöröm fontosságára, a mindennapjainkban fellelhető apró boldogságokra, hiszen ezek adják az élet sava-borsát.

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Perlaky Lajos: Az életöröm filozófiája - Vigasztalások könyve (1600 Ft)

Anthony de Mellótól szemezgetünk

Mai szerzőnk munkássága, írásai és üzenetei gyakran robbantanak ki vitákat katolikus körökben. Az indiai származású jezsuita szerzetes, Anthony de Mello nevét, könyveit és lelkigyakorlatos írásait sokan ismerik és olvassák. Művei kapcsán vallotta: „az igazságot visszautasítjuk, de képtelenek vagyunk ellenállni egy rövid kis történetnek.” Magyarul is olvashatók rövid történetei, többek közt „A szeretet útja”, „A csend szava” és „A madár dala” címmel.

De Mello Bombayben született 1931-ben. 16 éves korában belépett a Jézus Társaságába, később Barcelonában filozófiát, Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát tanult. Misszionáriusként Indiában olyan környezetben szolgált, ahol az emberek túlnyomó többsége a keleti vallások valamelyikét gyakorolta, s nem katolikus volt. Bár de Mello élete végéig a jezsuita rend tagja volt és könyveit egyházi engedéllyel adta ki, munkásságán érezhető ez a kettősség. Éppen ezért az örök érvényű emberi értékek és igazságok mellett érdemes kiszűrnünk a katolikus tanítással nem minden esetben összeegyeztethető gondolatokat, amelyek fel-felbukkanak könyveiben. Írásai az emberi lélek mélyére kalauzolják az olvasót. Ma ezekből szemezgetünk.

– Nem azért figyelsz – mondta a Mester –, hogy felfedezz valamit, hanem azért, hogy találj valamit, ami igazolja elképzeléseidet. Nem azért érvelsz, hogy rálelj az igazságra, hanem hogy megvédd a saját gondolataidat.

Mesélt arról a királyról, aki amikor keresztül utazott egy kisvároson, egy nagyszerű céllövő nyomait látta lépten-nyomon. Mindenütt körök voltak festve a fákra, csűrökre és kerítésekre, pontosan a közepükben egy lyukkal. Kérte, hogy találkozhasson ezzel a különleges mesterlövésszel. Kiderült, hogy az illető egy tízéves fiú.

– Ez hihetetlen – mondta a király csodálkozva. – Hogy csinálod ezt?

– Pofonegyszerű – hangzott a válasz. – Először lövök, aztán festem a köröket.

– Először tehát meghozod a következtetéseidet, és a feltételeket később köréje építed – mondta a Mester. – Csak így tudsz az ideológiáidban és a vallásodban is kitartani, nemde?

Az abszurd egypercesek mindegyik történetét csak egy percbe kerül elolvasni. A Mester nyelvezetét valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, sőt egyenesen értelmetlennek fogja találni az olvasó. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy felébresszen. A lapok közt elrejtve – nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és légkörében – ott van az a bölcsesség, amelyet nem lehet emberi beszéddel közvetíteni – olvasható a könyv ajánlásában.

•     •     •

A Forrás fakad című könyv rengeteg lelkigyakorlatot tartalmaz, amelyek önismeretre buzdítanak.

Az abszolút

Isten így szól hozzám:

– Add nekem a szívedet!

S mivel látja, hogy meglepődöm, hozzáteszi:

– Ahol a kincsed, ott a szíved.

Melyek az én kincseim? – összegyűjtöm őket: személyek, helyek, foglalatosságok, munkám, dolgok, múltbéli élmények, jövőbeni remények és álmok...

Sorban felveszem minden egyes kincsemet, mondok neki valamit, és Isten jelenlétébe helyezem. Hogyan adjam ezeket a kincseket neki? Amilyen mértékben szívem a múlt kincseihez kötődik, olyan mértékben csontosodtam meg, s vagyok halott, mert az élet csak a jelenben lakozik. Ezért elbúcsúzom minden egyes múltbéli kincsemtől, arany tegnapomtól. Elmagyarázom mindegyiknek, hogy bár hálás vagyok neki, amiért kapcsolatba kerülhettem vele életem során, most már el kell indulnia – különben szívem sosem tudja megtanulni a jelen szeretetét.

A szívem azonban a jövőben is lakozik. A holnaptól való aggódó félelem szinte semmi erőt sem hagy bennem arra, hogy teljességében megéljem a mai napot. Felsorolom ezeket a félelmeket és mindegyikhez így szólok: „Legyen meg az Isten akarata!” S közben figyelek arra is, hogy milyen hatással van ez rám, hiszen tudom, hogy Isten csak a javamat akarhatja. A szívem álmaimban, ideáljaimban és reményeimben él, amelyek arra kényszerítenek, hogy a jövőben éljek.

Egyenként azt mondom nekik: „Legyen meg az Isten akarata, tegyen veled saját tetszése szerint!” Miután visszanyertem szívem azon részét, amelyet a jövő és a múlt ejtett rabul, most a jelenbéli kincseimet veszem szemügyre.

Minden egyes személyhez gyengéden így szólok: „Roppant értékes vagy számomra, de nem te vagy az életem. Saját életem van, amelyet nekem kell élnem, rendeltetésem van, amelyet be kell teljesítenem, s amely más, mint te.”

A helyekhez és dolgokhoz, amelyekhez ragaszkodom, így szólok: „Értékesek vagytok, de nem vagytok az életem. Az életem és a sorsom nem azonos veletek.” Ezt azoknak a dolgoknak is mondom, amelyek úgy tűnnek, mintha lényem lényegét alkotnák: egészségem, ideológiáim, nézeteim, hírnevem, s mondom ezt még az életemnek is, amely egyszer meg kell, hogy adja magát a halálnak: „Kívánatosak vagytok és értékesek, de nem vagytok az életem. Az életem és a sorsom nem azonos veletek.”

Mindezektől megszabadulva végül egyedül állok az Úr előtt. Neki adom a szívemet, és neki mondom: „Uram, te vagy az életem. Te vagy az én rendeltetésem.”

•     •     •

A madár dala című könyv számos rövid történetével különböző tájakra és kultúrákba, időkbe és korokba kalauzolja el az olvasót. A könyv ajánlásában de Mello atya őszintén ír arról, hogy számos kultúrával és vallással találkozott élete során, amelyek mind tapasztalatait gazdagították, de emellett természetesen sohasem tévesztette szem elől katolikus hitét. Hívőknek és nem hívőknek, útjukat keresőknek és célba érkezőknek egyaránt ajánlja ezt a könyvet.

 

Az arany sas

Valaki talált egy sastojást, és betette a kotlós alá. A kis sas a csirkékkel együtt kelt ki, és azokkal is nőtt fel.

A sas egész életében azt tette, amit a baromfiudvar lakói tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy rovarokat és kukacokat találjon. Kotyogott és kotkodácsolt. Alkalmanként a szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is. Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?

Teletek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett, a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította.

Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóitól:

– Mi az ott fenn?

– Az a sas, a madarak királya – válaszolta az egyik. – De ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.

A sas nem is gondolt rá többet. Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik.

Anthony de Mello atya 1987-ben, 56 éves korában hunyt el. A számos vallással kapcsolatba került író-lelkipásztor munkásságának célja, hogy a nem hívőket is közelebb vigye a vallásossághoz. Munkái segítenek megismerni önmagunkat, elmélyülni és csendben lenni. 

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Anthony De Mello SJ: Abszurd egypercesek (990 Ft)
• Anthony De Mello SJ: Forrás fakad (1.200 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A madár dala (990 Ft)

További könyvek a szerzőtől:

• Anthony De Mello SJ: A szeretet útja (1.100 Ft)
• Anthony De Mello SJ: Úton Isten felé (1.200 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A csend szava (1.100 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A szív ébredése (1.100 Ft)

Határaink – korlát és szabadság

Egyre gyakrabban olvasni olyan híreket, hogy tizenéves gyerekek annyira ittas vagy drogos állapotba kerülnek egy-egy házibuli alkalmával, hogy másnap szinte nem is emlékeznek rá, hogy mi történt velük. Egyre sűrűbben előfordul, hogy ilyen állapotban erőszak áldozataivá válnak. A minap egy 15 éves lánnyal történt eset borzolta a kedélyeket, s indított el vitát az interneten a gyereknevelésről: a szülők, a média és a társadalom szerepéről, illetve felelősségéről. Voltak, akik a szülőket hibáztatták, mondván, hogy egy 15 éves lánynak semmi keresnivalója egy éjszakai házibulin, hiszen még gyerek, akinek előbb meg kell tanítani azt, hogy felismerje, majd pedig tudatosan elkerülje a veszélyes helyzeteket. Mások a televízió által sugárzott erőszakos témájú filmek hátulütőit emelték ki, de volt olyan kommentelő is, aki a Facebook-os kapcsolattartás negatív hatásait hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a gyerekek túlontúl aktív Facebook-jelenlétére.

Ennek kapcsán ezen a héten a Harmat Kiadó Határvonalak sorozatának három kötetébe lapoztam bele. Aktualitása miatt elsőként a Kamaszhatárok című könyvet vettem kézbe, amely talán segítheti a szülőket abban, hogy jobban megismerjék és megértsék a kamasz gyermekeikkel kapcsolatos problémákat. „Tegyük, amit mondunk”, vagyis legyünk következetes szülők – buzdít a szerző, aki négy alapvető képességet határoz meg, amelyeket a szülőknek érdemes elsajátítani. Az első az önmeghatározás. „Ez az a képesség, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, és milyen értékrendet vallunk magunkénak. Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk, mit várjunk tizenéves gyermekünktől, és azt is, hogy mi az, ami nem rendjén való.”

A kamaszok, természetüknél fogva megpróbálják kitolni a határokat, melyeket a szülő kijelöl. Az a szülő azonban, aki ezt hagyja, hátráltatja gyermekét az életre való felkészülésben. Az engedékeny, döntését folyton változtató szülőről szól a szerző következő története:

Nem is olyan régen történt, hogy a gyerekeim és a barátaik úgy döntöttek, hogy moziba mennek. Afféle utolsó pillanatban hozott döntés volt az, amire hajlamosak a tizenévesek. Mivel egyiküknek sem volt jogosítványa, a mozit pedig csak autóval lehetett megközelíteni, egyikük, Ted, ezt kérdezte a többiektől:

– De hogy érünk oda? Fél óra múlva kezdődik a film.

Mire a barátja:         

– Hívd fel a mamádat! Őt könnyű rávenni, hogy elvigyen minket.

Igaza volt. Ted édesanyját, Andreát nem nehéz ilyen helyzetekben mozgósítani. Szereti a fiát, rugalmas, és hagyja, hogy tizenéves fiai kihasználják őt. Nem egyszer láttam már, hogy habozás nélkül változtat a saját programján, amikor a gyermekei az utolsó pillanatban kitalálnak valamit, és megkérik, hogy vigye el őket valahová.

Amikor elmondtam Andreának, hogy mit gondolnak róla a gyerekek, maga is rájött, hogy meg kellene tanulniuk előre tervezni a programjaikat. Most már, ha a gyermekei az utolsó pillanatban kérnek tőle valamit, így felel nekik: „Kár, hogy nem szóltatok korábban, most más dolgom van. Oldjátok meg másképp.”

Az önmeghatározáson és a következetességen túl érdemes szem előtt tartani azt is, hogy ha jól körülhatárolt énnel rendelkezik egy szülő, akkor könnyen külön tudja választani a gyermekei és a saját érzéseit és észleléseit – ezt nevezzük különállásnak. „Ha a szülőkből hiányzik a különállás képessége, akkor könnyen egybeolvadnak gyermekük világával és érzéseivel. A gyermekükről leválni képtelen szülők gyakran felelősnek érzik magukat a tizenéves boldogtalanságáért.” A különállás nem egyfajta távolságtartást jelent szülő és gyermek közt, hanem azt, hogy a szülők megadják gyermeküknek a lehetőséget, hogy érett és kiegyensúlyozott felnőtté válhasson.

Jelentős szerepe van a jól működő szülő-gyermek kapcsolatban a becsületességnek – hiszen a gyerekek vágynak a hitelességre – és a kitartásnak. „Azok a szülők, akik szilárd határokat testesítenek meg, kitartóak. Mindaddig, amíg ez ésszerű, ragaszkodnak a szabályokhoz és a következményekhez, és nemet mondanak, amikor gyermekeik manipulálni próbálják őket, ki akarják őket fárasztani, vagy rájuk akarnak ijeszteni. Mi, szülők vagyunk gyermekeink számára a korlát az élet kanyargós útja mellett. Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy gyermekünk újra és újra beleütközhessen a korlátba. Erősnek kell maradnunk, hogy a tizenéves megtanulja, hogyan maradhat meg az úton. A korlát összevissza verődik, de ha működőképes, megóvja a beleütköző ifjú életet.”

John Townsend könyve választ ad az agresszív viselkedés, a vitatkozás, a dac, a családról való leválás, a tiszteletlenség, a szülők semmibevétele, a kedélyhullámzás és a szexualitás kérdésének kezelésére is.

 •     •     •

A Határvonalak sorozat minden korosztály problémáját górcső alá veszi. A kamaszok mellett a párkapcsolati kérdéseket és a kisgyerekekkel kapcsolatos teendőket bemutató könyvekbe is belelapoztunk.

„Ne gondoljuk, hogy ha nem futott zátonyra a házasságunk, akkor egészséges is!” – olvasható a Párhatárokban. Ez a mondat egyúttal ösztönzés is lehet arra, hogy a házaspárok ne csak a babérjaikon üljenek, hiszen nem elegendő az, hogy automatikusan működik a kapcsolatuk, közben boldognak is kell lenni. A boldogságért azonban meg kell küzdeni, a küzdelemhez pedig olykor kitűnő eszköznek bizonyul egy-egy olyan könyv, amelyben többek közt az előbbiekhez hasonló, elgondolkodtató sorokkal találkoznak azok, akik tökéletesnek gondolják házasságukat.

A figyelemfelkeltő és provokatív kijelentés rögtön további olvasásra ösztönzött, s még számos olyan megállapítással találkoztam, amelyeket érdemes továbbgondolni. A Határvonalak sorozat párkapcsolatok motivációit kutató tagja sok-sok történetet mesél el, s csak egy-egy mondattal summázza a tanulságokat. Jegyesoktatások kiváló segédeszközeként is szolgálhat, hiszen nem száraz tananyag, hanem párok rövid történetein keresztül kaphatunk hasznos információt a jól működő, boldog házasság titkairól.

A történetek helyett most az azok kapcsán kiragadott figyelemfelkeltő gondolatokból idézünk:

• Az érett felnőttek odafigyelnek arra, hogy ápolják, fejlesszék és segítsék kibontakozni szeretteik belső értékeit.
• Senkit sem változtathatunk meg, de hatással lehetünk másokra.
• A határok okozta kellemetlenség néha kifejezetten jót tesz a kapcsolatoknak.
• A semmittevés vagy passzivitás a házasságban is útját állja a határok kialakításának és a fejlődésnek.
• Nagy hiba, ha aszerint ítélünk meg másokat, hogy ránk milyen hatással vannak.

•     •     •

A legkisebbekről szóló könyv a Gyerekhatárok címet kapta. A szerző itt sem annyira a problémákra helyezi a hangsúlyt, hanem inkább az alapelvekre, amelyek a szülők segítségére lehetnek abban, hogy gyermekeiket a saját életükért való felelősségvállalásra ösztönözzék. „Ezeket a gondolatokat és elveket a Bibliából merítettük, és azt vizsgáljuk, mire tanít minket Isten a felelősségvállalással, életünk irányításával és az önuralommal kapcsolatban.” A könyv kronológiai felépítésű, a csecsemőkortól a serdülőkorig áttekinti az életkori sajátosságokat és problémákat.

A Határvonalak című könyvsorozat szinte minden korosztállyal foglalkozik, gyakorlati és elméleti tanácsokat, segítséget adva az olvasónak. A kötetek mondanivalója örök érvényű, középpontjában a szeretet és az isteni tanítás áll, de természetesen a pszichológia és a pedagógia tudományának jegyeit is felfedezhetjük a sorok közt. Egyfajta életmódkalauzként szolgálhatnak azok számára, akik vágynak arra, minőségi időt töltsenek el családjuk körében.

•     •     •

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Dr. Henry Cloud & Dr. John Towsend: Gyerekhatárok - Mikor mondjunk igent és mikor mondjunk nemet a gyermekeinknek? (2.500 Ft)
• Dr. John Townsend: Kamaszhatárok - Mikor mondjunk igent és hogyan mondjunk nemet a kamaszoknak? (2.500 Ft)
• Dr. Henry Cloud & Dr. John Towsend: Párhatárok - Határvonalak a házasságban (2.500 Ft)