Anthony de Mellótól szemezgetünk

Mai szerzőnk munkássága, írásai és üzenetei gyakran robbantanak ki vitákat katolikus körökben. Az indiai származású jezsuita szerzetes, Anthony de Mello nevét, könyveit és lelkigyakorlatos írásait sokan ismerik és olvassák. Művei kapcsán vallotta: „az igazságot visszautasítjuk, de képtelenek vagyunk ellenállni egy rövid kis történetnek.” Magyarul is olvashatók rövid történetei, többek közt „A szeretet útja”, „A csend szava” és „A madár dala” címmel.

De Mello Bombayben született 1931-ben. 16 éves korában belépett a Jézus Társaságába, később Barcelonában filozófiát, Chicagóban pszichológiát, a római Gergely Egyetemen pedig lelkiségi teológiát tanult. Misszionáriusként Indiában olyan környezetben szolgált, ahol az emberek túlnyomó többsége a keleti vallások valamelyikét gyakorolta, s nem katolikus volt. Bár de Mello élete végéig a jezsuita rend tagja volt és könyveit egyházi engedéllyel adta ki, munkásságán érezhető ez a kettősség. Éppen ezért az örök érvényű emberi értékek és igazságok mellett érdemes kiszűrnünk a katolikus tanítással nem minden esetben összeegyeztethető gondolatokat, amelyek fel-felbukkanak könyveiben. Írásai az emberi lélek mélyére kalauzolják az olvasót. Ma ezekből szemezgetünk.

– Nem azért figyelsz – mondta a Mester –, hogy felfedezz valamit, hanem azért, hogy találj valamit, ami igazolja elképzeléseidet. Nem azért érvelsz, hogy rálelj az igazságra, hanem hogy megvédd a saját gondolataidat.

Mesélt arról a királyról, aki amikor keresztül utazott egy kisvároson, egy nagyszerű céllövő nyomait látta lépten-nyomon. Mindenütt körök voltak festve a fákra, csűrökre és kerítésekre, pontosan a közepükben egy lyukkal. Kérte, hogy találkozhasson ezzel a különleges mesterlövésszel. Kiderült, hogy az illető egy tízéves fiú.

– Ez hihetetlen – mondta a király csodálkozva. – Hogy csinálod ezt?

– Pofonegyszerű – hangzott a válasz. – Először lövök, aztán festem a köröket.

– Először tehát meghozod a következtetéseidet, és a feltételeket később köréje építed – mondta a Mester. – Csak így tudsz az ideológiáidban és a vallásodban is kitartani, nemde?

Az abszurd egypercesek mindegyik történetét csak egy percbe kerül elolvasni. A Mester nyelvezetét valószínűleg elképesztőnek, ingerlőnek, sőt egyenesen értelmetlennek fogja találni az olvasó. Bizony, ez nem könnyű olvasmány. Nem azért íródott, hogy tanítson, hanem hogy felébresszen. A lapok közt elrejtve – nem a nyomtatott szavakban, nem is a történetekben, hanem a könyv szellemében, hangulatában és légkörében – ott van az a bölcsesség, amelyet nem lehet emberi beszéddel közvetíteni – olvasható a könyv ajánlásában.

•     •     •

A Forrás fakad című könyv rengeteg lelkigyakorlatot tartalmaz, amelyek önismeretre buzdítanak.

Az abszolút

Isten így szól hozzám:

– Add nekem a szívedet!

S mivel látja, hogy meglepődöm, hozzáteszi:

– Ahol a kincsed, ott a szíved.

Melyek az én kincseim? – összegyűjtöm őket: személyek, helyek, foglalatosságok, munkám, dolgok, múltbéli élmények, jövőbeni remények és álmok...

Sorban felveszem minden egyes kincsemet, mondok neki valamit, és Isten jelenlétébe helyezem. Hogyan adjam ezeket a kincseket neki? Amilyen mértékben szívem a múlt kincseihez kötődik, olyan mértékben csontosodtam meg, s vagyok halott, mert az élet csak a jelenben lakozik. Ezért elbúcsúzom minden egyes múltbéli kincsemtől, arany tegnapomtól. Elmagyarázom mindegyiknek, hogy bár hálás vagyok neki, amiért kapcsolatba kerülhettem vele életem során, most már el kell indulnia – különben szívem sosem tudja megtanulni a jelen szeretetét.

A szívem azonban a jövőben is lakozik. A holnaptól való aggódó félelem szinte semmi erőt sem hagy bennem arra, hogy teljességében megéljem a mai napot. Felsorolom ezeket a félelmeket és mindegyikhez így szólok: „Legyen meg az Isten akarata!” S közben figyelek arra is, hogy milyen hatással van ez rám, hiszen tudom, hogy Isten csak a javamat akarhatja. A szívem álmaimban, ideáljaimban és reményeimben él, amelyek arra kényszerítenek, hogy a jövőben éljek.

Egyenként azt mondom nekik: „Legyen meg az Isten akarata, tegyen veled saját tetszése szerint!” Miután visszanyertem szívem azon részét, amelyet a jövő és a múlt ejtett rabul, most a jelenbéli kincseimet veszem szemügyre.

Minden egyes személyhez gyengéden így szólok: „Roppant értékes vagy számomra, de nem te vagy az életem. Saját életem van, amelyet nekem kell élnem, rendeltetésem van, amelyet be kell teljesítenem, s amely más, mint te.”

A helyekhez és dolgokhoz, amelyekhez ragaszkodom, így szólok: „Értékesek vagytok, de nem vagytok az életem. Az életem és a sorsom nem azonos veletek.” Ezt azoknak a dolgoknak is mondom, amelyek úgy tűnnek, mintha lényem lényegét alkotnák: egészségem, ideológiáim, nézeteim, hírnevem, s mondom ezt még az életemnek is, amely egyszer meg kell, hogy adja magát a halálnak: „Kívánatosak vagytok és értékesek, de nem vagytok az életem. Az életem és a sorsom nem azonos veletek.”

Mindezektől megszabadulva végül egyedül állok az Úr előtt. Neki adom a szívemet, és neki mondom: „Uram, te vagy az életem. Te vagy az én rendeltetésem.”

•     •     •

A madár dala című könyv számos rövid történetével különböző tájakra és kultúrákba, időkbe és korokba kalauzolja el az olvasót. A könyv ajánlásában de Mello atya őszintén ír arról, hogy számos kultúrával és vallással találkozott élete során, amelyek mind tapasztalatait gazdagították, de emellett természetesen sohasem tévesztette szem elől katolikus hitét. Hívőknek és nem hívőknek, útjukat keresőknek és célba érkezőknek egyaránt ajánlja ezt a könyvet.

 

Az arany sas

Valaki talált egy sastojást, és betette a kotlós alá. A kis sas a csirkékkel együtt kelt ki, és azokkal is nőtt fel.

A sas egész életében azt tette, amit a baromfiudvar lakói tettek, mert azt gondolta, hogy ő is csirke. A földet kapirgálta, hogy rovarokat és kukacokat találjon. Kotyogott és kotkodácsolt. Alkalmanként a szárnyát verdeste és repült néhány métert, ahogy a többi tyúk is. Elvégre egy tyúktól csak ennyit várnak, nemde?

Teletek az évek, és a sas megöregedett. Egyszer maga felett, a felhőtlen égen megpillantott egy csodálatos madarat. Méltóságteljesen lebegett az erős áramlatokat kihasználva. Aranyos szárnyait szinte nem is mozdította.

Az öreg sas csodálkozva kérdezte a baromfiudvar lakóitól:

– Mi az ott fenn?

– Az a sas, a madarak királya – válaszolta az egyik. – De ne foglalkozz vele sokat, ne bámuld annyira, mert mi nagyon különbözünk tőle.

A sas nem is gondolt rá többet. Abban a hiszemben halt meg, hogy ő is a baromfiudvarhoz tartozik.

Anthony de Mello atya 1987-ben, 56 éves korában hunyt el. A számos vallással kapcsolatba került író-lelkipásztor munkásságának célja, hogy a nem hívőket is közelebb vigye a vallásossághoz. Munkái segítenek megismerni önmagunkat, elmélyülni és csendben lenni. 

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Anthony De Mello SJ: Abszurd egypercesek (990 Ft)
• Anthony De Mello SJ: Forrás fakad (1.200 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A madár dala (990 Ft)

További könyvek a szerzőtől:

• Anthony De Mello SJ: A szeretet útja (1.100 Ft)
• Anthony De Mello SJ: Úton Isten felé (1.200 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A csend szava (1.100 Ft)
• Anthony De Mello SJ: A szív ébredése (1.100 Ft)