2017. január 18., szerda

Kapaszkodó Istentől



Szinte mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki már gyászolt vagy éppen gyászol. Úgy vettem észre, hogy a hívő emberek könnyebben megbirkóznak családtagjaik elvesztésével és a gyászidőszakkal. Az Istent tagadók ilyenkor tele vannak indulattal, haraggal, reménytelenséggel. Nincs kapaszkodójuk, nem látnak kiutat. A Vigasztalások könyvének szerzője, Juhász Tiborné fiatalon veszítette el férjét, s a hitbe, Istenbe kapaszkodva vészelte át a gyászt, és épített újjá saját és gyermekei életét. Könyve személyes vallomás és egyben „vigaszgyűjtemény” is.

„Az alattomos kór, amely férjem halálát okozta, észrevétlenül pusztította szervezetét, s mire kiderült a betegség, már túl késő volt. 2000-ben, a Szent Évben, vízkereszt napján került kórházba. Azt hiszem, már a műtét előtt is tudták az orvosok, hogy csak nagyon rövid idővel hosszabbíthatják meg a fiatal életét... Hét héten át tartott a szenvedése.”

A gyászoló feleség felismerte, hogy alá kell merülnie a fájdalomba, hogy aztán feldolgozhassa szerette elvesztését: „...rádöbbentem, hogy végre szembesülnöm kell a valósággal. Be kell ugranom abba a rettenetes szakadékba azért, hogy ki tudjak mászni belőle, és ha lehet, egymagam. »Mentesítettem« a családot és az ismerősöket, hogy »Köszönöm, már jól vagyok, nem kell, hogy minden nap hívj«... Megköszöntem »Cirenei Simonnak«, hogy segített vinni a keresztet, a »Veronikáknak«, hogy kendőt nyújtottak felém... Azt a keresztet még sokáig kell vinni, fel kell menni vele a Kálvária csúcsára...”

A kiutat Istennél kereste és meg is találta. Szemben a nem hívőkkel, akik ilyenkor még inkább tagadják Isten létezését, a hívő igyekszik megtalálni az Úr számára kijelölt útját: „Valahol szívem legmélyén éreztem, hogy a kereszt, amelyet kaptam, nem büntetés. Inkább meghívás valamire, egy magasabb dologra, egy nehezebb feladatra, egy átalakulás megkezdésének lehetősége.”

A gyászmunkában a szerző erős támasza és útmutatója volt a Biblia, amelyből számos alkalommal idéz:

  • „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen (Mt 16,24).”
  • „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse (Jak 1, 2–4).”
  • „(Isten) megvigasztal minket minden szomorúságunkban... (2Kor 1, 4–6)”

A szerző hangsúlyozza az imádság erejét, imádságokat, verseket közöl könyvében, amelyek szintén  a témához kapcsolódnak és segítenek a gyász feldolgozásában. Elgondolkodtatott Mécs László Vallomás című verse, amelyből rövid részletet idézünk:

„A parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,
A napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,
Magdolnának Krisztus lábait,
Assisi Szent Ferencnek Krisztus sebeit,
Mindenkinek szeretnie kell a keresztjét,
Mindenkinek nagyon kell szeretnie az Istent.”

Csuti-Mátyás Zsófia

2016. december 5., hétfő

A gyerekek és a szentmise



Még gyermekkoromból emlékszem, hogy a vasárnapi szentmisén ülve már tudtam, hogy az atya mit fog mondani, s magamban én is vele együtt mondtam, mégsem értettem a szavait. Kétéves kisfiamat egyelőre még a gyertyák fénye, az illatok és az éneklés ragadja magával. Annyit már ért, hogy a Jézuskához megyünk a templomba, aki nagyon szeret minket, és ott csendben figyelünk.

Az én kis misekönyvem című kiadvány a 3 és 6 év közötti gyermekeknek segít megérteni, hogy mi is történik valójában a szentmisén – de nemcsak ők, hanem szüleik is haszonnal forgathatják a gyönyörűen illusztrált, kezes könyvecskét, s adhatnak megfelelő válaszokat gyermekeik kérdéseire.

A szerző, Kindelmann Győző – egy kisgyermek szavain keresztül – először elmagyarázza a gyerekeknek, hogy mi mindent láthatnak a templomba lépve: „Amikor belépünk a templomba, sok mindent láthatunk, ami otthon nincs. Az ajtó mellett szenteltvíztartó áll. Ujjunk hegyét a vízbe mártjuk, keresztet vetünk, aztán térdet hajtunk. így köszöntjük Jézust. Anya és apa már megtanította nekem, hogyan kell keresztet vetni… A bejárat mellett lépcső vezet a kórusra, ahol orgona is van, és az énekkar is szokott énekelni…”

Olyan kifejezéseket is megtanít a szerző, amelyek számunkra evidensek, egy gyermeknek viszont újdonság: „Egészen elöl, középen szép asztal áll, a szélén két gyertyával és egy kereszttel. Ez az oltár. Mögötte egy kis szekrényben, az oltárszekrényben Jézus van jelen. Erre a közelében lévő kis piros lámpa, az örökmécses figyelmeztet minket. A helyet, ahol az oltár áll, szentélynek nevezzük.”

Gyakran tapasztalom, hogy gyerekekre az énekek mellett a közösen elmondott imádságok is mély benyomást tesznek, s életkortól függően be is kapcsolódnak azokba. A szerző a következőképpen magyarázza el a kicsiknek, hogy a Hiszekegy során mit is imádkozunk közösen: „A szentbeszéd után egy hosszú imádság, a Hiszekegy következik, amit még nem tudok egyedül elmondani, és nem is értek belőle mindent. Apa azt mondja, ez nem baj, ha majd nagyobb leszek, elmagyarázza, mi mit jelent. Néhány dolgot azonban már értek, ezeket meg is jegyeztem: Hiszem, hogy Isten teremtette a földet, a hegyeket, a folyókat, a virágokat, az állatokat, az embereket és mindent a világon. Hiszem, hogy Jézus megszületett Betlehemben, és Szűz Mária az édesanyja. Hiszem, hogy Jézust keresztre feszítették, meghalt, de három nap múlva feltámadt…”

Gyakran ülnek előttem izgő-mozgó gyerekek, ők akár magukkal is hozhatják saját kis misekönyvüket a szentmisére, így a könyvben található rövid magyarázatok és képek segítségével aktív résztvevői lehetnek a szentmisének. S ha egészen kicsik is még, gondviselő Istenünk végtelen szeretetét minden bizonnyal megérzik.

Csuti-Mátyás Zsófia

2016. november 29., kedd

„Fiús” vagy „lányos” Biblia?

Gyermekkönyvek közt válogatva általában igyekszem „fiús” könyveket találni. Fiús alatt értem, hogy mind a külsejét, mind a tartalmát tekintve fiúgyermeknek szóló könyv legyen, hiszen kétéves kisfiammal ezeket szeretném megismertetni. Vannak persze olyan mesék, amelyek szereplőiktől függetlenül mindkét nem számára figyelemfelkeltőek, a gyerekek bele tudnak helyezkedni a történetbe. Úgy gondolom, ilyenek a népmesék és a Biblia is.

A Harmat Kiadó válogatott bibliai történeteket kínál lányoknak (Lányok Bibliája) és fiúknak (Fiúk Bibliája) egyaránt. Mindkét Bibliában röviden, tömören, gyermekközpontúan sorakoztatják fel a szerzők az ismert bibliai történeteket, s persze vannak olyanok – többek között a világ teremtése, Jézus születése – amelyek egyikből sem hiányozhatnak. A fiúk könyvét fiús ábrák, a lányokét lányos képek színesítik, mindkét könyv elejébe beírható a könyv tulajdonosának neve és az ajándékozás dátuma, így személyre szabott Bibliája lehet a gyerekeknek. Íme, néhány cím a tartalomból:

Lányok Bibliája

  • Kígyó az Éden kertjében
  • A lány, akit Rebekának hívtak
  • Mirjám és a fáraó leánya
  • Debóra, a bölcs asszony
  • Anna és gyermeke
  • Salamon ajándéka Istentől
  • Kisded a jászolban
  • A kánai menyegző
  • Jézus meggyógyít egy kislányt

Kisded a jászolban (rövid részlet): „József elvitte Máriát Betlehembe. (...) Itt született meg Mária kisfia. Jézusnak nevezték el. Mária melegen bepólyálta, majd jászolba fektette, mert a szálláson nem volt számukra hely... Mária otthonától távol szülte meg gyermekét. Idegenek látogatták meg, hogy elmondják neki, az ő kisfia az ígért Megváltó...”

Fiúk Bibliája

  • Ádám és Éva története
  • Noé bárkája
  • Ábrahám bízik Istenben
  • József, a kedvenc
  • Gyermek a kosárban
  • Dávid és az óriás
  • Jónás elmenekül
  • Dániel az oroszlánok vermében
  • Jézus kiválasztja tanítványait
  • Jézus meggyógyít egy vakot
  • A hitetlen Tamás
József, a kedvenc (rövid részlet): „Izsáknak ikerfiai születtek: Ézsau és Jákób. Ézsaunak öt gyermeke volt. Jákóbnak pedig még nagyobb családja: tizenkét fia és egy lánya. Ám ő mind közül Józsefet szerette a legjobban. (…) Egyszer, amikor az idősebb testvérek a mezőn őrizték apjuk juhait, Jákób utánuk küldte Józsefet. (…) Összedugták a fejüket és gonosz tervet forraltak öccsük ellen...”

A Lányok Bibliája csodaszép akvarell képekkel hívogatja a leány olvasókat. A történetek szereplői istenfélő asszonyok, anyák és gyermekeik. Az ő küzdelmük, az anyaság szépségei és nehézségei jelennek meg e könyv lapjain. A Fiúk Bibliája pedig Istenért és népükért hősként harcoló férfiakról, bátorságról, kitartásról, állhatatosságról szól. Természetesen mindkét kiadvány igyekszik általános, átfogó ismereteket adni az Ó- és Újszövetségről egyaránt, így bátran forgathatják azokat a Biblia megismerésére törekvő gyerekek.


Csuti-Mátyás Zsófia   

2016. november 15., kedd

Mindszenty másképp

A szent életű bíboros című könyvében Török Csaba kísérletet tesz arra, hogy bemutassa Mindszenty bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek „másmilyen” életrajzát – sorra véve életének minden állomását. Ahogy a szerző fogalmaz: „Nem tudok vitázni a történészekkel s adataikkal, s ez nem is célom. Inkább azt keresem, hogy mindezek a »tények« hogyan emelhetők bele az ember, a személy életének egyfajta »belső olvasatába«.”

Pillantsunk bele a könyv tartalmába!

Az életszentség
E fejezetben az életszentség fogalmával ismertet meg bennünket a szerző, továbbá ír a krisztusi tökéletességről, a szentté avatásról és az életszentség aktualitásáról. „Ha beszélhetünk Mindszenty József esetében életszentségről, akkor ez azt is jelenti, hogy képessé válunk olyan üzenet vagy üzenetek megragadására az ő sorsában, életében, amelyek örök érvényűek, s itt és most eligazítást, segítséget, irányfényt nyújtanak minden Krisztus-hívő számára.”
 

  • Elindulás az élet útján
  • Zalaegerszeg pásztora
  • Szent Margit s a királynék városában
  • A magyar Sion főpapja
  • A vértanúság kohójában
  • Mindszenty bíboros az emigrációban
  • Mindszenty bíboros életszentsége

Az elmúlt rendszer történelmi események kapcsán felmerülő szerepére fókuszálva indított több lejárató hadjáratot is a bíboros ellen – igyekezve hamis, negatív képet alkotni személyéről és szerepvállalásáról. Török Csaba úgy véli, már életében igyekeztek a bíboros személyét bezárni a „politikus” kategóriába, nyugatra távozása után pedig ez lett az állami propagandagépezet egyik fő célja. A szerző felhívja a figyelmet arra, hogy 2016-ban külön kell választani a „Mindszenty-ügy” két síkját: a történeti-politikait és az életszentséggel kapcsolatosat. A történészekre hárul annak feladata, hogy kiderítsék, miben állhat Mindszenty bíboros szerepe hazánk történelmében.

Mi a mi feladatunk?
Az életszentség elemzéséhez pusztán a történelmi tények felsorakoztatása nem elegendő. A szerző úgy fogalmaz: „Az Egyháznak, a hívőknek kell éledniük, hiszen hazaszeretetért, történelmi kiállásért még nem tisztelhetünk senkit szentként.” A feladatunk abban áll, hogy igyekezzünk minél többet megtudni Mindszenty Józsefről, mint hívő emberről. A szent életű bíboros című könyvben egy hívő ember próbál beszélni egy másik hívő emberről, az egyetlen hitnek és az egyetlen Istennek a fényében. Tekintsünk mi is hasonló szemszögből a bíboros személyére és nagyszerű életútjára. Török Csaba A szent életű bíboros című könyvének tanulmányozása kiváló lehetőséget nyújt minderre.

„A számkivetésben sem érzek keserűséget. A hit állandó öröme indít arra, hogy dolgozzam a lelkekért a menekült magyarság körében. (…) Ez a feladat hárul rám most is: keresni, vigasztalni és erősíteni enyéimet. »Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek« (1Kor 10,33). Mindszenty József ezekkel a mondatokkal válaszol arra, hogy mi az életszentség.



Csuti-Mátyás Zsófia

2016. november 9., szerda

Az Ön oltárán mit talál Isten?

Tadeusz Dajczer atya Eucharisztiáról szóló könyve – Mindent Ő ad nekünk (Elmélkedések az Eucharisztiáról) – rendkívül mélyen mutatja be, hogyan nyíljunk meg az élő Isten előtt, aki jelen van az oltáron és a tabernákulumban. Üresnek kell lenni, hogy Isten betölthessen minket. Éhesnek kell lenni, hogy jóllakathasson.  

„Mindannyian tékozló fiúk vagyunk” – írja a szerző –, „mert mindegyikünkben ott van egyfajta magatartás, amely az áteredő bűnből fakad, s amely elválaszt bennünket a kegyelemtől. Ahhoz, hogy Jézust választhassam, engednem kell, hogy a kegyelem összetörhesse szívemben az önhit, a túlzott önbizalom korlátjait.” A hit titka a következőkben rejlik:

  • a belső csend
  • a jelen pillanat szentsége
  • a rejtőzködő Isten keresése
  • az állhatatosság adománya

A szerző felhívja a figyelmet a belső csend jelentőségére. Úgy gondolja, hogy ha az Isten felé vezető úton akadályoz a mulandó világ szépsége, amely rabul ejt, elvonja a figyelmemet, Isten segíthet azzal, hogy eltakarja, sötétbe borítja ezt a világot. A „sötétség” szó nem a fény hiányát jelenti, hanem azt, hogy ez a világ már nem vonz tovább. „Az Isten felé vezető úton az a lényeg, hogy egyre szabadabbá váljak, (…) kiszabaduljak az emberi vélemények, az emberektől való félelem rabságából.”

Isten csend, vallja Tadeusz Dajczer, s úgy véli, a hit csendje megnyitja az embert a kegyelem befogadására. „Ez az a csend, amelynek alapja a szenvedélyek, a vágyak elcsendesedése. A cél az akarat csendje, az, hogy minél kevesebb vágy izgasson. Minél kevésbé vonzanak az evilági dolgok, annál inkább elcsendesedem.”

Egyfajta félelemként említi az emberek közti kapcsolatot, barátságot is a szerző: „Az, amit én szeretetnek, barátságnak nevezek, gyakran nem más, mint függés a másik embertől. Támaszt jelent, de egyben elnyomást  is... Választanom kell a világ rabsága és a szabadság között, amelyet a hit szerez meg nekem.” Mindenkinek megvan a saját oltára, vallja Tadeusz Dajczer. Az oltáron pedig az van, amit tudatosan vagy tudat alatt tisztelünk, magasztalunk. „Valószínűleg nem vagyok a tudatában annak, hogy belépve a templomba (…) mindig magammal viszem a saját oltáromat. Ennek az oltárnak nincs térbeli kiterjedése, mégis nagyon sok minden elfér rajta, és mindenkinél másképpen néz ki.”

Tekintsünk a valódi oltár felé: „A pap Krisztus helyetteseként mutatja be az Eucharisztiát. A pap, aki ennyi ideig tartja kezében a Szentostyát, aki ilyen közel van Istenhez. Ez felfoghatatlan!” A pap Istent emeli a magasba, Istent adja másoknak. Jézus szavait ismétli, amelyek a Szentlélek erejével a világ legnagyobb csodáját viszik végbe.

A szerző vallja, hogy az Eucharisztiában jelenlévő Isten szüntelenül velünk akar lenni. Arra vágyik, hogy a lehető leggyakrabban forduljunk hozzá, hogy állandóan szükségünk legyen rá – szüntelenül imádkozó emberré igyekszik tenni minket. Olyan emberré, aki az Eucharisztiában rejtőzködő Isten jelenlétében jár és él.


Csuti-Mátyás Zsófia

2016. október 8., szombat

Higgyük el végre! Létezik!

Minap, amikor könyvesboltunkba kerestem új kiadványokat, bukkantam rá az IHTYS Kiadó legújabb könyvére, amely a Megszállottság és ördögűzés címet viseli. A mű szerzője Francesco Bamonte atya, aki Róma hivatalos ördögűzője, Don Gabriele Amorth kiváló tanítványa, valamint az Ördögűzők Nemzetközi Szövetségének elnöke. 

Mivel a webáruházunk és könyvesboltunk vásárlói között is szép számmal akad olyan, aki kedveli, olvassa és a családi, baráti körében kölcsön is adja az ilyen jellegű könyveket ezért úgy gondoltam, hogy érdemes lenne néhány mondattal bemutatnom Bamonte atya legújabb, magyar nyelven megjelent művét. 

Lelkesedésem csak az előszóig tartott, mivel Gaetano Bonicelli Siena emeritus érseke, olyan mesterien ajánlja a kiadványt és készít fel a könyv megfelelő lelkülettel történő olvasására, ahogy jómagam soha nem lennék rá képes. 

Álljon itt tehát Érsek atya néhány gondolata a Megszállottság és ördögűzés című könyvről.
 

Alaposabban elolvasva az Evangéliumokat, nem kerülheti el figyelmünket az isteni Mester állandó sürgetése. A démonoktól való szabadulást ugyanis az új evangelizáció egyik jelének tekinti, ahogyan az apostolok is. S Jézus nemcsak beszél a „gonosz lelkekről”, hanem kifejezetten felszólít a kiűzésükre (Mt 10,8). A tanítványok pedig komolyan veszik a megbízást, s útjukról visszatérve így számolnak be: „Uram! Még az ördögök is engedelmeskednek nekünk a te nevedben!” (Lk 10,17). A gonosz elleni harc az első keresztény nemzedékek katekézisének állandó részét alkotta.
 

[…]
 

Paradox módon oda jutottunk, hogy sok ember, miközben saját vallása szerint nem hisz Istenben, a csillagokban keres útmutatást vagy a kártyavetés illúzióiba ringatja magát, így próbálja elhárítani a gonosz befolyást. Az irracionalitás-„függők” aránya egyre nő, sőt, mondhatni félelmetes. Gondviselésre semmi szükség, de a horoszkóp jöhet; az Egyház nem, a varázsló igen.
 

[…]
 

Felvetődik bennem a kérdés, talán kissé megkésve, miért hagyja hidegen a püspököket és a papokat Jézus megbízása: „űzzétek ki a gonosz lelkeket” (a sátán birodalmához tartozó összes hitványsággal együtt). Amikor valaki a véleményemet vagy a közbenjárásomat kéri, mert érzése szerint a gonosz áldozata lett, hajlamos vagyok kitérni a kérés elől és „szakértőhöz”, vagyis ördögűzőhöz küldöm. Hála Istennek, vannak ilyenek, de valóban nyugodt lehet a lelkiismeretem?
 

[…]
 

Szeretném, ha ez a könyv jótékony provokációként hatna püspökök, papok, nevelők szemében egyaránt, hogy ne vegyék félvállról számtalan hívő – vagy akár nemhívő, de gyötrődő – ember talán nem mindig kimondott, ám mégis megszenvedett kérését. A sátán első győzelme köztudottan abban áll, hogy meggyőzi az embert – olyankor kulturális álca ürügyén – nemlétezéséről, illetve arról, hogy a legjobb esetben is csak rosszalkodó gyerekek ijesztgetésére szolgáló bábfigura.
 

[…]
 

Túl kényelmes lenne minden bajunkért az ördögöt okolni, s így minden különösebb erőfeszítés nélkül, mintegy tisztára mosni a lelkiismeretünket. A gonoszság gyökere bennünk van és sohasem harcolhatunk ellene eléggé – csak Krisztus kegyelmével, mely értelmünk és akaratunk segítségére siet. Cselszövések azonban kívülről is jöhetnek és hozzáadódnak a belső kelepcékhez, melyeket mindannyian hordozunk bensőnkben.
 

[…]
 

Francesco Bamonte atya otthonosan mozog ebben a lineárisnak nem mondható világban, ami nem csak akadémiai felkészültségéről, hanem immár többéves tapasztalatáról is árulkodik. Szerénységéről tanúskodik, hogy asztalánál teret enged az ország egész területén tevékenykedő legkiválóbb kollégáinak is. Kétségtelenül változatos és felkavaró kép tárul elénk.
 

[…]
 

A korunkban tapasztalt, mindent átható ördögi tevékenység láttán úgy vélem, a dolgok természetes összefüggéséből adódóan újra fel kell éleszteni a szent angyalok tiszteletét, akiket Isten a védelmünkre rendelt, és nem föltétlenül azért, hogy megóvjanak minket utazásunk során a balesetektől, hanem hogy megóvjanak azoktól az angyaloktól, akik már az embert megelőzően megtagadták Istent.

A Megszállottság és ördögűzés című könyv a következő fejezetekből áll:

  • Néhány elengedhetetlen előfeltétel (Ki a sátán? • Miért engedi meg Isten a démonok tevékenységét? • Mi értendő démoni megszállottságon?)
  • A sátánizmus (A sátánizmus két áramlata • A különböző sátánista szertartások • Egykori sátánisták vallomásai)
  • A gonosz lélek rendkívüli tevékenysége (Mi értendő a gonosz lélek rendkívüli tevékenységén? • Melyek a gonosz lélek rendkívüli tevékenységének kiváltó okai? • Mi a célja a gonosz lélek rendkívüli tevékenységének?)
  • A rendkívüli démoni tevékenység különböző fokainak vizsgálata (Helyi fertőzöttség • A démoni zaklatások megkülönböztetése • Ördögi lidércnyomások • Az ördögi megszállottság)
  • Ördögűzés (Az ördögűzés a Katolikus Egyházban az Evangéliumoktól napjainkig • Az ördögűzés, mint evangelizációs eszköz • Az ördögűző lelkisége)

Francesco Bamonte atya könyve nagyszerű útmutató annak, aki már olvasott hasonló műveket, ám bővítené eddig megszerzett tudását, de annak is jó szívvel ajánlom, aki még csak a kezdő lépéseket teszi meg ebben a témában. Ne feledjük: „A sátán első győzelme köztudottan abban áll, hogy meggyőzi az embert nemlétezéséről.” 


Merüljünk el legalább egy ilyen témájú könyvben, olvassuk el figyelmesen (akár többször is), hogy erős lélekkel és Istenbe vetett, rendíthetetlen bizalommal tudjuk elhárítani a sátán napi fenyegetéseit.
 

Teklits Tamás

2016. június 22., szerda

Istenről és művészetről vallanak



A csend történései című kiadványban kortárs íróink és költőink írnak arról, hogy eddigi pályafutásuk során milyen mértékben hatott rájuk és művészetükre egy-egy bibliai idézet, szöveghely, hogyan tudták felhasználni annak mondanivalóját műveikben. Arra is keresik a választ a művészek, hogy miként vetődik fel a szakralitás problémája munkájuk során, illetve a biblikus hagyomány hogyan kap artikulációs formát műveikben.

A kötetben olvasható írások szerzői: Ayhan Gökhan, Babiczky Tibor, Baglyas Erika, Báthori Csaba, Czigány György, Csendes Toll, Csordás Zoltán, Dér András, Dobai Lili, Esterházy Péter, Gergely Ágnes, Győrffy Ákos, Halmai Tamás, Hevesi Judit, Iancu Laura, Kemény István, Kertész Imre, Lackfi János, Láng Eszter, Marno János, Mezey Katalin, Nagy Dénes, Pályi András, Petrőczi Éva, Rakovszky Zsuzsa, Sándor Iván, Szabó Ferenc, Szüts Miklós, Takács Zsuzsa, Tamás Zsuzsa, Varga Ferenc, Váli Dezső, Vasadi Péter, Villányi László, Vörös István, Zalán Tibor, illetve Kovács-Gombos Gábor és Máthé Andrea.

Czigány György költő úgy véli, hogy számos irodalmi mű, keletkezési idejétől függetlenül aktuális mondanivalóval bír számunkra ma is, hiszen az eleven élet aktualitását fogalmazzák meg. „Egy-egy Bach vagy Mozart-mű, Mikes kelemen levelei, Csehov novellái számomra kortárs darabok, nem elmúlt idők jeleiként hatnak rám, hiszen élnek, változnak általunk és bennünk, frissen szólnak hozzánk...” Ahogy a Biblia is. A költő így vélekedik a művészetekben megjelenő szakralitásról: „A szakrális zene igen fontos, szép darabjait leljük a Stravinsky-életműben. Mindenekelőtt a zsoltárszimfóniát említem, ami egyidős a Bartók legszemélyesebb vallomásának felfogható muzsikával, a Cantata profanával. Ezekkel egy időben írta meg Tamási Áron Rendes feltámadás címmel csodálatos novelláját.”

Ottlik Géza egy helyütt azt írta művészetéről: „Ha Jézus nem áradt bele a mégoly profán, világi jelentésmozzanatokból összerakott művembe – ha másként nem mint szomjúság, halhatatlan vágy, a szarvas kívánkozása a szép hűvös patakra – akkor nem is hoztunk létre semmit.”

Csordás Zoltán képzőművész – ahogy mondja – képeket készít, tehát nem e világgal foglalkozik, hanem a senki földjével. „Saját mélységeimmel, amelyek a rajtam túli meghosszabbításai és beszivárgásai. A képek itt vannak, de szimbolikus tartalmaik miatt egy megközelíthetetlen, elzárt és végtelen térség felé nyitnak. A romolhatatlan világ felé. (…) Mindegy, hogy a festő mivel foglalkozik, az a kérdés, mi lesz láthatóvá a képtől. Egyszer csináltam egy monotípiát, Michelangelo emlékműve a címe, s a lányom, amikor meglátta, azt mondta, ez olyan, mint amikor az Isten lejön a lépcsőn. Az a valódi kérdés, milyen képzetek generálódnak a képek láttán?!”

Dér András filmrendezőt egyik filmje kapcsán az alábbi, Lukács evangéliumából származó rész ragadta meg: »Törekedjetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, sokan próbálnak majd bejutni, de nem tudnak. A ház ura felkel és bezárja az ajtót, ti kint rekedtek és zörgetni kezdtek az ajtón: Uram, nyiss nekünk ajtót. (Lk 13,24-25)« „A megértés, a világ befogadása a kérdés” – hangsúlyozza a rendező. „Előző filmemben is erre kerestem a választ egy absztrakt narratívájú, költői formában. Képes beszéd, tört nyelv, ahogy a kutakodó öntudat artikulálja a megfoghatatlant. Ajtók. Bezárt terek. Elvesző identitás. Várakozás. A várakozás csendje.”

A csend történései című könyvet olvasva felmerülhet az olvasóban a kérdés: létezik-e – és ha igen, minként – a mai művészetben a szakralitás fogalma? S érzékelhetővé válhat-e korunk befogadója számára? Többek között erről is együtt gondolkodhat neves művészeinkkel az olvasó. Végül néhány gondolat az örömről és a szépségről, amely fogalmak gyakran kapcsolódnak össze Istennel. „Mivel Isten olyan nagy bőségben akart az embernek szánt örömöt helyezni a teremtésbe, szépséggel ruházta fel a dolgok képeit; s ha a dolgok láttán nem is ragadható meg mindig teljesen, ott rejlik abban a szándékban, amelyet a teremtő meg akar valósítani: isteni céljánál fogva a legjelentéktelenebb dolog is szép.”


Csuti-Mátyás Zsófia