2015. december 3., csütörtök

Gyógyító erő – a várakozás

Gyökössy Endre az Adventi utaink című könyvében arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy a várakozás gyógyító erőként hathat, hiszen akkor hal meg lélekben valaki, ha már senkitől és semmitől nem vár semmit. Aki ebből az állapotból ki tud mozdulni, s újra remél istentől, embertársaitól és önmagától – az meggyógyul. Várakozzon és elmélkedjen Gyökössy Endrével!

Advent harmadik hetének vasárnapján többek között egy kis „önismereti tréningre” hív a szerző:

„...minden szakadékot töltsetek fel...!

Vajon mi az egyik legmélyebb, legveszélyesebb szakadék? Amikor valaki önmagával hasonlik meg, önmagát gyűlöli, veti meg, önmaga miatt kesereg. Nem tud megbékélni azzal a valakivel, aki ő maga. Sok embert ismertem, aki halálos haragban állt önmagával, és emiatt embertársaival sem tudott boldogulni. (...) Isten Szentlelke itt valami nagyon-nagyon fontos dolgot kér tőlem és tőled: Legyen egy kis időnk arra is, hogy rendbe jöjjünk önmagunkkal!”


December 25-én egy ide illő, rövid történettel (ahogy még a könyvben számtalan helyen) kedveskedik a szerző. „1945 karácsonyán egy német lelkész épp egy ismerős családnál járt látogatóban. Onnan a gyermekkórházba készülődött, mert aznap sok olyan beteg gyermeket vittek oda, akiknek a háborúban, a keleti tartományokban szinte mindenkije elpusztult. Szét akart ott nézni, hátha valamit tehetne az érdekükben. Ezt hallva a család négy-ötéves kislánya gyorsan odalépett a karácsonyfa alatt álló betlehemhez, kiemelte a kis Jézus-figurát a jászolból, és odanyújtotta a lelkésznek...”

Vajon hogyan folytatódik a történet? Kiderül az Adventi utaink című könyvből, amelyben a szerző további kedves, megható, olykor szomorú történettel és számos hozzájuk kapcsolódó elmélkedéssel várja olvasóját.

Csuti-Mátyás Zsófia

Ismeri karácsonyi szimbólumainkat? Mind az ötvenet?

A november elején beköszöntő hosszú és sötét téli esték borongós hangulatában sokan várják már az adventet. Gyakran úgy tapasztalom, hogy a nem hívők is örömmel készülnek erre az időszakra, talán ők is megsejtenek valamit a várakozás öröméből és izgalmából, s titkon vágynak is az ünnep tárgyiasított, harsogó, valótlan tartalma helyett annak igazi, mélyebb jelentésének átélésére.

Anselm Grün a Karácsony – az újrakezdés reménye című könyvében  50 darab karácsonyhoz kapcsolódó szimbólumot mutat be két-két oldalban tömören, saját nézőpontja mellett más szakemberek és korábbi, mérvadónak tekintendő művek meghatározásait is idézve. Ha valaki december 1-jétől kezdve minden nap kettőt elolvas (mindössze négy oldal!), december 25-ére éppen végez vele. Ez is lehet egyfajta készület adventben!

Szemezgessünk a szimbólumok közül! Számomra keveset mondott a fogalom: Borbála-ágak. „A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni.” A szerző azt tanácsolja: „Keress a kertedben ágakat, cseresznye vagy aranyfa ágakat. Tedd azt a szobádban Szent Borbála napján egy nagy vázába. Advent egész ideje alatt arra emlékeztet majd, minden fagyos benned először, a tél közepette mégis egy virág nyílik ki benned.”

A karácsony legismertebb jelképe a karácsonyfa. „A keresztény hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie, és csillogó faként Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem, ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát (…) A fenyőfagömbök (…) a paradicsom egészének és teljességének szimbólumai.”

Csuti-Mátyás Zsófia

Színezz, ragassz, karikázz!

A már olvasni tudó gyerekeknek egyedül, óvodásoknak pedig szülői segítséggel használható Az első karácsony és a Karácsonyi matricás füzet című kiadvány. Színezz, ragassz, karikázz! – akár erre is hívhatnák a szerzők a kicsiket. A két kiadvány kreatívan, játékosan, színesen vezeti be a gyerekeket a karácsony történetébe.

Az első karácsony című kiadvány rövid kis történetekkel vezeti el a gyerekeket Jézus születéséhez. Az események könnyebb megértését  sok-sok izgalmas feladat segíti.

Íme néhány: Karikázd be azt a négy dolgot, ami nem illik a képbe! – buzdít a szerző. A képen mező, három pásztor, bárányok és néhány oda nem illő elem szerepel, úgymint hajó, virág a tűzben, pingvin és az egyik pásztor fején egy madárfészek. A gyerekek biztosan jót kacagnak a hibakeresés közben, egyúttal azonban a Jézus-korabeli tájat és öltözködést is megtekinthetik.

A betlehemi állatokról is tanít a kiadvány. A gyerekek feladata összekötni az állatok képét a hangjukkal. Amikor készen vannak a feladattal, a szülőkkel együtt megbeszélhetik, mely állatok állhattak a kis Jézus jászlánál:

bárány  múú
tyúk    bee
tehén   cin-cin
egér    kot-kot

Akad olyan feladat, ahol labirintusrendszerben kell elvezetni a pásztorokat a kis Jézushoz, de lehetőség nyílik színezni és számolni is.

A Karácsonyi matricás füzet című kiadvány is önmagáért beszél. A könyv közepén matricás oldal található. Hét csodálatos, színes kép és az azokhoz tartozó rövid szövegek díszítik a kiadványt. A gyerekek feladata, hogy felragasszák a hiányzó szereplőket a képekre, a felnőtteké pedig, hogy elmeséljék (vagy felolvassák) az oda illő eseményeket. A témák között szerepel a népszámlálás, a pásztorok a domboldalon, a betlehemi istálló képe, a fogadós telt háza, a gyermek a jászolban, az angyali üzenet és az első karácsony.

Az angyali üdvözlet:

„A fogadós épp a vendégeivel beszélgetett, amikor ismét kopogtak az ajtón. Ezúttal pásztorok érkeztek. Elmesélték a fogadósnak, milyen csodálatos dolog történt velük aznap éjjel. Angyalokat láttak az égen, akik azt hirdették, hogy megszületett a Megváltó, aki békét hoz majd a világra! A pásztorok a kis Jézust keresték. Az angyaloktól hallották, hogy Betlehemben találhatnak rá, és egy jászolban fekszik. A fogadós pontosan tudta, hol van az a jászol: az ő istállójában!” 

Az első karácsony:

„A pásztorok Mária és József keresésére indultak. Rájuk is találtak, éppen úgy, ahogy angyaloktól hallották: a jászolban ott feküdt Jézus, a királyok Királya, a világ Megváltója. Még fülükben csengett a dallam, amit az angyalok énekeltek: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön minden embernek!”


Csuti-Mátyás Zsófia

Jelképek bűvöletében

Itáliai és szentföldi templomok színes mozaikjai adják a Csillagút című kiadvány illusztrációit. A könyv a karácsonyi ünnepkör szokásait, hagyományait foglalja össze. A rendkívül lényegre törő gondolatokon még azoknak is ideje lehet elmélkedni, akik a mindennapokban csak mindössze néhány percet szánhatnak lelki ráhangolódásra.

A számtalan jelkép között szemezgetve megtudhatjuk, hogy „a fenyőágakat díszítő gömbök gyümölcsökre hasonlítanak! Jézus azért jött, hogy képessé tegye az emberiséget arra, hogy hatalmas fa módjára a szeretet, a béke, a testvériség, az együttérzés és ajándékozás csodálatos gyümölcseit teremje.”

Hallgassunk zeneműveket, énekeljük adventben! „Adventben és karácsony idején a keresztények énekeik és zenéjük által kiáltják világgá az emberré lett Istenbe vetett hitük örömét. Azért énekelnek, hogy mindenfelé elterjedjen az az örömhír: Isten közöttünk lakik!”

Végül nézzük a bölcsek ajándékai, miért éppen aranyat, tömjént és mirhát vittek a kis Jézusnak? „A bölcsek három ajándékot ajánlanak fel Jézusnak: aranyat, mint királynak, tömjént, mint Istennek és mirhát, mint emberi lénynek. A mirha egyfajta gyanta, amely illatszerként és balzsamozásra szolgál. Az elhunytak keneteként is használták.”

Gyürki László atya bevezető gondolataival ajánljuk olvasóink figyelmébe advent, karácsony és vízkereszt jelképeit. A kiadvány „közelebb segít bennünket karácsony ünnepéhez, annak örömteli üzenetéhez, az emberiség történetének legmagasztosabb eseményéhez.”

Csuti-Mátyás Zsófia

Hogyan jutunk Betlehembe?

A karácsony a gyerekeknek az ajándékokról is szól. A Martinus Könyvesbolt kínálatában szép számmal fellelhetők olyan gyerekkönyvek, amelyekből a kicsik játékosan tanulhatnak, bővíthetik ismereteiket a világról. Adventben napról napra ismertessük meg őket Jézus születésének történetével, hogy aztán szenteste a fa alatt már ők mesélhessék el, hogyan jutunk el Betlehembe!

A Hogyan jutunk el Betlehembe című színes kiadvány 10-12 feladattípussal várja a gyerekeket. Minden oldalon rövid történetet találhatnak a kicsik, majd azokat követik  az útvonalkeresők, puzzle-k, betűkeresők, összekötős, rajzolós és kitalálós feladatok.
 
Melyik a helyes válasz? – kérdezi a könyv Ábrahám és Sára története kapcsán:

Ábrahám és Sára azért ment Egyiptomba:
A: hogy nyaraljon.
B: hogy ne kelljen éheznie.
C: hogy megcsodálhassa a piramisokat.


A játékos könyvben a kisgyermek Jézusról is olvashatnak a gyerekek. „Jézus minden éveben egyszer Jeruzsálembe utazott a páskaünnepre. (…) Már hazafelé tartottak, amikor Mária megkérdezte Józseftől, hogy hol van Jézus. József azt hitte, hogy a többi fiúval van, ezért elkezdték keresni a barátaik és rokonaik között, de senki sem látta. Mária és József lélekszakadva futott vissza Jeruzsálembe. Három napon át keresték fiukat, mire végre rátaláltak a templomban.”
 
A könyv illusztrációi bemutatják a Jézus korabeli tájat és az ott élő emberek mindennapjait.

Csuti-Mátyás Zsófia

Szépítsük meg életünket!

Az egész évet átölelő kiadványt nyújt át az olvasónak Anselm Grün az Ünnepek és szokások, amelyek megszépítik életünket című könyvével. Az ismert lelki író megtanítja olvasóját a mindennapokat megélni, majd megismerteti az egyházi év helyes megélésének módjaival. A szerző segít elkezdeni és megáldani a napot, megismertet a szünet és az étkezések rituáléival, valamint a stresszoldás módszereivel.

Felhívja a figyelmet az újév megáldására, vízkereszt kapcsán bevezet a házszentelés hagyományába, amely szintén erősíti hitünket és keresztény identitásunkat. A nagyböjti időszakot – persze csak jelképesen – a lomtalanítás idejének nevezi és bemutatja a nagyböjti tearituálét is.

Íme néhány téma az egész egyházi évet átölelő kiadványból, amelyekről Anselm Grün gondolatmenetén keresztül így elmélkedhetünk:
  • belemenni az éjszakába – nagycsütörtök
  • kereszt-tartás – nagypéntek
  • elásni a holt terhet – nagyszombat
  • a Lélek ott fúk, ahol akar – pünkösd
  • gyógynövényeket gyűjteni – Mária mennybevétele
  • újra kivirágzó élet – Borbála-ágak
  • Krisztus a szívemben – karácsony

A szerző könyvének harmadik fejezetében az életvezetés kérdéseit taglalja. Lényeges feladat életünket, lelki életünket elmélyíteni, kiengesztelődni önmagunkkal, Istennel, érezni a vágyat, a szeretetet, megtanulni elengedni, eggyé válni vagy éppen megújulni. Anselm Grün olyan fogalmakat hív segítségül mint barátságrituálék, párrituálék és két ember közösségének rituáléja.

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. december 2., szerda

Töltsük így az adventet!

„Karácsonykor Jézus születését ünnepli az egyház. Ez az egyszerű, szinte közhelyként hangzó állítás végtelen távlatokat nyit meg előttünk” – írják a Karácsony titka című könyv szerzői. A kiadvány lapjain az egyházatyáktól, a középkori misztikusoktól, kortárs teológusoktól, lelkipásztorainktól, íróinktól és költőinktől tanulhatunk az ünnepről.

Vasárnap meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját. Mindenkinek mást jelent az ünnepvárás, különbözőek vagyunk, különbözően éljük meg ezeket a napokat, amelyeket már évszázadok óta misztérium övez. Még az ünnepre való készülődés – rohanás – megkezdése előtt érdemes időt szakítani arra, hogy átgondoljuk a következőket: hogyan szeretném tölteni ezt a négy hetet? Hogy tudom méltó módon megélni a várakozást? Fontos-e számomra a lelki töltekezés vagy csak a decemberi kirakatcsillogást és ajándékvásárlást várom?

A külsőségek elhanyagolhatók. Ezzel a gondolatot már Szent Bernát is magáénak vallotta, hiszen egy helyütt így ír Krisztus születéséről: „Milyen sok gyöngytől és aranytól ragyognak ma az oltárok! Milyen sok kárpittal díszítik mindenfelé a falakat! Gondolod, hogy ez megtéveszti az angyalokat és elfordulnak a rongyokba öltözött emberektől? Ha így lenne, miért a juhok pásztorainak jelentek meg, és nem a föld királyainak vagy a templom papjainak. Maga az Üdvözítő, akié az arany és az ezüst – miért szenteli meg saját testében a szent szegénységet?”

S ha már jócskán benne vagyunk adventben és mindössze néhány nap van karácsonyig, fellapozhatjuk a kötetben található karácsonyi verseket is, amelyekkel ismert magyar és külföldi költők – Janus Pannonius, Nemes Nagy Ágnes, Tótfalusy István, Paul Claudel, Rilke – ajándékoztak meg bennünket.

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. október 29., csütörtök

Sárkányoktól tanulják

Felnőttek és iskolás gyerekek egyaránt lelkesen emlegetik a The Gold Medallion Book Award díjas A Tiltott Ajtó című regénytrilógiát. Jeanne K. Norweb – A Tiltott Ajtó, A Bölcsesség Mestere és Az Arany Karkötő – regénysorozata a fantázia világába kalauzolja az olvasót. Aki igazán friss és pörgős történetet szeretne gyermeke kezébe adni, azoknak bátran ajánljuk Norweb könyveit.

Az első kötetben két féltestvér, David és Laura izgatottan várják, hogy megérkezzenek a nyári szünidőben nagyapjukhoz. Mindkét gyereket saját kis kuckó várja a nagypapánál, és nem is sejtik, hogy életük eddigi legizgalmasabb napjai elé néznek. Séta közben egyik nap egy barlang bejáratánál találják magukat a gyerekek, és mintha sírást hallanának...

„– Kérlek – mondta a sárkány –, kérlek, nyissátok ki nekem az ajtót! 
– Ajtót? Milyen ajtót? – kérdezte David meglepődve.

A kicsi sárkány fejével a barlang másik vége felé bökött. Laura és Dávid tátott szájjal bámultak. Valóban, ott, ahol egészen biztosan tudták, hogy soha nem volt, egy széles, ívelt fa ajtót pillantottak meg (...)

– Kérlek, kérlek, nyissátok ki, hogy visszamehessek!
 

– Vissza? Hová? – érdeklődött Laura.
 

– A hazámba. A tiétek itt van, az enyém a túloldalon – és fejével az ajtóra mutatott.”

A kis sárkányt Nimeonnak hívják. Ő valójában egy kis herceg, aki a későbbi kalandok során a sárkánybirodalom uralkodójává cseperedik, de addig még hosszú út áll a sárkány és barátai előtt.

A Bölcsesség Mestere című második kötetben egy ikerpár, Marilyn és Gregory csöppen a zöld sárkányok birodalmába, s az első részhez hasonlóan itt is pörögnek az események, valamint felbukkannak a már ismert szereplők is. A gyerekek arról tanulnak a sárkányoktól, hogy az emberi szabadság és a tudomány nem élvezhet elsőbbséget minden esetben. Az ikrek lassacskán belátják, hogy az emberek életét szabályozó törvények hasznosak, az ő érdekeiket szolgálják. Sőt olyan örök érvényű értékekre és igazságokra is rávilágítanak a sárkányok, mint hogy a másokért meghozott áldozatok és az embertársainkért végzett tettek boldoggá tehetnek bennünket.

A trilógia befejező részében, Az Arany Karkötőben az olvasó választ kap a másik két történetben felvetett kérdésekre. Ez a történet is bővelkedik izgalmasabbnál izgalmasabb kalandokban, mint a veszélyekkel teli szoros vagy a sivatag és az óriáskígyó karaktere.

„A sivatag igazi látványa elsőként a haldokló hold gyenge fényében tárult a gyerekek elé. A homok sötéten és rejtélyesen feküdt alattuk, kivéve itt-ott, ahol egy parányi fodrozódó dűne csillogott erőtlenül. Csípős hideg volt. Lyn reszketett.

– Kíváncsi vagyok, hogy a sivatagból felemelkedő levegő olyan forró lesz-e, miként azt a felfedezők állítják – mondta a lány Gregnek. – Most azonnal használni tudnék egy kicsit abból a forróságból.

– Ne aggódj, meleg lesz, nagyon meleg, túlságosan is hamar. (…)

Mögöttük, már messze távol a sárkánykuzin fejedelemség  hullámzó hegyeinek legmagasabbja csupán egy homályos forma volt. Előttük, és mindkét oldalon végtelen homok, terméketlen és lapos, kivéve, ahol szeszélyes szelek csavarodó dűnéket hordoztak...

A trilógia legfontosabb ismérve, hogy a keresztény értékek mentén tanítja a gyerekeket. Olyan kérdésekre kaphat választ az olvasó, mint az élethez és másokhoz való helyes hozzáállás, a megfelelő viselkedés. A regénysorozat felveti a helyes önértékelés kérdését is – leginkább a fiatalok azok, akik keresik önmagukat, helyüket a világban –, de tanít az elfogadásról, a hűségről és a járatlan utak felfedezéséről is, amely szintén gazdagítja személyiségünket.

Csuti-Mátyás Zsófia

A két Teréz

A ködös novemberi estéken egyre korábban húzódunk be a lakásba. Ki ezzel, ki azzal üti el a hosszúra nyúló estéket. A két szent Teréz (Lisieux-i Kis Szent Teréz és Avilai Nagy Szent Teréz) gondolatai is meghatározhatják ezen estéink hangulatát. Ezúttal egy önéletrajzot és egy leginkább breviáriumhoz hasonlítható kiadványt ajánlunk az olvasó figyelmébe. 

Lisieux-i Szent Teréz még kisgyermek korában elveszítette édesanyját. Az édesanyától való elbúcsúzásra a következőképpen emlékszik vissza Önéletrajzában: „Az utolsó kenet megható szertartása is lelkembe védődött, ma is látom még s helyemet ott, Céline mellett, születési rang szerint sorakoztunk mind az öten, és szegény Édesapánk is ott volt, zokogott… Mama halálának a napján vagy másodnapján karjára vett és így szólt: Gyere, és csókold meg még utoljára szegény kis Anyádat! S én szó nélkül érintettem meg ajkammal drága Anyám homlokát… Nem emlékszem arra, hogy sokat sírtam volna, senkinek sem beszéltem azokról a mélységes érzésekről, amelyek eltöltöttek…”

Lisieux-i Terézt Kis Szent Terézként emlegetik. A kis út mindenki számára azt jelenti, hogy saját körülményeit és adottságait felhasználva kell az életszentségre eljutni. Ez az út mindenkinek a saját útja. Ez az út a kicsi gyermek ráhagyatkozása, aki félelem nélkül alszik el Atyjának karjaiban.” Teréz mégis szeretett volna valami nagyot, különlegeset véghezvinni. Erről a következőképpen vall: „Egy Keresztes Vitéz, egy Pápai Zuáv bátorságát érzem a lelkemben, csatatéren szeretnék meghalni az Egyház védelmében… Érzem magamban a Papi hivatást, ó, Jézus, micsoda szeretettel vennélek kezembe, mikor hívó szavamra leszállnál az égből… Ó, Jézus! (…) Hogyan lehetne eggyé ötvözni ezeket az ellentéteket? Hogyan lehetne megvalósítani az én szegény kis lelkem vágyait? Ó kicsinységem dacára is éppen úgy meg szeretném világosítani a lelkeket, mint a próféták, a Doktorok… ”

Teréz a szeretetről is tanít: „Ó, most értem, hogy a tökéletes szeretet mások hibáinak elviselésében áll, abban, hogy cseppet sem csodálkozunk gyöngéiken, hogy épülünk a legcsekélyebb erényen, melyet szemünk láttára gyakorolnak, (…) a szeretet nem maradhat a szív mélyén elzárva.”

Az Egyház liturgikus időszakaihoz (advent, karácsony, nagyböjt, húsvét, főünnepek és egyes szentek ünnepei) igazodik a karmelita nővérek válogatása, melyben ezúttal Avilai Szent Teréz mindennapokban segítségünkre siető, bátorító gondolatait idézik.

November 14. Kármelita mindenszentek
A nővérek becsülete nőttön-nőtt a lakosság szemében. nagyon megszerették őket, s nézetem szerint erre volt is okuk. Hiszen máson sesem járt az eszük, mint azon, hogy miképpen tudna mindegyik napról napra tökéletesebben szolgálni a mi Urunknak… Az Úr pedig elkezdett egyeseket meghívni arra, hogy belépjenek hozzánk, s akkora kegyelmekkel árasztotta el őket, hogy nem tudtam hová lenni a csodálkozástól. Áldott legyen érte mindörökké! Ámen. Hiszen igazán úgy látszik, csak azt várja, hogy szeressük Őt, s mindjárt szívébe zár bennünket.

November 21. Szűz Mária bemutatása a templomban
Egyik napon imádság közben úgy éreztem, a lelkem annyira benne van Istenben, mintha nem is létezne a világ, teljesen el van merülve Teremtőjében. Ez alkalommal annyira megértettem a Magnificat e sorát: És ujjongott a lelkem, hogy azt sohasem tudnám elfelejteni.

Feljegyezték róla, hogy személyiségének, szellemességének és lényének varázsa már gyermekkorában megmutatkozott, és ezt a művészetet, hogy „embereket megvidámítson, és nevetésre indítson”, haláláig megőrizte. Egész életében a tökéletességre törekedett. A kármelita életet a maga eredeti szigorában akarta megélni. A Szent Terézzel napról napra című könyv válogatásai és gondolatai közelebb viszik az olvasót e szellemiséghez.

Csuti-Mátyás Zsófia

Befelé figyelve imádkozni

A misztikus élet és a természetfölötti szemlélődés Jézusról – és az ő életéről bennünk – kell hogy szóljon, vallja Ruth Burrows. A Jézus-ima az evangélium megélésének egészen konkrét módja, a keresztény lelkiség egy meghatározott formája, írja E. Jungclaussen. E gondolatok mentén haladhat az olvasó, aki kézbe veszi az Útmutató a misztikus imához és a Jézus-ima című könyveket.

Ahogy Emmanuel Jungclaussen vallja, a Jézus-ima sokkal több, mint egy módszer vagy technika, a könnyebb megértés végett azonban könyvében erről az oldalról közelíti meg a témát. Így lelkesíti az olvasót bevezetőjében: „Már több mint negyven éve vagyok bencés szerzetes... Így jöhetek most Önökhöz, hogy begyakoroljam Önökkel az utat, amely Szent Benedek számára különösen is fontos volt, mégpedig a belső összeszedettség útját, amely összekötődik a szív imájával.”

Üljünk le egy székre vagy fotelba, buzdít a szerző, majd engedjük, hogy a lélegzetünk jöjjön és menjen anélkül, hogy befolyásolnánk azt. Van erről egy imádság, amelyet Szent Ágostonnak tulajdonítanak, és így kezdődik: „Lélegezz bennem, Szentlélek!” „Ha ülnek, mindkét kezük legyen az ölükben, az ujjak könnyedén érintkezhetnek egymással. Csak az a fontos, hogy tudatosan üljenek ott, hogy figyelmesen hallgassanak, és hálásan érezzék az életet, amint az kifejeződik a légzésükben, ahogyan jön és megy... Ebből a nagy csöndből füleljünk bele önmagunkba, és örüljünk annak, hogy itt ülhetünk csendben!” – valahogy így érdemes elkezdeni a tanulást.

A könyvből megtudhatjuk a Jézus-ima eredetét, elolvashatjuk egy zarándok őszinte beszámolóját róla, és természetesen a könyv segítségével lépésről lépésre begyakorolhatjuk a Jézus-imát. A siker leginkább a saját hozzáállásunkon múlik.

„Én Uram, én Istenem!

Most próbáljanak megszabadulni a szenvedés érzésétől és gondolatától, és jelenítsék meg önmaguk előtt, ami örömet szerez, amit szeretnének érezni, ami gazdagabbá teszi életüket. Ám tekintsenek mindkettőre adományként és ajándékként. Azután mondják ki még egyszer:

Én Uram, én Istenem!

Szenvedésben és örömben is Ő a középpont:

Én Uram, én Istenem!”

Ruth Burrows angliai kármelita nővér – számos nagy sikerű könyv szerzője – a gyakorlati tudnivalók mellett saját tapasztalatait is összegzi az Útmutató a misztikus imához című könyvében. A nővér különbséget tesz a misztikus egyesülés két formája között: „Itt nemcsak a teljes és átható egyesülésre gondolok, hanem azokra a részleges egyesülésekre is, amelyeket útközben élhetünk át, amikor Isten saját lényével megérinti és arra a pillanatra egyesíti is benső valónkat önmagával.”

A szerző úgy véli, a spirituális életnek három szakasza van: a tisztulás, a megvilágosodás és az egyesülés. Burrows nővér a sziget-hasonlattal szemlélteti, mit kell tudnunk a három szakaszról:

„Képzeljünk el egy hatalmas tengert három szigettel. Valóban szigetek ezek, egymástól külön állnak, és nincs kikötő, sem csónak, azaz semmiféle átjárás nem lehetséges közöttük. Az első sziget lakói úgy érzik, övék az egyetlen világ, és nem is tudnak róla, hogy más is van a szigetükön kívül. A második szigeten élők talán tudatában vannak, hogy létezik egy másik sziget, melyet maguk mögött hagytak, de nem tudnak a harmadik sziget létezéséről. Onnan, ahol mi vagyunk, látszik, hogy keskeny sziget közi össze az első hidat a másodikkal...”

Mindkét szerző olvasmányos, rávezető könyvének célja az olvasó imaéletének elmélyítése, hogy ezáltal jobban megismerje önmagát és közelebb kerüljön Istenhez.

Csuti-Mátyás Zsófia

Ételed az életed

Úgy vettem észre, manapság már a fiatalok nagy része is odafigyel arra, hogy hogyan él – értve ez alatt elsősorban az egészségtudatosságot. Véleményem szerint sport és helyes táplálkozás sokak számára több odafigyelést kap, mint a korábbi évtizedekben. Köszönhető ez a napjainkban fellelhető élelmiszerek változatosságának (idénytől függetlenül szinte bármihez hozzá tudunk jutni) és az internetes recept- és főzőoldalak sokaságának. Ma már nem feltétlenül van szükség a nagymamák konyhatitkaira, hiszen a hálóról letöltött receptekkel is sikert arathatunk.


Ress Piroska húsmentes fogásai kiválóak lehetnek böjti időszakban, magunk által kitűzött vagy orvos által javasolt diéták alakalmával. A szerző azt javasolja, hogy hétfőn mindenképpen könnyű, nem túl energiadús ételeket fogyasszunk. Kedden, csütörtökön és szombaton tartsunk zöldnapot – főzelékek, rakott és rántott zöldségek – szerdán és pénteken pedig tésztanapot. Húsétkezést csütörtökön és vasárnap ajánl a recepttár összeállítója, mivel a teljes kiürüléshez három napra van szüksége a szervezetnek. Íme két recept:

Brassói aprópecsenye gombából

Hozzávalók: 60 dkg gomba (friss vagy konzerv), 5-6 gerezd fokhagyma, 2 kk fűszerpaprika, olaj, kakukkfű, só.

A nem túl apróra vágott gombát olajon megpirítom. (Hogyha konzervből készítem, előtte jól lecsepegtetem. fontos, hogy minden levét jól elpárologtassam. Rászórok néhány csipetnyi kakukkfüvet, megsózom, megszórom pirospaprikával, és belenyomom a fokhagymagerezdeket. Friss sült burgonyával összekeverve tálalom.)

Káposztaszósz sült burgonyával

Hozzávalók: 50 dkg fejeskáposzta, 1 kg burgonya (nagyobb méretűek), 2 fej fokhagyma, 2 dl tejszín, 5 dkg rizsliszt, 1-2 darab paradicsom, olaj, só, fűszerkeverék.

A megmosott burgonyát héjában felteszem főni. A káposztát apróra vágom, és kevés olajon megpirítom. Közeben megpucolom a fokhagymát és sós vízben puhára főzöm. A fokhagyma főzőlevét a megpirult káposztára öntöm, belekeverem a tejszínt és összefőzöm. Az így kapott szószra rizslisztet hintek, és lassú tűzön kevergetve tovább forralom. Ha túl sűrű, néhány csepp vízzel tovább higítható. A félig megfőtt burgonyát meghámozom, kb. 1 centi vastag szeletekre vágom, és bő olajban sütni kezdem. Amint a tejszínes káposzta mártás állagú lesz, egy percig nagy lángon főzöm, majd tűzről levéve állni hagyom. A burgonyaszeletek megsülését követően azonnal tálalható.  

Ress Piroska Éltető receptek – Egészséges ételek című könyvében számtalan fantasztikus fogás segítségével tanít bennünket az egészséges étkezésről, legyen szó szendvicsekről, krémekről, mártásokról, levesekről, levesbetétekről, vagy éppen hús helyett készíthető fogásokról, köretekről, főzelékekről, savanyúságokról, salátákról, tésztákról és édességekről.

Csuti-Mátyás Zsófia

2015. október 5., hétfő

A válasz mindig a kérdéstől függ

Minden gondolkodás kezdeténél a kérdések állnak. Mit érek? Szabad vagyok? Mire építhetek? Hatalom, hit, értelem? Hol van Isten? Megtapasztalhatom őt? Miért vagyok felelős? Mi érlel engem? Mi vigasztal? Mi vár a halál után? Ezekre a kérdésekre ad választ Anselm Grün A válaszok könyve című kiadványában, amelynek témája a boldogságkeresés, a helyes út és a belső béke felfedezése a Jóistenre történő hagyatkozás által.

A szerző ezekkel a gondolatokkal biztatja az olvasót: „A válaszok, amelyeket ennek a könyvnek kérdéseire adok, késztessék önt, kedves Olvasó, arra, hogy elgondolkodik, és önmaga kutat válaszok után, amelyeket önmagának adna saját legmélyebb kérdéseire. Bízzon a kérdésekben, amelyek felmerülnek önben. Próbáljon meg a könyvben felvetett kérdések alapján önmagának válaszolni, azzal a bizalommal, ahogy a Szentlélek működik önben, és megadja önnek, ami csillapíthatja saját felvetéseit és kétségeit.”

Anselm Grün úgy hiszi, vannak emberek, akik nem keresték a boldogságot, az mégis megtalálta őket. Úgy gondolja, ehhez szükség van egyfajta belső beállítottságra, nyitottságra és a hálára való beállítottságra. „Ha azt, ami kívülről ér engem, hálásan elfogadom, akkor gyakran rám fog találni a boldogság, még ha nem is kerestem vagy nem is hajszoltam. Ha hálára való beállítottságban élek, akkor vagyok képes egyáltalán a boldogságot, ami engem keres, észlelni, hálásan élvezni, és tudok belső elégedettségre lelni.”

A szerző által megadott kérdések és válaszok generálhatnak újabbakat is, amelyeket az olvasó e könyv elolvasása után lehet, hogy már saját maga is meg tud válaszolni.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

II. János Pál pápa csodái

Pawel Zuchniewicz lengyel újságíró azokat a csodás eseményeket, gyógyulásokat foglalta össze egy kötetben, amelyek II. János Pál pápa közbenjárására történtek. A könyvben leírt gyógyulások többsége fizikai gyógyulás, de van közöttük lelki megvilágosodás is.

A szentatya úgy vélekedett, hogy a „csoda ’jel’, mert ezt a rendet felülmúlja a ’magasságbeli Erő’, tehát ennek az Erőnek szintén alá van rendelve. Ez a ’magasságbeli Erő’…, azaz maga az Isten, a természet rendje fölött való. Irányítja, s ugyanakkor tudtunkra adja, hogy e rend által és a fölött az ember rendeltetése: Isten országa.”

Egy daganatos betegségben szenvedő angol nő így emlékszik vissza a szentatyával való találkozására: „Éreztem, betegségem fordulópontja a Szentatyával való találkozás volt. Szeretete és megértése örömteli atmoszférát teremtettek, ami körös-körül áthat mindent és mindenkit.” A nő nem sokkal később meggyógyult, az orvosok nem találták testében a daganatot. Az esetnek nagy visszhangja volt Angliában. Még II. János Pál pápa is értesült róla, s mindössze annyit mondott: „Hite gyógyította meg.”

A lengyel szerző könyvében a számos csodás történet mellett több interjúval is találkozhat az olvasó, amelyekben a pápához közel állók vallanak a szentatyáról. Beszélhetünk-e a szentatya imájának rendkívüliségéről, kérdezi a szerző Tadeusz Pieronek püspököt, a szentatya egykori munkatársát. „Nem vagyok bíró ebben az ügyben. Legfeljebb, mint tanú beszélhetek. Soha életemben nem találkoztam még emberrel, ilyen diszkréten, ilyen gyakran és ilyen mélyen imádkozott volna. Ezt valójában nem lehetett látni.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Gyógyító képeink

A képek és képzetek lehetnek gyógyítóak, de akadályozhatnak is bennünket az életben. Nagy erővel bírnak: mozgatják lelkünket a mély dimenziókban, érintik félelmeinket és vágyainkat, és meghatározzák tapasztalásunkat. Anselm Grün különbséget tesz külső (például a média által sugárzott) és belső képek között. Könyvében arra keresi a választ, hogy ezek milyen hatással vannak ránk.

Hogyan hatnak például a média által sugárzott képek saját képzeteinkre? Hogyan hatnak azok a képek, amelyeket szüleink közvetítettek felénk? Milyen erőket fejtenek ki tudattalanunkban? A szerző könyvének célja az, hogy összhangba kerüljünk önmagunkkal a képek és képzetek segítségével. Anselm Grün úgy véli, a képek útmutatókká válhatnak egy öntudatos és hiteles élethez. A siker azon múlik, hogy azonosítjuk-e őket, és használjuk-e gyógyító erejüket.

A szerző kívülről ránk zúduló képek kapcsán megjegyzi: „ha túl sok kép áraszt el bennünket, akkor ezek rátelepednek azokra a belső képekre, amelyeket önmagunkban hordozunk. Összezavarnak, megosztanak és szétszórnak minket. A média az ember szívét célozza meg képáradatával.”

Belső képeink közé sorolja a szerző azokat a pillanatokat, amelyek örömöt okoznak nekünk. Ide sorolható például a család képe, de különböző bibliai képek is, mint például „a kút képe, melyben élő víz fakad. Mi magunk is ilyen kút vagyunk. S az élő víz, amely soha nem apad el, amely felfrissít és éltet minket, maga a Szentlélek.”

Anselm Grün könyve gyakorlati feladatokkal és valós történetekkel várja a kiegyensúlyozott, boldog életre vágyó és ezen tudatosan dolgozó olvasóit.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Mártózzunk meg a képek tengerében!

Bizonyára ön is járt már úgy, hogy egy zarándoklat alkalmával fejtörést okozott egy oltárkép témájának megfejtése vagy a templomban található szobrok felismerése. A legismertebb szenteket és attribútumaikat természetesen rögtön felismerjük, ám vannak olyan tárgyak, eszközök, amelyek több szent mellett is megtalálhatók. Otto Wimmer Szentek szimbólumai című zsebkönyvével nincs többé ismeretlen szobor vagy oltárkép!

A kalap szócikk alatt ez olvasható: „A hegyes, sárga kalap a középkorban a zsidókat jelezte, így ábrázolták a prófétákat és a pátriárkákat, de a Názáreti Szent Józsefet is. Zarándokkalapot visel az idősebb Jakab apostol vagy Szent Rókus. Egyházi méltóságuk kifejezőjeként bíborosi kalap van Jeromos és Borromeo Szent Károly fején, Nepomuki Szent János pedig birétumot visel. Mitrát visel például Szent Ambrus. Tiarával ábrázolják Péter apostolt, mint az első pápát vagy Szilveszter pápát.”

A legismertebb jelképekről, mint a kereszt, a galamb, a kulcs, ostya vagy a csillag  – természetesen folytathatnánk a sort – egy-egy oldalban ad tájékoztatást a szerző. Elolvasva szócikkeit egyúttal feleleveníthetjük legfontosabb hitbeli ismereteinket is.

A Bibliában számos állatalakkal találkozhatunk, ilyen például az oroszlán, a skorpió, a kígyó, a hal, a sólyom, a bárány, a sas, a fent említett galamb, de a növények színes palettája is az olvasó elé tárul. A rózsához az alábbi kapcsolódik: „Limai Róza neve is erre utal. Árpád-házi Szent Erzsébet és Kasilda szűz kötényében az alamizsna válik rózsává.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •



Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Bibliaismeret röviden

A Mi a Biblia? című kiadványban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán oktató Rózsa Huba vezeti be az olvasót a Biblia világába. A nagytudású és elismert tanszékvezető professzor könnyed stílusban, lényegretörően, tömören ír a prófétákról, az Ószövetség istenképéről, az ember teremtéséről, a megváltásról, a Messiásról, bűnről és büntetésről.

A szerző megismerteti az olvasót az Ó- és Újszövetség istenképével: a pogány világ istenképével, Izrael hitével Istenről, ír a próféták tanúságáról is. Szól a hatnapos teremtéstörténet irodalmi formájáról és vallástörténeti hátteréről.

Rózsa Huba külön fejezetet szentel a prófétáknak. „A próféták küldetésük igazolásaként arra hivatkoztak, hogy közvetlenül Izrael Istene szólította és állította őket szolgálatába (Iz 6, Jer 1, Ez 1, Ám 7,14). Nem saját gondolataikat hirdették, hanem egyedül és kizárólag a meghívó Isten szavát.”

Az ember és az élet sorskérdései, azon belül pedig a bölcsességi irodalom kapcsán a bölcsességi könyvekkel is foglalkozik Rózsa Huba. A Példabeszédek könyve a családi élet és az embertársi kapcsolatok terén ad tanácsokat a helyes viselkedésre. Könyvének célja, hogy általános képet adjon a Bibliáról: akik jól ismerik szerkezetét, most újra áttekinthetik a szerző vezetésével, akik pedig keveset tudtak róla, megismerhetik.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. október 4., vasárnap

Lelkünk életet adó forrásai

Hogyan tudjuk csökkenteni terhelésünket és felszabadítani azokat az erőket, amelyek segíthetnek újra megtalálni élet- és munkakedvünket? – többek között ezekre a kérdésekre ad választ Anselm Grün a Hogyan kerüljük el a kiégést? című könyvében.

Egyre több ember tapasztalja meg a burnout, vagyis kiégés élményét, érzi magát túlterheltnek vagy akadályozottnak. A szerző végigveszi a kiégés legfőbb okait. Ezek közül az egyik a perfekcionizmus és a saját magunk által gyakorolt nyomás. Anselm Grün arra buzdít, hogy elsősorban saját magunknak és ne másoknak feleljünk meg. „»Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátrafele néz, nem alkalmas az Isten országára.« Aki szánt, előre néz. Egészen és teljes odafigyeléssel jelen van a munkájában.”

Aki kifelé él, beteg lesz, hangsúlyozza a szerző. „Ha engedjük, hogy az elvárások eluralkodjanak rajtunk, akkor kisajtoltakká és kifacsartakká válunk. Válaszoljunk az elvárásokra, de nem kell feltétlenül teljesítenünk azokat.”

A látszat kiépítése szintén sok energiát rabol. „Arra tekintünk, amit nem birtoklunk, és ami nem vagyunk, ahelyett, hogy azt néznénk, milyen önmagunkban rejlő saját tartalékokkal és pozitív lehetőségekkel rendelkezünk.”

Zárásként a szerző azt kívánja az olvasónak „hogy mindent, amit tesz, és amit megél, belső könnyedséggel és örömmel tegye, hogy bele tudjon merülni a munkába és az életbe. Áradjon gazdag áldás Önből, és éltesse a környezetében élő embereket!”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: