Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról?

Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el – hirdeti egybehangzóan Máté, Márk és Lukács evangéliuma. Luis Sánchez Navarro, a madridi San Damaso Egyetem Újszövetségi Tanszékének professzora a Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról? című könyvében bemutatja Jézus házasságról és válásról szóló tanítását, s választ ad a könyv címében megfogalmazott kérdésre.

Jézus, a hűséges vőlegény

Jézus nem volt házas, hogyan taníthat bennünket mégis a házasságról? – teszi fel a kérdést Navarro professzor. A szerző a válaszában a következő gondolatból indul ki: „Jézus jegyes: Izrael vőlegénye. Jézus hűséges vőlegény marad mindvégig, még ha a menyasszony (Izrael népe) elutasítja is, ő következetes marad, és hűsége pecsétjeként felajánlja életét. Izraelhez kötődő jegyesi kötelékét megbonthatatlan hálónak tekinti, így mutatva meg Isten hűségének visszavonhatatlan jellegét.” Jézus tehát a legalkalmasabb személy arra, hogy hirdesse a házasság felbonthatatlanságát – hangsúlyozza a szerző.   

Az ezt következő fejezetekben Navarro professzor sorra veszi ugyanazon tanítás négy megfogalmazását (Mt 5,32; Mt 19,9; Mk 10,11-12; Lk 16,18), és vizsgálja a válás és házasságtörés témáját a hegyi beszéd tanításában.

• „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre.” (Mt 5,32)
• „Mondom nektek, aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.” (Mt 19,9)
• „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,11-12)
• „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.” (Lk 16,18)

Egy test

A házasság témája kapcsán az „egy test” fogalmáról is szól a szerző. Mint írja, a Teremtés könyvéből való kettős hivatkozás csúcspontja az „egy test” (Ter 2,24) kifejezés egyedülálló az Ószövetségben. „A házasság, ami a felek testi egyesülését is magában foglalja, új emberi valóságnak, egy új testnek ad helyet.” Ennek kapcsán Navarro kiemeli, hogy a házasságnak két tulajdonsága jelenik meg: kizárólagosság és felbonthatatlanság. „Akik egy test lettek, nem engedik meg sem egy harmadik beavatkozását, sem a kölcsönös »csonkítást«. Végül ebbe a kifejezésbe beleértődik a termékenység: a gyermekben, a férfi és a nő radikálisan új módon »egy testet« hoz létre.”

Pál és az Eucharisztia vétele

A házassággal kapcsolatban gyakran elhangzó kérdés: az újraházasodott elváltak miért nem járulhatnak az Eucharisztia szentségéhez? Ennek megválaszolásához az első Korintusi levélre – amely az Eucharisztia alapításának történetét tartalmazza (1Kor 11,23-25) – irányítja a szerző az olvasó figyelmét. „Ebből fakad a lelkiismeret-vizsgálat fontossága, ami kiengesztelődésre vezet az Eucharisztiában való részesedés előtt. De ennek a vizsgálatnak tekintetbe kell vennie a »testet«, amely nem csupán eucharisztikus test, hanem egyházi is. Így a »test megkülönböztetése« azt is magában foglalja, hogy a keresztény élete azonosuljon az Egyház életmódjával... hogy valaki az eucharisztikus asztalhoz járuljon, legyen »Isten kegyelmében«, az evangéliumra való nyitottság és tényleges megértés állapotában.”

A házasság „nem csupán a jegyesek közötti szövetség, (…) hanem magában foglalja a jegyesek Istennel kötött szövetségét is.” Az elvált és újraházasodott hívőket a szentáldozástól való távolmaradás tanúkká, a szentség nagyságának és az evangélium igazságának szenvedő tanúivá alakítja – véli a szerző.

A válásról Jézusnak megvan a saját önálló gondolata, amit Atyjával való egysége határoz meg: „Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta (Jn 12,50).” Ez az egység páratlan tisztánlátást nyújt neki ahhoz, hogy feltárja Isten akaratát, amely ahhoz a tényhez vezet, hogy „a házasság feloldhatatlan, a válás nem semmisíti meg a házasfelek kötelékét, amely az őket egyesítő Isten műve. Ezért nem létezik jog a válásra, amely lehetségessé tenne egy új házasságkötést.”

Navarro arra buzdítja olvasóját, hogy jó keresztényként úgy gondolkodjon, mint Isten, s ne úgy mint az ember. „Kemény vállalkozás elfogadni teljes igazságában azt az új és nagy életet, amelyet az Úr javasol az evangéliumban. Könnyedén »adaptáljuk« ezt az evangéliumot a világ gondolkodásmódjához, kiemelve azokat a szempontokat, amelyek elfogadhatóbbnak tűnnek korunk számára... Mégis, az Egyház Isten gondolkodása szerint él. Csak az evangélium teljes befogadásából kiindulva...”

Csuti-Mátyás Zsófia