2013. május 22., szerda

Miért a papnak gyónunk?

Gyakran térnek be a Martinus Könyvesboltba azzal a kéréssel, hogy ajánljunk olyan könyvet, amely közelebb viszi a fiatalokat a szentgyónáshoz, segít megismertetni, elfogadtatni, újraértelmezni és megszerettetni a kiengesztelődés szentségét, s esetleg még gyakorlati útmutatással is szolgál számukra. Ezeknek a szülőknek a „Barátunk, a pap” című füzetet ajánljuk.

Sok esetben már az problémát jelent, hogy mit és hogyan gyónjunk meg. Sokan csak nagyon ritkán, évente vagy még nagyobb időközönként gyónnak, míg mások egyfajta elvégzendő feladatként igyekeznek minél hamarabb túl lenni rajta a nagyobb ünnepek előtt, amikor amúgy is kígyózó sorok állnak a gyóntatószékeknél. Akadnak, akik a jól bevált formulát  mondják, vannak, akik görcsösen próbálják felidézni, mit is kell mondani, míg mások szinte kétnaponta gyónják meg vélt vagy valós bűneiket. Ezek a körülmények mind-mind nehezítik a szentgyónás elvégzését, frusztrálják a bűnbánót és a gyóntató atyát egyaránt.  

„Sok fiatal bűnösnek érzi magát, mégsem tudja, mit gyónjon meg. Van, aki azokat a vétkeket mondja el, amelyeket gyermekkora óta fel szokott sorolni. Mások szokványos vagy túl gondosan megfogalmazott formulák segítségével gyónnak, amelyek egyes imádságoskönyvekben olvashatók. Mások azt mondják a papnak: »segítsen nekem«, és ebből kissé nevetséges gyónás kerekedik ki, amely során a pap képzeli el a bűnöket, a bűnbánó pedig próbálja megérteni és tőszavakban válaszol vagy csak a fejével biccent.”

A kiadvány a szalézi nevelési módszer jellegéből adódóan tegező formában, közvetlen hangnemben szólítja meg a könyvet olvasó fiatalokat, s próbál az ő fejükkel gondolkodni:

„Teljesen képtelen, mégis elterjedt dolog, hogy a te korodban még mindig gyermeki módon vallod meg bűneidet. Testileg és gondolataidban már felnőttél, ki sem látsz az életkorodból adódó, mindig újabb és újabb nehézségekből. Valószínűleg egy napon majd eleged lesz ebből a komédiából és nem mész többet gyónni. Ezen magad sem fogsz csodálkozni, hiszen ezek a rövid találkozások haszontalan szertartássá, gyermekjátékká válnak számodra... Amikor egy gyermek elmondja kis dolgait, valójában helyesen gyón, mert azokban a hibákban benne van ő maga. Viszont, ha a te korodban csak gyermeteg dolgokról beszélsz, amelyek nem érintettek mélyen, akkor semmi sem változik majd az életedben.”

Most tekintsük meg a másik oldalt is, és nézzük a gyóntató atya szemszögéből az eseményeket! A mi szorongásunk és kínlódásunk nemcsak nekünk lehet kínos...

„Manapság keveset és rosszul gyónnak az emberek. Maguk a papok is hozzájárulnak ehhez a jelenséghez, meglehetősen zavarodottak maguk is, mert sokan vannak azok a bűnbánók, akik nem meggyőződésből jönnek el gyónni, és kínos bohózat részeseivé teszik őket. Némely keresztény ember úgy viselkedik a gyóntatószékben, mintha utazó lenne, aki a vámhoz ért, kinyitja a bőröndjeit, bejelenti az árut, kap egy pecsétet az útlevelére és megnyugodva megy tovább a következő állomásig.”

A könyv segít meghatározni, mi a bűn, és természetesen arra is választ ad, hogy miért a papnak gyónunk, mi a kollektív és az egyéni gyónás, s melyik milyen előnyöket rejt magában.

„A bűn az ember szívében születik. Akkor követünk el bűnt, ha döntéseink során jobban bízunk magunkban, mint Istenben, amikor elutasítjuk a párbeszédet Istennel, aki belénk helyezte reményét, amikor magunkat állítjuk a jó és a rossz mértékéül. Ilyen értelemben a bűnös ember mindig úgy viselkedik, mint az ateista: senkinek sem akar köszönetet mondani, egyedül akarja elérni saját céljait. Azonban éppen ez lesz a veszte: ha az ember elutasítja, hogy megnyíljon Isten terve előtt, akkor csak gyötrődik, nem fejlődik.”

A fiatalok gyónással kapcsolatos egyik leggyakoribb ellenvetése a következő: „Miért kell gyónnom? Miért nem tudok bocsánatot kérni közvetlenül Istentől azzal, hogy megbánom a bűneimet? Miért kell elmennem a paphoz, és beszélni vele a személyes dolgaimról?”

„Mit jelent az az igény, hogy közvetlenül Istennel rendezzük el dolgainkat? Ha végletesen nézzük, akár azt is jelentheti: elutasítom az Egyházat, elutasítom Jézus Krisztust, nem fogadok el közvetítőket önmagam és Isten között, sem Jézus, sem az Egyház közvetítését. Isten Jézuson keresztül egységben akart lenni az emberrel: Jézusban az Istennel való találkozás hiteles módon emberi, érzékelhető dimenzióba kerül. Jézus, aki megvált, maga Isten, aki megvált. Azért vagyunk keresztények, mert elfogadjuk, hogy a szövetség Istene kinyilatkoztatta magát Jézusban: állítjuk, hogy az Istennel való igazi találkozás közvetítője Jézus, és ő Isten nagy szentsége.

Jézus összegyűjtötte az apostolokat, meg akarta teremteni az Egyházat, hogy folytassa a kiengesztelődés, a vele való egyesülés művét – írja a szerző, s folytatja – a pap azt a Másikat jeleníti meg, az Istent, aki megbocsát nektek, és a szentségi párbeszédben segít. A pap biztosíték a megbocsátás egyházi dimenziójára, hiszen az Egyházat képviseli: nem a közösség által küldött hivatalnok, hanem maga az Egyház, a megbocsátó és egységet teremtő Isten szentsége.”

A szerző nemcsak elméleti útmutatást, hanem feladatot is ad a fiataloknak egy-egy fejezet végén. Arra buzdít például, hogy mindenki keressen fel néhány plébánost, és kérdezze meg arról, hogyan történik a kiengesztelődés szentségének kiszolgáltatása, de arra is ösztönöz, hogy a Bibliából megadott részeket elolvasva értelmezzék a gyónással kapcsolatos tudnivalókat. Csoportos kutatómunkaként pedig azt ajánlja, hogy tekintsék át, hogyan gyakorolták a bűnbánatot az első évszázadokban. A könyv elemzi a mai fiatalok társadalmi helyzetét, sorra veszi leggyakoribb problémáikat, majd azokra megpróbál válaszokat és megoldási lehetőségeket nyújtani.

A lebilincselő, gyakorlatias kis füzet jó alap lehet a serdülő gyermekeiket nehezen megértő szülők számára, s természetesen a célkorosztály tagjainak, akik esetenként éppen azoktól fogadják el legkevésbé a válaszokat, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Hátha ez a könyvecske segít!

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése