Kegyelem és bűn szőttese

Miként vélekedik – az amerikai Time magazin és a francia Le Monde által is az Év emberének választott – Ferenc pápa életről és halálról, isteniről és emberiről, kétkedésről és hitről, boldogságról vagy félelemről? Mi a véleménye korunk kihívásairól és nehézségeiről, az önismeretről, a kommunikációról, a családról, háborúról és békéről? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kap az olvasó, ha kézbe veszi a Karikó Éva által szerkesztett Ferenc pápa az élet kérdéseiről – Kegyelem és bűn szőttese című kötetet. A füves könyvnek is nevezhető könyvben olyan gondolatokat olvashatunk, amelyek iránymutatóak lehetnek az „értékek mai sivatagában”.

Szentatyánk gyakran elmélkedik és tanít a közösségről, az egyházról és a keresztényekről. „Az egyház mi vagyunk mindnyájan!” – vallja a Szentatya az egyházról és annak tagjairól gondolkodva. Ezekből a gondolatokból is idéz Karikó Éva. „Az egyház látható valóságát sok férfi és nő alkotja, világszerte azok a megkeresztelt emberek, akik hisznek, reménykednek és szeretnek.  Sokszor halljuk: »De az egyház nem teszi ezt vagy azt.« Mondd meg, ki az egyház?  »A papok, a püspökök, a pápa...« Nem, az egyház mi vagyunk mindnyájan! Minden megkeresztelt az egyházat alkotja, Jézus egyházát. Mindenki, aki azt teszi, amit az Úr megparancsolt, vagyis a legutolsók, a szenvedők mellé áll, és próbál vigaszt és békét nyújtani nekik.”

Rohanó világunkban érdemes elmélkednünk azon, hogy mit is jelent számunkra az ünnep. Melyek az igazi értékei az ünnepnek? Meg tudjuk fogalmazni magunknak? Ferenc pápa a következőképpen vélekedik: „A pihenés idejének, főképp a vasárnapi pihenésnek az a rendeltetése, hogy tudjunk örülni annak, amit nem lehet előállítani, sem elfogyasztani, nem lehet megvenni, sem eladni. Azt látjuk azonban, hogy a fogyasztás ideológiája az ünnepet is fel akarja falni: időnként az ünnep is »üzletté« silányul, alkalommá, hogy pénzt keressünk vagy pénzt költsünk. De vajon ezért dolgozunk? (...) Az ünnep nem azt jelenti, hogy lustán hátradőlünk a karosszékben vagy átadjuk magunkat a világtól való ostoba menekülés mámorának. Az ünnep mindenek előtt az, hogy szeretettel és hálával végigtekintünk a jól végzett munkánkon, egy munkát ünnepelünk.”

Kezdetben szorongva, izzadó tenyérrel álltam a gyóntatószék előtt várakozva. Izgultam, hogy miként reagál lelkipásztorom a bűneimre, hogy valamit elhibázok, nem jól csinálok. A gyónásról szóló gondolatok között lapozgatva akadtam az alábbi sorokra: „Akadnak olyan emberek, akik félnek a gyónástól, mert elfelejtik, hogy ott nem egy szigorú bíróval találkozunk, hanem a végtelenül irgalmas Atyával. Igaz, amikor gyónni megyünk, van bennünk egy kis szégyenkezés. Ez így van mindenkivel, mindnyájunkkal, de emlékeznünk kell arra, hogy ez a szégyenérzet is kegyelem, amely felkészít minket az Atya ölelésére, aki mindig megbocsát és mindig mindent megbocsát. (…) Nagyon sokszor a gyónás csak automatikus felsorolásnak, puszta formalitásnak tűnik: Ez meg ez, meg ez, meg ez... Akkor ez, meg ez, meg ez... Mehetsz! Mechanikus az egész. De ez így nem jó. Hol marad a találkozás? A találkozás az Úrral, aki kiengesztel, magához ölel téged és ünnepet rendez neked.” A füves könyvben nemcsak a gyónásról, hanem a parancsolatokról, a bűnbánatról és a bűnbocsánatról is elolvashatjuk a Szentatya gondolatait.

Ferenc pápa gyakran tanít bennünket a hitről, a reményről, az örömről, a lelkiismeretről és az igazságról. Engem leginkább az alábbi tanítás ragadott magával: „Hit nélkül élni, olyan örökség nélkül, amelyet megvédelmezünk, anélkül élni, hogy szüntelenül küzdenénk az igazságért, nem élet, hanem csak éldegélés. (…) A reménység annak az erénye, aki miután megtapasztalta a konfliktust, az élet és a halál, a jó és a rossz közötti mindennapi küzdelmet, hisz Krisztus feltámadásában, a Szeretet győzelmében.”

Mint ismeretes, a Szentatya kedveli a labdajátékokat, ő maga is futballozott. Ebben a válogatáskötetben olyan könnyed témákkal is találkozunk, mint például a sport, ahol Ferenc pápa saját élményeiről is beszámol. Összességében vallja, hogy „a sport egyik nagy érdeme, hogy lojalitásra, a másik melletti kiállásra tanít akár saját érdekeink ellenében is. Emellett pedig arra buzdítja a sportolókat, hogy „ne hanyagolják el hitéletüket, tanulmányaikat, baráti kapcsolataikat, a szegények segítését.”

Végül az év elején járva egy buzdítás Ferenc pápától a jövőre nézve, amely mindannyiunk számára követendő: „Ne elégedjünk meg egy középszerű, jelentételen élettel, hanem hagyjuk, hogy mindig magával ragadjon bennünket az, ami jó, ami igaz, ami szép, vagyis Isten, aki mindezt magába foglalja.” Az pedig mindenkinek a saját feladata, hogy észrevegye környezetében a szépet, a jót, Isten szeretetét.

Csuti Mátyás-Zsófia