Vasárnapi gondolatok

Hazánkban egyre több olyan település van, ahol vasárnaponként – lelkipásztoraink csökkenő létszáma és túlterheltsége miatt – világi lelkipásztori kisegítők végeznek igeliturgiát. A szentbeszédek összeállítása nem könnyű feladat, ezért a Szombathelyi Egyházmegye egykori lelkipásztora, Róka Márton atya jó pár évvel ezelőtt három évre elegendő anyagot állított össze az igeliturgiások és természetesen a plébános atyák nagy örömére. A három évre szóló homíliák most egybegyűjtve, a Vasárnapi gondolatok (A, B, C év) című kötetben lelhetők fel. A kiadvány összeállításában segédkező és annak sajtó alá rendezését figyelemmel kísérő Gyürki László atya a világi lelkipásztori kisegítők, a hívek és a papság figyelmét egyaránt felhívja e nagyszerű kiadványra, amit minden imádkozni vágyó gazdag lelki haszonnal forgathat.

Nagyböjt lévén lássuk Márton atya nagyböjt 2. vasárnapjára szánt homíliáját, amelyben a következőket olvashatjuk: „A mai vasárnapon Krisztus dicsőségét villantja fel egyházunk a Tábor-hegyi színeváltozás titkában, hogy megerősítse hitünket Jézus istenségében, és reménységet adjon a szenvedés idejére. Jézus életének minden eseménye követőinek életében is megvalósul. Tehát nekünk is lehet színeváltozásunk, lelkünk ragyoghat a dicsőség fényében a kegyelem által, így valósulhat meg bennünk a megváltás szent titka.”

Márton atya a „Felvitte őket egy magas hegyre” gondolatot kiemelve a hegy szimbólumáról elmélkedik. Isten szereti a hegyeket, melyek kiemelkednek a lapos világból, és az ég felé emelnek. Ott tisztább a levegő, szélesebb a látóhatár, csendesebb az élet, és a lélek könnyebben emelkedik fel Istenhez, s üdvtörténet legfontosabb eseményei is hegyen történtek – állapítja meg a plébános.

Jézus életében is gyakran szerepelnek a hegyek: az országának alaptörvényeit kihirdető beszédet Hegyi beszédnek nevezzük, vérrel verejtékezése és mennybemenetele az Olajfák hegyéhez kapcsolódik, kereszthalála pedig a Kálvária hegyén következett be. „Az égi dicsőség feltárása is hegyen történik, a hagyomány szerint a Tábor-hegyen. Az élet zajában nem könnyű Istenre gondolni, vele beszélni, benne elmerülni. Lelkileg nekünk is hegyre kell felmennünk, kizárva az élet forgatagát.”

Az élet forgatagának kizárása Márton atya szerint a tudatos befelé fordulással és az elmélyült imádsággal érhető el: „Sokszor azért nem sikerül az imánk, mert nem zárjuk be lelkünk ajtaját, hogy kitárhassuk szívünket Istennek. Széteső a lelki világunk, átjáróház a szívünk, zaklatott a lelkünk. A templom csendjében, az éjszaka nyugalmában, a szabad természetben könnyebb a lelkünket Istenhez emelni. De bárhol imádkozunk is, ha tudatosan befelé fordulunk, rátalálunk Istenre, és az imádság perceiben felragyog szívünkben a kegyelem fénye. Ez a fény fog felragyogni a húsvéti éjszakában is: Krisztus világossága.”

Csuti-Mátyás Zsófia