Szinte
mindenkinek van olyan rokona, ismerőse, aki már gyászolt vagy éppen gyászol.
Úgy vettem észre, hogy a hívő emberek könnyebben megbirkóznak családtagjaik elvesztésével
és a gyászidőszakkal. Az Istent tagadók ilyenkor tele vannak indulattal, haraggal, reménytelenséggel. Nincs kapaszkodójuk, nem látnak kiutat. A Vigasztalások könyvének szerzője, Juhász Tiborné fiatalon veszítette el férjét, s a
hitbe, Istenbe kapaszkodva vészelte át a gyászt, és épített újjá saját és
gyermekei életét. Könyve személyes vallomás és egyben „vigaszgyűjtemény” is.
„Az
alattomos kór, amely férjem halálát okozta, észrevétlenül pusztította
szervezetét, s mire kiderült a betegség, már túl késő volt. 2000-ben, a Szent
Évben, vízkereszt napján került kórházba. Azt hiszem, már a műtét előtt is
tudták az orvosok, hogy csak nagyon rövid idővel hosszabbíthatják meg a fiatal
életét... Hét héten át tartott a szenvedése.”
A gyászoló feleség felismerte,
hogy alá kell merülnie a fájdalomba, hogy aztán feldolgozhassa szerette
elvesztését: „...rádöbbentem, hogy végre
szembesülnöm kell a valósággal. Be kell ugranom abba a rettenetes szakadékba
azért, hogy ki tudjak mászni belőle, és ha lehet, egymagam. »Mentesítettem« a
családot és az ismerősöket, hogy »Köszönöm, már jól vagyok, nem kell, hogy
minden nap hívj«... Megköszöntem »Cirenei Simonnak«, hogy segített vinni a
keresztet, a »Veronikáknak«, hogy kendőt nyújtottak felém... Azt a keresztet
még sokáig kell vinni, fel kell menni vele a Kálvária csúcsára...”
A kiutat
Istennél kereste és meg is találta. Szemben a nem hívőkkel, akik ilyenkor még
inkább tagadják Isten létezését, a hívő igyekszik megtalálni az Úr számára
kijelölt útját: „Valahol szívem legmélyén
éreztem, hogy a kereszt, amelyet kaptam, nem büntetés. Inkább meghívás
valamire, egy magasabb dologra, egy nehezebb feladatra, egy átalakulás
megkezdésének lehetősége.”
A
gyászmunkában a szerző erős támasza és útmutatója volt a Biblia, amelyből
számos alkalommal idéz:
- „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen (Mt 16,24).”
- „Testvéreim, tartsátok nagy örömnek, ha különféle megpróbáltatások érnek benneteket. Tudjátok, hogy hitetek próbájának állhatatosság a gyümölcse (Jak 1, 2–4).”
- „(Isten) megvigasztal minket minden szomorúságunkban... (2Kor 1, 4–6)”
A szerző
hangsúlyozza az imádság erejét, imádságokat, verseket közöl könyvében, amelyek
szintén a témához kapcsolódnak és
segítenek a gyász feldolgozásában. Elgondolkodtatott Mécs László Vallomás című
verse, amelyből rövid részletet idézünk:
„A
parasztnak nagyon kell szeretnie a földet,
A
napnak az oltárt, az anyának a szenvedést,
Magdolnának
Krisztus lábait,
Assisi
Szent Ferencnek Krisztus sebeit,
Mindenkinek
szeretnie kell a keresztjét,
Mindenkinek
nagyon kell szeretnie az Istent.”
Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése