Jó látni azt, ha egy közösség tagjai összefognak. Jó látni, hogy egy-egy közös tevékenység valódi közösséggé formálja a csoportot, s még nagyobb öröm, ha ez a közös tevékenység nemcsak a jelennek szól, hanem kapcsolatban áll a múlttal, a kis közösség közös múltjával és hagyományaival. Az immár Körmendhez tartozó, de egykor önálló településként funkcionáló Horvátnádalja lakóinak közelmúltbeli összefogása sikeresnek bizonyult, s munkájuk gyümölcseként sikerült megőrizni, és a jövő nemzedék számára is élővé varázsolni településük múltjának egy-egy darabját.
Dr. Gyürki László pápai prelátus színes kötet formájában mutatja be Horvátnádalja felújított vagy újonnan állított emlékműveit, miközben megismerteti az olvasót a település egykori lakóinak múltjával is. Az olvasó többek között megtudhatja azt is, mi kapcsolja össze Gárdonyi Gézát Horvátnádaljával, s kik azok a neves egyházi személyiségek, akiknek életpéldája követendő a helyiek számára.
A szerző könyvében röviden bemutatja a település történetét és a templomkert emlékműveit. Az amerikai kereszt; a Mindszenty-, a Brenner- és a Bódi Mária Magdolna-emlékmű; a Házaspárok útja; az Immaculata és a két világháború hősi halottainak emlékműve számtalan életúttal ismerteti meg e könyv olvasóját.
A szerző könyvében röviden bemutatja a település történetét és a templomkert emlékműveit. Az amerikai kereszt; a Mindszenty-, a Brenner- és a Bódi Mária Magdolna-emlékmű; a Házaspárok útja; az Immaculata és a két világháború hősi halottainak emlékműve számtalan életúttal ismerteti meg e könyv olvasóját.
Mint minden régi templomot, a horvátnádaljait is temető vette körül. Időközben a temető távolabb került a templomtól, mintegy száz méterre. Néhány olvashatatlan sírtöredék, vaskeresztcsonk árulkodik még arról, hogy a mai Horvátnádalja ősei pihennek ezen a területen.
Egy feltűnően ép sírkő egy gondozott síron önkéntelenül is felhívja magára a figyelmet. Mindig van rajta friss virág. Mindenki ismeri ezt a sírt Horvátnádalján: ez a „Hét papok anyjának” sírja. Felirata:
Itt Fekszik Henits Anna
Hét Papok Nevelő Annya
kik közül 4.nek édes Szülője
3.nak pedig igaz Nevelője
Megholt 1796. 31 Ianuar
élt 72 évet
Itt Fekszik Henits Anna
Hét Papok Nevelő Annya
kik közül 4.nek édes Szülője
3.nak pedig igaz Nevelője
Megholt 1796. 31 Ianuar
élt 72 évet
Mit tudunk erről az édesanyáról, s tudunk-e valamit hét pap fiáról? (...) Az édesanya leánykori neve Spaics volt, a plébániai anyakönyv adatai szerint 1731. április 23-án született Horvátnádalján. Henits Miklóshoz ment férjhez, és a kor szokása szerint felvette férje nevét. Házasságukból több leány és fiúgyermek született, akik közül három lett pap. Spaics Péter jezsuita a testvére volt, Spaics István és László testvérének voltak a gyermekei. Henits János nádasdi plébános pedig férje révén volt rokona. Jó szívét mutatja, hogy népes családjának gondja-baja mellett rokon gyermekekre is gondot viselt. 1796. január 31-én halt meg, 65 éves korában.
Henits Anna neve fennmaradt az irodalomban is. Gárdonyi Géza 1894-ben megjelent verseskötetében „Paizs Anna” címmel megverselte Henits Anna történetét. Gárdonyi Géza 1884-ben Sárváron volt segédtanító. Ekkor juthatott el Horvátnádaljára, s látva Henits Anna síremlékét megírta költeményét.
Paizs Anna
Öreganyám öreganyja:
a neve volt Paizs Anna.
Az ura volt gazdag juhász,
nyáron szűrös, télen subás.
Mikor jött az első fia,
szólt: „Legyen az Isten fia:
első bárány, édes párom!”
„Hát legyen pap, én nem bánom.”
Jött a másik: vézna, gyenge.
Szentelt vízzel nevelgette.
„Istenem csak ezt meghagyjad,
inkább ezt is adom papnak!”
A harmadik: jó tanuló,
labda helyett könyvet bújó,
„No, parasztnak nem született!”
Mikor felnőtt, ez is pap lett.
Negyedik: jött szőke hajjal.
Ájtatos volt, mint az angyal.
Mikor játszott, misét játszott.
hogy pap lesz, előre látszott.
S jött a módos juhász-házba
még három kis rokon-árva.
Mit szólna a falu nyelve,
ha ezekből paraszt lenne!
Mikor meghalt Paizs Anna,
hét fiatal pap siratta,
s heten mondtak misét érte.
Fel is jutott a mennyégbe.
A kiadványt a színes illusztrációk és a helytörténeti ismeretek mellett helyi kötődésű, valamint legismertebb magyar költőink sorai teszik még színesebbé a Körmend térségében, Horvátnádalján vagy az ország bármely pontján élő és a múlt értékeit megismerni vágyó olvasó számára.
Paizs Anna
Öreganyám öreganyja:
a neve volt Paizs Anna.
Az ura volt gazdag juhász,
nyáron szűrös, télen subás.
Mikor jött az első fia,
szólt: „Legyen az Isten fia:
első bárány, édes párom!”
„Hát legyen pap, én nem bánom.”
Jött a másik: vézna, gyenge.
Szentelt vízzel nevelgette.
„Istenem csak ezt meghagyjad,
inkább ezt is adom papnak!”
A harmadik: jó tanuló,
labda helyett könyvet bújó,
„No, parasztnak nem született!”
Mikor felnőtt, ez is pap lett.
Negyedik: jött szőke hajjal.
Ájtatos volt, mint az angyal.
Mikor játszott, misét játszott.
hogy pap lesz, előre látszott.
S jött a módos juhász-házba
még három kis rokon-árva.
Mit szólna a falu nyelve,
ha ezekből paraszt lenne!
Mikor meghalt Paizs Anna,
hét fiatal pap siratta,
s heten mondtak misét érte.
Fel is jutott a mennyégbe.
A kiadványt a színes illusztrációk és a helytörténeti ismeretek mellett helyi kötődésű, valamint legismertebb magyar költőink sorai teszik még színesebbé a Körmend térségében, Horvátnádalján vagy az ország bármely pontján élő és a múlt értékeit megismerni vágyó olvasó számára.
További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése