2013. június 25., kedd

Felfedezőtúra kezdőknek és haladóknak

Az elsősorban gyermekek számára készülő Tiszták, hősök, szentek sorozat legfőbb célkitűzése az volt, hogy olyan füzetet adjunk a gyerekek kezébe, amely színes képek segítségével és lényegre törően mutatja be a magyar és a világegyház legismertebb szentjeit. Örömmel tapasztaljuk azonban, hogy a sorozat eddig megjelent köteteit nemcsak a gyerekek, hanem a felnőttek is szívesen lapozgatják.  

A sorozat legutóbb megjelent hatodik füzete az apostolokat és az evangélistákat mutatja be. Az olvasók megtudhatják, hogyan lettek Jézus első követői apostolokká, mi volt a foglalkozásuk, mielőtt tanítványok lettek, s később, hitükben megerősödve hol hirdették az evangéliumot. A könyvből kiderül, hogy a tanítványok között voltak becsületesen dolgozó halászok, akadt viszont olyan is, akinek kezdetben nem örült a többi tanítvány. Máté apostol korábban zsarnok vámszedő volt, akit az emberek megvetettek. Jézus mégis a tanítványai közé hívta őt azzal a szándékkal, hogy jó útra térjen. Saul kezdetben szintén nem kedvelte a Mestert, sőt katonaként mindent megtett annak érdekében, hogy Jézus követőit üldözzék. Jézus azonban azt szerette volna, hogy ő is meghallja az Úr hívó szavát. Ennek története bizonyára sokak számára ismerős:

Pál Saul néven született Tarzuszban, és a farizeusok közé tartozott, akik üldözték a keresztényeket. Jelen volt István diakónus megkövezésénél is. (ApCsel 7,58)

A damaszkuszi úton csodás eseményben volt része. Egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Erre megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az folytatta: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” Saul feltápászkodott a földről, kinyitotta a szemét, de nem látott. (ApCsel 9,4-8)

Néhány nap múlva visszanyerte látását, megtért és Pál néven Jézus Krisztus követőjévé vált. Ezt nevezzük pálfordulásnak. Három missziós útja során járt Szíriában, Kilikiában, Antiochiában, Makedóniában, Korintusban, Palesztinában és Efezusban is. Több levelet írt. Ezek buzdítást és tanítást tartalmaznak. Ilyen a tesszalonikaiakhoz, a korintusiakhoz, a galatákhoz, a Filemonhoz, a Timóteushoz és Titushoz, a rómaiakhoz, a kolosszeiekhez és az efezusiakhoz írt levél. Róma mellett szenvedett kard általi vértanúhalált 67-ben.

A tanítványok mindenhová örömmel és bátran követték Jézust, láthatták csodatetteit, és sokat tanulhattak tőle az Atyáról. Közülük egy valaki azonban mégis elárulta őt. Júdás helyett Mátyást választották maguk közé az apostolok:

Mátyás Júdás helyett csatlakozott Jézus tanítványi köréhez. Júdás elárulta Jézust, árulásáért cserébe pedig pénzt ígértek neki. Jézus tudta, hogy tanítványai közül valaki feladja, ezért az utolsó vacsorán a következőket mondta: „Az Emberfia elmegy ugyan, amint meg van róla írva, de jaj annak az embernek, aki elárulja az Emberfiát.” (Mk 14, 21)

Jézus feltámadása után a tanítványok Júdás helyett új apostolt akartak választani maguk közé. Olyan embert, aki már korábban is követte Jézust, ismerte és hitte tanításait. Két jelöltjük volt, Mátyás és Barnabás, végül sorshúzással Mátyást választották. Mátyás Júdeában prédikált. Útja során számtalan csodát tett. A vakoknak visszaadta a látását, a süketek ismét hallottak, a bénák újra tudtak járni, a leprások pedig visszanyerték egészségüket. Mátyás ördögűzéseket is végzett, sőt halottakat is feltámasztott. Csodái miatt bevádolták és megkövezésre ítélték. Ereklyéi a trieri Szent Mátyás-bazilikában találhatók.

S van egy másik apostol, akinek a neve az áruló Júdás kapcsán ismerős lehet. Ő Júdás Tádé, akit a névrokonság miatt sokáig méltatlanul mellőztek a közbenjárásért imádkozók.

Júdás Tádé Alfeus fia és Jézus rokona volt. Édesanyja és a Szűzanya valószínűleg unokatestvérek voltak. Neve miatt sokszor azonosították az áruló Júdással, ezért sokáig csak kevés tisztelet övezte és kevesen kérték közbenjárását.

Az áruló Júdástól való megkülönböztetésül kapta a Tádé nevet, amelynek jelentése: bátor, elszánt. Őt nevezzük a veszett ügyek patrónusának, ami azt jelenti, hogy leggyakrabban a megoldhatatlannak tűnő gondok idején kérjük a segítségét.

Jézus Krisztus mennybemenetele után Tamás apostol Edesszába küldte Tádét, aki felkereste a leprában szenvedő királyt, és elmondta neki, hogy ő Jézus tanítványa. Az uralkodó ekkor megtért, Tádé pedig a király arcára terített egy kendőt, amelyen Jézus képmása volt. A király azonnal meggyógyult.

Tádé apostol később Mezopotámiában hirdette az evangéliumot. Valószínűleg Perzsiában szenvedett vértanúságot. Kezében vándorbottal vagy Krisztus képmásával ábrázolják.

Jézus halála és feltámadása után az apostolok tovább hirdették tanítását. Arra törekedtek, hogy minél több ember megismerje az evangéliumot, ezért nem voltak restek akár több ezer kilométert is gyalogolni, idegen országokat és tájakat felfedezni, hogy ott is tanúságot tegyenek a Megváltóról. Nem volt könnyű dolguk, hiszen Jézushoz hasonlóan őket sem fogadták mindenhol örömmel, sőt sokszor üldözést is szenvedtek keresztény hitükért. Mégis a végsőkig helytálltak és akár életük árán is tanúságot tettek Jézusról. Mély hitük és az Úr iránti szeretetük példa értékű és követésre méltó számunkra is. A füzetbe belelapozva a gyerekek megismerhetik, a szülők pedig feleleveníthetik ez irányú ismereteiket is.

Visszakapcsolódva a bevezető gondolatokhoz, az apostolokat és evangélistákat bemutató füzetet – akárcsak a sorozat eddigi köteteit – gyerekeknek, szülőknek és nagyszülőknek egyaránt ajánljuk. Akár a strandra is magunkkal vihetjük, s ha a gyerekeket sikerült kicsalogatni a vízből, a családtagok közösen belelapozhatnak, együtt nézegethetik a szentek attribútumait ábrázoló képeket, és felfedezhetik az általuk eddig kevésbé ismert vagy kedvelt szentek élettörténetét.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat: 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése