2014. június 18., szerda

Élet a keresztség és bérmálás kegyelmében

A keresztelés sokak számára inkább egy kedves családi ünnepség hangulatát idézi fel, középpontjában az újszülött csecsemővel. A neves angol domonkos, Timothy Radcliffe könyve viszont feltárja olvasói előtt a keresztségben kibontakozó csodálatos világot, az Isten életében való részesedés végtelen gazdagságát. Nagyon reálisan és kritikusan tekinti át az átlagos keresztény élet szürkeségét és töredékességét, rámutat viszont arra a lehetőségre, amit a keresztség és a bérmálás szentsége nyit meg előttünk. Humoros stílusával, ugyanakkor mélyen elgondolkodtató meglátásaival meghívja az olvasót: legyen bátorsága arra, hogy „vesse bele magát” az igazi keresztény élet kalandjába, ahogyan az első keresztényeket alámerítették a keresztelő medencében, élje át minél teljesebben a keresztség és a bérmálás kegyelmét.

„Napjainkban a keresztség általában nem jelent többet, mint hogy kis vizet öntenek a fejünkre. Egy negyedik századi előírás szerint azonban amikor a püspök belépett a keresztelőkápolnába, ezt az utasítást adta: »Vesd le ruháidat!«. Őseinket azután belemerítették a keresztelőmedencébe. A férfiakat és a nőket többnyire elkülönítették… A belemerítés erőteljes szimbóluma a keresztség jelentésének… Bár legtöbbünket a szó szoros értelmében nem vetkőztetnek le, és nem merítenek be, mégis hatásos kifejezése ez annak, mit jelent megkeresztelt emberként élni. Először is az Úr szeme előtt mezítelenek vagyunk. Az Úr előtt szégyenkezés nélkül állhatunk mezítelenül.”

Sokan úgy gondolják, ez is csak egy szép ceremónia, mint a templomi esküvő, amelyre össze lehet hívni a családot, és az ünnepség középpontjában nem a szertartás és annak valódi jelentése, jelentősége áll, hanem az azt követő eszem-iszom, családi összejövetel. A szerző természetesen egészen másképp vélekedik erről: „A keresztség bevezet a kereszténység misztériumába, Isten szeretetébe irántunk, és a mi szeretetünkbe Isten, embertársaink és önmagunk iránt. Ahogy egyre közelebb jutunk a keresztelés drámájának legfontosabb pillanatához, a vízzel megmosáshoz és a Szentháromság segítségül hívásához, fokozatosan megvilágosodik, hogy ez a szeretet gyönyörűbb és többet is kíván tőlünk, mint amit valaha is el tudtunk képzelni. (...) A megkeresztelendő számára szükséges, hogy megszabaduljon a nem-áteredő bűn kötelékeiből, hogy Krisztussal új életet kezdhessen –, hiszen az újszülött nem „tabula rasa”, vagyis szülei átörökítették számára az eredendő bűnt, írja a szerző. A Lateráni-bazilikában olvasható egy ötödik századi felirat, amely ide kapcsolódik: „A víz befogadja a régi embert, és új emelkedik ki a helyében. Ártatlan akarsz lenni, tisztítsd meg magad ebben a fürdőben, bármilyen teher nyomaszt, Ádám bűne vagy a sajátod.” Krisztusban megújulunk, első alkalommal leszünk igazán fiatalok, még ha felnőttek vagyunk is. A Szentlélek erősít meg és alakít minket Isten szeretetére és bölcsességére.

A keresztelés nemcsak a szűk családot érinti, hanem általa a gyermek egy még nagyobb család, a keresztény közösség részévé is válik. A szülők – amennyiben helyesen élik meg hitüket – szeretetből odaadják gyermeküket az Egyháznak, amely valamiképpen az egész emberiséget jelenti. Amikor keresztelőre megyünk, nemcsak a látványosságot keressük. „A pap azt mondja: »Nagy örömmel fogad téged a keresztény közösség.« Ez az elengedés a keresztszülők kiválasztásával a szülői felelősség megosztásával kezdődik. A keresztszülők a gyermek rokonai lesznek, szülei Istenben.”

A megkereszteltnek Krisztust kell választania a sátán helyett. A könyv a keresztelés kapcsán ezzel a témakörrel is foglalkozik: az ember eredendően bűnös, s a keresztség az, ami ettől megtisztít bennünket. „A megkereszteltnek most ünnepélyesen Krisztust kell választania a sátán helyett. Az elköteleződés pillanata ez. A sátán visszautasításával kezdjük: Ellene mondasz-e a bűnnek, hogy Isten gyermekeinek szabadságában élhess? Ellene mondasz a gonoszság csábításának, hogy a bűn uralma alá ne kerülj? Ellene mondasz a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?”

Végül a bérmálás kegyelmével növekszünk, és leszünk Krisztusé. Ez az a szeretet, amely Isten erős gyermekeivé alakít minket, akikre rábízta a jövőt. Ez emberségünk drámáját is érinti, megáldja születésünket és halálunkat, szerelmünket, kudarcaink perceit, azt a küzdelmet, hogy megértsük életünk értelmét, és lassú érlelődésünket. Részt kapnak ebben a kozmosz elemei, amelyben élünk, és amelyből származunk: az olaj, a víz és a tűz. Lehet, hogy rövid és egyszerű, gyakran szinte észrevehetetlen szertartás ez, mégis a Krisztusban teljes élet drámája. Ha megértjük ennek az egyszerű szentségnek a szépségét, akkor az Egyház virágozni fog, és hatékonyan hirdeti a jó hírt a világnak, amely bár öntudatlanul, éhezik a szeretetre – zárja gondolatait a szerző.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
A sorozat további tagjai:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése