Kopogtatás a lélek mélyén

A minap a hároméves kisfiam játszóterezés közben azt mondta a játszópajtásának – miután az megbotlott –, hogy „semmi baj, a Jézuska mindig vigyáz ránk”. A kisfiú anyukája erre furcsa pillantást vetett rám. Mindennapjaim során gyakran találkozom olyan emberekkel, akik rögtön bezárkóznak, miután megtapasztalják, hogy hívő vagyok, és a kisfiunkat is ezen az úton terelgetjük. Ilyenkor nehéz valami meggyőzőt, frappánsat mondani. Dr. Székely János püspök atya A hit kapuja című könyvét lapozgatva is ez az eset jutott eszembe. Milyen jó lett volna akkor elővenni a táskámból ezt a személyes hangvételű – hívőket és nemhívőket napjainkban egyaránt foglalkoztató témákat felvonultató – könyvet, és odaadni ennek az anyukának.

Egy nemhívő számolt be egy alkalommal arról, hogy időnként szeret egyedül elvonulni a természetbe, ahol csak szemlélődik. Amint mondja: „Ilyenkor nézem az ámulatba ejtően szép világot, és kipanaszkodom magamat. És az az érzésem, mintha valaki hallgatna engem. Mindig megkönnyebbülve jövök haza. Ti keresztények talán ezt nevezitek imádságnak. Milyen érdekes ez. Egy teljesen hitetlen ember a lelke mélyén mégis úgy érzi, hogy valaki hallgatja őt, ismeri és látja őt, van kinek kiöntenie a szívét.” A Szombathelyi Egyházmegye új megyéspüspökének, dr. Székely János püspök atyának A hit kapuja című könyvében találkozhatunk a fenti sorokkal.

A hit kapuja elsősorban azoknak szól, „akik éreznek valamiféle kopogtatást a lelkük mélyén”, másodsorban pedig minden hívőnek és nemhívőnek, fiatalabb és idősebb olvasónak egyaránt. Székely János püspök atya könyve olyan ma is nagy érdeklődésre számot tartó témákra fókuszál, mint:

• az élet alapkérdései és csodája;
• az erkölcs (szerelem, homoszexualitás, abortusz, eutanázia);
• kereszténység és más vallások (Miért Krisztus, nem pedig Buddha vagy Mohamed?);
• Jézus személye;
• az Egyház intézménye (Jézus igen, Egyház nem?);
• Egyház és történelem (keresztes hadjáratok, inkvizíció stb.);
• az örök élet reménye

„Természetesen vannak magukat hitetlennek mondó emberek, akik néha megdöbbentően önzetlenül élnek és cselekednek” – állapítja meg a szerző, majd kifejti, hogy ez a tény azt igazolja: hisznek valamiben, ami nagyobb náluk, amiért képesek lemondani önmagukról. Az igazi hit önmagunk és az önzésünk fölé emel – véli Székely püspök atya.

Mi a vallás? – teszi fel a kérdést a szerző, majd kifejti, hogy „az igazi vallás, és az emberiség történetének lényege nem az, hogy mi kerestük az Istent, hanem hogy ő keresett minket. Nem az az igazi vallás lényege, hogy mi próbálunk felkapaszkodni hozzá, hanem hogy ő jött le hozzánk.” Igazolja ezt az a tény, hogy Isten számos nyomot hagyott a történelem során: megszólított embereket (például Ábrahámot), megihlette a prófétákat és egy emberi életen, Krisztuson keresztül  ajándékozta önmagát a világnak – vagyis kapcsolatba akart lépni velünk.

Más vallások említése kapcsán a szerző kiemeli, hogy „az értelem ugyanazt a valóságot ismeri meg és tárja fel, amelyről a vallás is hírt ad egy mélyebb szinten. A kettő között soha nem lehet ellentmondás. Az értelem nélküli vallás könnyen fanatikussá, babonássá, erőszakossá válik. A vallás tágassága nélküli értelem pedig nem fogja azt tudni, hogy miért embert gyógyítson, miért nem embert klónozzon, hogy atomerőművet készítsen, vagy atombombát. Értelem és hit egymásra vannak utalva.”

Gyakori probléma az emberek körében – sajnos időnként még a magukat hívőnek tartók között is –, hogy Jézusra igent, míg az Egyházra mint intézményre nemet mondanak. Vajon lehet-e hitelesen igent mondani Jézusra, miközben nem fogadjuk el az Egyházat? Püspök atya is úgy véli, sokan eljutnak arra az álláspontra, hogy Jézus nagyságát elismerik, az Egyház intézményét viszont visszautasítják. A főpásztor felhívja a figyelmünket arra, hogy ez helytelen felfogás, hiszen Jézus maga akarta az Egyházat, 12 tanítványt választott ki. „Jelezni akarta ezzel, hogy a valaha 12 törzsből állt, Jákob 12 fiára épült Isten népét helyre akarja állítani, újra akarja alapítani... »Aki titeket hallgat, engem hallgat. Aki titeket megvet, engem vet meg. (Lk 10,16)«” A szerző nyomatékosítja, hogy „az Egyház ez ember Istennel való egységének, és az emberek egymással való egységének jele és szentsége.”   

„Az Egyház nem hibátlan. Így nekünk is lehet helyünk benne. Úton levő egyház. Azonban egyáltalán nem a történelem egyik legszennyesebb intézménye. Ellenkezőleg, az emberiség rengeteget köszönhet neki” – véli a szerző, majd felhívja az olvasó figyelmét többek között arra, hogy egykor keresztények vetettek véget a római gladiátor játékoknak, tiltották az ókorban a nem ritka csecsemőgyilkosságot, segítették az árvákat és az özvegyeket. Sőt a világ első egyetemei is a kereszténységhez köthetők. „Kereszténység nélkül nem jött volna létre az általunk ismert Európa, a nyugati típusú civilizáció, melynek részesei vagyunk.” 

Ahhoz, hogy oszolhasson lelkünk „barna gyásza”, nekünk kell megtennünk az első lépést, és ha lehetőségünk van rá, segítsünk ebben másokat is! Amint a szerző írja, könyve segítség szeretne lenni ahhoz, hogy kinyissuk életünk ajtaját Isten felé. „Ehhez a lépéshez kívánok nyitottságot, bátorságot, a teremtő Isten bővizű forrásként ránk áradó kegyelmét!” – írja a főpásztor. Ady Endre következő sorai az ajtót szelíden zörgető Istent képét állítják elénk:

(részlet)

Oszlik lelkem barna gyásza:

Nagy, fehér fényben jön az Isten,

Hogy ellenségeim leigázza.

Hallom, ahogy lelkemben lépked,

S az ő bús „Ádám, hol vagy”-ára

Felelnek hangos szívverések...

Csuti-Mátyás Zsófia

Bibliai kalandozások

A Biblia gyermekeknek című könyv a legtanulságosabb és legszebb ó- és újszövetségi történetekkel ismerteti meg a gyerekeket. A kiadvány célja, hogy a Biblia sokszor nehéz, de gyönyörű, egészen különlegesen hömpölygő, képes nyelvét megőrizze, emellett pedig a fiatal olvasó számára megkönnyítse az olvasást és az értelmezést.  

Gyermekkorom hittanórái jutottak eszembe, amikor a Biblia gyermekeknek című könyvet kézbe vettem. Ma is élénken él bennem az emlék a különböző bibliai történetekről, amelyekkel a hitoktatónk ismertetett meg bennünket. Előttem vannak a hittankönyv képei és az a nyugalom és béke, amely a foglalkozások légkörét jellemezte. Úgy gondolom, e kiadvány történetei – és gazdag képanyaga – is hasonlóan érdekes időutazást kínálnak és maradandó élményt nyújtanak majd a gyerekeknek, akik egyedül, de akár barátaikkal, szüleikkel, nagyszüleikkel együtt is ismerkedhetnek Jézus és az Egyház történetével, kultúránk alapjával, a Bibliával.

Bábel tornyának története

A rövid, tömör, könnyen értelmezhető történetek mellett mindig szerepel egy-egy pár soros érdekesség, név- vagy eredetmagyarázat is az adott fejezetben. A gyerekek olyan ismeretekkel bővíthetik tudásukat, amelyek akár egy-egy iskolai gyűjtőmunka során hasznukra válhatnak. Bábel tornyánál az Isten kapuja kifejezés nyer értelmet: „A bibliai Sineár Bábellel, Babilónia fővárosával azonos. Úgy tűnik, a város eredeti neve Bab-Ili volt, melynek jelentése: Isten kapuja, de a Biblia írói szándékosan döntöttek a héber Balal, azaz összezavarodás mellett.”

Történet: Bábel alapítása

„Noé leszármazottai látták, hogy Sineár földje nagyon szép, és itt megépíthetik otthonaikat, ahol örökké élhetnek. Így szóltak egymáshoz:

– Gyertek, csináljunk téglát!

A tégla építőanyagként szolgált, a szurok pedig kötőanyagként. Aztán így szóltak:

– Rajta! Építsünk magunknak várost és tornyot, melynek teteje az égig ér: szerezzünk nevet magunknak, és ne szóródjunk szét a földön! (Ter 11,4)”

Kicsit lejjebb, néhány bekezdéssel később az ismert módon végződik a történet: „Akkor az Úr leszállt, hogy megnézze a várost és a tornyot, melyet az emberek építettek, és azt mondta:

– Lám, egy népet alkotnak, és egy nyelvet beszélnek. Ez csak a kezdete tevékenységüknek. Ezután semmi sem lesz nekik lehetetlen, aminek a megvalósítását elgondolják. Ezért szálljunk le, és zavarjuk össze nyelvüket, hogy senki ne értse a másik nyelvét! (Ter 11,6-7)

És Isten leszállt a földre, és összezavarta az emberek nyelvét, és ők többé nem értették egymás szavát, és abbahagyták a város és a torony építését, melyet Bábelnek hívtak, mivel az Úr ott zavarta össze az egész föld nyelvét. Onnan szélesztette szét az Úr az emberiséget az egész földön.”

Az alapvető ismeretek elsajátítása mellett számos különlegességgel találkozik az olvasó, legyen szó:

biológiáról:

• a vadszamár rövid jellemzése

földrajzról:

• térképek városokkal, folyókkal,
• a kivonulás útvonalai

néprajzról:

• a kerék története,
• a nomádok sátrainak bemutatása,
• az izraelita naptár

történelemről:

• Jákob fizetsége – Felső-Mezopotámia törvényei,
• Hammurapi kőtáblái,
• pénz a bibliai időkben,
• az egyiptomiak söre,
• a hosszúság mértékei az Újtestamentumban,
• a torinói lepel,
• a keresztény elnevezés,
• a római aréna

Gyermekként mindig érdekelt, hogy milyen ízű lehet a manna, sőt egyáltalán mi lehet ez a különleges, csodás eledel. Ez a könyv erre a kérdésre is választ ad. Manna a Sínai-hegyen: „A Sínai sivatagban növő tamarindusfa édes nedvet áraszt ki a bíbortetű gosipariának nevezett fajtájának hatására. Ez a nedv, mai nevén sínai-hegyi manna, gyógyító hatású, és a beduinok alkalmanként egy bizonyos étel elkészítéséhez használják.”

A leginkább általános iskolások számára ajánlott Biblia különlegessége számomra az, hogy a bibliai történetek mellett az adott kor legfontosabb történelmi személyiségeivel, eseményeivel is megismerteti a gyerekeket – hittani és történelmi ismeretek tárháza. S így talán még könnyebb megérteni mi, miért és hogyan történt egykor.

Csuti-Mátyás Zsófia

Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról?

Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el – hirdeti egybehangzóan Máté, Márk és Lukács evangéliuma. Luis Sánchez Navarro, a madridi San Damaso Egyetem Újszövetségi Tanszékének professzora a Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról? című könyvében bemutatja Jézus házasságról és válásról szóló tanítását, s választ ad a könyv címében megfogalmazott kérdésre.

Jézus, a hűséges vőlegény

Jézus nem volt házas, hogyan taníthat bennünket mégis a házasságról? – teszi fel a kérdést Navarro professzor. A szerző a válaszában a következő gondolatból indul ki: „Jézus jegyes: Izrael vőlegénye. Jézus hűséges vőlegény marad mindvégig, még ha a menyasszony (Izrael népe) elutasítja is, ő következetes marad, és hűsége pecsétjeként felajánlja életét. Izraelhez kötődő jegyesi kötelékét megbonthatatlan hálónak tekinti, így mutatva meg Isten hűségének visszavonhatatlan jellegét.” Jézus tehát a legalkalmasabb személy arra, hogy hirdesse a házasság felbonthatatlanságát – hangsúlyozza a szerző.   

Az ezt következő fejezetekben Navarro professzor sorra veszi ugyanazon tanítás négy megfogalmazását (Mt 5,32; Mt 19,9; Mk 10,11-12; Lk 16,18), és vizsgálja a válás és házasságtörés témáját a hegyi beszéd tanításában.

• „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre.” (Mt 5,32)
• „Mondom nektek, aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.” (Mt 19,9)
• „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,11-12)
• „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.” (Lk 16,18)

Egy test

A házasság témája kapcsán az „egy test” fogalmáról is szól a szerző. Mint írja, a Teremtés könyvéből való kettős hivatkozás csúcspontja az „egy test” (Ter 2,24) kifejezés egyedülálló az Ószövetségben. „A házasság, ami a felek testi egyesülését is magában foglalja, új emberi valóságnak, egy új testnek ad helyet.” Ennek kapcsán Navarro kiemeli, hogy a házasságnak két tulajdonsága jelenik meg: kizárólagosság és felbonthatatlanság. „Akik egy test lettek, nem engedik meg sem egy harmadik beavatkozását, sem a kölcsönös »csonkítást«. Végül ebbe a kifejezésbe beleértődik a termékenység: a gyermekben, a férfi és a nő radikálisan új módon »egy testet« hoz létre.”

Pál és az Eucharisztia vétele

A házassággal kapcsolatban gyakran elhangzó kérdés: az újraházasodott elváltak miért nem járulhatnak az Eucharisztia szentségéhez? Ennek megválaszolásához az első Korintusi levélre – amely az Eucharisztia alapításának történetét tartalmazza (1Kor 11,23-25) – irányítja a szerző az olvasó figyelmét. „Ebből fakad a lelkiismeret-vizsgálat fontossága, ami kiengesztelődésre vezet az Eucharisztiában való részesedés előtt. De ennek a vizsgálatnak tekintetbe kell vennie a »testet«, amely nem csupán eucharisztikus test, hanem egyházi is. Így a »test megkülönböztetése« azt is magában foglalja, hogy a keresztény élete azonosuljon az Egyház életmódjával... hogy valaki az eucharisztikus asztalhoz járuljon, legyen »Isten kegyelmében«, az evangéliumra való nyitottság és tényleges megértés állapotában.”

A házasság „nem csupán a jegyesek közötti szövetség, (…) hanem magában foglalja a jegyesek Istennel kötött szövetségét is.” Az elvált és újraházasodott hívőket a szentáldozástól való távolmaradás tanúkká, a szentség nagyságának és az evangélium igazságának szenvedő tanúivá alakítja – véli a szerző.

A válásról Jézusnak megvan a saját önálló gondolata, amit Atyjával való egysége határoz meg: „Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta (Jn 12,50).” Ez az egység páratlan tisztánlátást nyújt neki ahhoz, hogy feltárja Isten akaratát, amely ahhoz a tényhez vezet, hogy „a házasság feloldhatatlan, a válás nem semmisíti meg a házasfelek kötelékét, amely az őket egyesítő Isten műve. Ezért nem létezik jog a válásra, amely lehetségessé tenne egy új házasságkötést.”

Navarro arra buzdítja olvasóját, hogy jó keresztényként úgy gondolkodjon, mint Isten, s ne úgy mint az ember. „Kemény vállalkozás elfogadni teljes igazságában azt az új és nagy életet, amelyet az Úr javasol az evangéliumban. Könnyedén »adaptáljuk« ezt az evangéliumot a világ gondolkodásmódjához, kiemelve azokat a szempontokat, amelyek elfogadhatóbbnak tűnnek korunk számára... Mégis, az Egyház Isten gondolkodása szerint él. Csak az evangélium teljes befogadásából kiindulva...”

Csuti-Mátyás Zsófia