2014. január 28., kedd

Hogyan tovább könyvkiadók? - Interjú Janzer Frigyessel, a Prospero Disztribúció vezetőjével

Janzer Frigyes, a Prospero Disztribúció vezetője
Sokszor halljuk, hogy Magyarországon drága a könyv. Sőt emiatt még azzal is megvádolják a kiadókat, hogy extra profitot realizálnak egy-egy könyv kiadásával. De biztos, hogy ez az igazság? Gondolta volna, hogy egy 3000 Ft-os könyv esetében az is lehetséges, hogy 1800 Ft a kereskedőé, és a bizományi eladás után csak 1200 Ft-ot kap a kiadó, amely ebből fizeti a nyomdát, grafikust, szerkesztőt, külföldi eredetű kiadványnál a fordítót és jogdíjat? Mi ennek az oka és mit lehet ez ellen tenni? Erről is kérdeztük Janzer Frigyest, annak a  Prospero Disztribúciónak a vezetőjét, amely cég kiadói csapatához 2013 tavaszán csatlakozott a Martinus Kiadó is.



Mikor és milyen céllal alakult a Prospero Disztribúció?
A Prospero idén lesz 20 esztendős, de a Prospero Disztribúció üzletágunkkal 2011 áprilisában indultunk el, azaz e tekintetben most leszünk 3 évesek. A cél egyszerű, egy Nyugat-Európa minden fejlett könyvpiacán működő rendszert szeretnénk elsőként bevezetni. Ennek az a lényege, hogy a kis és közepes méretű kiadók közösen végzik a terjesztést, és így együtt ugyanolyan hatékonyak tudnak lenni, mintha nagyok lennének. Van a dolognak egy olyan oldala is, hogy a nagy piaci szereplőkkel való kapcsolatunkban így az érdekeiket is jobban tudják, tudjuk képviselni, mintha önállóan próbálkoznának.

A disztribútor célja egyébként nem az, hogy az egyes vásárlók tőle vásároljanak, hanem az, hogy a kiadványok minél több kereskedőn keresztül jussanak el az olvasókhoz. Ha tehát egy disztribútor jól dolgozik, akkor az olvasók nem is feltétlenül találkoznak a nevével, de annál könnyebben az általa terjesztett kiadványokkal.


Melyek az alapvető különbségek egy disztribútor és egy könyvnagykereskedő tevékenysége között? 
Nincs baj a nagykereskedőkkel sem a világban, bár sajnos Magyarországon nem alakult ki színvonalas nagykereskedés. A nagykereskedő olyan könyveket akar eladni, amelyekből gyorsan profitál, a disztribútor csak az általa terjesztett kiadók könyveivel foglalkozik, és függetlenül a rövidtávú sikertől, ezek eladásán dolgozik. A nagykereskedő célja főként a sikerkönyvek esetében könnyű hozzáférés biztosítása a kis boltok számára, a disztribútor viszont teljes hozzáférést biztosít, de csak a „saját” kiadói könyveiből. A disztribútornak éppen úgy biztosítania kell a piac számára egy mondjuk 100 példányban megjelent, rétegigényt kielégítő könyvet, mint egy 5000 példányban megjelenő kiadványt. A gyakorlatban különösen sokban különbözünk a nagykereskedőktől, így például mi egy nagyon korszerű informatikai hátteret igyekszünk működtetni, ami miatt olcsóbban és jobban tudjuk kiszolgálni az ügyfeleinket.


Jelenleg mennyi és milyen méretű kiadó érdekeit képviselik? 
Körülbelül 40 kiadónk van, szinte mind, még magyar mércével is kicsik. Mostanra kialakult egy „törzsgárda”, és ezek a kiadók nagyon stabilan kitartanak mellettünk, sőt – és ez persze nagyon fontos a rendszerünk életképessége szempontjából – újabb kiadók is jönnek. Összességében 2000-nél többféle könyvet terjesztünk. Minden esetben természetesen egy-egy kiadó minden forgalomban lévő könyve megtalálható a központi raktárunkban és a www.prosperod.hu oldalunkon.


Milyen jellegű kiadványokat kínálnak a kiadóik?
Nagyon széles a választék, de ha már Önöknek nyilatkozom, elmondhatom, hogy a legerősebb oldalunk a vallási kiadványok nagy választéka. Több fontos kiadónk is van e téren, így az erre a témára szakosodott könyv- vagy kegytárgyboltok egy forrásból, könnyen jutnak hozzá ezek könyveihez.


Az ország hány könyvesboltjában érhetők el kiadóik könyvei?
Ha az online kereskedőket nem nézzük, akkor körülbelül 150 könyvesboltban vagyunk jelen. Nyilván nem minden könyvünk mindegyikben, de egy-egy szeletük igen. Szeretnénk ezt a számot rövidesen 200 fölé emelni.


Mi jellemzi napjainkban a magyar könyvpiacot?

A magyar könyvpiac nagyon rossz helyzetben van, és ezt most ne tekintse a szokásos magyar panaszkodásnak. Ez a helyzet, és mi ebben a helyzetben akarunk előre jutni. A probléma egyik oka, hogy Magyarországon ma aránytalanul sok könyvesbolti négyzetméter van. A vásárlók szempontjából ez lehetne jó is, hiszen gondolhatnánk azt, hogy így sok bolt közül választhatnak. Valójában ez káros, mert a boltok egymást teszik tönkre egy olyan világban, amelyben, ha van is igény a könyvesboltokra, de kevesebbre, mint régen. Hozzáteszem, a fizikailag létező boltok sem működhetnek hagyományos módon, hanem meg kell barátkozniuk a marketing fogalmával, vagy tönkremennek. Visszatérve a problémára, a nagy könyvesbolti hálózatok úgy reagáltak az egymás által támasztott hatalmas versenyre, hogy megpróbálták megemelni az árréseiket a kiadóknál, akár 55-60%-os árrésig is elmentek, azaz például egy 3000 Ft-os könyv esetében az is lehetséges, hogy 1800 Ft a kereskedőé, és a bizományi eladás után csak 1200 Ft-ot kap a kiadó, amely fizeti a nyomdát, grafikust, szerkesztőt, külföldi eredetű kiadványnál a fordítót és jogdíjat, és folytathatnánk. Ez persze hosszú távon nem lehetséges, és a kiadók és kiadványok számának csökkenéséhez vezet, ezért mi a Prospero Disztribúcióban azt is elérjük, hogy reális árrésekkel kereskedjünk bárkivel is, vagy ha ő erre nem hajlandó, akkor egyszerűen nem kereskedünk vele.

További sajátosan magyar reakció a nagy bolthálózatok részéről, hogy a független (azaz nem a tulajdonukban levő) kiadók könyveit csak korlátozottan, kiegészítő jelleggel fogadják be, és inkább saját kiadók alapítására törekednek. Ez megfigyelhető régóta az Alexandra esetében, de pár éve ugyanezt teszi a Libri is. Ezzel a könyvpiac több részre szakad, azaz mondjuk egy Libri boltban egyre kisebb lesz a nem a Libri által kiadott könyvek választéka. Azt még megjegyzem, hogy a vallási kiadványok piaca, ha nincs is kivételes helyzetben, de az előbb említett problémák sokkal kevésbé sújtják.


Mennyire jellemző külföldön a kiadó-kiskereskedő tevékenység összekapcsolódása?
Hasonló kapcsolódások a modern, fejlett könyvpiacokon (pl. Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, USA) nem jellemzők. A kiadói szerep nem szokott keveredni a kereskedőivel, a külföldi nagy kiadók legfeljebb egy-két kiadói bemutatóterem jellegű boltot birtokolnak. A különböző szerepek egészséges könyvpiacokon azért nem keverednek, mert a kiskereskedő úgy marad jó kereskedő, ha nem akarja előnyben részesíteni a saját kiadványait, hanem arra törekszik, hogy a vásárlói igényeit minél jobban kielégítő választékot tartson.

A Gazdasági Versenyhivatal 2013. decemberi döntésének eredményeként a Libri és a Shopline egyesült. Ezzel olyan helyzet állt elő, hogy most minden fontos kiskereskedő cég (Libri-Shopline, Pécsi Direkt, Líra) egyben jelentős könyvkiadó is.

 

Miért érinti hátrányosan a kiadó-kiskereskedő cégek tevékenysége a független kiadókat és a vásárlókat?
A független kiadókat ez azért érinti rosszul, mert az említett nagy, hálózati kereskedők erősen uralják a piac nagy részét, és amíg nem oldódik meg a független kiadók könyveinek alternatív terjesztése, addig egyszerűen kevesebbet adnak el. A kiadók baja persze nem csak az övék, sőt nem is ez a fő probléma, hanem az, hogy az olvasók is nehezebben jutnak hozzá a könyvekhez. Az a sajátossága ennek a helyzetnek, hogy ezzel az Alexandra vagy a Libri is hosszabb távon rosszul jár, a vásárlói is egyre inkább elpártolnak tőle, hiszen nem találják meg (akár csak az új kiadványok esetében) a teljeshez közelítő magyar könyvválasztékot a boltokban. Máshová kell fordulniuk, ha mást is szeretnének megvenni. Persze ahhoz, hogy mást akarjanak venni, tudniuk is kell róla, és ebben a kiadónak is, a disztribútornak is van szerepe, hiszen ők juttatják el a könyv hírét az olvasóhoz, utóbbi pedig egymaga azokba a könyvesboltokba, amelyek tartják a független kiadók könyveit. Szerencsés persze az, hogy egyre többen rendelnek könyvet online boltokból, és ezekben (vagy legalábbis a legjobban) szinte a teljes magyar könyvválaszték elég könnyen elérhető.  Sajátos módon ez a helyzet így tovább erősíti az amúgy is jobb piaci kilátásokkal bíró online boltokat.


Milyen eseményekre számíthatunk a jövőben a magyar könyvpiacon? 2014. április 24. és 27. között kerül megrendezésre a XXI. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál. Az eseményen részt vesznek a Prospero Disztribúció által képviselt független kiadók is?
Úgy néz ki, kiállítunk kiadóinkkal a könyvfesztiválon. Fontos, hogy megmutassuk, nemcsak vagyunk, de erősek is vagyunk.


Úgy tudom, hogy készülnek valami szokatlan dologra a könyvfesztiválon. Lehet már valamit tudni erről az akcióról?
 

Mi már tudjuk, hogy hogyan fogunk szerepelni a könyvfesztiválon: nagyon provokatív módon leszünk jelen. Mivel egy ilyen megjelenésnek az ereje éppen a meglepetésben, a szokatlanságban rejlik, inkább nem árulnám el a részleteket. Úgy gondolom, a sajtó fel fog figyelni ránk, így a könyvek iránt érdeklődő közönség is értesül majd a szereplésünkről.

Teklits Tamás

2014. január 22., szerda

Merünk-e, tudunk-e dönteni?

Mindennapi ügyekben sem könnyű dönteni, de még nehezebb olyanokban, amelyek egész életünkre kihatnak. Manapság egyre többen szenvednek a döntéshelyzetek szorításától és attól a félelemtől, hogy mi lesz, ha tévednek. 

Anselm Grün „Mit akarok? A döntés bátorsága” című könyve segítséget kínál, kedvet ébreszt, hogy felfedezzük magunkban a választás képességét. Megmutatja, mi akadályoz, mi bénít meg bennünket, mi okoz szorongást, s megmutatja, hogyan vállalhatunk felelősséget döntéseinkért. A szerző gyakorlati útmutatást ad, hogyan tegyünk szert az egyre bátrabb és tudatosabb döntés képességére.

A könyvben számos imaformula található, amelyek az élet minden területéről merítenek. Ima az áldozatszerep, a kesergés ellen, ima azért, hogy ne sirassuk az elengedett lehetőségeinket, vagy azért, hogy ne függjünk másoktól. Együtt imádkozhatunk a szerzővel a munkaköri döntések, a konfliktusok, a barátság, a partnerkapcsolat, egy új állás betöltése vagy a gyermekvállalás kapcsán. De olyan profán kérések is helyet kapnak Anselm Grün gyűjteményében, mint segítségkérés Istentől vásárlás vagy lakóhely változtatás előtt.

Íme két formula, amelyet ezek közül emeltünk ki. Az első a továbbtanulás előtt álló fiataloknak szól, akik életük egyik legnehezebb döntését kényszerülnek meghozni egy olyan életszakaszban, amikor még a legapróbb konfliktusok is óriásinak tűnhetnek.

Irgalmas és jóságos Istenem!
Nem tudom, merre menjek tovább, nem tudom, melyik szak lenne az igazi.
Annyi lehetőség van – de egyik sem ígér bizonyosságot, hogy boldog leszek, és megfelelő munkahelyet találok.
Azt sem tudom, melyik szak felelne meg nekem, és győzöm-e majd a tanulást.
De tudom, hogy döntenem kell.
Nem szeretném két év múlva félbehagyni a képzést, hogy azután másikat válasszak.
Ezért kérlek, jóságos Istenem, segíts nekem dönteni.
Küldd el nekem Szentlelkedet, hogy megtaláljam belső békémet, és adj világosságot, hogy tudjam, mit válasszak!
Add meg nekem a bizalmat, hogy megáldod tanulmányaimat, és azok minden szempontból előbbre visznek, áldássá válnak számomra, és ha végeztem, magam is áldássá válok mások számára! Ámen.

Anselm Grün szerint az első lépés a jó döntés meghozatalához a saját viszonyulásunk a kérdéshez. „Abból indulok-e ki, hogy abszolút helyes döntést kell hoznom? Abszolút helyes döntés nem létezik. Azt kell választanom, ami okos.” A második lépésként függetlenítenünk kell magunkat mások reakciójától. „Különbséget kell tennem a jó barátok reakciója között, akiknek tényleg fontos vagyok, és a többiek véleménye között, akik rajtam kérik számon saját elfojtott szükségleteiket.” Nagyon fontos – hangsúlyozza a szerző –, hogy el tudjuk fogadni, ha veszítünk, hiszen, ahogy Anselm Grün fogalmaz, „aki fél, hogy vesztes is lehet, az belsőleg megbénul, sosem fog dönteni, nemcsak mások reakciójától fél, hanem önmagától és saját belső bírájától is. Az ilyen emberek nem képesek megbocsátani maguknak, ha veszítenek.” Végül a helyes döntés meghozatalához bizalom is szükséges. Ez azt jelenti, hogy a szívemre hallgatok, a döntés után pedig nem teszek magamnak szemrehányást, hogy mégsem döntöttem jól. Nem kérdőjelezem meg utólag a döntésemet.

„Segíthet a döntésben az imádság is. Ha döntéshelyzetben imádkozom, attól Isten még nem veszi le a vállamról a döntést, s nem mondja meg világosan, hogyan cselekedjem. Az imában rendszerint nem fogom meghallani Isten közvetlen válaszát. De ha imádkozom, akkor egészséges távolságra kerülök a döntéseimtől. Isten elé tárom a különböző lehetőségeket. Megpróbálom feltárni Isten előtt, miről is van szó, és miért szeretnék az egyik vagy a másik lehetőség mellett dönteni. Azután megkérdezem, mi a véleménye. Fülelek a csöndre, figyelem, milyen ösztönzések alakulnak ki bennem. Ha valamelyik alternatíva Isten színe előtti megfontolásakor mély békét érzek, akkor ez mindig annak a jele, hogy Isten azt akarja, döntsek úgy.”
A fiataloknak szóló imádságok mellett a többi korosztály is figyelmet kap a szerzőtől. Az alábbi fohász bármilyen korú házaspár számára ismerős problémákat, szituációkat vet fel.

Irgalmas Istenem!
Családunknak minden nap döntenie kell: mikor és hogyan akarjuk felújítani a lakást, milyen kérelmeket kell benyújtani a hatóságokhoz – vagy éppen, hogy hogyan akarjuk alakítani szabadidőnket és nyári szünetünket.
Érzem, hogy nem beszélünk nyíltan a döntéseinkről.
Néha olyan egyedül érzem magam.
Társam azt mondja: Tedd úgy, ahogy gondolod! Én pedig szeretném megbeszélni vele a döntéseket.
Társam azt is értésemre adja, hogy gyakran egyedül hagyom, és ráhárítom a döntést anélkül, hogy megbeszélnénk egymással.
Eléd tárom hétköznapjainkat azzal a sok-sok dologgal, amiben döntenünk kell.
Áldd meg döntéseinket!
Mutasd meg nekünk, mit kell a hétköznapok során megváltoztatnunk vagy tisztáznunk ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk egymással és a mindennapok kihívásaival!
Néha megbénít minket a félelem: attól rettegünk, hogy döntéseinkkel megsértjük a másikat, mivel görcsösen ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez.
Ajándékozz nekünk figyelmes szívet, hogy igazán meg tudjuk hallgatni egymást, és közösen tudjunk figyelni a te hangodra, amely megmutatja a helyes együttélés útját! Ámen.

Anselm Grün könyve foglalkozik a döntéssel a Lukács-evangéliumban, a döntés akadályaival, és sorra veszi a különböző döntésfajtákat. Különbséget tesz életre szóló, partnerkapcsolati, munkahelyi, hétköznapi és lelkiismereti döntések között.

Csuti-Mátyás Zsófia


Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2014. január 15., szerda

Istenem… Miért?

Henri Grouès francia katolikus pap, a szegényeket és menekülteket támogató Emmaüs szervezet alapítója 1912-ben született Lyonban és 2007-ben hunyt el. Mélyen vallásos családban nevelkedett, már 16 évesen ferences szerzetes szeretett volna lenni. Később belépett a kapucinusok közé, ahol a Philippe nevet kapta. 1938-ban szentelték pappá. 


Élete mozgalmasan telt, volt független képviselő is, majd figyelme a koldusok és nyomorban élők felé fordult. 1949-ben alapította meg az elsősorban hajléktalanokat támogató, világi Emmaüs közhasznú egyesületet. A mára már az egész világot behálózó Emmaüs közösségek újrahasznosításból származó anyagok és tárgyak eladásából, valamint lakásépítésből tartják fenn magukat.

Pierre abbé 1954 hideg telén rendkívüli hírnévre tett szert, amikor hajléktalanok százait fenyegette fagyhalál. A fiatal pap február 1-jén a „jóakarat fellázadására” szólította fel honfitársait a Radio-Luxembourg (RTL) adón: „Barátaim! Segítség...! Egy nő ma éjjel 3-kor megfagyott a Sébastopol körút járdáján, kezében szorongatva a papírt, mellyel tegnapelőtt kilakoltatták...” Felrázó beszédében 500.000 takaró, 300 nagy sátor, 200 katalitikus kályha összegyűjtését sürgette. A felhívásra 500.000 francia frank adomány gyűlt össze. Az Istenem... Miért? című könyve a mai könyvszerda témája. Ez az egyik legismertebb munkája, amelyben körvonalazódik előttünk az atya személyisége.

Az istenkapcsolatról, az Istenre találásról elmélkedik a következőkben, és kifejti, hogy minden ember ösztönös vágy a Jó, amely egyúttal az istenszeretethez is elvezet. „Minél többet elmélkedem a Szeretet-Isten misztériumán, annál inkább meggyőződésem: lehetetlen, hogy ha egy személy – angyal vagy emberi lény – teljes világosságban szemlélheti az Istent, képes legyen szabadon elutasítani őt. Elméletileg egyedül önmagunk bálványozása képes visszautasítani Isten szeretetét azért, hogy ne függjön senkitől. Ez lehet a pokol. De a gyakorlatban képtelen vagyok felfogni, hogy egy lény szabadsága teljes birtokában, teljes világosságban ott állva a Jó és a Rossz előtt, a Rosszat válassza.” Pierre atya úgy véli, hogy aki a rosszat választja, azt bizonyára valamilyen negatív élmény érte a múltban. Ha azonban sikerül megszabadulnia ezektől a rossz élményektől, képesség válik a Jó befogadására.

Számos napjainkban érdeklődésre számot tartó kérdésre is válaszol az atya. Megosztja véleményét az olvasóval többek között a házasság és papi hivatás kérdésében is. „Ami engem illet, házas emberként vagy szerelmi viszonyban élve sosem tehettem volna azt, amit tettem. Ez a hivatás teljes elkötelezettséget követelt. Egyébként meggyőződésem, hogy az Egyházban szükségszerűen lenniük kell nős papoknak és nőtleneknek is... Jézus elhívott nős apostolokat – mint Péter –, és nőtleneket is, akik minden bizonnyal azok is maradtak – mint János.” Foglalkozik a vágy fogalmával és azzal, hogy miként kell megbirkóznunk vele. „Amikor az ember tudja, hogy ami után vágyik, elérhetetlen, akkor el kell hárítania azt. Nem szabad engedni, hogy a vágy meggyökerezzen. Az önként elfogadott szolgaságról beszélek. Mindez semmivel sem csökkenti a vágy erejét, és velem is előfordult, hogy egy időre engedtem neki, de sosem volt rendszeres kapcsolatom, mivel nem engedtem, hogy a vágy meggyökerezzen bennem. ”

Miért éljünk? – teszi fel a szerző a kérdést az atyának, aki erre a szeretet és a boldogság fogalmával felel. Szerinte a szeretet azt jelenti, hogy boldoggá tesz bennünket a másik ember öröme. Ha pedig szenvedni látjuk, az nekünk is fáj. „Az élet nem más, mint egy kis idő, ami szabad lényeknek adatik arra, hogyha úgy tetszik, megtanuljanak szeretni, azzal a bizonyossággal, hogy a gonosz ellen kell küzdenünk. A teremtés értelme, hogy a szeretet válaszoljon a szeretetre. Ha nem létezne ez a csúcspont, ahol egyszer csak két szabad lény egymásnak adhatja magát és szeretheti egymást, az egész teremtés abszurd lenne.”

A szeretet és boldogság további kapcsolatát kutatva kifejti, hogy fontos megkülönböztetni egymástól a két érzelmet, s a hangsúlyt a szeretetre fordítani, hiszen a szeretet hozhat igazi boldogságot az ember életébe. „Természetesen minden ember arra törekszik, hogy boldog legyen. De a hiteles keresztény élet nem azt jelenti, hogy mindenáron keressük a boldogságot. Hanem azt, hogy megtanuljunk szeretni, bármekkora árat is kelljen fizetnünk érte.”

A szerző hangsúlyozza, az élet természetes velejárója a szenvedés is „szenvedünk testileg, erkölcsileg, lelkileg. Szenvedünk, mivel ez vagy az nem lehet a miénk, azután szenvedünk, mert elveszítjük.” Ez viszont az élet természetes velejárója, mindannyiunk osztályrésze. „Az élet értelme így egyfajta aszkézis lesz, és egy szigorú erkölcsiség, amely minden szenvedés alapvető okának, a vágynak kiküszöbölésére irányul.”

Pierre atya  határozottan megfogalmazza véleményét a papok nőtlensége és házasodása, a homoszexuális párok házasságkötése és gyermekvállalása, a nők pappá szentelése, valamint a bálvány, az eredeti bűn, az Eucharisztia fogalmai, továbbá a Szentháromság, a pokol és a szabadság kapcsán. Pierre atya könyvében nyíltan fogalmaz, véleménye a nem hívők körében is érdeklődésre számot tartó kérdésekben gyakran katolikus körökben is megosztó.

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2014. január 7., kedd

Akiről csodái mesélnek

Páduai Szent Antal a legnépszerűbb szentek egyike. Az Etalon Kiadó róla szóló könyve nem életrajzi jellegű, sokkal inkább a legérdekesebb történeteket emeli ki Antal életéből.

Bizonyára sokak számára ismert az a kép, amikor Antal a halaknak prédikál, vagy azok az ábrázolások, amelyeken egy gyermeket tart a karjában. Antal több kisgyermekekkel kapcsolatos csodája ismeretes. Mindnek megvan a maga története – s ezeket a könyv el is meséli.

A több, mint 66 történetet csokrokba gyűjtötték, s időrendi sorrendbe rendezték őket. Olvashatunk eretnekek megtéréséről, halottak feltámasztásáról Itáliában és Franciaországban, ördögűzésekről, bilokációról – két helyen azonos időben történő jelenlét – és csodás gyógyításokról.

Egy ferences szerzetes, Serranói Arnold nevéhez köthetők a fennmaradt történetek, amelyek egy nagyobb gyűjtemény részét képezik. A 14. században lejegyzett történetek szellemisége sokban különbözik mai gondolkodásmódunktól és beszédmódunktól, mégis ez adja meg varázsát, hiszen a középkori ember életébe kalauzolja el az olvasót. 

„Egy alkalommal Antal Riminiben prédikált, ahol abban az időben sok eretnek élt. Azzal a szándékkal, hogy visszavezesse őket az igazság fényébe, vitába szállt velük. Azok azonban tévelygéseikben nem csupán elutasították a szent érvelését, hanem még végighallgatni sem voltak hajlandók. Ekkor Antal Isten sugallatára oda ment, ahol a folyó a tengerbe ömlik. S ott, a parton állva, a folyó és a tenger között, az Úr nevében hívni kezdte a halakat, hogy jöjjenek, és hallgassák meg ők a prédikációt… Azon nyomban olyan sok kisebb és nagyobb hal sereglett össze, amennyit arrafelé még sosem láttak. Valamennyien kissé kiemelték a fejüket a vízből.” S Antal belekezdett prédikációjába. A csoda hírére megjelentek a városlakók és az eretnekek is, akik „a különleges és ámulatra méltó csodatétel láttán őszintén megbánták bűneiket, s Antal köré sereglettek, hogy meghallgassák a prédikációt. Ekkor a szent szóra nyitotta ajkát, és olyan csodálatos prédikációba kezdett a katolikus hitről, hogy végül minden ott élő eretneket megtérített.”

Szent Antal jelképei a liliom, az égő szív, a tűz, a hal, a szamár, a monstrancia és ostya, valamint a gyermek Jézus is. Több gyermekek megsegítéséhez kapcsolódó legenda maradt fent róla, ilyen például az, amelyik szerint megmentett egy forró vízbe esett gyermeket, vagy amikor egy másikat feltámasztott. Az ismertek közé tartozik a gyermek Jézussal kapcsolatos történet, amely így szól: „Egy alkalommal Antal egy városban prédikált. A város egyik lakójának házában szállt meg. Az egy félreeső szobát mutatott neki, hogy nyugodtan elmélyülhessen tanulmányaiban és az elmélkedésben. Mialatt Antal a szobában imádkozott, vendéglátója fel-alá járkált a házban. Majd áhítattal figyelni kezdte az ablakon át a szobát, ahol Antal imádkozott. Hirtelen egy gyönyörű és boldog gyermek jelent meg a szent karjaiban, az pedig csókolgatta őt, miközben odaadással szemlélte a kisded arcát. A házigazda nem értette, honnan kerülhetett oda ez a szépséges gyermek. Az a gyermek maga Jézus urunk volt, aki felfedte Antal előtt, hogy vendéglátója figyeli őt. Hosszas imádkozás után a jelenés eltűnt. Ekkor a szent magához hívta a vendéglátóját, és megtiltotta neki, hogy valaha is beszéljen arról, amit látott.”

Izgalmas az egy időben egyszerre két helyen történő jelenlét, vagyis a bilokáció kérdése. Sokan kutatták és kutatják ma is a témát, hogy magyarázatot leljenek a jelenségre, s az embereket is megosztja a kérdés. Sokan azt mondják, ez csak a középkori hiedelmek egyike, ez azonban nem állja meg a helyét, hiszen a 20. század egyik leghíresebb szentje, Pio atya is többször jelét adta annak, hogy egy időben két helyen is jelen tud lenni. Íme egy bilokációról szóló történet Szent Antal életéből. „Egy ünnep alkalmával prédikációt tartott egy templomban, ahol összegyűlt a papság és a város népe. Alighogy elkezdte beszédét, eszébe jutott, hogy elfelejtett átadni valaki másnak egy megbízatást, amelyet előzőleg ő kapott. S valóban, ott az volt a szokás, hogy a legnagyobb ünnepeken két magas rangú barát énekelje az Alleluját a közös mise alkalmával. Azon a napon a megbízatás éppen Isten eme szolgájára esett. Mivel igen fájlalta feledékenységét, kissé ráhajolt a szószékre, és fejére húzta kámzsáját, mintha aludni akarna. S abban a pillanatban Antal megjelent a barátok templomában, és elénekelte az Alleluját. Teste a sokaság szeme láttára mindvégig a pulpituson maradt.”

Páduai Szent Antal az utasok, a szobrászok, agyagmunkások, porcelánkészítők patrónusa. Terméketlenség, láz, hajótörés, háborús ínség, pestis esetén fohászkodtak hozzá. Segít az elveszett tárgyak megtalálásában. Szent Antal tiszteletének első hazai nyoma IV. Béla király családjában bukkant föl. Övé volt az a házi oltár, amelyen az Árpád-ház szentjei mellett Ferenc és Antal is látható.

Csuti-Mátyás Zsófia


Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Istenkeresés egy életen át

Apja a zólyomi vár főkapitánya volt, anyja pedig Dobó István és Bocskai György sógornője. A család a Sulyok família révén került rokoni kapcsolatba az előbb említett nevezetes személyekkel, az édesanya egyik testvére, Sulyok Sára ugyanis az egri hős, Dobó István felesége volt, Sulyok Krisztina pedig Bocskai István fejedelem édesanyja. Mai szerzőnk a magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja, a magyar nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első klasszikusa. Nevét a következő vers rejti. Sikerül-e kitalálnia, ki is ő? 

Bizonnyal ismerem rajtam nagy haragod,
Felséges Úristen, és kemény ostorod,
Kivel tagjaimat
Bűneimért nekem igen ostorozod.


Alázatos szívvel, Uram, Téged kérlek,
Ellenem felemelt kezeidet tartsd meg,
Szent Isten, könnyíts meg,
Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg.


Láttam bűneimet, kikkel életemben,
Vétkeztem Ellened, vitt ördög a bűnben,
És a test a tőrben,
De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.


Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Melyből noha Tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam,
És annak utána visszatántorodtam.


Soksága bűnömnek rettegtet engemet,
Csak irgalmasságod bíztatja szívemet
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.


Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtől,
Mellyel rakva vagyok talpig mind tetőtől,
Kegyelmességedtől,
Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtól.


Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak
Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,
Hálákat adjanak,
Jó voltodért neked híven szolgáljanak.


Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,
Irgalmasságodért nagy hálákat adni,
Rólad emlékezni,
Gondolatim rajtad mindenkor tartani.


Legyen ez énnekem az én bűneimért,
Nagyobbal is Neked mert tartozom ezért,
Nagy sok vétkeimért,
Engem el nem vetél sok álnokságimért.


Ím ha bűneimből ki nem térek vala,
Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz vala,
Ím mint veszek vala,
Örök kárhozatra tántorodom vala.


Neked azért nyelvem híven énekeljen,
Elvett javaidért Tégedet dicsérjen,
És holtig tiszteljen,
Hogy annak utána örökké élhessen.


Tanúságra szerzé e verseket össze,
Kinek neve vagyon a versek fejébe,
Magát megismerte,
Ajánlja is magát Istennek kezébe.  


Ahogy minden költőnél, úgy időnként nála is felfedezhetjük a játékosságot. A következő strófából egyik versének keletkezési dátumát tudhatjuk meg: „Ezeket írám,/az tenger partján,/Óceánum mellett,/Kilencvenegyet/mikor jegyzettek/másfélezer felett.”

Bizonyára már kitalálta, kiről szól mai könyvszerdánk. Ő Balassi Bálint (1554–1594). Balassi rövid, ám annál kalandosabb és energikusabb életének számos pontján kereste a kapcsolatot a Jóistennel, s noha jó párszor elbukott a feddhetetlen élet útján, sikerült megtalálnia az Úrhoz vezető utat. Erről tanúskodnak szebbnél szebb istenes versei, amelyeket Dicsérlek énekkel címmel egy válogatáskötetben nyújtanak át az olvasónak. A kötetben három himnusz kapott helyet. Természetesen mindhárom himnusz több egységből épül fel, ezek között pedig megtaláljuk a legismertebb istenes költeményeket is. A verseken kívül egy tanulmány segíti a költő művészetének alaposabb megismerését.

A sokak által Adj már csendességet... címmel ismert vers is helyet kapott a kötetben. Ebben a versében a költő arról ír, hogy elvesztette hitét, de bízik a jóságos Isten irgalmában, s reméli, hogy vétkeiért bocsánatot nyer. A versrészlet az egyik himnusz része.

Adj már csendességet,
lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet
ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!


Sok ideje immár,
hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd,
haragod
ne gerjeszd
vesztségére!


Nem kicsiny munkával,
fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért
most is szükségemet
teljesíts meg!


Irgalmad nagysága,
nem vétkem rútsága
feljebb való, Irgalmad végtelen,
de bűnöm éktelen
s romlást valló.


Jóvoltod változást,
gazdagságod fogyást
ereszthet-e?
Engem, te szolgádat,
mint régen sokakat,
ébreszthet-e?


Nem kell kételkednem,
sőt jót reménlenem
igéd szerint,
Megadod kedvessen,
mit ígérsz kegyessen
hitem szerint,


Nyisd fel hát karodnak,
szentséges markodnak
áldott zárját,
Add meg életemnek,
nyomorult fejemnek
letört szárnyát,


Repülvén áldjalak,
élvén imádjalak
vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván,
haljak meg nyugodván,
bú s kín nélkül!


Balassi egyenlő félként kezeli Istent, versei személyes érdekűek és közvetlen hangvételűek. A költő Istenhez való fordulása újszerű – művei abban térnek el a középkori himnuszoktól, hogy nem annyira ünnepélyes hangvételűek, nem közösségi-gyülekezeti jellegűek. Ennek hátterében az áll, hogy Balassi elvesztette hitét, és a lelkében is kutat a hit és Isten után. Erről tanúskodik az alábbi verse is.

Kegyelmes Isten,
kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomat,
vezéreld utamat,
mert csak rád maradtam.


Gyermekségemtül
fogván egyedül
csak te tőled vártam,
Mint Atyja után
fiú kiáltván
könyörögvén jártam.


Most is csak benned
reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam
s rád támaszkodtam,
te alád vetettem.


Mi hasznod benne,
hogy ha veszélyre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?


Hallgass meg azért
te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódat,
sok áldásidat
az én szerencsémben.


Add meg énnékem
én reménségem
szerént való jódat,
Áldd meg fejemet,
ki bízik benned,
viseljed gondomat.


Bár Balassi nem élt mindig feddhetetlenül, verseiből azonban átérzik az olykor kétségbeesett istenkeresés – melynek célja egyúttal a költő önmagára találása is –, valamint az irgalom és egy Istennek tetsző élet utáni vágy. Sokakat talán megijeszt egy olyan költő műveinek olvasása, aki több száz évvel korábban alkotott. Motivációt jelenthet azonban, hogy általa megismerhetjük akkori magyar nyelvünk szépségeit. A megértést pedig egy szószedet is segíti, amelyből most kiemeltünk néhány érdekességet:

ingyen – ígyen, így
ihon
– ihol vagy íme
esnem
– esdnem vagy jutnom
könyves
– könnyes
felszóval
– fennszóval
jováért
– javáért vagy jóságáért
leh
– liheg, lehel

ismegént
– ismét, megint


Csuti-Mátyás Zsófia


Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: