Apja
a zólyomi vár főkapitánya volt, anyja pedig Dobó István és Bocskai
György sógornője. A család a Sulyok família révén került rokoni
kapcsolatba az előbb említett nevezetes személyekkel, az édesanya egyik
testvére, Sulyok Sára ugyanis az egri hős, Dobó István felesége volt,
Sulyok Krisztina pedig Bocskai István fejedelem édesanyja. Mai szerzőnk a
magyarországi reneszánsz második korszakának nagy alakja, a magyar
nyelvű költészet első kiemelkedő művelője, a magyar irodalom első
klasszikusa. Nevét a következő vers rejti. Sikerül-e kitalálnia, ki is
ő?
Bizonnyal ismerem rajtam nagy haragod,
Felséges Úristen, és kemény ostorod,
Kivel tagjaimat
Bűneimért nekem igen ostorozod.
Alázatos szívvel, Uram, Téged kérlek,
Ellenem felemelt kezeidet tartsd meg,
Szent Isten, könnyíts meg,
Irgalmasságod is énhozzám mutasd meg.
Láttam bűneimet, kikkel életemben,
Vétkeztem Ellened, vitt ördög a bűnben,
És a test a tőrben,
De mégsem gondoltam, hogy így járjak ebben.
Anyámnak méhében bűnben fogantattam,
Melyből noha Tőled kimosogattattam,
De gyarlón maradtam,
És annak utána visszatántorodtam.
Soksága bűnömnek rettegtet engemet,
Csak irgalmasságod bíztatja szívemet
Siratván bűnömet,
És szívből óhajtom kegyelmességedet.
Illik, hogy elfordulj, Uram, bűneimtől,
Mellyel rakva vagyok talpig mind tetőtől,
Kegyelmességedtől,
Nem illik, hogy megfossz irgalmasságodtól.
Bocsásd meg kötelét inkább ajakimnak
Kik szüntelen téged felmagasztaljanak,
Hálákat adjanak,
Jó voltodért neked híven szolgáljanak.
Az én lelkem is kész mindenkor dicsérni,
Irgalmasságodért nagy hálákat adni,
Rólad emlékezni,
Gondolatim rajtad mindenkor tartani.
Legyen ez énnekem az én bűneimért,
Nagyobbal is Neked mert tartozom ezért,
Nagy sok vétkeimért,
Engem el nem vetél sok álnokságimért.
Ím ha bűneimből ki nem térek vala,
Vagy hogy vétkeimből ki nem emelsz vala,
Ím mint veszek vala,
Örök kárhozatra tántorodom vala.
Neked azért nyelvem híven énekeljen,
Elvett javaidért Tégedet dicsérjen,
És holtig tiszteljen,
Hogy annak utána örökké élhessen.
Tanúságra szerzé e verseket össze,
Kinek neve vagyon a versek fejébe,
Magát megismerte,
Ajánlja is magát Istennek kezébe.
Ahogy
minden költőnél, úgy időnként nála is felfedezhetjük a játékosságot. A
következő strófából egyik versének keletkezési dátumát tudhatjuk meg: „Ezeket írám,/az tenger partján,/Óceánum mellett,/Kilencvenegyet/mikor jegyzettek/másfélezer felett.”
Bizonyára már kitalálta, kiről szól mai könyvszerdánk. Ő Balassi Bálint (1554–1594). Balassi
rövid, ám annál kalandosabb és energikusabb életének számos pontján
kereste a kapcsolatot a Jóistennel, s noha jó párszor elbukott a
feddhetetlen élet útján, sikerült megtalálnia az Úrhoz vezető utat.
Erről tanúskodnak szebbnél szebb istenes versei, amelyeket Dicsérlek énekkel címmel
egy válogatáskötetben nyújtanak át az olvasónak. A kötetben három
himnusz kapott helyet. Természetesen mindhárom himnusz több egységből
épül fel, ezek között pedig megtaláljuk a legismertebb istenes
költeményeket is. A verseken kívül egy tanulmány segíti a költő
művészetének alaposabb megismerését.
A sokak által Adj már csendességet...
címmel ismert vers is helyet kapott a kötetben. Ebben a versében a
költő arról ír, hogy elvesztette hitét, de bízik a jóságos Isten
irgalmában, s reméli, hogy vétkeiért bocsánatot nyer. A versrészlet az
egyik himnusz része.
Adj már csendességet,
lelki békességet,
mennybéli Úr!
Bujdosó elmémet
ódd bútól szívemet,
kit sok kín fúr!
Sok ideje immár,
hogy lelkem szomjan vár
mentségére,
Őrizd, ne hadd, ébreszd,
haragod
ne gerjeszd
vesztségére!
Nem kicsiny munkával,
fiad halálával
váltottál meg,
Kinek érdeméért
most is szükségemet
teljesíts meg!
Irgalmad nagysága,
nem vétkem rútsága
feljebb való, Irgalmad végtelen,
de bűnöm éktelen
s romlást valló.
Jóvoltod változást,
gazdagságod fogyást
ereszthet-e?
Engem, te szolgádat,
mint régen sokakat,
ébreszthet-e?
Nem kell kételkednem,
sőt jót reménlenem
igéd szerint,
Megadod kedvessen,
mit ígérsz kegyessen
hitem szerint,
Nyisd fel hát karodnak,
szentséges markodnak
áldott zárját,
Add meg életemnek,
nyomorult fejemnek
letört szárnyát,
Repülvén áldjalak,
élvén imádjalak
vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván,
haljak meg nyugodván,
bú s kín nélkül!
Balassi
egyenlő félként kezeli Istent, versei személyes érdekűek és közvetlen
hangvételűek. A költő Istenhez való fordulása újszerű – művei abban
térnek el a középkori himnuszoktól, hogy nem annyira ünnepélyes
hangvételűek, nem közösségi-gyülekezeti jellegűek. Ennek hátterében az
áll, hogy Balassi elvesztette hitét, és a lelkében is kutat a hit és
Isten után. Erről tanúskodik az alábbi verse is.
Kegyelmes Isten,
kinek kezében
életemet adtam,
Viseld gondomat,
vezéreld utamat,
mert csak rád maradtam.
Gyermekségemtül
fogván egyedül
csak te tőled vártam,
Mint Atyja után
fiú kiáltván
könyörögvén jártam.
Most is csak benned
reménségemet,
Uram, helyheztettem,
Magam rád hadtam
s rád támaszkodtam,
te alád vetettem.
Mi hasznod benne,
hogy ha veszélyre
jutok kétség miatt,
Kit fiad által hozzád váltottál
mint fogadott fiat?
Hallgass meg azért
te nagy nevedért
én könyörgésemben,
Mutasd meg jódat,
sok áldásidat
az én szerencsémben.
Add meg énnékem
én reménségem
szerént való jódat,
Áldd meg fejemet,
ki bízik benned,
viseljed gondomat.
Bár
Balassi nem élt mindig feddhetetlenül, verseiből azonban átérzik az
olykor kétségbeesett istenkeresés – melynek célja egyúttal a költő
önmagára találása is –, valamint az irgalom és egy Istennek tetsző élet
utáni vágy. Sokakat talán megijeszt egy olyan költő műveinek olvasása,
aki több száz évvel korábban alkotott. Motivációt jelenthet azonban,
hogy általa megismerhetjük akkori magyar nyelvünk szépségeit. A
megértést pedig egy szószedet is segíti, amelyből most kiemeltünk néhány
érdekességet:
ingyen – ígyen, így
ihon – ihol vagy íme
esnem – esdnem vagy jutnom
könyves – könnyes
felszóval – fennszóval
jováért – javáért vagy jóságáért
leh – liheg, lehel
ismegént – ismét, megint
Csuti-Mátyás Zsófia
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése