2014. december 17., szerda

Teréz anya és Pio atya gondolatai az esztendő minden napjára

Év végén nemcsak a következő évi naptárakat, kalendáriumokat szerzik be a katolikus hívők, hanem példaképeik az év 365 napjára vonatkozó rövid útmutatásait, életvezetési tanácsait tartalmazó breviáriumokat is. Akinek van kedves szentje, bizonyára szívesen olvassa annak rövid gondolatait akár minden nap. Néhány sor elolvasására még a legzsúfoltabb napokon is lehet időt szakítani. Talán éppen az a néhány olvasással töltött perc lesz az, amely bearanyozza napunkat, s munka, utazás, bevásárlás vagy vacsorakészítés közben elmélkedésre késztet. Sőt, időnként milyen jól jön egy-egy üdvözlő- vagy ajándékkártyára ezek közül kiválasztani az adott rokon vagy barát személyiségéhez leginkább illő idézetet. Ezúttal Teréz anya és Pio atya gondolataiból szemezgetünk. 

„Ennek az új esztendőnek kezdetén határozzuk el együtt, mindannyian, hogy Jézussal és Jézusért fogunk élni, és hogy ebben az évben boldogok és szentek leszünk. Legyen ez az év mindannyiunknak az imádság és az Istennel való egyesülés éve, és a mélyből fakadó, örömteli szereteté. Kezdjétek azokkal, akik körülöttetek vannak, legyen életté a szándék, és akkor eljut a szegényekhez. Szilárdan határozzuk el mindannyian: Ebben az évben egyetlen szándékos bűnt sem akarok elkövetni a szeretet ellen.” (Teréz anya)

„Isten kegyelméből új év hajnalán vagyunk. Csak Isten tudja, hogy meglátjuk-e ennek az évnek a végét, de mindent a múlt jóvátételére kell fordítanunk, a jövőnek ajánlottan. Jó elhatározások vezessék szent cselekedeteinket.” (Pio atya)

•     •     •

Az új esztendő kapcsán mindketten egyformán hangsúlyozzák a szeretet jelentőségét és elsőbbségét mindenki életében. S ha már az újévi jó tanácsokat elolvastuk, ugorjunk egy nagyot, és pillantsunk bele a karácsonyi gondolatokba is.

„A betlehemi gyermek a szabadság és a szegénység örömét tanítja nekünk. A Jóhír ékezett meg vele, és ha igazán fölkészültünk eljövetelére, bizonnyal megértjük majd örömhírét.” (Teréz anya)

„A szegénység szabadság. Minél kevesebb tulajdonunk van, annál többet adhatunk.” (Teréz anya)

„A gyermek Jézus legyen csillag, aki átvezet téged az élet pusztaságán.” (Pio atya)

„Bátran és vidáman viseld a megpróbáltatásokat, amelyek elé az Úr állít. Élj vidáman és bátran, mert az angyal énekelve hozza a hírt, hogy ő az öröm, a béke s a boldogság a jóakaratú embereknek.” (Pio atya)

•     •     •

Gyakran vásárolok olyan üdvözlőlapot és ajándékkártyát, amelyen a kép mellett nincs idézet vagy vers, mert szeretem én magam kiválasztani a ráírandó sorokat. A saját gondolatok mellett így igazán találó sorokkal ajándékozhatom meg szeretteimet. Az alábbi kiadványokból is kiválaszthatunk egy-egy részletet.

„Ő az ige, amit ki kell jelentenünk.
Ő a fény, amit meg kell gyújtanunk.
Ő az út, amelyen végig kell mennünk.
Ő az élet, amelyet meg kell élnünk.
Ő a szeretet, amelyet szeretnünk kell.
Ezért úgy cselekedjünk, hogy életünk
Jézus befogadása és átadása legyen.”
(Teréz anya)

„Ahogy a méhecskék átröpülnek a széles mezőkön, hogy elérjék a legkedvesebb virágokat, és azután fáradtan, de elégedetten, virágporral megrakottan visszatérnek a léphez, hogy csendes munkálkodásban a virágok nektárát az élet nektárává alakítsák, így kell nektek is megtartanotok szívetekben Isten igéjét.” (Pio atya)

•     •     •

Egyéb életvezetési tanácsaik közül csak néhány az engedelmességről, a helyes gondolkodásról, a vidámságról, a felesleges aggódásról és a bátorságról szól:

„A helyesen megélt engedelmesség megszabadít bennünket az önzéstől és a gőgtől, és így segít, hogy megtaláljuk Istent. És benne az egész világot. Az engedelmesség apró cselekedetei építik a folyamatos, készséges, boldog és teljes engedelmességet, és mint az olajcseppek, táplálják Jézus lámpását, amely világít életünkben.” (Teréz anya)

„Helyesen gondolkodjatok és jót szóljatok mások jóságáról. Becsüljétek meg a jót, amit mások tesznek, és mindig mosolyogva találkozzatok egymással: mert ez a legnagyobb szeretet.” (Teréz anya)

„Az aggodalom az egyik legnagyobb csapda, amelybe az igazi erény és a vallásos buzgóság beleeshet. Úgy tűnik, mintha jóra sarkallna, ehelyett azonban gátol, megakaszt, ezért minden helyzetben óvakodnunk kell tőle, különösen az imádságban.” (Pio atya)

„Ne veszítsd el bátorságodat, ha sokat dolgozol és csekély az eredmény. Ha belegondolnál, hogy egyetlen lélek mennyibe kerül Jézusnak, abbahagynád a panaszkodást.” (Pio atya)

Teréz anya gondolatai után megtaláljuk a Te csak Jézusra hallgass! című imádságát, Pio atya breviáriumát pedig kiegészíti a szent életrajza, egy reggeli ima, amelyet a Szűzanya diktált Pio atyának, valamint a szerzetes mindennapi imája is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

2014. december 10., szerda

Gyermekkorom kedvence

A karácsony sajnos akarva-akaratlanul, a tárgyi ajándékokról is szól. S ha már ajándékot veszünk csemeténknek, akkor próbálunk valami hasznosat, építő jellegűt fellelni a boltok polcain. Úgy emlékszem, hogy gyermekkorom egyik legkedvesebb és leghasznosabb karácsonyi ajándéka egy képes enciklopédia volt. Dereng még, hogy a karácsonyfa alatt feküdtem, boldogan lapozgatva a friss, új illatú könyvet, és nem tudtam betelni a jobbnál jobb ábrákkal. Akkoriban élveztem, hogy a képek meséltek, nem feltétlenül kellett elolvasnom a hosszabb-rövidebb szövegrészeket, mégis rengeteg új ismerethez jutottam.

A minap egy ehhez hasonló könyv akadt a kezembe. A boldog emlékek azonnal felidéződtek, és anyaként rögtön saját gyermekemre gondoltam. Milyen jó lesz majd neki ez a könyv! S hogy miről is van szó pontosan? A Karácsonyi bibliai böngésző-ről. A keménytáblás, színes kiadvány egyik hatalmas előnye, hogy az ünnep lényegét – amelyet manapság sajnos igyekeznek eltorzítani és giccsekkel tárgyiasítani – a keresztény hit felől közelíti meg, és elmeséli a gyerekeknek a Megváltó érkezésének történetét Mária Gábriel arkangyaltól kapott csodálatos üzenetétől a Kisjézus látogatóinak megérkezésééig.

„Több mint kétezer évvel ezelőtt valami csodálatos dolog történt. Élt akkoriban egy Mária nevű fiatal nő. Izraelben lakott, egy kisvárosban, amit Názáretnek hívnak. Mária egy József névre hallgató férfi menyasszonya volt, és nagy örömmel várta, hogy kezdetét vegye közös életük. Egy nap azonban minden megváltozott. Mária egyedül volt otthon a szülei házában, amikor egyszer csak egy villanást látott, és megjelent előtte Gábriel, Isten angyala. A fény, amit látott, lángnyelvekhez hasonlított. Gábriel így szólt: Ne félj, Mária, mert Isten küldött engem hozzád. Mondom neked, te vagy a legboldogabb az asszonyok között. Azért jöttem, hogy elmondjam, Isten el akarja küldeni az ő fiát a világba, és te fogod megszülni őt. Nevezd a fiút Jézusnak!”

A könyv kihajtható lapjai egy-egy oldalban, gyermeknyelven veszik végig a Kisjézus születésének csodálatos történetét, míg a másik oldalon rajzokat tartalmazó papirusztekercsek képei és egy felsorolás láthatók. A dupla oldalak egy-egy hatalmas rajzot rejt, amelyek a Jézus korabeli tájat és az ott élő emberek mindennapjait mutatják be. Ezt a rajzot tanulmányozhatják a gyerekek, amíg a szülők vagy a nagyobb testvér felolvassa a történetet. S amíg Mária, József, a Kisjézus és a pásztorok története észrevétlenül a kicsik szívébe lopózik, nincs más feladatuk, mint megkeresni a felsorolt embereket, állatokat, növényeket, épületeket, tájakat, angyalokat a könyvben. Mennyi érdekességet rejt a Jézus korabeli táj! A lapos tetejű házak, a szőlőskertek, a pálmafák, az asszonyok és a férfiak ruházata, a szamarak és tevék, amiknek erejét áruszállításra is hasznosították, valamint a kecskék és juhok tűnnek fel a kiadvány lapjain. Na és persze a gyerekek, akikről az is kiderül, hogy milyen játékokkal, eszközökkel múlatták az időt.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

2014. december 3., szerda

Bátorság és irgalom

Szent Márton nevét hallva elsőként mindig az a jelenet jut eszembe, amikor katonaként megosztja köpenyét a koldussal. Számos ábrázolás is őrzi ennek az eseménynek az emlékét. Tudom, hogy Márton jószívű volt, katonáskodott, majd Istennek szentelve életét másokon igyekezett segíteni. Saját korában szinte a mai Európa egész területét bejárta. Azt azonban, hogy a milyen is volt egészen pontosan, nem tudom. Éppen ezért nyerte el a tetszésemet a napokban megjelent Bátorság és irgalom című könyv, amely nem egy száraz életrajz, hanem izgalmasan és korhűen igyekszik bemutatni az Európa-szerte ismert szent életét és legapróbb jellemvonásait is. Aki szereti a történelmi filmeket és regényeket, ebben a könyvben sem fog csalódni. A könyv segít abban, hogy Márton alakja ne csak az évszázadok során rárakódott hagyományok és a középkori ábrázolások alapján jelenjen meg előttünk, hanem úgy, mint egy hús-vér ember, akinek jó és kevésbé előnyös tulajdonságai egyaránt voltak.

Mivel apja katona volt, Márton már a születése utáni első években katonák között töltötte a mindennapjait. Apja büszkén mondogatta, hogy ez nem véletlen, hiszen fia ereiben katonavér csörgedezik. Már egészen korán találkozott a durvasággal, a káromkodással és a harccal. Édesapja számára természetes volt ez a környezet, édesanyja azonban gyakran aggódott fia neveltetése miatt.

„– Hol érezhetné jobban magát a fiam, mint a katonáim között? Nem hiába csörgedezik katonavér az ereiben!
– Félek, hogy teljesen elvadul abban a társaságban – sóhajtott az asszony. – Alig tanult meg beszélni, és már vagy fél tucat nyelven káromkodik.
– Csak utánozza, amit hall, de fogalma sincs, mi az értelme – nevetett Florus. – Ugyan mi baj lehet belőle? Nyers fickók a katonáim, de szeretik a parancsnokuk fiát, és ez így is van rendjén.”

Ahogy a jólelkű és embertársait szerető kis Márton cseperedett, egyre inkább észre kellett hogy vegye, rangbeli különbségek vannak ember és ember között, még ha ő maga nem is akart erről tudomást venni. A társadalmi különbségek azonban már fiatal gyermekként sem állhatták útját, ha egy új és őszinte barátság megkötéséről volt szó.

„A hatodik születésnapjára kapott az apjától egy fehér pónilovat... Féktelen száguldását gyakran Narcissusnak kellett megfékeznie, aki elkísérte kilovaglásaira.
– Ne olyan veszettül, farkaskölyök! – figyelmeztette a fiút. – Az lesz a vége, hogy kitöröd a nyakad!
– Még hogy én? – kacagott a fiú. – De miért hívsz engem farkaskölyöknek?
– Római gyerek vagy, és mégsem tudod? – dünnyögte a rabszolga. – Soha nem hallottál még Róma városának alapítóiról?
– Hogyne hallottam volna Romulusról és Remusról!
– Egy nőstényfarkas szoptatta őket. Meg is maradt a farkastermészet bennük meg az utódaikban!
– Te nem szereted a rómaiakat? – kérdezte Márton fölhúzott szemöldökkel.
– Hogyan szeretném őket, hiszen elraboltak a hazámból!
– Szóval gyűlölöd őket! Engem is gyűlölsz?
– Te gyerek vagy. Hogyan gyűlölhetnék egy gyereket?
– És ha nagyra növök?
– Ugyanolyan leszel te is, mint a nőstényfarkas összes többi gonosz ivadéka.
– Ezt meg kéne ám mondanom az apámnak – mondta Márton. – Meg is korbácsoltatna téged.
– Mondd csak meg, ha nem szégyellsz beárulni egy rabszolgát!
– Te meg barbár vagy, és az is maradsz. De nyugodt lehetsz, a farkaskölyök nem árulja el a barátját.
Narcissus zavartan megragadta a fiú karját.
– Hogy mondtad? Csakugyan a barátodnak hívtál?
– Miért ne? Hát nem az vagy?
– Mától fogva talán az vagyok... – hebegte a rabszolga. – De az biztos, hogy soha többé nem hívlak farkaskölyöknek.
Nyílt tekintettel a rabszolga szemébe nézett, és feléje nyújtotta a kezét.”

Márton katonacsalád sarjaként büszke és zabolátlan természetű volt, gyerekkorától fogva férfias erényekre és fegyelemre nevelték. Nehezen alkalmazkodott másokhoz, sőt a szófogadás sem tartozott erősségei közé. Hitbeli megerősödésében többen segítették, így egyik püspök ismerőse is.

„Mikor egy nap a püspök Krisztus szavait idézte: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, Márton ingerülten talpra ugrott, és kifakadt:
– Hogy lehetnék én szelíd és alázatos? Hiszen római vagyok!
– A Mi Urunk a mindenható Isten Fia, mégis vállára vette a keresztet – felelte az agg püspök. – Ülj csak vissza a helyedre, és figyelj rám! – Márton csak vonakodva engedelmeskedett...
– Bocsásd meg, atyám, amiért fegyelmezetlen voltam! – szólalt meg Márton hosszú, töprengő hallgatás után. – De tőlem idegen a szelídség és az alázat. Az apám mindig arra tanított, hogy büszke legyek és kemény.
– Igaza is van édesapádnak! … A Mindentudó izzó pillantásától porrá ég szánalmas büszkeségünk, akár egy nyaláb szalma. Ám a hamuból megszületik a keresztény ember legszebb ékessége: a szívből fakadó alázat aranya. Ha már ismered tulajdon hibáidat, nem kell-e türelmesnek lenned mások fogyatékosságai iránt? Látod, a szelídséghez nyomban alázat társul. Az alázat megért és megbocsát, s a rosszat is jóval viszonozza. E nélkül a két erény nélkül soha nem lesz belőled keresztény.”

Most csak két személyt emeltünk ki a regényből, de Márton hosszú útjai során számos emberrel találkozott, akik valamilyen módon megérintették a lelkét, erősítették hitét. A regényből kiderül, hogy cseperedett gyermekből fiatal fiúvá, hogyan vált katonává, mikor lett hittanuló, majd később püspök.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: