2015. január 27., kedd

Lelkigyakorlat és pszichológia

Vannak olyan ismerőseim, akik üresnek, hosszúnak és céltalannak érzik a január hónapot. Az adventi időszak és a karácsony elmúltával sokan – leginkább azok, akik csak a külsőségekben élik meg a várakozást és az ünnepet – úgy nyilatkoznak, számukra semmit sem jelentett az ünnep és örülnek, hogy végre „túl vannak” rajta. Ők bizonyára nem látják a karácsony valódi tartalmát, s az év más időszakairól is hasonlóan vélekednek. Nemes Ödön jezsuita szerzetes és Perczel Forintos Dóra pszichológus A lelkivezetés művészete című könyve az olvasók spirituális éhségét igyekszik csillapítani, így azok számára is segítséget nyújthat a kiadvány, akik kétkedve és pesszimistán élik mindennapjaikat.

Már az előszóból kiderül, hogy nem lelkigyakorlatos könyvet tart kezében az olvasó, sokkal inkább arra próbálja rávezetni őt a szerzőpáros, hogy a mindennapokban miként tudja megtalálni a helyes viszonyulást ahhoz, ami vele történik. S ha nyitott – olvashatjuk az előszóban – megtapasztalhatja Isten jelenlétét. A szerzők sok helyütt pontokba szedve, táblázatokba foglalva emelik ki a legfontosabb tapasztalataikat, s az egyes fejezetek végén gyakorlati kérdésekkel motiválják az olvasót.

Lelkivezetés vagy pszichoterápia?
A két szerző két külön szakterületet képvisel. Lássuk, mi a különbség köztük! A pszichoterápia elsősorban a pszichés problémák felmérésére, gyógyítására és arra irányul, hogy segítsen megküzdeni a nehéz élethelyzetekkel. Ezzel szemben a „lelkivezetés körébe a spirituális kérdések, az Istennel való kapcsolat kialakítása, fejlődése, elmélyülése tartozik, mivel a fő cél Isten akaratának felismerése, a megkülönböztetés a hit szemével és Isten kegyelmével.” A lelkigondozás nem más, mint segítőbeszélgetés, amikor is a vezetett egy-egy nehéz élethelyzet vagy krízis megoldásában kap támogatást. „A pszichoterápiában és a lelkivezetésben egyaránt fontos a bizalmi kapcsolat, az empátia, a másik személy feltétel nélküli elfogadása és a segítő hitelesség” – fogalmaz a szerzőpáros. Mindkét terület kulcsszava az önismeret. „Az önismerethez alapvetően fontos a gondolatok, az érzelmek, rejtett vágyak és motivációk felismerése. A belső megmozdulások, érzelmek abban segítik a vezetettet, hogy felismerje bennük Isten akaratát és kihívását. Krisztus követéséhez szükséges az önismeret és az önelfogadás, de ezzel egy időben Isten felhívásának befogadása és akaratának megvalósítása.”

A lelkivezetés céljai
A lelkivezetés az Istennel való kapcsolatra tekint, az Úr akarata és a Szentlélek szerinti élet elmélyítésében kíván segítséget nyújtani. A lelkivezetés céljait a következőképpen határozza meg a szerzőpáros:
  • Megtapasztalni és elfogadni Isten szeretetét és önmagamat.
  • Egyre jobban megtapasztalni a Szentlélek ajándékát, az igazi szabadságot.
  • Egyre érzékenyebbé válni Isten szavára és munkálkodására.
  • Mélyíteni a felelősségvállalást életem rendezéséért és életmódomért.
  • Felfedezni, hogy ki vagyok én, és megélni önazonosságomat.
  • Fejleszteni kezdeményezőkészségemet és döntőképességemet.
  • Megélni a Jézus iránti igazi hűséget a mindennapi életben.
  • Növekedni a hitben, a reményben, a szeretetben és az igazi örömben.
  • Viselkedésemet és elhatározásaimat folytonosan felülvizsgálni és kiértékelni Jézushoz fűződő kapcsolatom szempontjából.
  • Törekedni arra, hogy Istent minden szempontból meg tudjam találni.

A könyv hasznos tanácsokkal látja el a lelkivezetőket/olvasókat. Rámutat arra, hogy hogyan, mivel tudják segíteni a hozzájuk fordulókat. A szerző azt tanácsolja, hogy ne mondjunk elhamarkodott és gyors ítéletet, helyette megértéssel, kedvességgel viszonyuljunk a másikhoz. Ne adjunk utasításokat és tanácsokat, inkább segítsük a hozzánk fordulót abban, hogy minél jobban átlássa helyzetét és le tudja vonni belőle a tanulságot. Kérdésekkel segítsük a vezetettet az igazi értékrend felismerésében.
Gyakorlatok, megválaszolandó kérdések:
  • A kudarcokban és nehézségekben is lehet értéket találni. Írd le, ha volt ilyen tapasztalatod!
  • Milyen szempontból kellene felülvizsgálni jelenlegi értékrendedet, és min kellene változtatnod, hogy szabadabb, örömtelibb és szeretettel teljesebb életet tudj élni?
  • Mennyire tartod fontosnak, hogy belső megmozdulásaidat (érzéseidet) tudatosítsd magadban, és világosan ki tudd fejezni őket?
  • Szívesen beszélsz-e másoknak belső megmozdulásaidról? Ha igen, miért? Ha nem, mi gátol benne?

A szerzők a (lelki)vezető és a vezetett szemszögéből is körüljárják a a témát. Foglalkoznak a vezetett imaéletévek kapcsolatos kérdésekkel, meghatározzák az istenélmény és az evangéliumi életvitel fogalmát, szólnak a hallgatás és meghallgatás jelentőségéről, valamint a rendszeres imaéletről. „Az imádkozás egészségvédő hatása abban az egészségvédő folyamatban rejlik, hogy a személy rendszeresen tudatosítja magában élete értelmét, következésképp védettebb az egzisztenciális szorongásokkal szemben, s egy nagyobb egész, a világmindenség részének érezheti magát. Az imádkozásban a személy végiggondolja és értékeli cselekedeteit, ezáltal önismerete és hitelessége nő, önazonossága mélyül.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. január 20., kedd

Bibliaismeret röviden

Talán nincs is olyan ember – legyen hívő vagy nem hívő – aki a Bibliát ne ismerné annyira, hogy legalább néhány történetet kiemeljen belőle. A Biblia elnevezés a latinból került a modern nyelvekbe. A latin a görög biblion (könyvtekercs, könyv) többesszámú alakját vette át (biblia, vagyis könyvek), és csak a 13. századtól kezdték egyes számban (könyv) használni.

A Mi a Biblia? című kiadványban a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán oktató Rózsa Huba vezeti be az olvasót a Biblia világába. A nagytudású és elismert tanszékvezető professzor könnyed stílusban, lényegretörően, tömören ír a prófétákról, az Ószövetség istenképéről, az ember teremtéséről, a megváltásról, a Messiásról, bűnről és büntetésről. Az Ószövetség történeti könyveit egymás után helyezve végigkövethető Izrael története az időszámításunkat megelőző évszázadokig. A történeti könyvek közt két nagy egységet találunk. Az egyik és időrendben az első (Józsue, Bírák, Sámuel 1-2. és Királyok 1-2. könyve) ugyanazon történeti mű részei. „Összességükben 700 év eseményeit beszélik el, attól kezdve, hogy Izrael törzsei Kánaán elfoglalására készülnek, egészen a babiloni fogságig. A mű szerzői a tetemes forrásanyagot egységes szemlélet alapján időrendbe, tematikus folyamatosságba rendezték. Hasonló jellegű, nagyobb lélegzetű munka a későbbi Krónikák 1-2., Ezdrás és Nehemiás könyve.” Ebből szintén Izrael történetét ismerheti meg az olvasó, a hangsúly azonban a júdai zsidó közösség helyreállítására s megszervezésére kerül, kiemelve Ezdrás és Nehemiás munkáját. „A felsorolt művekből és a történeti hagyomány más, jelentős ószövetségi könyveiből, mint Mózes öt könyve, képet alkothatunk a bibliai történetszemlélet és történetírás jellegzetességeiről. Népi eredete miatt elkerüli az ókori Kelet udvari, arisztokratikus történetírásának gyengéit. A valóságot írja le árnyoldalaival együtt úgy, ahogy a nép látja és megéli. Nem hallgatja el a nagy emberek hibáit, nem dicséri őket egyoldalúan (lásd: Dávid történetét vagy udvarának leírását Sámuel 1. könyvében). A történelmet nem szűkíti le a királyok tetteire, a nagy állami eseményekre, hanem helyet kap benne az izraelita nép is. Kritikája viszont őt sem kíméli. Természetesen felhasznál írott forrásanyagokat is, királyi évkönyveket, hivatalos feljegyzéseket stb., kifejezett hivatkozással vagy a Biblia szövegéből közvetve kielemezhetően.”

Rózsa Huba külön fejezetet szentel a prófétáknak. Tanításukat az ószövetségi könyvek második csoportja őrzi. A próféta név szintén a görög nyelvből ered (prófétász), amely a héber Biblia nabi kifejezését adja vissza. A nabi jelentése lehet: aki beszél, aki hirdet vagy hívott, meghívott. Az Ószövetség nabinak nevezi azt, aki Istentől meghívást kapott arra, hogy szavát hirdesse Izrael népének. „A próféták küldetésük igazolásaként arra hivatkoztak, hogy közvetlenül Izrael Istene szólította és állította őket szolgálatába (Iz 6, Jer 1, Ez 1, Ám 7,14). Nem saját gondolataikat hirdették, hanem egyedül és kizárólag a meghívó Isten szavát. Csak neki tartoztak számadással, s rajta kívül nem érezték magukat alávetve semmiféle tekintélynek. A meghívás független volt eredeti foglalkozásuktól és származásuktól is; Ámosz pásztor, Izajás arisztokrata volt, Jeremiás a papsághoz tartozott és korának értelmiségi rétegéhez állt közel.”

A szerző megismerteti az olvasót az Ó- és Újszövetség istenképével: a pogány világ istenképével, Izrael hitével Istenről, ír a próféták tanúságáról is. Szól a hatnapos teremtéstörténet irodalmi formájáról és vallástörténeti hátteréről, az ember teremtésének története kapcsán pedig kiemeli, hogy „a Teremtés könyvének 2. fejezete teljes egészében az emberrel foglalkozik. Isten vízben gazdag, öntözött kertbe helyezte el az embert, s megparancsolta neki, hogy azt művelje és őrizze. Lényegéhez fog tehát tartozni az alkotás. Ezért a kultúra és civilizáció nem az isteni gyámkodástól való szabadulás, nehezen megszerzett autonómia eredménye. A világ tevékeny alakítása, a tudomány egyenesen Istentől kapott megbízatás.”

Az ember és az élet sorskérdései, azon belül pedig a bölcsességi irodalom kapcsán a bölcsességi könyvekkel is foglalkozik Rózsa Huba. A Példabeszédek könyve a családi élet és az embertársi kapcsolatok terén ad tanácsokat a helyes viselkedésre. Állítása szerint a bölcs cselekvés adományozója Isten. „Sirák fia könyve tanítást ad az egyéni és a társadalmi élet különböző eseteire. A Prédikátor könyve az emberi sors értelméről elmélkedik, és az élet egészének mérlegének akarja megvonni. A Jób és Prédikátor könyvének szerzői a kételyek ellenére is megőrzik hitüket Izrael Istenében. A Bölcsesség könyve tanítása szerint az igazak Isten kezében vannak, és jutalmukat a próbatételekben is bizonyított igaz voltukért haláluk után kapják meg.”

Rózsa Huba könyvének célja, hogy általános képet adjon a Bibliáról: akik jól ismerik szerkezetét, most újra áttekinthetik a szerző vezetésével, akik pedig keveset tudtak róla, megismerhetik.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. január 14., szerda

Színezz és játszva tanulj!

A gyerekek körülbelül kétéves korukban fedezik fel, hogy az íróeszköz nyomot hagy a papíron, a kezdeti firkakorszaktól azonban hosszú út vezet a saját stílus kialakításáig. Kezdetben még a rajzeszköz sikeres kézben tartása sem egyszerű a kicsik számára. Öt-nyolcéves korra azonban annál ügyesebbek lesznek, s ha egy szülő szemfüles, sok mindent megtudhat gyermeke gondolkodásáról, aktuális lelkiállapotáról egy saját rajza vagy egy kifestő kiszínezett képei láttán. A gyerekek számára a színek nyújtotta esztétikai öröm a színezés hevében fontosabbá válhat a valósághű színezésnél. A zöld nap vagy a lila ló mágikus szemléletet is kifejezhet. Számos gyermekrajzelemző hívja fel a figyelmet a különböző színek használatára és azok lelkiállapottal való összefüggésére.

Rengeteg gyerek rajong a kifestőkönyvekért, amelyekben az előre megrajzolt alakzatokat saját elképzelésük, fantáziájuk szerint színezhetik ki. Az óvodáskorú gyermek a színezéssel fejlesztheti kézügyességét, megtanul a vonalakon belül maradni, és elsajátítja a helyes ceruzafogást is, ezeknek pedig nagy hasznát veszi majd az iskolában az írástanulás kezdetekor. Az önálló rajzolás vagy a kifestőkönyvek színezése gyakran a gyerekek első tapasztalata a művészeti dolgokkal kapcsolatban. Adhatunk gyermekünk kezébe színes ceruzát, filctollat, s ha ezeket már kipróbálta, akár vízfestéket, temperát vagy zsírkrétát is.

A kifestőkönyvek kedvelőinek készült el az Árpád-házi szentjeink című kifestőkönyv Sváb József rajzaival és Szauer Ágoston verseivel. Az első kifestő a leghíresebb magyar férfi és női szentjeinket ábrázolja. Szauer Ágoston négysorosai a szentjeink legismertebb jellemvonásait emeli ki, Sváb József pedig ezeket illusztrálja a gyerekek számára legközérthetőbben. A férfi szentek közül első államalapító királyunk, valamint az ő fia és a lovagkirály kapott helyet.

István, Gizella, Imre –
a szent magyar család.
Ezer küzdelmes évünk
hitük hatotta át.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
magyarok szent családja,
imádkozz most velünk!


Első magyar királyunk,
bízz bennünk, nézz ma ránk,
ki Máriára bíztad
keresztény, szép hazánk!

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent István,
imádkozz most velünk!


István atyádnak arcán
voltál remény, derű,
de korán égbe szálltál,
te tiszta életű!

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Imre,
imádkozz most velünk!


László, lovagkirályunk,
kardodnak párja nincs!
Még holtodból is jöttél,
hogy népeden segíts.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent László,
imádkozz most velünk!

•     •     •

A női szentek közül Könyves Kálmán királyunk kevésbé ismert leánya, a szegények segítője, valamint a második honalapítóként emlegetett IV. Béla királyunk három leánya szerepel a kifestő lapjain.

Kálmán nevelt leánya
felnőtt lettél hamar,
s Bizáncnak császárnéja,
de lélekben magyar.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Piroska,
imádkozz most velünk!


Titokban támogattad,
ki éhezett szegény.
S az étek rózsává lett
kötényed rejtekén.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Erzsébet,
imádkozz most velünk!


Nehéz, tatár időkben
a szíved hitt, akart,
s két népet gyámolított,
a lengyelt és magyart.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Kinga,
imádkozz most velünk!


Dolgoztál rossz ruhádban,
várt padló és edény,
királylányként apáca
a Nyulak szigetén.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Szent Margit,
imádkozz most velünk!


Jolánta, Kinga húga,
jó testvér és anya,
Boleszláv gondos párja,
Jézusnak látnoka.

Példádból mindenkoron
erőt meríthetünk,
Árpád-házi Boldog Jolán,
imádkozz most velünk!

A kifestő egyik oldalán az ország egyik legismertebb képregényrajzolója, Sváb József grafikus által készített rajz színes változata található, hogy segítséget nyújtson a gyerekeknek a színek kiválasztásához. Azok a kicsik viszont, akik más színekkel szeretnének dolgozni, bátran megtehetik, hiszen a rajzok kiszínezésének csak a fantázia szab határt. Alkotás közben pedig Szauer Ágoston szombathelyi költő-tanár fülbemászó versei játékosan ismertetik meg a legkisebbeket legnagyobb szentjeinkkel.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. január 8., csütörtök

János mester

Igazi csemegét kínálunk az irodalomkedvelőknek Zaymus Gyula választott írása kapcsán. A János mester egy regényes korrajz a Buda felszabadulását követő időkből, amely elsősorban a fiataloknak szól, de természetesen a történelemrajongók is kedvüket lelhetik lenne. S hogy miért érdemes kézbe venni a kiadványt? Talán azért, mert bár a török időkben játszódik, a mai társadalommal is felfedezhetünk benne hasonlóságokat.

Lássuk a történetet dióhéjban! A törökök kivonultak az országból. Budán egy Höbling nevű építőmester kincseket talál. Házát ismeretlenek fel akarják gyújtani, menyasszonyát az eljegyzéskor elrabolják. Vajon ki volt a tettes és miért rabolta el? Mi az indítéka? – Már általános iskolában olvasunk és hallunk a török megszállás alatti évtizedekről, azonban ritkán esik szó arról, hogy mi várt a társadalomra a távozásuk után. Az építőmester sorsába bepillantva elénk tárul az akkori Magyarország és a magyarság hányattatott sorsa. A regény az akkori társadalmat mutatja be a szereplőkön keresztül, akik között találunk magyarokat és törököket, sőt németeket is. Hogy milyen volt a magyarság helyzete hazájában a német és török náció mellett? Többek között ezzel is foglalkozik a könyv.

Olvassunk bele a regénybe, amelynek első fejezete rögtön az emberek forgatagába, az utcára csalogatja ki az olvasót, ahol szinte tapintható a 150 év alatt felgyülemlett feszültség.

„A bámészkodók nagy sokasága már kora reggel ott tolongott az árván maradt mecset körül. Híre járt, hogy a mecsetet halálra ítélte a magisztrátus, mert nem találta illőnek, hogy a Nagyboldogasszony templomának szomszédságában még mindig a félhold aranyos karéján törjön meg a napsugár. Társai már régen porban hevertek, csak ez az egy állt még és dacosan hirdette a mozlim dicsőség egykori nagyságát. A mecset már félig rom volt, a minaret fala is összevissza repedezett már, de még állt, rendíthetetlenül állt a megváltozott világban és félholdját úgy nyújtotta a magasba, mintha még mindig Abdurrahman félelmetes népe tanyázna alatta. Nem akarta tudomásul venni, hogy azok, akik egykor építették, védték és oltalmazták, már mind halottak, vagy nedves, sáros börtönökben sínylődnek és soha többé nem lengetik meg Buda várában lófarkas zászlóikat... A tömeg már türelmetlenkedett, mert a Hármashegy felől sötét esőfelhők gyülekeztek és senki sem akart megázni.

Ekkor egy szakasz muskétás érkezett a térre, hogy rendet teremtsen a nagy rendetlenségben. A tér tele volt heverő kövekkel, keresztül-kasul húzódó árkokkal. Sötétben veszedelmes volt a járás errefelé. A szakasz muskétás nem kért és nem kiabált, hanem szuronyával a házak közé és a kapuk mögé szorította az embereket. A minaret egyedül maradt, mint a halálra ítélt a siralomházban.”

•     •     •

A regény főszereplője Höbling építőmester, aki bár nem magyar, mégis itt él a magyarok között, s a maga módján szívén viseli a hányattatott nép sorsát, sőt kedveli is őket.

„A ló olyan vigyázva lépkedett, mintha csak megérezte volna, hogy gazdája nehéz gondokat, súlyos bánatot hordoz szívében. Komárom tornyai harangkongást küldtek a búsan poroszkáló lovas elé. Hölbling megsarkantyúzta lovát.
– Mit búsulsz a magyarok sorsán? – kérdezte magától –, mikor te magad vagy a legnagyobb szükségben? Törődjön mindenki a saját bajával, elég jutott mindenkinek belőle. Mi közöd neked ehhez a néphez? Pfeffershoven sohasem fogja megbocsátani, ha szívedben magyar virágok nyílását veszi észre. Rántott egyet a vállán. Mit neki Pfeffershoven! Ha szereti a magyarokat, hát szereti, az az ő dolga, nem pedig a várparancsnoké, vagy drágalátos barátjáé, azé a Huyn generálisé, aki császári parancsra jött be Budára szidni a magyart. Hogy rebellis kutyák és hogy nem tudnak elég mélyen meghajolni a felsőbbség előtt. Meg hogy sok a sujtás a ruhájukon, meg hogy nagyon hegyes a bajuszuk, meg hogy egyáltalában élni mernek és néha jóllakni, amikor a felséges császár katonáinak sincs elég ennivalójuk! Hosszú az út és sok mindenre gondol a lovasember, különösen, ha hóban megy és a távolság alig akar fogyni. Az építőmester szíve tele volt szorongással, és ha mások bajára gondolt, könnyebben viselte a magáét.”

•     •     •

De nemcsak őt, hanem a vele találkozó Márton testvért is szomorúsággal és aggodalommal tölti el a magyarok nehéz sorsa. A lelkipásztor a sok nehézség közepette azonban azt tapasztalta, hogy a törökök lassacskán kezdtek beolvadni a magyarságba, s idővel talán még a katolikus hitre is áttértek volna.

„– Tudja Höbling úr, én nem vagyok magyar, ez a föld nem az én hazám, de az a sok szenvedést, amit az idevaló népnek el kell tűrnie, csak látni is gyötrelem. Talán nincs az egész országban olyan család, amelynek a fele nem bujdosna, nem menekülne. Azt akarják, hogy magyar legény felcsapjon zsoldosnak, katona rab legyen egész életében és a bécsi császárért harcoljon. Ha pedig nem akar beállni katonának, akkor elmehet útonállónak, mert mint koldus, nem élhet meg a mócok és a rácok között. Azok még egy darab kenyeret sem adnának neki, holott az ő jószágába telepedtek bele. A török átok volt a nemzet testén, de az utóbbi időben már beleolvadt volna a magyarságba s meghajtotta volna a fejét a keresztvíz alatt.”

•     •     •

Ahogy a fenti sorokból is kiérződik, nemcsak a törökök, hanem Bécs is folyton szorongatta az őseinket saját hazájukban, ahol az idegeneknek gyakran jobb sora volt, mint a haza gyermekének.

„Régen volt a budaiaknak olyan jó napjuk, mint az, amikor lejött Bécsből a császári rendelet, mely szigorúan megtiltotta, hogy katonaember Budán polgári házban lakjék.
»A garázda katonanépség állandóan békétlenséget szít a polgárság körében és ez verekedésre, háborúskodásra ad alkalmat. Elrendeljük azért, hogy az elkészült új kaszárnya legyen ezentúl a lakóhelyük és az esti dobszó után az őrségen kívül egy katona sem mutatkozhat az utcán.« Így szavalta a hírt Bősinger a „Sündisznóban”. Boldog volt, nem kellett többé félnie, hogy részeg katonák megtámadják, amikor este hazafelé megy, vagy rátörnek a lakásában és neki a padlásra kell menekülnie, ha kedves az élete. Örömünnep volt Budán. Az új kaszárnya új életet ígért és reménymécseket gyújtott a szomorú emberi szívekben.
– Báró Frankenburg várparancsnok úr őméltósága többé nem tér vissza – folytatta Bősinger.
– Bécsben tartották. Hát csak tartsák, és legyenek olyan boldogok vele, mint amilyenek most mi vagyunk. Még nem tudom, hogy ki lesz a helyettese, de úgy hírlik, hogy egy tábornok, név szerint báró Pfeffershoven. De akárki lesz is, vegye tudomásul, hogy nekünk, budai polgároknak, nem fog parancsolni.”

•     •     •

Lezárásként pedig egy szemléletes kép és helyzetértékelés Márton testvértől, valamint a meglátása arról, hogy a magyarság csak akkor lehet újra boldog, ha figyelme ismét Isten felé fordul.

„– Az országutak árkai halottakkal vannak tele, s a romok alól csak a fekete halál leskelődik ránk. Tudja Höbling, ez az átok a holttesteken ül, belőlük mászik elő, amikor már nem fér el bennük. A tanács hiába határozta el, hogy felépíti a Szentháromság szobrát, csak hogy ne jöjjön újabb baj. Az embereknek kell megváltozniuk, akkor majd az Isten is megfordítja tetteit.”

Zaymus Gyula (1893–1967) római katolikus pap és író a gimnáziumot Budapesten, a teológiát Esztergomban végezte. Ő alapította a budapesti Szent Margit Plébániát a mai Lehel téren, ahol nyugdíjazásáig plébánosként tevékenykedett. Emellett teológiai doktori címet szerzett, tanított és több lapban is publikált. Elbeszélések, fantasztikus és detektívregények is színesítik írói palettáját. A 300 oldalas mű először 1939-ben jelent meg, azóta nem adták ki, így hiánypótló a 2012-es kiadás. A mű antikváriumokban is ritkán lelhető fel.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

2015. január 7., szerda

Csináld magad!

A Sapientia Családpedagógiai Füzetek sorozat 15 és 25 év közötti fiataloknak szóló Csináld magad című kötetének célja az, hogy az életük kezdetén álló fiatalokat segítse önmaguk felfedezésében, formálja önismeretüket, hogy életüket sikeresen irányíthassák, és kellő önuralomra tegyenek szert, amely mind a tanulás, mind a munkavállalás terén segítségükre lehet.

„Ne nyúlj a vasalóhoz, mert megéget! Köszönj a néninek! Ne szopd az ujjad! Moss kezet evés előtt!” Burokból születünk – írja a szerző, Lukács László, majd hozzáteszi, ezek az első utasítások beépülnek bontakozó énünkbe, ezért jó ideig úgy teszünk és cselekszünk, ahogy szüleinktől tanultuk. „Aztán egy napon megelégeljük az örökös gyámkodást, hajt a kíváncsiság, sarkallnak vágyaink – s önálló fölfedezőútra indulunk: valóban úgy van-e minden, ahogy nekünk mondták?” Ez lehet a felnőtté váláshoz vezető rögös út kezdete, s a szerző is e gondolattól indul el. Mint írja, megéri kockáztatni, s elindulni az ismeretlenbe. Úgy véli, hogy aki mindig mások utasításainak árnyékában él, nem válik önálló egyéniséggé.

Lukács László úgy hiszi, az a szerencsés, amikor a tanult szabályok és a saját gondolatok találkoznak: „A tanult nézetek és a saját megfigyeléseim szerencsésen kiegészítik egymást. Bizalommal rátámaszkodom az előttem járók hagyományára, és csak azt helyesbítem, ami rossznak bizonyult. Tovább is formálom az életet új megfigyelésekkel, új alkotásokkal. Egybevetem mások tapasztalatát és az enyémet. Súlyosan károsodik az a gyermek, akiben a szüleitől tanultakat megcáfolják a saját tapasztalatai. Aki hamis vagy fölösleges utasításokat kapott, és csalódott szüleinek életfelfogásában, az könnyen kételkedik minden tekintélyben és törvényben, senkire és semmire nem meri rábízni magát.” Boldog a gyermek, akiben ötvöződik a megtanult és a megtapasztalt világ. Aki így nő fel, könnyen rátalál a túlvilágra is: Isten mindenről gondoskodó szeretetére – állítja a szerző.

Lelki egészségünk megőrzése érdekében fontos jóban lennünk önmagunkkal, elfogadnunk magunkat. „A magunkkal kötött béke azonban sohasem tesz elvakulttá és önelégültté: lelkiismeretünk érzékeny műszerként jelzi nemcsak azt, hogy mi jó, mi rossz abból, ami bennünk van, hanem azt is, hol tartunk a jóban (vagy a rosszban), mennyire jó a jósági foka, mennyire rossz a rosszasági foka egy tettünknek, állandósuló magatartásunknak.”

Életterünk a külvilág, hatnak ránk a körülöttünk lévő emberek, gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek. „Ember és külvilág teremtő és termékenyítő, gazdagító és gazdagodó kapcsolatának felsőfoka a szeretet. Mert az ember csak úgy lehet önmagává, ha egészen a másiké is lesz, és csak úgy lehet egészen szabad, ha egészen elkötelezi magát.” Milyen az alkatom: kifelé vagy befelé forduló? Melyek a világnézetem legfontosabb tételei? Milyen „használati utasítást” csatolnék magamhoz? Mennyire figyelek a környezetemben élőkre? – tehetjük fel magunknak a kérdéseket e fejezet kapcsán.

Környezetünk, elsősorban a szüleink látásmódja rajzolt elénk egy képet önmagunkról és a többi emberről, az élet értelméről és Istenről. Olyan ez, mint egy kifestőkönyv, amelyben a megadott mintákat ki lehet színezni, méghozzá sokféleképpen. A szerző áttekinti, hogy hogyan. Elsősorban a szüleink hozzáállása, véleménye formálja azt, hogy mi magunk hogyan vélekedünk az emberekről,  később azonban magunknak kell átgondolnunk, egyetértünk-e vele? Íme Lukács László néhány alternatívája. Ön melyikbe tartozik?
  • A családunk tagjai remek emberek, mindenki más gyanús.
  • Az emberek addig jók, amíg jól bánnak velünk.
  • Akadnak becsületes emberek, de előbb jól meg kell vizsgálnunk, kiben bízhatunk.
  • Mindig tartsd számon, hogy kinek mit adtál, kitől mit kaptál – nehogy fejőstehénnek nézzenek!
Az élet céljáról, örömeiről is szüleink mutatnak számunkra képet, persze itt sem mindegy, hogy milyet. Melyik vélekedésben ismerünk magunkra?
  • Az élet: izgalmas kaland.
  • Az élet: nehéz küzdelem, mindenki harcolja ki a maga boldogságát.
  • Élj, és élvezd az életet!
  • Fő az egészség és a jó kedv.
  • Az élet titka a rendezett anyagiak.
Az élet értelméről készült képünkhöz szorosan hozzá kapcsolódik az istenképünk is. Életünk közvetlen irányítását az eszméink rendszere végzi. Ezek persze időnként tévútra is vezethetnek bennünket. Érdemes elgondolkodni azon: vajon rám melyik jellemző? Íme a példák s a buktatóik:
  • Engem mindenkinek szeretnie és becsülnie kell.
Természetesen él bennünk az igény a szeretetre és megbecsülésre, de nem minden áron, mert az könnyen megalkuvásokhoz vezethet, ráadásul állandó kudarcélmény fojtogatja azt, aki mindig meg kíván felelni környezetének.
  • A boldogságomat csak a külső körülmények hozhatják meg.
Elvesztette élete játszmáját az, aki lemond életének önálló, belső irányításáról.
  • Életem elmúlt eseményei egyszer s mindenkorra meghatározzák a jelenem és jövőm: nincs mit tennem többé.
A lélektan itt is igazolja az Evangélium tanítását: életünk utolsó pillanatáig van esélyünk változtatásra, megtérésre. 
  • Mindenütt csak egyetlen tökéletes megoldás létezik: ha ezt el nem érem, vége mindennek.
Problémamegoldó képességünk csak akkor működik jól, ha találékony és rugalmas, és nem kötődik riadtan egyetlen elképzeléshez.
  • Jó előre felkészülni a bekövetkező bajokra.
A felesleges aggódás, a sötéten látó rémüldözés nem azonos a megfontolt előrelátással. Meg kell próbálni higgadtan szembenézni a közeledő veszéllyel.
  • Ha a terveim meghiúsulnak, az rettenetes katasztrófa lesz nekem és másoknak.
Terveink ritkán valósulnak meg pontosan, s nem is biztos, hogy azok a boldogulás legjobb eszközei.  Ha valaki csak akkor boldog, ha mindig az ő tervei valósulnak meg, akkor állandó kudarcban él, s a legjobb úton halad a gyomorfekély felé.
  • Sok ember aljas és gonosz, el kell ítélnem és meg kell büntetnem őket.
Jézus határozottan tiltja mások megítélését. Egy-egy cselekedetről mondhatunk véleményt, másokról soha.

A mesék legizgalmasabb része az, amikor egy-egy csúf szörny emberré változik. Például a vén boszorkányból szépséges királylány lesz. Életünk is ehhez hasonló. Folyamatos változások egyvelege, amelyben mi magunk tudatosan dönthetünk arról, hogy milyenné szeretnénk válni, mivé szeretnénk átváltozni. S ahogy a mesében is megvannak a sajátos jellemvonásokkal rendelkező karakterek, úgy az életben is megfigyelhetjük ezeket. Lukács László az alábbi személyiségtípusokat jellemzi könyvében: a nagyfőnök, a kis mafla, az agyafúrt, a büntetőbíró, a tyúkanyó, a faltörő kos és a jópofa. Emellett pedig tanít a szorongásról, a szeretetről („Hiába fürösztöd magadban, ha másban moshatod meg arcodat”), a helyes önértékelésről és az ezekhez rendelkezésünkre álló időről is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat: