A Sapientia Családpedagógiai Füzetek sorozat 15 és 25 év közötti fiataloknak szóló Csináld magad
című kötetének célja az, hogy az életük kezdetén álló fiatalokat
segítse önmaguk felfedezésében, formálja önismeretüket, hogy életüket
sikeresen irányíthassák, és kellő önuralomra tegyenek szert, amely mind a
tanulás, mind a munkavállalás terén segítségükre lehet.
„Ne nyúlj a vasalóhoz, mert megéget! Köszönj a néninek! Ne szopd az ujjad! Moss kezet evés előtt!”
Burokból születünk – írja a szerző, Lukács László, majd hozzáteszi,
ezek az első utasítások beépülnek bontakozó énünkbe, ezért jó ideig úgy
teszünk és cselekszünk, ahogy szüleinktől tanultuk. „Aztán
egy napon megelégeljük az örökös gyámkodást, hajt a kíváncsiság,
sarkallnak vágyaink – s önálló fölfedezőútra indulunk: valóban úgy van-e
minden, ahogy nekünk mondták?” Ez lehet a felnőtté váláshoz
vezető rögös út kezdete, s a szerző is e gondolattól indul el. Mint
írja, megéri kockáztatni, s elindulni az ismeretlenbe. Úgy véli, hogy
aki mindig mások utasításainak árnyékában él, nem válik önálló
egyéniséggé.
Lukács László úgy hiszi, az a szerencsés, amikor a tanult szabályok és a saját gondolatok találkoznak: „A
tanult nézetek és a saját megfigyeléseim szerencsésen kiegészítik
egymást. Bizalommal rátámaszkodom az előttem járók hagyományára, és csak
azt helyesbítem, ami rossznak bizonyult. Tovább is formálom az életet
új megfigyelésekkel, új alkotásokkal. Egybevetem mások tapasztalatát és
az enyémet. Súlyosan károsodik az a gyermek, akiben a szüleitől
tanultakat megcáfolják a saját tapasztalatai. Aki hamis vagy fölösleges
utasításokat kapott, és csalódott szüleinek életfelfogásában, az könnyen
kételkedik minden tekintélyben és törvényben, senkire és semmire nem
meri rábízni magát.” Boldog a gyermek, akiben ötvöződik a
megtanult és a megtapasztalt világ. Aki így nő fel, könnyen rátalál a
túlvilágra is: Isten mindenről gondoskodó szeretetére – állítja a
szerző.
Lelki egészségünk megőrzése érdekében fontos jóban lennünk önmagunkkal, elfogadnunk magunkat. „A
magunkkal kötött béke azonban sohasem tesz elvakulttá és önelégültté:
lelkiismeretünk érzékeny műszerként jelzi nemcsak azt, hogy mi jó, mi
rossz abból, ami bennünk van, hanem azt is, hol tartunk a jóban (vagy a
rosszban), mennyire jó a jósági foka, mennyire rossz a rosszasági foka
egy tettünknek, állandósuló magatartásunknak.”
Életterünk a külvilág, hatnak ránk a körülöttünk lévő emberek, gondolkodásra, cselekvésre ösztönöznek. „Ember
és külvilág teremtő és termékenyítő, gazdagító és gazdagodó
kapcsolatának felsőfoka a szeretet. Mert az ember csak úgy lehet
önmagává, ha egészen a másiké is lesz, és csak úgy lehet egészen szabad,
ha egészen elkötelezi magát.” Milyen az alkatom: kifelé vagy
befelé forduló? Melyek a világnézetem legfontosabb tételei? Milyen
„használati utasítást” csatolnék magamhoz? Mennyire figyelek a
környezetemben élőkre? – tehetjük fel magunknak a kérdéseket e fejezet
kapcsán.
Környezetünk,
elsősorban a szüleink látásmódja rajzolt elénk egy képet önmagunkról és
a többi emberről, az élet értelméről és Istenről. Olyan ez, mint egy
kifestőkönyv, amelyben a megadott mintákat ki lehet színezni, méghozzá
sokféleképpen. A szerző áttekinti, hogy hogyan. Elsősorban a szüleink
hozzáállása, véleménye formálja azt, hogy mi magunk hogyan vélekedünk az
emberekről, később azonban magunknak kell átgondolnunk, egyetértünk-e
vele? Íme Lukács László néhány alternatívája. Ön melyikbe tartozik?
- A családunk tagjai remek emberek, mindenki más gyanús.
- Az emberek addig jók, amíg jól bánnak velünk.
- Akadnak becsületes emberek, de előbb jól meg kell vizsgálnunk, kiben bízhatunk.
- Mindig tartsd számon, hogy kinek mit adtál, kitől mit kaptál – nehogy fejőstehénnek nézzenek!
Az
élet céljáról, örömeiről is szüleink mutatnak számunkra képet, persze
itt sem mindegy, hogy milyet. Melyik vélekedésben ismerünk magunkra?
- Az élet: izgalmas kaland.
- Az élet: nehéz küzdelem, mindenki harcolja ki a maga boldogságát.
- Élj, és élvezd az életet!
- Fő az egészség és a jó kedv.
- Az élet titka a rendezett anyagiak.
Az
élet értelméről készült képünkhöz szorosan hozzá kapcsolódik az
istenképünk is. Életünk közvetlen irányítását az eszméink rendszere
végzi. Ezek persze időnként tévútra is vezethetnek bennünket. Érdemes
elgondolkodni azon: vajon rám melyik jellemző? Íme a példák s a
buktatóik:
- Engem mindenkinek szeretnie és becsülnie kell.
Természetesen
él bennünk az igény a szeretetre és megbecsülésre, de nem minden áron,
mert az könnyen megalkuvásokhoz vezethet, ráadásul állandó kudarcélmény
fojtogatja azt, aki mindig meg kíván felelni környezetének.
- A boldogságomat csak a külső körülmények hozhatják meg.
Elvesztette élete játszmáját az, aki lemond életének önálló, belső irányításáról.
- Életem elmúlt eseményei egyszer s mindenkorra meghatározzák a jelenem és jövőm: nincs mit tennem többé.
A lélektan itt is igazolja az Evangélium tanítását: életünk utolsó pillanatáig van esélyünk változtatásra, megtérésre.
- Mindenütt csak egyetlen tökéletes megoldás létezik: ha ezt el nem érem, vége mindennek.
Problémamegoldó képességünk csak akkor működik jól, ha találékony és rugalmas, és nem kötődik riadtan egyetlen elképzeléshez.
- Jó előre felkészülni a bekövetkező bajokra.
A
felesleges aggódás, a sötéten látó rémüldözés nem azonos a megfontolt
előrelátással. Meg kell próbálni higgadtan szembenézni a közeledő
veszéllyel.
- Ha a terveim meghiúsulnak, az rettenetes katasztrófa lesz nekem és másoknak.
Terveink
ritkán valósulnak meg pontosan, s nem is biztos, hogy azok a boldogulás
legjobb eszközei. Ha valaki csak akkor boldog, ha mindig az ő tervei
valósulnak meg, akkor állandó kudarcban él, s a legjobb úton halad a
gyomorfekély felé.
- Sok ember aljas és gonosz, el kell ítélnem és meg kell büntetnem őket.
Jézus határozottan tiltja mások megítélését. Egy-egy cselekedetről mondhatunk véleményt, másokról soha.
A
mesék legizgalmasabb része az, amikor egy-egy csúf szörny emberré
változik. Például a vén boszorkányból szépséges királylány lesz. Életünk
is ehhez hasonló. Folyamatos változások egyvelege, amelyben mi magunk
tudatosan dönthetünk arról, hogy milyenné szeretnénk válni, mivé
szeretnénk átváltozni. S ahogy a mesében is megvannak a sajátos
jellemvonásokkal rendelkező karakterek, úgy az életben is
megfigyelhetjük ezeket. Lukács László az alábbi személyiségtípusokat
jellemzi könyvében: a nagyfőnök, a kis mafla, az agyafúrt, a büntetőbíró, a tyúkanyó, a faltörő kos és a jópofa. Emellett pedig tanít a szorongásról, a szeretetről („Hiába fürösztöd magadban, ha másban moshatod meg arcodat”), a helyes önértékelésről és az ezekhez rendelkezésünkre álló időről is.
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése