Vannak
olyan ismerőseim, akik üresnek, hosszúnak és céltalannak érzik a január
hónapot. Az adventi időszak és a karácsony elmúltával sokan – leginkább
azok, akik csak a külsőségekben élik meg a várakozást és az ünnepet –
úgy nyilatkoznak, számukra semmit sem jelentett az ünnep és örülnek,
hogy végre „túl vannak” rajta. Ők bizonyára nem látják a karácsony
valódi tartalmát, s az év más időszakairól is hasonlóan vélekednek.
Nemes Ödön jezsuita szerzetes és Perczel Forintos Dóra pszichológus A lelkivezetés művészete
című könyve az olvasók spirituális éhségét igyekszik csillapítani, így
azok számára is segítséget nyújthat a kiadvány, akik kétkedve és
pesszimistán élik mindennapjaikat.
Már
az előszóból kiderül, hogy nem lelkigyakorlatos könyvet tart kezében az
olvasó, sokkal inkább arra próbálja rávezetni őt a szerzőpáros, hogy a
mindennapokban miként tudja megtalálni a helyes viszonyulást ahhoz, ami
vele történik. S ha nyitott – olvashatjuk az előszóban –
megtapasztalhatja Isten jelenlétét. A szerzők sok helyütt pontokba
szedve, táblázatokba foglalva emelik ki a legfontosabb tapasztalataikat,
s az egyes fejezetek végén gyakorlati kérdésekkel motiválják az
olvasót.
Lelkivezetés vagy pszichoterápia?
A két szerző két külön szakterületet képvisel. Lássuk, mi a különbség köztük! A pszichoterápia elsősorban a pszichés problémák felmérésére, gyógyítására és arra irányul, hogy segítsen megküzdeni a nehéz élethelyzetekkel. Ezzel szemben a „lelkivezetés körébe a spirituális kérdések, az Istennel való kapcsolat kialakítása, fejlődése, elmélyülése tartozik, mivel a fő cél Isten akaratának felismerése, a megkülönböztetés a hit szemével és Isten kegyelmével.” A lelkigondozás nem más, mint segítőbeszélgetés, amikor is a vezetett egy-egy nehéz élethelyzet vagy krízis megoldásában kap támogatást. „A pszichoterápiában és a lelkivezetésben egyaránt fontos a bizalmi kapcsolat, az empátia, a másik személy feltétel nélküli elfogadása és a segítő hitelesség” – fogalmaz a szerzőpáros. Mindkét terület kulcsszava az önismeret. „Az önismerethez alapvetően fontos a gondolatok, az érzelmek, rejtett vágyak és motivációk felismerése. A belső megmozdulások, érzelmek abban segítik a vezetettet, hogy felismerje bennük Isten akaratát és kihívását. Krisztus követéséhez szükséges az önismeret és az önelfogadás, de ezzel egy időben Isten felhívásának befogadása és akaratának megvalósítása.”
A két szerző két külön szakterületet képvisel. Lássuk, mi a különbség köztük! A pszichoterápia elsősorban a pszichés problémák felmérésére, gyógyítására és arra irányul, hogy segítsen megküzdeni a nehéz élethelyzetekkel. Ezzel szemben a „lelkivezetés körébe a spirituális kérdések, az Istennel való kapcsolat kialakítása, fejlődése, elmélyülése tartozik, mivel a fő cél Isten akaratának felismerése, a megkülönböztetés a hit szemével és Isten kegyelmével.” A lelkigondozás nem más, mint segítőbeszélgetés, amikor is a vezetett egy-egy nehéz élethelyzet vagy krízis megoldásában kap támogatást. „A pszichoterápiában és a lelkivezetésben egyaránt fontos a bizalmi kapcsolat, az empátia, a másik személy feltétel nélküli elfogadása és a segítő hitelesség” – fogalmaz a szerzőpáros. Mindkét terület kulcsszava az önismeret. „Az önismerethez alapvetően fontos a gondolatok, az érzelmek, rejtett vágyak és motivációk felismerése. A belső megmozdulások, érzelmek abban segítik a vezetettet, hogy felismerje bennük Isten akaratát és kihívását. Krisztus követéséhez szükséges az önismeret és az önelfogadás, de ezzel egy időben Isten felhívásának befogadása és akaratának megvalósítása.”
A lelkivezetés céljai
A lelkivezetés az Istennel való kapcsolatra tekint, az Úr akarata és a Szentlélek szerinti élet elmélyítésében kíván segítséget nyújtani. A lelkivezetés céljait a következőképpen határozza meg a szerzőpáros:
A lelkivezetés az Istennel való kapcsolatra tekint, az Úr akarata és a Szentlélek szerinti élet elmélyítésében kíván segítséget nyújtani. A lelkivezetés céljait a következőképpen határozza meg a szerzőpáros:
- Megtapasztalni és elfogadni Isten szeretetét és önmagamat.
- Egyre jobban megtapasztalni a Szentlélek ajándékát, az igazi szabadságot.
- Egyre érzékenyebbé válni Isten szavára és munkálkodására.
- Mélyíteni a felelősségvállalást életem rendezéséért és életmódomért.
- Felfedezni, hogy ki vagyok én, és megélni önazonosságomat.
- Fejleszteni kezdeményezőkészségemet és döntőképességemet.
- Megélni a Jézus iránti igazi hűséget a mindennapi életben.
- Növekedni a hitben, a reményben, a szeretetben és az igazi örömben.
- Viselkedésemet és elhatározásaimat folytonosan felülvizsgálni és kiértékelni Jézushoz fűződő kapcsolatom szempontjából.
- Törekedni arra, hogy Istent minden szempontból meg tudjam találni.
A
könyv hasznos tanácsokkal látja el a lelkivezetőket/olvasókat. Rámutat
arra, hogy hogyan, mivel tudják segíteni a hozzájuk fordulókat. A szerző
azt tanácsolja, hogy ne mondjunk elhamarkodott és gyors ítéletet,
helyette megértéssel, kedvességgel viszonyuljunk a másikhoz. Ne adjunk
utasításokat és tanácsokat, inkább segítsük a hozzánk fordulót abban,
hogy minél jobban átlássa helyzetét és le tudja vonni belőle a
tanulságot. Kérdésekkel segítsük a vezetettet az igazi értékrend
felismerésében.
Gyakorlatok, megválaszolandó kérdések:
- A kudarcokban és nehézségekben is lehet értéket találni. Írd le, ha volt ilyen tapasztalatod!
- Milyen szempontból kellene felülvizsgálni jelenlegi értékrendedet, és min kellene változtatnod, hogy szabadabb, örömtelibb és szeretettel teljesebb életet tudj élni?
- Mennyire tartod fontosnak, hogy belső megmozdulásaidat (érzéseidet) tudatosítsd magadban, és világosan ki tudd fejezni őket?
- Szívesen beszélsz-e másoknak belső megmozdulásaidról? Ha igen, miért? Ha nem, mi gátol benne?
A
szerzők a (lelki)vezető és a vezetett szemszögéből is körüljárják a a
témát. Foglalkoznak a vezetett imaéletévek kapcsolatos kérdésekkel,
meghatározzák az istenélmény és az evangéliumi életvitel fogalmát,
szólnak a hallgatás és meghallgatás jelentőségéről, valamint a
rendszeres imaéletről. „Az imádkozás egészségvédő
hatása abban az egészségvédő folyamatban rejlik, hogy a személy
rendszeresen tudatosítja magában élete értelmét, következésképp
védettebb az egzisztenciális szorongásokkal szemben, s egy nagyobb
egész, a világmindenség részének érezheti magát. Az imádkozásban a
személy végiggondolja és értékeli cselekedeteit, ezáltal önismerete és
hitelessége nő, önazonossága mélyül.”
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése