A leporelló állandó népszerűségnek örvend, generációk nőttek fel rajtuk. Ma is bőséges választék található a különböző témájú mesékkel, versekkel, mondókákkal. Nemcsak az újak, de a régebbiek reprintkiadásai is virágkorukat élik. Mégis elmondható, hogy viszonylag kevés a katolikus témájú leporelló. Ajánlónkban tehát a kicsiknek próbálunk kedvezni, és a vallásos témájú leporellók közül szemezgetünk.
Ilyen kedves, gyerekeknek szóló történet a Hogyan kaptak bundát az állatok? című verses mese is, amely az állatbarát Szent Ferenccel ismerteti meg a gyerekeket. A történet szerint Szent Ferenc bundát varr a didergő állatoknak. Az erdei állatok, miután beköszöntött az ősz, fázni kezdtek. Az egyetlen, aki segíthet rajtuk, az Szent Ferenc. Ő pedig segít is a vacogó állatokon. Sorra kopogtat be hozzá a medve, a nyúl, a róka és a sün is. Hanem, mire a sünre került volna a sor, addigra elfogyott az összes fonal. Nem maradt más, csak a sok elhasznált tű.
Nézzük! Júj!
Nincs már több fonal!
Hogyan kötök bundát hamar?
Odaadtam összes kelmém,
Hogy segítsek én, szegénykém?
Már csak a tű maradt itten,
lássuk, az meg mit segítsen?
Van belőle egy marékra,
Gyere süni, kössük gúzsba.
Elkészült a tüskés szőrme,
A süni gyorsan fölvette,
Így lett kicsit melege.
Megköszönte, hálálkodott,
Elköszönt, majd tanakodott,
Neki miért ily tüskés jutott?
Többinek mind fényes-selymes,
Pihe-puha, jó fekhelynek,
De az ő bundája csúf is,
Nem túl meleg és még szúr is.
Hanem akkor fáról nyomban
A hátára alma pottyan.
Nem is egy, de kettő, három
Ott ül fent a szúrós háton,
Mert a tüske remek bunda,
Kis gazdáját védi-óvja,
A ráhullott gyümölcsöket
Odújába mind behordja.
Vidám lett a süni újra,
Kamrájában a sok alma.
Barátait mind elhívta,
Kezdődött is a lakoma.
Táncot jártak énekeltek
S hálát adtak Szent Ferencnek.
• • •
Persze
nemcsak a mesén keresztül, hanem közvetlenül az imádságok tanulásával
is elősegíthetjük a gyermekek vallásos életre nevelését. Az Úr imáját
sok-sok képpel együtt bizonyára könnyebb megtanulni, mint pusztán hallás
után. A leporelló illusztrációin gyerekek láthatók különböző
élethelyzetekben. A „Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma” sornál a család az asztalnál ül, az édesanya pedig felszolgálja a vacsorát. „Ne vígy minket kísértésbe”
– kérjük az Úrtól, a képen pedig ehhez kapcsolódóan a gyerekek egy
földön heverő pénztárcára lesznek figyelmesek, majd pedig így imádkozunk
tovább: „de szabadíts meg a gonosztól”, s a leporelló szereplői is így tesznek: felkapják a földről az erszényt, és a tulajdonosa után erednek.
• • •
S
ha már közeledik a tél, az évszakhoz illő könyvecskéket (Téli mondókák)
is találunk, és együtt skandálhatjuk a fülbemászó téli sorokat
gyermekünkkel vagy unokánkkal a délutáni séta közben.
Susog-susog a levél,
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.
Esik eső, fúj a szél,
Nemsokára itt a tél.
Hull a dér, jön a tél,
Daru, gólya útra kél.
Varjú károg, fúj a szél,
Esik a hó, itt a tél.
Jaj, de nagyon hideg van,
Ropog a hó alattam.
Vígan csúszik a kis szán,
Most örülök igazán.
Liccs-loccs locsogó,
Esik eső, hull a hó.
Hull a hó, hull a hó,
Hógolyózni jaj, de jó!
Hull a hó, hull a hó,
Lesz belőle takaró.
Erdő-mező megáldja,
Lesz egy derék bundája.
Kiskarácsony, nagykarácsony,
Kisült-e már a kalácsom?
Ha kisült már, ide véle!
Hadd egyem meg melegébe!
Jaj, de szép a karácsonyfa,
Ragyog rajta a sok gyertya.
Itt egy szép könyv, ott egy labda,
Jaj, de szép a karácsonyfa!
Kezem-lábam jaj, de fázik,
Csizmám alatt jég szikrázik,
Ha szikrázik, hadd szikrázzon!
Azért van ma szép karácsony!
Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése