Mindennapi
ügyekben sem könnyű dönteni, de még nehezebb olyanokban, amelyek egész
életünkre kihatnak. Manapság egyre többen szenvednek a döntéshelyzetek
szorításától és attól a félelemtől, hogy mi lesz, ha tévednek.
Anselm Grün „Mit akarok? A döntés bátorsága” című könyve segítséget kínál, kedvet ébreszt, hogy felfedezzük magunkban a választás képességét. Megmutatja, mi akadályoz, mi bénít meg bennünket, mi okoz szorongást, s megmutatja, hogyan vállalhatunk felelősséget döntéseinkért. A szerző gyakorlati útmutatást ad, hogyan tegyünk szert az egyre bátrabb és tudatosabb döntés képességére.
Anselm Grün „Mit akarok? A döntés bátorsága” című könyve segítséget kínál, kedvet ébreszt, hogy felfedezzük magunkban a választás képességét. Megmutatja, mi akadályoz, mi bénít meg bennünket, mi okoz szorongást, s megmutatja, hogyan vállalhatunk felelősséget döntéseinkért. A szerző gyakorlati útmutatást ad, hogyan tegyünk szert az egyre bátrabb és tudatosabb döntés képességére.
A
könyvben számos imaformula található, amelyek az élet minden
területéről merítenek. Ima az áldozatszerep, a kesergés ellen, ima
azért, hogy ne sirassuk az elengedett lehetőségeinket, vagy azért, hogy
ne függjünk másoktól. Együtt imádkozhatunk a szerzővel a munkaköri
döntések, a konfliktusok, a barátság, a partnerkapcsolat, egy új állás
betöltése vagy a gyermekvállalás kapcsán. De olyan profán kérések is
helyet kapnak Anselm Grün gyűjteményében, mint segítségkérés Istentől
vásárlás vagy lakóhely változtatás előtt.
Íme
két formula, amelyet ezek közül emeltünk ki. Az első a továbbtanulás
előtt álló fiataloknak szól, akik életük egyik legnehezebb döntését
kényszerülnek meghozni egy olyan életszakaszban, amikor még a legapróbb
konfliktusok is óriásinak tűnhetnek.
Irgalmas és jóságos Istenem!
Nem tudom, merre menjek tovább, nem tudom, melyik szak lenne az igazi.
Annyi lehetőség van – de egyik sem ígér bizonyosságot, hogy boldog leszek, és megfelelő munkahelyet találok.
Azt sem tudom, melyik szak felelne meg nekem, és győzöm-e majd a tanulást.
De tudom, hogy döntenem kell.
Nem szeretném két év múlva félbehagyni a képzést, hogy azután másikat válasszak.
Ezért kérlek, jóságos Istenem, segíts nekem dönteni.
Küldd el nekem Szentlelkedet, hogy megtaláljam belső békémet, és adj világosságot, hogy tudjam, mit válasszak!
Add meg nekem a bizalmat, hogy megáldod tanulmányaimat, és azok minden szempontból előbbre visznek, áldássá válnak számomra, és ha végeztem, magam is áldássá válok mások számára! Ámen.
Annyi lehetőség van – de egyik sem ígér bizonyosságot, hogy boldog leszek, és megfelelő munkahelyet találok.
Azt sem tudom, melyik szak felelne meg nekem, és győzöm-e majd a tanulást.
De tudom, hogy döntenem kell.
Nem szeretném két év múlva félbehagyni a képzést, hogy azután másikat válasszak.
Ezért kérlek, jóságos Istenem, segíts nekem dönteni.
Küldd el nekem Szentlelkedet, hogy megtaláljam belső békémet, és adj világosságot, hogy tudjam, mit válasszak!
Add meg nekem a bizalmat, hogy megáldod tanulmányaimat, és azok minden szempontból előbbre visznek, áldássá válnak számomra, és ha végeztem, magam is áldássá válok mások számára! Ámen.
Anselm Grün szerint az első lépés a jó döntés meghozatalához a saját viszonyulásunk a kérdéshez. „Abból
indulok-e ki, hogy abszolút helyes döntést kell hoznom? Abszolút helyes
döntés nem létezik. Azt kell választanom, ami okos.” A második lépésként függetlenítenünk kell magunkat mások reakciójától. „Különbséget
kell tennem a jó barátok reakciója között, akiknek tényleg fontos
vagyok, és a többiek véleménye között, akik rajtam kérik számon saját
elfojtott szükségleteiket.” Nagyon fontos – hangsúlyozza a szerző –, hogy el tudjuk fogadni, ha veszítünk, hiszen, ahogy Anselm Grün fogalmaz, „aki
fél, hogy vesztes is lehet, az belsőleg megbénul, sosem fog dönteni,
nemcsak mások reakciójától fél, hanem önmagától és saját belső bírájától
is. Az ilyen emberek nem képesek megbocsátani maguknak, ha veszítenek.”
Végül a helyes döntés meghozatalához bizalom is szükséges. Ez azt
jelenti, hogy a szívemre hallgatok, a döntés után pedig nem teszek
magamnak szemrehányást, hogy mégsem döntöttem jól. Nem kérdőjelezem meg
utólag a döntésemet.
„Segíthet
a döntésben az imádság is. Ha döntéshelyzetben imádkozom, attól Isten
még nem veszi le a vállamról a döntést, s nem mondja meg világosan,
hogyan cselekedjem. Az imában rendszerint nem fogom meghallani Isten
közvetlen válaszát. De ha imádkozom, akkor egészséges távolságra kerülök
a döntéseimtől. Isten elé tárom a különböző lehetőségeket. Megpróbálom
feltárni Isten előtt, miről is van szó, és miért szeretnék az egyik vagy
a másik lehetőség mellett dönteni. Azután megkérdezem, mi a véleménye.
Fülelek a csöndre, figyelem, milyen ösztönzések alakulnak ki bennem. Ha
valamelyik alternatíva Isten színe előtti megfontolásakor mély békét
érzek, akkor ez mindig annak a jele, hogy Isten azt akarja, döntsek
úgy.”
A
fiataloknak szóló imádságok mellett a többi korosztály is figyelmet kap
a szerzőtől. Az alábbi fohász bármilyen korú házaspár számára ismerős
problémákat, szituációkat vet fel.
Irgalmas Istenem!
Családunknak
minden nap döntenie kell: mikor és hogyan akarjuk felújítani a lakást,
milyen kérelmeket kell benyújtani a hatóságokhoz – vagy éppen, hogy
hogyan akarjuk alakítani szabadidőnket és nyári szünetünket.
Érzem, hogy nem beszélünk nyíltan a döntéseinkről.
Néha olyan egyedül érzem magam.
Társam azt mondja: Tedd úgy, ahogy gondolod! Én pedig szeretném megbeszélni vele a döntéseket.
Társam azt is értésemre adja, hogy gyakran egyedül hagyom, és ráhárítom a döntést anélkül, hogy megbeszélnénk egymással.
Eléd tárom hétköznapjainkat azzal a sok-sok dologgal, amiben döntenünk kell.
Áldd meg döntéseinket!
Mutasd meg nekünk, mit kell a hétköznapok során megváltoztatnunk vagy tisztáznunk ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk egymással és a mindennapok kihívásaival!
Néha megbénít minket a félelem: attól rettegünk, hogy döntéseinkkel megsértjük a másikat, mivel görcsösen ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez.
Ajándékozz nekünk figyelmes szívet, hogy igazán meg tudjuk hallgatni egymást, és közösen tudjunk figyelni a te hangodra, amely megmutatja a helyes együttélés útját! Ámen.
Érzem, hogy nem beszélünk nyíltan a döntéseinkről.
Néha olyan egyedül érzem magam.
Társam azt mondja: Tedd úgy, ahogy gondolod! Én pedig szeretném megbeszélni vele a döntéseket.
Társam azt is értésemre adja, hogy gyakran egyedül hagyom, és ráhárítom a döntést anélkül, hogy megbeszélnénk egymással.
Eléd tárom hétköznapjainkat azzal a sok-sok dologgal, amiben döntenünk kell.
Áldd meg döntéseinket!
Mutasd meg nekünk, mit kell a hétköznapok során megváltoztatnunk vagy tisztáznunk ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk egymással és a mindennapok kihívásaival!
Néha megbénít minket a félelem: attól rettegünk, hogy döntéseinkkel megsértjük a másikat, mivel görcsösen ragaszkodunk saját elképzeléseinkhez.
Ajándékozz nekünk figyelmes szívet, hogy igazán meg tudjuk hallgatni egymást, és közösen tudjunk figyelni a te hangodra, amely megmutatja a helyes együttélés útját! Ámen.
Anselm
Grün könyve foglalkozik a döntéssel a Lukács-evangéliumban, a döntés
akadályaival, és sorra veszi a különböző döntésfajtákat. Különbséget
tesz életre szóló, partnerkapcsolati, munkahelyi, hétköznapi és
lelkiismereti döntések között.
Csuti-Mátyás Zsófia
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése