Aki elküldi feleségét, és mást
vesz el, házasságtörést követ el – hirdeti egybehangzóan Máté, Márk és Lukács
evangéliuma. Luis Sánchez Navarro, a madridi San Damaso Egyetem Újszövetségi
Tanszékének professzora a Mit gondol Jézus az újraházasodott elváltakról? című
könyvében bemutatja Jézus házasságról és válásról szóló tanítását, s választ ad
a könyv címében megfogalmazott kérdésre.
Jézus, a hűséges vőlegény
Jézus nem volt házas, hogyan
taníthat bennünket mégis a házasságról? – teszi fel a kérdést Navarro
professzor. A szerző a válaszában a következő gondolatból indul ki: „Jézus jegyes: Izrael vőlegénye. Jézus hűséges vőlegény marad mindvégig, még ha a
menyasszony (Izrael népe) elutasítja is, ő következetes marad, és hűsége
pecsétjeként felajánlja életét. Izraelhez kötődő jegyesi kötelékét
megbonthatatlan hálónak tekinti, így mutatva meg Isten hűségének
visszavonhatatlan jellegét.” Jézus tehát a legalkalmasabb személy arra,
hogy hirdesse a házasság felbonthatatlanságát – hangsúlyozza a szerző.
Az ezt következő fejezetekben
Navarro professzor sorra veszi ugyanazon tanítás négy megfogalmazását (Mt 5,32;
Mt 19,9; Mk 10,11-12; Lk 16,18), és vizsgálja a válás és házasságtörés témáját
a hegyi beszéd tanításában.
- „Én pedig azt mondom nektek, hogy aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, okot ad neki a házasságtörésre.” (Mt 5,32)
- „Mondom nektek, aki elbocsátja feleségét – hacsak nem paráznasága miatt –, és mást vesz el, házasságot tör.” (Mt 19,9)
- „Aki elküldi feleségét, és mást vesz el, házasságtörést követ el ellene. Ha pedig a feleség hagyja el férjét, és máshoz megy, házasságot tör.” (Mk 10,11-12)
- „Aki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, házasságot tör, és az is házasságot tör, aki férjétől elbocsátott asszonyt vesz el.” (Lk 16,18)
Egy test
A házasság témája kapcsán az „egy
test” fogalmáról is szól a szerző. Mint írja, a Teremtés könyvéből való kettős
hivatkozás csúcspontja az „egy test” (Ter 2,24) kifejezés egyedülálló az
Ószövetségben. „A házasság, ami a felek testi
egyesülését is magában foglalja, új emberi valóságnak, egy új testnek ad
helyet.” Ennek kapcsán Navarro kiemeli, hogy a házasságnak két
tulajdonsága jelenik meg: kizárólagosság és felbonthatatlanság. „Akik egy test lettek, nem engedik meg sem egy harmadik
beavatkozását, sem a kölcsönös »csonkítást«. Végül ebbe a kifejezésbe
beleértődik a termékenység: a gyermekben, a férfi és a nő radikálisan új módon
»egy testet« hoz létre.”
Pál és az Eucharisztia vétele
A házassággal kapcsolatban
gyakran elhangzó kérdés: az újraházasodott elváltak miért nem járulhatnak az
Eucharisztia szentségéhez? Ennek megválaszolásához az első Korintusi levélre –
amely az Eucharisztia alapításának történetét tartalmazza (1Kor 11,23-25) –
irányítja a szerző az olvasó figyelmét. „Ebből fakad
a lelkiismeret-vizsgálat fontossága, ami kiengesztelődésre vezet az
Eucharisztiában való részesedés előtt. De ennek a vizsgálatnak tekintetbe kell
vennie a »testet«, amely nem csupán eucharisztikus test, hanem egyházi is. Így
a »test megkülönböztetése« azt is magában foglalja, hogy a keresztény élete
azonosuljon az Egyház életmódjával... hogy valaki az eucharisztikus asztalhoz
járuljon, legyen »Isten kegyelmében«, az evangéliumra való nyitottság és
tényleges megértés állapotában.”
A házasság „nem csupán a jegyesek közötti szövetség, (…) hanem
magában foglalja a jegyesek Istennel kötött szövetségét is.” Az elvált és újraházasodott hívőket a szentáldozástól való
távolmaradás tanúkká, a szentség nagyságának és az evangélium igazságának
szenvedő tanúivá alakítja – véli a szerző.
A válásról Jézusnak megvan a
saját önálló gondolata, amit Atyjával való egysége határoz meg: „Amit hirdetek, úgy hirdetem, amint az Atya mondta (Jn
12,50).” Ez az egység páratlan tisztánlátást nyújt neki ahhoz, hogy
feltárja Isten akaratát, amely ahhoz a tényhez vezet, hogy „a házasság feloldhatatlan, a válás nem semmisíti meg a
házasfelek kötelékét, amely az őket egyesítő Isten műve. Ezért nem létezik jog
a válásra, amely lehetségessé tenne egy új házasságkötést.”
Navarro arra buzdítja olvasóját,
hogy jó keresztényként úgy gondolkodjon, mint Isten, s ne úgy mint az ember. „Kemény vállalkozás elfogadni teljes igazságában azt az új
és nagy életet, amelyet az Úr javasol az evangéliumban. Könnyedén »adaptáljuk«
ezt az evangéliumot a világ gondolkodásmódjához, kiemelve azokat a
szempontokat, amelyek elfogadhatóbbnak tűnnek korunk számára... Mégis, az
Egyház Isten gondolkodása szerint él. Csak az evangélium teljes befogadásából
kiindulva...”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése