„Karácsonykor
Jézus születését ünnepli az egyház. Ez az egyszerű, szinte közhelyként
hangzó állítás végtelen távlatokat nyit meg előttünk” – írják a Karácsony titka
című könyv szerzői. A kiadvány lapjain az egyházatyáktól, a középkori
misztikusoktól, kortárs teológusoktól, lelkipásztorainktól, íróinktól és
költőinktől tanulhatunk az ünnepről.
Vasárnap
meggyújtottuk az adventi koszorú első gyertyáját. Mindenkinek mást
jelent az ünnepvárás, különbözőek vagyunk, különbözően éljük meg ezeket a
napokat, amelyeket már évszázadok óta misztérium övez. Még az ünnepre
való készülődés – rohanás – megkezdése előtt érdemes időt szakítani
arra, hogy átgondoljuk a következőket: hogyan szeretném tölteni ezt a
négy hetet? Hogy tudom méltó módon megélni a várakozást? Fontos-e
számomra a lelki töltekezés vagy csak a decemberi kirakatcsillogást és
ajándékvásárlást várom?
A
külsőségek elhanyagolhatók. Ezzel a gondolatot már Szent Bernát is
magáénak vallotta, hiszen egy helyütt így ír Krisztus születéséről: „Milyen
sok gyöngytől és aranytól ragyognak ma az oltárok! Milyen sok kárpittal
díszítik mindenfelé a falakat! Gondolod, hogy ez megtéveszti az
angyalokat és elfordulnak a rongyokba öltözött emberektől? Ha így lenne,
miért a juhok pásztorainak jelentek meg, és nem a föld királyainak vagy
a templom papjainak. Maga az Üdvözítő, akié az arany és az ezüst –
miért szenteli meg saját testében a szent szegénységet?”
S ha már jócskán benne vagyunk adventben és mindössze néhány nap van
karácsonyig, fellapozhatjuk a kötetben található karácsonyi verseket is,
amelyekkel ismert magyar és külföldi költők – Janus Pannonius, Nemes
Nagy Ágnes, Tótfalusy István, Paul Claudel, Rilke – ajándékoztak meg
bennünket.
Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése