2017. február 8., szerda

Az élet fantasztikus? Igen, az!

Pár héttel ezelőtt rendeltem néhány üzleti kiadványt, amelyekhez ajándékba megkaptam Az élet fantasztikus című könyvet is. A mű szerzője, az 1927-ben született Charlie „Fantasztikus” Jones pályája biztosítási ügynökként indult, majd hamarosan az egyik legsikeresebb amerikai motivációs előadóként körbeutazta a világot.  Küldetése az volt, hogy segítsen az embereknek az olvasás, a tanulás által jobbá és értékesebbé tenni az életüket.
 
Nagyon szeretem az olyan üzleti könyveket, amelyeket Istenben hívő, Istenben bízó emberek írnak, mivel rendkívül sajátos hangulatot teremt az ilyen művek olvasása. Örömet okoz olvasni arról, hogy nem csak törtetve, másokon átgázolva lehet sikeres, boldog és eredményes életet élni, hanem ez Istennel együtt is sikerülhet. Charlie Jones erről egy helyen így ír: „Amikor az emberek megismerik Istent, az élet nem könnyebbé, hanem jobbá válik.”
 
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy ez a könyv csak üzletembereknek való, álljunk csak meg egy pillanatra és nézzük, mit szól ehhez a szerző: „Legyél bár fiatal vagy öreg, felelős vagy valamiért, amit egyedül kell elvégezned. Ebben az értelemben mindenki vezető a saját életében, bármilyen munkakörben dolgozik is.”
 
Hogyan épül fel a könyv?
 
A kiadvány első része hét olyan törvényt tárgyal, amelyek abszolút értékűek a vezetésben. Ezek a következők:
  • Tanuld meg, hogyan csiholhatsz érdeklődést magadban a munkád iránt! 
  • Használd fel, vagy elveszíted! 
  • Tettekkel tökéletesedj! 
  • Adj, hogy kaphass! 
  • Tárt karokkal fogadd a tapasztalatokat! 
  • Rugalmasan tervezz! 
  • Motiváltan motiválj!

A mű második felében Charlie Jones három alapvető döntést mutat be, amelyről a következőket írja: „Bár naponta több tucatszor döntünk, az életben mindössze három alapvető döntés létezik. Amikor ezeket meghozod, minden másra kihatással vannak, és minden erődet igénybe veszi, hogy kitarts mellettük.” Ez a három alapvető döntés a következő:
  • Kivel akarod leélni az életedet?
  • Mivel akarod tölteni az életedet?
  • Minek akarod szentelni az életedet?

A könyv annyira tartalmas (rengeteg érdekes, szívszorító történetet is található benne), hogy érdemes lenne az egészet bemásolni ide, de mivel ez nem lehetséges, ezért csak néhány olyan részt emelnék ki belőle, amelyek nagyon megfogtak az olvasás során.
 
„Az idősödő emberek zöme azzal pocsékolja az idejét, hogy a fiatalságát sírja vissza. […] Szégyen-gyalázat, hogy az emberek megöregszenek, de nem akarnak holtig tanulni. […] Ha hajlandó vagy holtig tanulni, akkor egyre elmélyültebbé, gazdagabbá és kiteljesedettebbé válsz.”
 
*     *     *
„Egy pasas egyszer megkérdezte tőlem:
 
– Charlie, te is azoknak a fickóknak az egyike vagy, akik azt hiszik, hogy mivel ők maguk hisznek, másoknak is hinniük kell?
 
Nem, én egyáltalán nem így gondolom. Másvalaki azt kérdezte:
 
– Azt hiszed, hogy az embereknek mindent el kell hinniük, amiben te hiszel?
 
Azt feleltem neki:
 
– Nem, de abban igenis hiszek, hogy az embernek tisztában kell lennie azzal, miben hisz és miért, ezután pedig hinnie kell benne.” 
*     *     *
 
„Képzelem milyen nehéz elhinni, de szerte Amerikában emberek ezreinek tartottam előadásokat az önbizalomról és a bátorságról, s közben nem tudtam elég bátorságot összekaparni magamban, hogy együtt imádkozzam a feleségemmel és a családommal. Ehhez három évre volt szükség.
 
[…]
 
Életem egyik legnagyobb áldása egy olyan éjszakán talált rám, amikor a feleségem és én együtt imádkoztunk. Nem úgy értem, hogy zsolozsmákat daráltunk; egyszerűen csak beszéltünk Istennek néhány olyan dologról, amit a jelek szerint képtelenek voltunk elmondani egymásnak.
 
Emlékszem mennyire bosszús voltam rá valami apróság miatt, és éppen ezért érintett ilyen mélyen a dolog. Aznap éjjel a feleségem imádkozott először, és valami ehhez hasonlót mondott:
 
– Édes Istenem, köszönöm, hogy ilyen jó férjet adtál nekem, bocsáss meg nekem, hogy nem vagyok jobb feleség, és segíts jobbá válnom.
 
Egészen mellbe vágtak az imádság közben mondott szavai. Kristálytisztán világossá vált előttem, hogy nem ő a hibás. Én vagyok a gazember. Nem olyan férj voltam, amilyennek lennem kellett volna. Nem olyan apa voltam, amilyen lehettem volna. Milyen nagy lecke… és csak térdepelve kezdhettem el megtanulni.” 

Charlie „Fantasztikus” Jones könyvét a következő gondolatokkal fejezi be: „Az ösztönző könyvek olvasása közben szem előtt kell tartanod egy sarkalatos szabályt: csak azt tarthatod meg és élvezheted, amit megosztasz és elajándékozol. Ha nem az osztozás és adakozás szándékával fogsz hozzá az olvasáshoz, azt javaslom, add a könyveket olyasvalakinek, aki megosztja őket veled, és miközben figyeled, hogyan fejlődik az olvasó az olvasottak megosztása révén, fel fogod fedezni a könyvek hatalmát.”
 
Teklits Tamás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése