Minek nekünk annyi gyerek?

Egy 7 gyermekes, 31 unokás családanya könyvét és élettapasztalatát kapja kézhez az olvasó, aki belelapoz Nényei Gáborné A családszületése avagy a megtestesült szerelem című könyvébe. Felüdítő és különleges könyv az alábbi, hiszen egy igazi nagycsaládos anyuka osztja meg az elmúlt évtizedekben megélt valós, jó és rossz tapasztalatait, élményeit, személyes emlékeit. Tanácsot ad, de nem bírál, mindössze elmondja, hogy személyes életük hogyan teljesedett ki családjuk folyamatos bővülése és a Jóistenbe vetett hit által.

Számomra talán az egyik legszimpatikusabb mondanivalója az volt, hogy férjével együtt Isten áldásaként, szeretettel fogadták mind a hét érkező gyermeküket, függetlenül a környezetükben élők rosszalló pillantásaitól és megjegyzéseitől.

Legidősebb gyermeke a többedik kistestvér érkezése után megkérdezte édesanyját: „Minek nekünk annyi gyerek?” „Sóbálvánnyá váltam – emlékszik vissza a szerző –. Uram, Istenem, mit mondjak most? Aztán, amint írva vagyon (Lk 21,15), ékesszólás adatott: Azért, hogy többen szeressük egymást.”

Apával születik a család

A szerzőnő azt vallja, hogy a gyermek születésével még nem születik meg automatikusan a család. Ahhoz néhány hétnek el kell telni. „A kisgyermek már megszületett, de a család még nem. Ez az időszak az apák vajúdása. Nekik kell világra hozniuk a családot. Nehéz körülmények között kell tudni nyugalmat biztosítania az anya számára, hogy alkalmas legyen kielégíteni a kisbaba minden szükségletét.”

Megcsodáló szeretet és útjelző korlátok

S hogyan nevelték gyermekeiket? Többek között az alábbi elv szerint: „Az a gyermek (…), akit szülei becézgetnek, akinek a jelenléte jó érzést tükröz vissza szerettei arcán, az a gyermek átérzi: élni jó, s ez a legnagyobb öröm. A megcsodáló szeretettel a legnagyobbat adhatjuk gyermekünknek: az életkedvet. Ez az első és legfontosabb kelléke a növekedésnek. Ha ezt nem kaphatja meg, feladattá, munkadarabbá silányul.”

Útjelző korlátok is szükségesek a szerző szerint, s ezt egy bibliai idézettel vezeti elő: „Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít? Ha nem részesültök fenyítésben, ami mindenkinek kijár, akkor fattyak vagytok, nem fiak. (Zsid 12,7-8)”

A szerző úgy véli, a közömbösséggel, a korlátok és a fegyelmezés mellőzésével nem járt volna jó úton a gyereknevelésben. Személyes példaként említi édesanyját, aki saját gyermekeit megbüntette egy rossz cselekedet miatt, míg keresztlányát, aki ugyanúgy részt vett a rosszaságban, nem szidta le. A fiatal lány később is sérelmezte ezt: „Felnőtt korában vallotta meg nekem, milyen mérhetetlenül fájt ez a nem verés. Hát ő nem gyerek? Az nem számít, hogy ő is lopott? Őneki nem jár ki a becsületes verés?”

„Manapság tág tere van a ráhagyó nevelési elveknek. Sokan azt képzelik, ez adja meg a szabadságot. Valójában olyan ez, mintha térkép és iránytű nélkül indítanának minket egy jelöletlen erdei úton ismeretlen cél felé… Nagy belső biztonságot tapasztal meg, és békés lesz az a gyermek, akit nem hagynak magára a jó és a rossz harcában.”

Mindig Isten szeretetében élni

Ez a gondolat lehetne akár a szerzőnő mottója is. „…míg gyermekeinket neveljük, mi magunk növekszünk gyermekké, Isten gyermekévé, aki már nem önmagában bízik. Megteszünk minden tőlünk telhetőt, a többit pedig rábízzuk a gondoskodó Atya szeretetére.”

Márkás cipőbe csak egy gyerek fér

A szerző vall arról is, hogy mivel sokan voltak, bizony nem mindig telt márkás holmikra, ami miatt a gyerekek gyakran hátrányban érezhették magukat, ám a keresztény közösségben megélt élmények és értékek mentén sikerült alakítaniuk személyiségüket. „Akkor igazán jó (a keresztény közösség), ha mindenki helyet talál benne. Ez nem olyan, mint a drága cipő, amibe csak egy gyerek fér egyszerre. Jönnek is, jöttek is a gyermekek tábortüzet rakni, szalonnát sütni… Észrevétlenül emberek halászaivá váltak a mi gyermekeink. Nem ők torzultak el a világ nyomásában – hiszen maga Krisztus imádkozott értük (Jn 17,9) –, hanem a teher alatt terebélyes pálmává nőve ők üdítették fel a világ fiait.”

A szerzőnő leírja tapasztalatait a nagyszülői hivatásról, a családi asztal és a közös étkezések jelentőségéről, a „kincset őrző cserépedényről”, vagyis a tisztaságról és az iskolakórról is. Bibliai idézetek mellett irodalmi művek sorai is felötlenek benne egy-egy élethelyzet említése és elemzése kapcsán. Könyve hiteles, mivel a benne foglaltakat maga az élet írta.

 
Csuti-Mátyás Zsófia

Isten mesterfogásai a megpróbáltatások

Az Istenre hagyatkozásról elmélkedik Jean-Pierre de Caussade francia jezsuita szerzetes a Bizalom az isteni gondviselésben című könyv lapjain. A 17-18. század fordulóján élt misszionárius-prédikátor szerző korának híres lelki mestere volt, gondolatai pedig mindig, így ma is időszerűek. Gyakran halljuk jó tanácsként, hogy bátran bízzuk magunkat az Úrra, hagyatkozzunk rá. Ám ez nem mindig könnyű. Amikor az élet bedob bennünket a mélyvízbe, nem biztos, hogy könnyű helyesen cselekednünk. Pedig ahogy a szerző is írja, „mindaddig, amíg az Ő kezébe fogódzunk, és ellenkezés nélkül átengedjük magunkat az Ő vezetésének, teljes biztonságban vagyunk.”

Megfigyeltem a saját életemben, hogy amikor egy problémás élethelyzetet saját magam, akarattal, makacssággal akartam megoldani, általában nem jártam sikerrel. Elfáradtam, lelkileg kimerültem, nyugtalanná váltam. Viszont, amikor a Jóistenre hagyatkozom, úgy érzem, leteszem a terhemet, s a gondok is megoldódnak szinte „maguktól”. Az Úr mindig tudja, mi a legjobb számunkra, csak „makrancos gyermekként” ezt mi nem mindig látjuk be azonnal. A lelkiségi szerző ezt tanácsolja: „Jól tesszük, ha kihagyjuk a játékból az elméleti okoskodást, de egyszerűen isszuk azt, amit Isten rendelése felénk nyújt kötelességben, szenvedésben.”

Caussade úgy véli, hogy számunkra a szentség legrövidebb útja az, amelyet Isten akarata mindennapi kötelességeink hűséges teljesítésében és keresztjeink elfogadásában ránk rótt. „Ha a lélek érti, hogy mindenben segítségére van az Isten akarata, kimondhatatlan biztonságérzet költözik belé, és boldogan fogja érezni minden lépésében az Isten segítő kezét.”

„Abban a téves hitben élünk, hogy szentté válásunknak leküzdhetetlen akadályok állnak az útjában. Azért van ez, mert helytelen fogalmaink vannak róla: miben is áll az életszentség?” A szerzetes úgy véli, csupán egyetlen dolog szükséges hozzá: hűség az Isten parancsainak megtartásában. Ez a hűség a szerző szerint mindenki számára hozzáférhető cselekvő vagy szenvedő alakjában. Hogy mit is jelent ez a két fogalom pontosan? „Cselekvő alakja azoknak a kötelességeknek a lelkiismeretes teljesítésében áll, amelyeket Isten és az Egyház parancsolatai, valamint a világban elfoglalt helyzetünk ró reánk. Szenvedőleges alakja pedig mindössze azt kívánja tőlünk, hogy készséges, szerető szívvel fogadjunk el mindent, amit az Isten akarata reánk küld.”

Isten akarata, rendelkezése, működése és kegyelme. Mindezen fogalmaknak ugyanaz a jelentőségük, írja a szerző. Isten munkálkodását jelentik a lélekben, „hogy azt önmagához hasonlóvá tegye.”

A lelki olvasmányok és egyéb gyakorlatok a szerző szerint csak annyiban szentelik meg a lelkünket, amennyiben azok Isten működésének a közvetítői. „Életünk folyásának csupán az Isten akarata, annak hűséges keresése tud méltó tartalmat adni, s az ő akaratára való teljes ráhagyatkozáson kívül semmiben sem találhat tartós békét a lélek.”

Az Istenre hagyatkozás életünk során állandó folyamat, amely gyarapszik, izmosodik a lelkünkben úgy, hogy időnként mi magunk észre sem vesszük. Zárásként a szerző két, számomra megkapó gondolatát idézném:

„A megpróbáltatások, amelyekkel Isten a ráhagyatkozó lelket meglátogatja, mind megannyi mesterfogásai nagy szeretetének, amelyekkel a lélek javát munkálja.”

„Isten annál többet ad a ráhagyatkozó léleknek, minél inkább úgy látszik, mintha mindenéből ki akarná fosztani.”

Csuti-Mátyás Zsófia

Csodás gyógyulások igaz története

Olyan daganatos és egyéb megbetegedésekben szenvedők osztják meg felgyógyulásuk csodás történetét az Olvasóval, akikről orvosaik már lemondtak, Isten azonban nem. A hit erejével sikerült felgyógyulniuk. Michael Harold Brown az Isten meggyógyít –„Távol tartom tőled a betegségeket (Kivonulás 23,25)” című könyvében gyűjtötte össze különleges történeteiket.

„A test és a lélek szorosan összetartoznak. Ha hitben és szeretetben élünk – ez segíti az egészséges életet, betegség esetén pedig a gyógyulást” – írja a könyv ajánlásában Katona István atya. Gondolataival egyetértek, hiszen nekem is van olyan szerettem, aki a hit nélkül nehezen birkózna meg számtalan betegségével. Úgy hiszem és tapasztalom, hogy Isten segítségével még a legkilátástalanabb helyzetben is megtalálhatjuk, hogy mi az, ami a javunkra válhat az adott körülmények között.

Hozz áldozatot az egészségedért, légy pozitív! – buzdít Michael Harold Brown, hiszen ahogy a Biblia is írja: „Javára lesz ez a testednek, üdítő balzsam a csontjaidnak. (Péld 3,8)”

Egy nő csodás gyógyulása

„Egy nő, Shirley Williams elmesélte egyszer egy rádiós riportban, hogy 4-es stádiumú, áttételes rákot diagnosztizáltak nála, amely átterjedt a nyirokcsomóira, belső szerveire és csontjaira. Az orvos 90 napot jósolt neki. Férje, Mark nem hitt az orvosnak, és elrohant a Bibliáért, hogy abból nyerjen bátorságot. Habár Shirley alig bírt járni, olyan fájdalmai voltak... elhatározta, hogy hittel fog élni, és soha egy kételkedő szót sem ejt ki a száján. »Még sehol sem találtam olyan szentírási részt, hogy valaki nem gyógyult volna meg, miután gyógyulásért jött Jézushoz« – mesélte a riporternek. »Elkezdtem meglátni, hogy a hit nemcsak annyit jelent, hogy elhiszem: Jézus képes meggyógyítani, hanem azt is elhiszem, hogy engem is meg fog gyógyítani.«”

A mára már egészséges hölgy elmesélte továbbá, hogy miután felébredt egy mély álomból, Jézust pillantotta meg az ágya lábánál. „Amikor megláttam őt, a tekintetében együttérzést láttam, szeretetet és reményt. Majd izzadságot éreztem a jobb térdemnél, s ez annyira szokatlan volt, hogy Rá néztem, és megkérdeztem: Uram, azt mondod nekem, hogy izzadjak?” Néhány nap múlva egy hívő orvos tanácsára az asszony megkezdett egy izzadásos terápiát, s két hónappal később a rák és az áttétek teljesen eltűntek a szervezetéből.

Lelki betegségek

A szerző a testi gyógyulások mellett egy külön fejezetben ír a lelki gyógyulásokról is, hiszen, mint írja, szellemi, lelki lények vagyunk mindannyian. Többektől idéz: „Dr. McAll azt állítja, hogy több tucat olyan esetnek volt a szemtanúja, amikor a gonosz lelkek különböző helyeken kísértettek, baleseteket, vitákat és különböző negatív dolgokat okozva... A fizikai betegségek többsége az ördög műve” – idéz a szerző a Floridában gyógyító szolgálatot végző Jose Maniyangat atyától is. „Amint a gonosz elmenekül, az öröm és az egészség visszatér... A sötétség úgy távozik, mint egy árnyékszerű szörnyeteg.”

Angyali segítség

A szerző az angyalokkal is foglalkozik könyvében, s több csodás esetről is beszámol. Egy Chelsea Banton nevű lány tüdőgyulladást kapott, és úgy legyengült, hogy már nem reménykedtek a gyógyulásában. A családja azonban még akkor is imádkozott érte, amikor a nővérek levették az életműködését fenntartó gépekről. „Eközben a folyosó biztonsági kameráit figyelő kórházi dolgozók álla leesett az ámulattól, amikor hirtelen különös lényeket vettek észre a kislány szobájának bejáratánál, akiket ragyogó fénysugarak vettek körül.” Ezt követően a kislány magához tért, és nem sokkal később gyógyultan hagyhatta el a kórházat.

Michael Harold Brown könyvében olvashat a test és lélek összhangjáról és a mennyország ragyogásáról. Buzdít bennünket, hogy éljünk tisztán, vagyis mindig álljunk készen, kérjük az Úr áldását, s imádkozzunk! A szerző hiszi, hogy egészségesnek vagyunk teremtve, hogy túl kell lépnünk a fizikai valóság határán, s hogy az alázatosság vonzza a mennyei segítséget. 

Csuti-Mátyás Zsófia