2013. július 15., hétfő

Tudja a hit ábécéjét?

A hit ábécéje című színes képekkel gazdagon illusztrált könyvecske neves katolikus személyiségek – szentek, pápák, lelkipásztorok, teológusok, szociális testvérek, valamint katolikus írók, költők és filozófusok – értékes gondolatait, imádságait és verseit sorakoztatja fel az olvasónak. Olyan témák kerülnek szóba hitünk kapcsán – betűrendben –, mint a bizalom, a ráhagyatkozás, a csend jelentősége, az odaadás, az öröm, a remény, a hit szabadsága vagy éppen a hitelesség.

„Nem elég hinni. Attól a pillanattól fogva leszünk valóban hívők, amikor hitelessé is válunk, amikor hihetővé tesszük, hogy az örökkévaló Isten a Szeretet mindannak ellenére, ami tagadni látszik ezt a szeretetet. Nem csak egyénileg kell azonban hitelesnek lennünk, hanem közösségként, Egyházként is. Ekkor lehetségessé válik és beteljesedik az Univerzum Eucharisztiája, mindenki „köszönöm”-je, mert mindenki számára hihető lesz, hogy szeretik őt, és ő is képes szeretni. És hogy senki sem felesleges” – olvashatjuk Pierre abbé gondolatait a hitelesség kapcsán.

A hit bizalom és ráhagyatkozás – olvashatjuk a B betűnél. Charles de Foucauld  francia származású szerzetes pap, földrajztudós, nyelvész, a Jézus Kistestvérei szerzetesközösség alapítója az alábbi imában fejti ki gondolatait:

Atyám, rád hagyatkozom.
Tégy velem, amit akarsz,
bármit is alkotsz belőlem,
köszönöm neked.
Mindenre kész vagyok, mindent elfogadok,
csak teljesüljön be a te akaratod.
bennem és minden teremtményben.
Nem vágyom másra Istenem.
Kezedbe teszem lelkemet,
neked adom, Istenem,
szívem minden szeretetével, mert szeretlek
és számomra egyet jelent a szeretettel az odaadás,
hogy minden méricskélés nélkül,
végtelen bizalommal a kezedbe adtam magam,
mert te vagy én Atyám.

Igazságosság és béke. Olyan fogalmak ezek, amelyek a legtöbb ember előtt megvalósítandó célként szerepelnek. XVI. Benedek emeritus pápa a következőket írja e két fogalomról. „A béke az igazságosság gyümölcse és a szeretet eredménye. A béke elsősorban Isten ajándéka. Mi, keresztények hiszünk benne, hogy Krisztus a mi igazi békénk: Őbenne és az ő keresztjében engesztelte ki Isten önmagával a világot, és ezzel romboltra le azokat a gátakat, amelyek elválasztották egymástól az embereket (vö. Ef 2,14–14); benne egyetlen, szeretetben kiengesztelődött családot alkotunk. Ám a béke nem csupán ajándék, amit mi elfogadunk, hanem olyan mű is, amit mi építünk.”

A mindennapi élet során megfontolandó és praktikus tanácsokat, biztató gondolatokat is közöl a kötet összeállítója. Érdemes végigolvasni a sort, és megkeresni azokat, amelyek az aktuális lelkiállapotunkban esetleg segíthetnek.
Hiszek, szembeszállva:
  • kételyeimmel és fásultságommal,
  • követelőzéseimmel és kifogásaimmal,
  • saját és más, magukat kereszténynek vallók következetlenségeivel,
  • lelki éretlenségemmel és jellemem göcsörtös csomóival,
  • önzésemmel és türelmetlenségemmel,
  • elbizakodottságommal és makacsságommal,
  • vallási tudatlanságommal,
  • ostobaságokkal telezsúfolt életemmel és állandóan rohanó mindennapjaimmal,
  • imádságaim ritka voltával, és a benyomással, hogy úgysem nyernek meghallgatást,
  • azzal a meggyőződésemmel, hogy képtelen vagyok odaadni magam és a szeretetet választani,
  • csekély bizalmammal az irgalomban és az isteni Gondviselésben,
  • lustaságommal, hogy talpra álljak a személyes kudarcok után,
  • a félelemmel, hogy le kell mondanom a világról vallott korábbi felfogásomról,
  • a tiltakozással, hogy minden nap felvegyem életem keresztjét,
  • mindennel, ami akadályozza, hogy testvéreimmel közösen Egyházat alkossak. 

S ha már megküzdöttünk a fent felsoroltak közül ránk illőkkel, akkor olvassuk el Giulio Bevilacqua egykori bresciai püspök és bíboros csodaszép lelkesítő imádságát az örömről:

Hiszek Istenben és hiszek az emberben,
Isten képmásában.
Hiszem, hogy az élet öröm és örök:
nem a haláltól kapott kölcsön,
hanem örökkévaló ajándék.
Hiszek az örömben:
minden évszak,
minden út, minden hajnal,
minden alkonyat, minden arc,
minden fénysugár örömében,
ami észből, érzésből, szívből tör elő.
Hiszem, hogy lehetséges
az emberiség nagy családja,
ahogy Krisztus akarta:
a lélek ajándékainak cseréje
a békében összefonódó kezek.
Hiszek önmagamban, a tehetségben,
amit Istentől kaptam,
hogy átélhessem a legnagyobb örömöt:
az ajándékozás és az önátadás boldogságát.

A M betűnél a következő címet találjuk: Mindennapok – Isten helye. „Hinni azt jelenti: tudjuk, hogy Istentől jövünk és Istenhez térünk, hogy bennünk, egész lényünkben, egész életünkben semmi, de semmi nem idegen Istentől.”  Madeleine Delbrêl szociális munkás imádsága arról tanúskodik, hogy Isten jelen van a mindennapi cselekvéseinkben és gondolatainkban, legyen szó általunk fontosnak vagy kevésbé fontosnak ítélt mozzanatról. Csak tőlünk függ, hogy ajtót nyitunk-e Istennek, s felfedezzük-e a Gondviselő szeretetét életünk minden pillanatában.

Minden apróság nagy esemény
Ott, ahol nekünk adják a Paradicsomot,
Ahol odaadhatjuk a Paradicsomot.
Ami fontos, az, hogy megtegyük:
Kezünkben tartani egy seprőt vagy egy tollat,
Beszélni vagy csendben maradni,
Ruhát foltozni vagy konferenciát tartani,
Meggyógyítani egy beteget vagy levelet gépelni.
Mindez nem más,
Mint egy ragyogó valóság külső burka,
A lélek találkozása Istennel,
Percről percre megújul,
Minden nap szebb Isten számára.
Csengetnek? Fuss, nyiss ajtót:
Isten jött, mert szeret minket.
Ideje asztalhoz ülni? Menjünk.
Isten mindig eljön, mert szeret minket.

A színes kötetben hátul megtalálja az olvasó a könyvben közölt művek szerzőinek pár soros bemutatását is, így az érdeklődők a kedvelt szerzők egyéb műveit is felkutathatják. A könyv esztétikus, vidám illusztrációi és az adott témákhoz kapcsolódó életképei szintén felkeltik az olvasó érdeklődését.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése