Saját
környezetemben úgy veszem észre, a családnak igenis fontos szerep jut ma is:
saját, 30-as évei elején járó generációm tagjai közül a többség már családot
alapított, a legtöbb helyen pedig már gyerek/gyerekek is vannak. Jó ezt
megélni, s épp a napokban akadt a kezembe egy könyv, amely szintén
megerősítette a család megtartó erejébe vetett hitemet: „A család egységet alkot. Mindannyian összeköttetésben állunk
egymással, és ha az életedre vonatkozó tervet nem töltöd be, az mindenkire
hatással lesz... Természetesen a legszorosabb összeköttetésben a családunkkal
állunk... A szüleink, rokonaink fontosak” – hangsúlyozza Michael H.
Brown Az életmisszió – A család sebeinek gyógyítása című könyvében.
Vannak sebek?
A család sebeit
hangsúlyozza a szerző a könyv címében, nem véletlenül: családban élni nem
mindig csak öröm és boldogság, nehézségekkel, bajokkal is szembe kell nézni
időnkét, s a legjobb, ha közösen, imádsággal, Istenbe vetett bizalommal
tesszük. Michael H. Brown úgy véli, léteznek őseinktől kapott fertőzések.
Gondol itt a testi örökletes és lelki betegségekre is. „...negatív
érzelmek öröklődnek. Vagy egyéb bajok, például válás, alkoholizmus, anyagi
problémák, balesetek. Ez nem azt jelenti, hogy minden betegség a gonosz műve.
Az Úr titokzatos módon működik. Megenged bizonyos próbatételeket.”
Előfordul
azonban, hogy figyelmen kívül hagyjuk a lelki okokat: „A
lelki megújulásra való hívás már a legelején elkezdődik, és egészen a
Mennyországba való belépésünkig tart.” Minden bűn meghívás arra, hogy
démoni erőket engedjünk be, majd átörökítsük őket utódainkba – véli Hampsch
atya.
Egy lehetséges
út:
Hampsch atya
hangsúlyozza, hogy ha az ősök bűnei bocsánatot nyernek, a fizikai
következményeik is meggyógyulnak. A családfa gyógyító program
dinamikájának ez van a hátterében. A családfa gyógyító szolgálatban minden
egyes résztvevőnek egyfajta személyre szabott imát kell mondania akkor is, ha
csoportban végzik. Ez lehet egy olyan egyszerű ima is, mint:
„Atyáink bűneit ne rajtunk torold meg.” (Zsolt 79, 8)
„Ne büntess bűneimért, sem tévelygéseimért, sem pedig
atyám vétkeiért.” (Tób 3,3)
A szerző úgy
fogalmaz: az élet célja, hogy elvégezzük feladatunkat, megtisztítsuk lelkünket
és családunkat. „A szeretet áradása átmossa a
lelket, és ha beteljesítjük az Istentől kapott küldetésünket, az lesz a
legnagyszerűbb hatása, hogy annyira megtisztulunk, hogy közvetlenül bejuthatunk
a Mennybe.”
Mit tehetünk?
„Gondolatainkat és imáinkat át kell helyeznünk a fejünkből
a szívünkbe, hogy minden gátat eltávolíthassunk. (...) A Szűzanya segíteni fog.
Imában kérnünk kell a Mennyország angyalait is Jézus nevében, hogy távolítsák
el a sötét foltokat a család mindkét oldalán, és küldjenek minden ott ólálkodó,
minket beszennyező tisztátalan lelket a Kereszt lábához.” A szerző mindvégig hangsúlyozza az ima és a szentmise
szabadító hatását!
DeGrandis atya imája:
„Jézus Nevében és istengyermeki hatalmamnál fogva
megszakítok minden kommunikációt az előző nemzedékektől jövő gyűlölettel,
keserűséggel, nehezteléssel, meg nem bocsájtással, bujasággal, irigységgel,
falánksággal, lustasággal, büszkeséggel, minden negatív erővel, mindennel, ami
nem Isten országából származik.
Jézus drága Szent Vére borítson be engem és a családomat!
Szentlélek, Jézus nevében kérlek, tégy szabaddá, tisztíts
meg minden negatív érzelemtől, amit elődeim bármelyik generációja közvetít
felém! Ámen.”
Zárásképp pedig egy mindig szem előtt tartandó gondolat a
szerzőtől, amit nem szabad elfelejtenünk: „A
negatív erők sebeket keresnek, hogy azokon át beléphessenek, különösen az
önmagunkkal és a másokkal szembeni meg nem bocsájtás sebeit.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése