Egy hétköznap
délelőtt a templom előtt elhaladva megkérdeztem kétéves pici fiamtól, hogy
bemenjünk-e a Jézuskához. Ő azt felelte: igen. Gyújtottunk egy mécsest, és az
ölembe véve leültünk a leghátsó sorba. Csak mi voltunk a templomban. Kisfiam
nem kérdezte meg, hol van a Jézuska, miért nem látja. Tudta, érezte, hogy ott
van, körülöttünk, a szívünkben. Könnyedén átadta magát a nem láthatónak –
ösztönösen érzékelte, megélte a csöndben Jelenlévőt. „A
csöndes jelenlét az Eucharisztia valósága előtt egyensúlyban tart. Úgy tűnhet,
nem történik semmi, pedig az isteni jelenlét alakít, formál, megtart. Benső
emberré leszünk Őbenne.”
Ebben (benső emberré lenni) segít bennünket Az Oltáriszentségben élő Jézus című könyv. Eligazít, hogy megláthassuk a
láthatatlant, bebizonyítja, hogy emberi tudásunk, tapasztalatunk nem
elegendő – az imádság segít benső emberré válni. Henri Morice atya sorainak
segítségével együtt imádkozhat az olvasó a szerzővel, aki egyszerű, könnyed
stílusban, személyes élményekkel színesítve teszi ezt az alábbi ünnepek
kapcsán:
- Karácsony – Isten pólyában
- Vízkereszt – A lelkek világossága
- Nagycsütörtök – A kenyér „őrülete”; A szeretet erősebb, mint a halál; Isten szeretet
- Nagypéntek – A kálvária és az oltár; A mennyei szőlőtő
- Húsvét – Az emmauszi úton
- Mennybemenetel – Jobb nektek, ha elmegyek
- Úrnapja – Az élő szentségtartó
- Nagyboldogasszony – Az első kehely
- Templomszentelés ünnepe – A belső templom
- Mindenszentek – Az egység ünnepe
Egy rövid
részlet a Nagycsütörtök című fejezetből. Gondolatait egy személyes élménnyel kezdi a szerző: „Ahogy az imént beléptem a templomba és a szentély felé
néztem, elszorult a szívem. A lecsupaszított oltár puszta, hideg márványa, a
félig nyitott, üres tabernákulum, a kioltott mécses olyan benyomást keltett,
mintha halottas szobában lennék, ahonnan már elvitték a holttestet...
Nyugtalanságom azonban nem tartott sokáig, mert az egyik oldalkápolnában
észrevettem a virágokkal díszített, szépen kivilágított oltárt. Jó néhány hívő
volt ott, akik tekintetüket a tabernákulumra függesztve összeszedetten
imádkoztak és hódoltak előtte” – emlékezik
Morice atya.
„Nagycsütörtök! Ez a szó gondolatok özönét indítja
el az Eucharisztiát szerető lelkekben. Ezen a napon mutatta be az első Pap az
első szentmisét... Lehet-e ennél szebb évforduló? (…) Az Eucharisztia
alapításának ihletője nyilvánvalóan az egység vágya...”
A technika által
minden elérhető, megfogható, meglátható, ízlelhető, megtapasztalható, stb. Vagy
mégsem? Henri Morice atya könyvében rámutat ennek az ellenkezőjére, és segít
abban, hogy a hit és az ima által megnyíljunk Istennek. „Emberi fogalmakon, hasonlatokon, képeken keresztül igyekszünk fölfogni
a Fölfoghatatlant, és csak annyit mondhatunk: Ő –
Isten – végtelenül több és végtelenül más, mint
mi, túlfeszít minden emberi kategóriát.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése