A szerelem dinamikája

Kisgyermekes anyuka lévén érdeklődve fogtam kezembe a Szent István Társulat családtervezéssel, pontosabban a Rötzer-féle természetes fogamzásszabályozással foglalkozó kiadványát: Maria Eisl, Andreas Laun: A szerelem dinamikája. Parázs vitákat tudnak szítani a gyermekvállalással kapcsolatos témák, etikai kérdéseket vetnek fel a védekezés vagy a mesterséges megtermékenyítés különböző formái. Ezekről szinte mindenkinek van véleménye, állást foglal az Egyház, ahogy a magánember is. Az Egyház által is támogatott Rötzer-féle módszerről semmit sem tudtam.

A könyv szerzői – kutatási eredmények alapján – állítják, természetes fogamzásszabályozással jelentősen csökkenteni lehetne a válások számát. A Rötzer-féle tüneti-hőmérőzéses módszerről van szó, amely kezdetben német nyelvterületen volt csak ismert, ma már világszerte számos oktató segít elsajátítani ezt a módszert. „A termékenység legfontosabb jele (tüneti) a hüvelyből távozó nyálkás váladék, vagyis a méhnyaknyák, amely a méhnyakban termelődik. Rendszeres megfigyeléssel minden nő meg tudja tanulni, hogy a nyák alapján eldöntse, termékeny-e. Az ébredési hőmérséklet (hőmérőzés) alapján pedig meg lehet határozni az abszolút terméketlen időszakot.”

A módszer lényege tehát, hogy a nők megfigyeljék saját testük változásait, a jelekből pedig következtessenek arra, hogy melyek a termékeny és melyek a terméketlen napok. Érdemes ezt a képességet már a fiatal lányoknak is elsajátítani, hiszen minél biztosabban következtetnek a testi jelekből, annál jobban alkalmazhatják tapasztalataikat a házasságuk és a családtervezés során. A módszer a Katolikus Egyház tanításával is megegyezik, s „valójában egy életforma, társadalompolitikai szempontból is nagyon értékes... A Rözter szerinti természetes fogamzásszabályozás szerint élőknél csak 3% a válási ráta, a természetes fogamzásszabályozás nélkül, illetve a fogamzásgátlási módszerekkel élőknél 48%. A természetes fogamzásszabályozással járó, időszakos önmegtartóztatást a párok 82%-a pozitívnak tartja. Itt igazolódik a partner bevonása a természetes fogamzásszabályozás történéseibe, éppen ezért hívják párkapcsolati útnak. Ez a közös út mutatja a társadalompolitikai értéket is, a stabil házasság és kapcsolat alapját” – méltatja a módszert Rudolf Ehmann nőgyógyász, szülés szakorvos.

A könyv részletesen ismerteti a tudnivalókat, különböző táblázatok és útmutatók alapján próbálhatja meg az olvasó is elsajátítani a módszert. A Rötzer-módszert alkalmazók nem avatkoznak bele erőszakosan abba a folyamatba és rendszerbe, amit a Jóisten teremtett, ellentétben más fogamzásgátló módszerekkel, amelyeket a szerzők szintén sorra vesznek, s ismertetik azok etikai vagy egyházi szempontból elfogadhatatlan voltát. A könyvet már csak emiatt is érdemes kézbe venni, hiszen előfordulhat, hogy egy pár önhibáján kívül nincs teljesen tisztában azzal, hogy bizonyos eljárások netán az élet és Isten terve ellen szólnak.

Csuti Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Maria Eisl & Andreas Laun: A szerelem dinamikája (1.980 Ft)

Apró ajándék a léleknek

Bruno Ferrero történeteit már többször ajánlottuk olvasóink figyelmébe. Az örök érvényű bölcsességeket megfogalmazó és az igazi értékekre rámutató szerző könyveit – éppen népszerűségük okán – időnként új köntösbe bújtatva újra és újra kiadják. A Don Bosco Kiadó elérhető áron kínálja az Apró történetek a lélek számára című sorozatát, amelynek újabb tagja a Mindig lesz egy új nap.

„Három iskolatárs sok-sok év után újra találkozott. Elmesélték egymásnak az életüket. Az egyikük fontos üzletember lett, a másik elismert tudós, a harmadik pedig kertész.
 

Egy pohár jó bor társaságában arról beszéltek, hogy milyen az élet, és milyen gyorsan elszáll. A végén arra jutottak, hogy minden egyes nap egy értékes ajándék.
 

Elhatároztak hát egy furcsa dolgot:
– Holnap valóra váltjuk a legnagyobb álmainkat!”

A földrengés című történet a Bakancslista (Jack Nicholson, Morgan Freeman) című mozit juttatta eszembe, amelyben két idős, haldokló férfi a kórházban készít egy listát arról, hogy közelgő halálukig mi mindent szeretnének még átélni az életben, amire mindig is vágytak, de addig kimaradt. A hegymászástól a legérdekesebb kalandokon át számtalan pont szerepel a két listán. A többségüket teljesítik is, s ez valódi élményt szerez számukra, de az igazi kincseket – többek között egymás barátságát – észrevétlenül kapják meg. Az igazi kincsekről gondolkodva úgy érzem, ide passzol az aktuális Ferrero-történet bibliai idézete is: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol moly és rozsda emészt, ahol a tolvajok betörnek és lopnak. Gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem moly, sem rozsda nem emészt, és ahol tolvajok nem törnek be és nem lopnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.” (Mt 6,19-21) Szerintem ezt tapasztalhatta meg a Bakancslista két öregje is.

De most lássuk, hogyan folytatódik A földrengés című történetet: Az üzletember ki akarta próbálni az értékes kínai teáskészletét és lovagolni szeretett volna, a tudós egy csésze forró csokoládéra vágyott egy régi könyv társaságában, míg a kertész csak egy csobogó patakot, madárfüttyöt és gyümölcsöktől roskadozó fákat kívánt.

„Azon az éjszakán erős földrengés rázta meg a vidéket. Amikor az üzletember a porcelánját kereste, csak törött darabkákat talált, a lova pedig elpusztult az istálló romjai alatt. A tudós nem tudta meginni a csokoládéját, és az olvasás is elmaradt, mert a házban egyetlen ép bögre sem maradt, a könyvtára pedig a könyvekkel együtt teljesen leégett. A kertész azonban élvezhette a nap sugarait, ihatott a friss vízű forrásból, és bár a fészer összeomlott a földrengésben, a fák még mindig álltak és roskadoztak a gyümölcsöktől, a madarak pedig énekeltek, mint akármelyik másik napon.”

Úgy gondolom, mindkét alkotás üzenete hasonló: értékeljük azt, amink van, ami mindig is elérhető volt és lesz számunkra, csak olykor észre sem vesszük, amit a Teremtőtől kaptunk. Azt, amit egymásnak nyújthatunk igényesen, mindenféle sallang nélkül, hiszen ezek tehetnek igazán boldoggá bennünket. S ki ne szeretne boldog lenni?

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Bruno Ferrero: Mindig lesz egy új nap (980 Ft)

Pár percnyi csönd hasznosan

A kisgyermekes szülők szeretik a csendet. Nagyon! Ezt tapasztalatból tudom. Mégis mit tegyünk a gyerekekkel, amikor a végtelen zsibongásból szeretnénk egy kicsit kiszállni? A szekrénybe vagy az ágyneműtartóba mégsem zárhatjuk őket! A különféle helyekre történő bezárásnál csak egy fokkal jobb megoldás, hogy leültetjük őket a televízió vagy a számítógép elé. Néhány mesébe belekukkantva bizton állíthatom, nem szolgálják a gyermekek fejlődését, sőt… Természetesen, vannak olyan gyerekeknek szánt, mesekeretbe illesztett történetek is, amelyek segítségével, értelmi szintjüknek megfelelően ismerhetik meg például katolikus hitünk legfontosabb tanításait. Webáruházunkban több ilyen film is található. >>>

Mivel szerezzünk akkor mégis egy kis nyugalmat magunknak? Hogyan teremtsünk időt arra, hogy elintézzünk egy-egy telefont (a gyermek állandó kérdései nélkül) vagy átbeszéljük házastársunkkal a napi eseményeket, a gondokat, a terveket? A pár nyugodt pillanat eléréséhez egy viszonylag régi módszerhez folyamodhatunk, amihez csak egy rajzokkal teli füzet és néhány színes ceruza szükséges. Igen, a kifestőkönyvről van szó!

Természetesen, a kicsinek itt is lesznek kérdései, de sokkal kevesebb, mintha semmivel sem kötné le magát. Ügyeljünk arra, hogy a ceruzák hegyesek legyenek, mivel ezek faragása is kibillentheti a szülőket a társalgás menetéből. A gyermek részéről fontos kérdés, hogy a kép egyes részletei milyen színűek legyenek. Ez valóban gondot okozhat és gondolkodásra késztetheti a szülőt is, de erre is van megoldás! Olyan kifestőkönyvre van szükség, amelyben megtalálható a kiszínezésre váró ábra színes megfelelője is. Ebben az esetben a gyermek kérdésére akár ez is válaszolhatjuk: – Nézd meg kérlek, milyen a színe az eredeti rajzon!

A pár perces, nyugodt beszélgetés végén, amikor már a gyermek színes ceruzái alatt is életre kel a rajz, mi is odaülhetünk mellé és segíthetünk neki a színezésben. Apropó. Tudta, hogy kifejezetten felnőttek részére is készülnek kifestőkönyvek? Talán azért, mert örök gyerekek vagyunk, még felnőttként is? A lényeg, színezni jó gyermeknek és felnőttnek egyaránt! 

Teklits Tamás

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

• Árpád-házi szentjeink kifestőkönyv
• Irkafirka kifestőkönyv
• Márton, a mi szentünk kifestőkönyv (ÚJDONSÁG!)
• Kicsinyek imái kifestőkönyv (ÚJDONSÁG!)

• Danica kifestőkönyvek ARANY csomag - A fenti négy kifestőkönyv egy csomagban, 30% kedvezménnyel (2.450 Ft)

Jézus tárta rám az ablakot

Az erdőben hideg, sárga köd szitált. Leültem egy mohos kőre, bekaptam a tablettát, és kiittam a pálinkát az utolsó cseppig. Égette a torkom, nem kaptam levegőt. Arra gondoltam, pár perc múlva mindennek vége. Már régen nem hittem a túlvilágban, de most a halál küszöbén egyszerre belém hasított a felismerés: Lelkem mélyén mindig is hittem, csak nem akartam tudni Istenről!
 

Mert le kellett volna mondanom a tiltott örömökről, a hazudozásról, meg kellett volna vallanom a bűnömet. (…) Elkárhozom! Fölálltam, bementem a sűrűbe, ne találjanak rám. A lábamat szederindák gáncsolták, a vadrózsa ága tíz körömmel próbált visszatartani. Ekkor botlottam meg a te imádban, fiam. Elestem, beletenyereltem a csipkebokorba. A tüskék megsebezték a fejem, egy hosszabb tövis a tenyerembe fúródott, mint a szeg. A te hangodat hallottam: „Szenvedett Poncius Pilátus alatt, megfeszítették…” Vérző tenyeremre néztem, és mintha Krisztus vérző tenyerét láttam volna. Fejét tövisek sebzik, mint az én fejemet most a vadrózsa. Akkor döbbentem rá, mit vállalt értem Ő. „És bocsásd meg a mi vétkeinket… ” lüktettek a fülemben, a szívemben a te szavaid, fiam. Már nem magamat sajnáltam, hanem Őt, (…) hogy értem hiába halt meg. Távolról hallottam szavaidat…
– De apám, hogy hallottad akkor, ott az én imámat, amit én csak most mondtam el? – fakadt ki a professzor?
– Az örökkévalóságban nincs tegnap és nincs holnap. Istennek ezer év annyi, mint egy pillanat. Ahol én vagyok, minden most történik: az is, ami neked húsz éve volt, az is, ami holnap lesz.

Az alábbi történet csak részlet. Szereplője egy professzor, aki nem akar imádkozni, mert úgy gondolja, teljesen felesleges és értelmetlen, mondván, apja húsz éve önkezűleg vetett véget életének, s biztosan elkárhozott. Erre a pap azt feleli, hogy imádkozni sohasem késő, ezért a professzor mégis megpróbálja. Néhány nap múlva amint a templom félhomályában ül, mintha az apját látná… Halkan szóbaelegyednek. Ezt a beszélgetést idéztük fent.

A történet Makk Attila Miért ne lennének ma is csodák? című könyvében olvasható, abban a fejezetben, amely a Hogyan telik az idő a tisztítóhelyen? kérdésre keresi a választ. A szerző 1960-ban nősült, egy vidéki görög katolikus pap lányát vette feleségül, három gyermekük született. Leginkább elbeszéléseket írt, sajtóban azonban csak a rendszerváltás után jelenhetett meg írása. Azóta a Keresztény Életben is publikál.

A könyv címét adó fejezetben a szerző hangsúlyozza, hogy csodák azokkal történnek, akik hisznek is benne, hiszen „Jézus is csak ott tett csodát, ahol megvolt a hit.”

• Uram, ha akarod, megtisztítasz engem” (Mt 8, 2; Mk 1, 40; Lk 5, 12).
• A kafarnaumi századoshoz így szól: „Menj, legyen úgy, amint hitted!” (Mt 8, 13)
• Mikor a vérfolyásban szenvedő asszony megérinti a ruháját, ezt mondja neki Jézus: „Bízzál, leányom, hited meggyógyított.” (Mt 9,22; Mk 5, 28; Lk 8, 48)
• „Hiszitek-e, hogy tudok tenni valamit értetek?” – kérdezi a két vaktól. (Mt 9,27)

Isten nem vesz erőszakot az ember szabad akaratán. Aki nem akarja tudomásul venni, annak a megmagyarázhatatlan sem csoda – véli Makk Attila, aki megemlíti, hogy Emil Zola írt egy regényt Lourdes-ról, amely szerint ott nem történt csodás gyógyulás. Amikor az író szemére vetették, hogy ez nem igaz, Zola kijelentette: „Ha Isten a szemem előtt tenne csodát, akkor sem hinnék benne.”

Makk Attila könyvében megosztja gondolatait az imádságról és a szenvedésről is. „Isten végtelenül gazdag, mindenből többlete van, nekünk, porszemeknek pedig óriási a hiányunk. Ezért fordulunk hozzá kérésünkkel, ezért imádkozunk. A Mindenható pedig szüntelenül csak ad és ad nekünk. Így vonz minket Istenhez a kérő ima. Ezért nem lenne jó, ha egyszerre mindent megkapnánk. Az Evangélium számos helyen buzdít állhatatos, kitartó imára. Újra és újra nekiveselkedünk, kérünk, könyörgünk valamiért éveken át hasztalan. Ám ez a könyörgés, ez a hiányérzet tartja fönn a kapcsolatot a mennyei Atyával.”

A szerző felsorolja, mi mindentől szenvedhetünk mi, emberek, majd rámutat, hogy „Istent is dicsőítjük, és hálát adunk neki, mikor jól megy a sorunk. Igazán azonban csak akkor szeretjük, ha a szenvedések közepette is hűségesek maradunk hozzá, és tőle várunk segítséget.” Makk Attila úgy gondolja, hogy a világban lévő sok rossz annak a következménye, hogy Isten akaratát fölülírjuk, és a saját akaratunkat rögzítjük.

A szerző külön fejezet szentel társadalom és vallás kapcsolatának, s érvel amellett a véleménye mellett, hogy vallás nélkül nincs társadalom. „Az ember megtapasztalta, amire ő egyedül nem képes, a közösség meg tudja oldani. A közösség karja túlnyúlik az ő képességein. (...) Mihelyt kimondja egy társadalom, hogy az összetartó erkölcsi (isteni) törvények csupán évezredek tapasztalatán alapuló gyakorlati szabályok, megszűnik a közösséget összetartó erő.”

Makk Attila könyvében rácsodálkozik a világ eseményeire. Mindent hittel szemlél, és rámutat arra, hogy hit nélkül nem képes az ember felismerni a nagyobb összefüggéseket. Könyvében hangsúlyozza továbbá azt is, hogy felelősek vagyunk az életünkért és a világunkért. A kánai menyegzőre gondolva írja: „A korsókat nekünk kell megtölteni könnyel, verejtékkel, olykor vérrel is. Ami emberi erőnkből telik, meg kell tennünk a cél érdekében… Csak akkor fordulhatunk az Úrhoz, ha magunk részéről mindent megtettünk.” A könyvet tekinthetjük a keresztény világnézet összefoglalásának is. Végezetül idézzük a szerző egyik versét, amely hitéről tesz tanúságot:

Sötét szobámban vak tükör vagyok.
Jézus tárta rám az ablakot,
Tükröm akár belepheti a por,
és beárad rajta, mint a napfény
a kegyelem. Tükrömben az ragyog.

Halvány, szürke, homályos lesz attól,
ám tündökölhet, mint az ég, de tény:
sosem az én tükrömé a fény!

Csuti-Mátyás Zsófia

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Makk Attila: Miért ne lennének ma is csodák? (1.000 Ft)

Életről és elmúlásról gyerekeknek

Minden családban megtörténik, hogy egy családtag távozik az élők sorából. A gyerekek pedig megkérdezik, hogy miért halt meg a szerettük, hol van most, stb., a szülőknek pedig a gyermekek életkorához mérten válaszokat kell adniuk ezekre a kérdésekre. 

A Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? című könyv a kis Veronika és nagypapája történetén keresztül tanít életről és elmúlásról. Ahogy a természetben lévő állatok és növények is elpusztulnak, úgy az emberek élete is véget ér egyszer. A könyv szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak kíván segíteni abban, hogy egyszerűen és világosan beszélgessenek a gyerekekkel az elmúlásról.
 

A rövid történet egy nagypapa és unokája beszélgetéséről szól, akik közösen sétálnak ki a kertbe, hogy egy új ásót kipróbáljanak. Itt szembesül a kislány azzal, hogy a gyönyörű kerti cseresznyefa eltűnt, csak a törzsének egy darabja maradt ott. S ebből a szomorú látványból alakult ki a beszélgetés, amely az elmúlásról, a halálról és a földi élet végéről szól.

„Nagypapa születésnapjára minden évben rózsaszín virágba borult a cseresznyefa, de idén a fa nem volt sehol! Csak egy tömzsi tuskó árválkodott a helyén.
– Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? – kérdezte Veronika csodálkozva.
– A fa meghalt, mert már nagyon-nagyon öreg volt. Ki kellett vágni –  felelte nagypapa.
– Te is nagyon öreg vagy – súgta Veronika. – Te is meg fogsz halni? (…) Légy szíves, nagypapi, ne halj meg! – kérlelte.”

Több hasonlatot tartalmaz a kis mese, melyek arra tanítanak, hogy a földi lét megszűnésével nem feltétlenül ér véget az élet. A nagypapa elmeséli Veronikának azt is, hogy a csúnya hernyóból egy idő után gyönyörű pillangó lesz.

„Egyszer mindenkinek meg kell halnia, aki megszületett – felelte nagypapa. – Ez bizony szomorú. De a halállal mindig valami új kezdődik. Mint amikor egy hosszú álomból felébredünk. Isten nagyon szeret minket, ezért azt akarja, hogy örökké vele legyünk (…)
– Milyen a mennyország? – kérdezte Veronika.
– Nem tudom pontosan – felelte nagypapa. – Képzeld el, hogy kiscsirke vagy, aki még nem kelt ki a tojásból! Odabent minden homályos. Azután egy napon felreped a tojáshéj, és te kibújsz egy színes és fényes, sosem látott világba.”

A nagypapa az életet a kiscsibéhez és a cseresznyemaghoz hasonlítva is bemutatja kis unokájának.

„– Mások leszünk a mennyben, mint most vagyunk – folytatta a nagypapa – , de azért fel fogjuk ismerni egymást. És abban az új testben sosem érzünk majd fáradtságot vagy fájdalmat. Gondolj csak arra, amikor a kis hernyó bebábozódik! Akkor nem túl szép, de azután...
– … pillangó lesz belőle – fejezte be Veronika.
Gyönyörű lepkének képzelte magát, és karjával csapkodva futni kezdett a kertben.”

•     •     •

„A nagypapa ásni kezdett a vadonatúj ásójával.
– Nézz ide, nagypapi! Egy cseresznyemag! – kiáltotta Veronika.
A cseresznyemag felrepedt, és gyönge kis hajtás kígyózott ki belőle.
– Ez a kis csíra odalenn, a sötét földben indult növekedésnek – mondta a nagypapa. – Ma még apró magocska, de évek múlva virágzó cseresznyefa lehet belőle is, amely csak úgy roskadozik a terméstől. Akarod, hogy visszaültessük?
Veronika tapsolt örömében. Nagypapával óvatosan visszaültették a cseresznyemagot a földbe. Ez kettejük titka lesz. Veronika örült, hogy Isten mindennek új életet tud adni.”

Amikor végül este hat órakor bementek a kertből, az unokatestvérek élénken kérdezgették, hogy mit csináltak a kertben. A kislány boldogan mesélte el, hogy cseresznyefát ültettek. Majd összemosolyogtak a papával, és arra gondoltak, „milyen jó, hogy Isten mindent új életre tud kelteni.” A könyv a hit erejével segít megérteni és feldolgozni a nemcsak a gyerekek számára nehéz témát.

Csuti-Mátyás Zsófia 

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Jan Godfrey & Estelle Corke: Hová tűnt a cseresznyefa nagypapa? (2.200 Ft)

Mi fán terem?

Radnai Éva Mi fán terem? Találós kérdések növényekről című könyvében 23 versbe és képbe rejtett találós kérdés szerepel. A mini rejtvények a négy évszak jellegzetes növényeinek világába kalauzolják a kíváncsi detektíveket. Starkey Krisztina egész oldalas, részletgazdag, színes képei már a legkisebbek figyelmét is lekötik. A kicsik ízlelgethetik a versek ritmusát, a kisiskolások pedig már maguk is felolvashatnak belőle. A találós kérdések megfejtése a szülők számára is szórakoztató feladat lehet.

Lássuk, a felsoroltak közül melyekről szólnak az alábbi négysorosok?

A gyermekkönyv témái szerteágazók, megtalálhatjuk közöttük a legismertebb virágokat: hóvirág, napraforgó, pipacs

Hó már csak úgy foltokba'

megtört a fagy hatalma.

Csepp kis fejét kidugja,

Szemérmesen lehajtja.

•     •     •

Tányér a feje,

Maggal van tele.

Úgy szól a mese:

Nap a kedvese.

A kert gyümölcseit, zöldségeit is megtanulhatják a versek segítségével a gyerekek: cseresznye, naspolya, ribizli, borsó, répa, retek, dió

A levele? Le vele!

Lényeg a gyökere!

Piros vagy fekete,

Fehér a belseje.

•     •     •

Sok gyerek seregbe,

Fára mász nevetve.

Magjával ne köpj le,

Akaszd a füledre!

•     •     •

Virága pillangó,

Szára kacskaringó,

Zöld tokban a bogyó,

Főzelékbe való.

A manapság rendkívül felkapott medvehagymáról is olvashatunk a kiadványban:

Erdei zöld szőnyeg szúrós illata,

Barna medvének ízletes vacsora.

Megtépáz bizony kirándulók hada,

S leszel te saláták pikáns zamata!

A gyógynövények sem maradnak ki a sorból: csalán, vérehulló fecskefű, fagyöngy, bodza

A zöldet sárga pöttyökben mérem,

Otthonra leltem a járdaszélen.

Száram eltörik, hull a vérem,

Ha szállnak a fecskék, itt a végem.

•     •     •

Megcsíp ez a csúnya gaz,

De megeszi a kacsahad.

Leforrázom, lesz tea,

S reszkessen a reuma!

A hazánkban honos fákról is kérdezi a szerző a gyerekeket: vadgesztenye, platán, akác, fenyő, nyír

Fehér háncsba burkolózik,

Könnyű széllel sugdolózik,

Észak felől hallgatózik,

Susogással titkolózik.

•     •     •

Útszéli erdő, jó tűzifa,

tavaszi szellő jó illata.

Virágra száll méhek hada,

Mézet gyűjt a kaptárába.

•     •     •

Nálad a május gyertyák ünnepe,

Zöld lombod levele óriás tenyere.

Termésed ősszel babának lesz feje,

Van szelíd rokonod, finom kis csemege.

Természetesen a búza sem maradhatott ki a sorból, hiszen a gyerekek már egészen kis korukban megtanulják, hogy a búzából liszt lesz, és abból sütik a kenyeret.

Zöldselyem takaró,

Lágyan hajladozó,

Ért kalászt ringató,

Friss kenyeret adó.

Radnay Éva növényeket bemutató könyvét 3 és 10 éves kor közötti gyerekeknek ajánljuk. A kiadvány játékosan, a magyar nyelv szépségét is kiemelve ismerteti meg a kicsikkel a növényeket, akik ezáltal talán kedvet kapnak ahhoz, hogy élőben is megcsodálják a természetet.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

 
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Radnai Éva & Starkey Krisztina: Mi fán terem? (1.950 Ft)

Mesenyelven a világról - Az ezüst hegedű

A Martinus Könyvesboltba betérő anyukák és nagymamák gyakran keresik Fésűs Éva Az ezüst hegedű című mesekönyvét. A könyv lapozgatása közben pedig örömmel emlékeznek vissza saját gyermekkorukra, amikor nekik meséltek vagy ők olvastak a kiadványból. Most pedig csemetéikkel szeretnék felfedeztetni az írónő különleges mesevilágának hangulatát.

Lássuk, mit is tudhatunk Fésűs Éváról, akinek a könyve mind a mai napig ilyen népszerű? Egy interjúban elmondta magáról: „Sosem voltam »hivatalosan« író. A háború után osztályidegen lettem, ráadásul keresztény is voltam, így esélyem sem volt, hogy felvegyenek az egyetemre. Hát gyors- és gépíró lettem. Egész életemben ez volt a munkám.” Fésűs Éva 1926-ban született, négy gyermeke, 12 unokája és 12 dédunokája van. Nevéhez rádiós és televíziós munkák fűződnek, számos mesét írt, de színdarabjaival is találkozhatunk. Magáénak tudhatja többek között a Magyar Rádió Nívódíját, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (polgári), továbbá Életműdíjjal is kitüntették a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsa részéről.

A népszerű írónő évek óta rendkívül közkedvelt, Az ezüst hegedű című mesekönyve 65 kis történetet tartalmaz, 3–8 éves gyerekek számára. A szívet melengető, vicces és megható mesék hősei a kicsik szívéhez közel álló állatok: a mókus, a tücsök, a nyúl, a róka, a medve és az erdő többi lakója. Fésűs Éva tanulságos történetei észrevétlenül nevelik az olvasót. A meséket hallgatva a természetbe csöppenünk: megfigyelhetjük a napszakokat, az évszakokat, a hazánkban előforduló növényeket, állatokat (szokásaikat) és a természeti jelenségeket. Az írónő érdekes neveket talál ki szereplőinek, melyek gyakran jellemzik gazdájukat.

Könnyed természetességgel ír olyan hétköznapi dolgokról, amelyeket a legtöbben már megfigyelhettünk, így rendkívül szemléletesen jelenik meg lelki szemeink előtt a következő jelenet: „Vasárnap éjjel macska járt a kertben. Ott maradtak a nyomai, mintha valaki kerítéstől kerítésig hosszú gyöngysort ejtett volna a hóba.”

A humort sem nélkülözik Fésűs Éva írásai, gyakran megmosolyogtat gyereket és felnőttet egyaránt: „Kajlatapsi olyan lusta volt, mint az útszéli kő. Az sem mozdult, csak ha valaki odébb lökte.”

•     •     •

„(…) ugyan ki veszi észre a mézillatú, madárfüttyös, tarkán kavargó tavaszi sokadalomban, hogy egy ibolyát baleset ért az erdőszélen?”

•     •     •

„– Ó, nagyon jó szemem van! Ha akarod, megmondom, hogy száz lépésnyire innen otthon van-e a csigabiga!”

Észrevétlenül tanít – sok más mellett – a virágokról, azok színeiről, és a megszemélyesítés irodalmi eszközével a hangokról is: „Pirosat kacagtak az út menti pipacsok, kéket mosolyogtak az árokszéli szarkalábak.”

A tavasz egyik legkedveltebb vadvirága a pitypang vagy kutyatej – ki hogy ismeri. A sárga virág városban és falun egyaránt megtalálható, s miután lenyílt, a gyerekek előszeretettel fújják egymásra a vattára emlékeztető virágzatát. Fésűs Éva így mesél a pitypangról:

A pitypang bóbitája

Tücsök úrfi a hegedűjét hangolta, és körülnézett a réten, hogy melyik virágnak muzsikáljon. Megakadt a szeme a pitypangon. Igazán bájos volt, amint sárga szoknyáját lobogtatta, libegtette, játszi szélben teregette, pipiskedve hajladozott, bogárkáknak bólogatott.

A hőscincér kipödörte hosszú bajuszát, ha arra sétált, de még a harcias szarvasbogár megszédült a közelében. A pitypang remegett a boldogságtól:

– Ó, de szép lehetek! Mindenkinél szebb!... Mosolyog rám a nap, körültáncolnak a lepkék, és örül a harmatcsepp, amely a szoknyámra hull! Milyen jó élni!

A tücsök naphosszat erről hegedült, és a hiú pitypang öntelten hallgatta. Egyszer aztán még gyönyörűbb akart lenni. Elhatározta, hogy felteszi hófehér bóbitáját, hadd ámuljanak–bámuljanak ezek a botladozó bogarak, és hadd irigykedjék a többi virág, hogy neki ilyen is van!

Vigyázva ringatta pelyhes fejecskéjét, és jó magasra emelte, hogy mindenki lássa. Éppen akkor szaladt arra egy pajkos szellő. Belekapott a fehér bóbitába, megcibálta, és huss! – magával sodorta. Repültek a pici bolyhok szanaszét, szem nem követhette őket. A pitypang ott állt kopasz fejecskéjével a rét közepén, és sikoltozva hajladozott a szél után:

– Add vissza! Hozd vissza! Gonosz szellő, fújd vissza!

De hol járt már akkor az a szél!...

A pitypang gyökérlábaival mérgesen rugdalta a földet:

– A bóbitámat akarom! Hozzátok vissza a bóbitámat!

Könnye hullott, mint a záporeső, úgy szégyellte magát dísztelenségében. A tücsök nagyon megsajnálta és így szólt:

– Ne búsulj kis virág, majd én megkeresem azt a bóbitát.

Azzal mindjárt útnak is eredt. A pitypang pironkodva mélyre hajlott, hogy elrejtse magát a kíváncsiak elől, és türelmetlenül számolgatta a fűszálak zizzenését, amíg a tücsök vissza nem jött. Igen ám, de üres kézzel!

– Ó te ügyefogyott! Hát mégsem találtad meg? – zokogott keservesen a pitypang.

– De bizony megleltem – felelte vígan a tücsök –, csakhogy azt már soha többé nem teheted a fejedre!

– Még hogy én kopasz maradjak? – kiabált a pitypang. – Mi történt a bóbitámmal?

– Minden pelyhén egy-egy magocska vitorlázott, és már valamennyien beleültek a tóparti, puha földbe. Jövő tavaszra kikelnek, és szakasztott olyanok lesznek, mint te.

– Mint én?

– Ugyanúgy teregetik szirom-szoknyácskájukat, örülnek a nyárnak, az éltető napsugárnak. Hát nem csodálatos?

– Hiszen akkor azok az én virág-gyermekeim!

– Úgy bizony. És talán közöttük is akad majd olyan, aki csak szép és büszke akar lenni, semmi több – amíg a bóbitáját el nem viszi a szél.

A réti virágok összenéztek. A pitypang nem tudott válaszolni, mert valami meleg nedvecske hirtelen a torkára szaladt. Azután a füvek halkan lábujjhegyre álltak, úgy hallgatták a tücsköt, aki újra hegedülni kezdett. És mindenki megértette, hogy miért éppen most hegedüli a legszebbik dalát, amikor az már minden szépségét elhullatta.

S aki megismertetné gyermekét Mókus Péterrel, Kajlatapsival, Cinege Mikivel vagy Mackó bácsival, bátran vegye kézbe Az ezüst hegedűt! A kis mesehősök mindennapjain keresztül a gyerekek észrevétlenül tanulják a világot, felsejlik előttük a mindennapok apróságainak egyszerűsége, szépsége és az emberi élet értékei. Megállhatnak, elidőzhetnek a mesebeli réten, ahol megcsodálhatják a természet száz virágát, közben pedig nyomon követhetik a mesehősök mozgalmas életét.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Fésűs Éva: Az ezüst hegedű (3.000 Ft)