2015. május 13., szerda

Életről és elmúlásról gyerekeknek

Minden családban megtörténik, hogy egy családtag távozik az élők sorából. A gyerekek pedig megkérdezik, hogy miért halt meg a szerettük, hol van most, stb., a szülőknek pedig a gyermekek életkorához mérten válaszokat kell adniuk ezekre a kérdésekre. 

A Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? című könyv a kis Veronika és nagypapája történetén keresztül tanít életről és elmúlásról. Ahogy a természetben lévő állatok és növények is elpusztulnak, úgy az emberek élete is véget ér egyszer. A könyv szülőknek, nagyszülőknek és pedagógusoknak kíván segíteni abban, hogy egyszerűen és világosan beszélgessenek a gyerekekkel az elmúlásról.
 
A rövid történet egy nagypapa és unokája beszélgetéséről szól, akik közösen sétálnak ki a kertbe, hogy egy új ásót kipróbáljanak. Itt szembesül a kislány azzal, hogy a gyönyörű kerti cseresznyefa eltűnt, csak a törzsének egy darabja maradt ott. S ebből a szomorú látványból alakult ki a beszélgetés, amely az elmúlásról, a halálról és a földi élet végéről szól.

„Nagypapa születésnapjára minden évben rózsaszín virágba borult a cseresznyefa, de idén a fa nem volt sehol! Csak egy tömzsi tuskó árválkodott a helyén.
– Hová tűnt a cseresznyefa, nagypapa? – kérdezte Veronika csodálkozva.
– A fa meghalt, mert már nagyon-nagyon öreg volt. Ki kellett vágni –  felelte nagypapa.
– Te is nagyon öreg vagy – súgta Veronika. – Te is meg fogsz halni? (…) Légy szíves, nagypapi, ne halj meg! – kérlelte.”


Több hasonlatot tartalmaz a kis mese, melyek arra tanítanak, hogy a földi lét megszűnésével nem feltétlenül ér véget az élet. A nagypapa elmeséli Veronikának azt is, hogy a csúnya hernyóból egy idő után gyönyörű pillangó lesz.

„Egyszer mindenkinek meg kell halnia, aki megszületett – felelte nagypapa. – Ez bizony szomorú. De a halállal mindig valami új kezdődik. Mint amikor egy hosszú álomból felébredünk. Isten nagyon szeret minket, ezért azt akarja, hogy örökké vele legyünk (…)
– Milyen a mennyország? – kérdezte Veronika.
– Nem tudom pontosan – felelte nagypapa. – Képzeld el, hogy kiscsirke vagy, aki még nem kelt ki a tojásból! Odabent minden homályos. Azután egy napon felreped a tojáshéj, és te kibújsz egy színes és fényes, sosem látott világba.”


A nagypapa az életet a kiscsibéhez és a cseresznyemaghoz hasonlítva is bemutatja kis unokájának.

„– Mások leszünk a mennyben, mint most vagyunk – folytatta a nagypapa – , de azért fel fogjuk ismerni egymást. És abban az új testben sosem érzünk majd fáradtságot vagy fájdalmat. Gondolj csak arra, amikor a kis hernyó bebábozódik! Akkor nem túl szép, de azután...
– … pillangó lesz belőle – fejezte be Veronika.
Gyönyörű lepkének képzelte magát, és karjával csapkodva futni kezdett a kertben.”

•     •     •

„A nagypapa ásni kezdett a vadonatúj ásójával.
– Nézz ide, nagypapi! Egy cseresznyemag! – kiáltotta Veronika.
A cseresznyemag felrepedt, és gyönge kis hajtás kígyózott ki belőle.
– Ez a kis csíra odalenn, a sötét földben indult növekedésnek – mondta a nagypapa. – Ma még apró magocska, de évek múlva virágzó cseresznyefa lehet belőle is, amely csak úgy roskadozik a terméstől. Akarod, hogy visszaültessük?
Veronika tapsolt örömében. Nagypapával óvatosan visszaültették a cseresznyemagot a földbe. Ez kettejük titka lesz. Veronika örült, hogy Isten mindennek új életet tud adni.”


Amikor végül este hat órakor bementek a kertből, az unokatestvérek élénken kérdezgették, hogy mit csináltak a kertben. A kislány boldogan mesélte el, hogy cseresznyefát ültettek. Majd összemosolyogtak a papával, és arra gondoltak, „milyen jó, hogy Isten mindent új életre tud kelteni.” A könyv a hit erejével segít megérteni és feldolgozni a nemcsak a gyerekek számára nehéz témát.

Csuti-Mátyás Zsófia 
•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése