Befogadó és optimista spiritualitás

A szép és a szépség szavakkal nap mint nap találkozunk. Gyakran előtérbe kerülnek az élet számos területén, pozitív és negatív tartalmakat egyaránt magukba foglalva (egy ízléses, szép dekoráció szemet gyönyörködtető, a gyermek szépségversenyek viszont gyakran éles kritikát kapnak). De mi is a szépség? „A szépség nem erkölcsi felhívás, hogy szeressük egymást. Sokkal inkább a céltól mentes, még egyetlen tárgyra sem irányuló szeretetet ébreszti fel bennünk. (…) Befogadom a szépet, amely elém tárul. S benne megsejtem Isten ősszépségét, amelyről a misztikusok írnak. Ez tehát olyan spiritualitás, amelyben a kegyelem áll a középpontban, és nem a saját cselekvésünk. A szép, amelyet csodálok, amelynek engedem, hogy megérintsen, érintkezésbe hoz saját szépségemmel, a lelkem mélyén rejlő szépséggel” – fogalmaz a Szépség – Az életöröm új spiritualitása című könyvében a népszerű német bencés szerzetes, Anselm Grün, aki ezúttal sem fog csalódást okozni az őt már jól ismerő olvasóknak és azoknak sem, akik most találkoznak először a népszerű szerzetes nevével.

A szép örömet okoz és szeretetet ébreszt az emberekben. A szépben Jézus gyöngéd mosolyával találkozunk. Ám nemcsak szemlélni, hanem létre is tudjuk hozni a szépet, s ezzel boldogabbá tehetjük az életet, hozzájárulhatunk a világ emberibbé válásához és az emberek egészségének megőrzéséhez, vallja a szerző. Szinte mindenben felfedezhetjük a szépséget, így  a nyelvben, a zenében, a képzőművészetben, a liturgiában és természetesen magában az életben is.

A prédikáció nyelvét vizsgálva Anselm Grün hangsúlyozza, hogy senki sem birtokolja magától a szép nyelvet. Mindig fáradozni kell egy olyan nyelvért, amely szép, tiszta, egyszerű és önzetlen. „Isten elhomályosul a túl jámbor és cikornyás nyelvezet révén, ám a közhelyes kifejezésmód által is, amely úgy beszél Istenről, mintha a médiában közölt hírek tárgya lenne. Az euforikus nyelv, amely szüntelenül Isten szépségéről lelkendezik, éppúgy meghamisítja az ő valódi szépségét, mint a pusztán racionális és intellektuális nyelvhasználat.”

A zene szépsége kapcsán Anselm Grün röviden áttekinti a zenetörténet legnagyobb alakjainak örökségét – leginkább az egyházi zenét illetően –, illetve a zene hallgatóra gyakorolt hatását. „A zene összeköt minket a földdel, új módon szólaltatja meg a szférák zenéjét, amely mindig is a földön hangzott fel. Ám a zene egyben az égre nyíló kapu is. Nem véletlenül beszélünk mennyei zenéről, olyan zenéről, amely elvarázsol bennünket, amely szépsége révén lenyűgöz és a menny sejtelmével ajándékoz meg.” A szép zene test és lélek számára egyaránt gyógyító hatású, állapítja meg a szerző, majd saját élményeiről számol be: „Egyszerűen átadom magam a zenének. Hagyom, hogy belehulljak, és egyben a zene belém hatoljon. Ilyenkor érzem, mennyire jót tesz nekem. Megszabadít attól, hogy önmagam és a problémáim körül keringjek.”

Anselm Grün úgy véli, hogy a liturgia Isten dicsőítése, dicsérete. A liturgia szépsége a liturgikus nyelv, az egyházi zene, a tér, a szertartások, az öltözékek és a liturgikus dráma szépségében egyaránt kifejeződik. XVI. Benedek pápa a modern áramlatokkal szemben megfogalmazott kritikájában – amelyek a liturgiára a használhatóság szempontjából tekintenek – a közhelyessé válás veszélyére figyelmeztetett. „A szépség, amely a testben nyilvánul ki, a liturgiában kiterjed a dolgokra, a tér, az öltözékek és a liturgikus eszközök szépségére.”

A szépség érzékelésének 7 gyakorlatába is bevezeti az olvasót Anselm Grün, aki így zárja gondolatait könyve végén: „bízom abban, hogy az olvasó engedi, hogy e könyv gondolatai – amely merít a keresztény hagyományból – arra indítsák, hogy új érzéket fejlesszen ki a természetben, a művészetben és a liturgiában megjelenő szépség iránt, és felfedezze a szépet saját szívében... Legyen gyógyító e könyv a kedves olvasók számára, nyugtassa el belső örvényeiket, rendezze el a káoszt, és ezáltal teremtsen szépséget a szívükben.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Anselm Grün: Szépség - Az életöröm új spiritualitása (2.280 Ft)

Gyerekek és fiatalok találkozásai a Szűzanyával

Dédmamám szobájában volt egy kép a falon, amelyen egy fiatal lány térdelt összekulcsolt kézzel a Szűzanya előtt. Gyakran megálltam a kép előtt, s azon tűnődtem, hogy milyen különleges lány lehet az, aki találkozhat a Szűzanyával. Dédmamám sosem mesélte el a lány történetét, és azt sem, mi az a zarándoklat, amelyen a képet hazahozó rokonok részt vettek. Ma már ismerem Lourdes történetét, de még jobban örültem volna, ha a dédmamám mesélte volna el nekem. Zarándoklatra általában a felnőttek mennek. A kisebb gyerek számára mindez csupán egy szép kirándulás, ahol az új helyek felfedezése mellett együtt imádkozik a család. A Hajnali csillag című kiadvány a legkisebbekkel szeretné megismertetni három híres kegyhely történetét. A gyerekeknek készült színes kiadványból megtudhatják az iskolások, hogy mikor, hogyan és miért jelent meg a Szűzanya Fatimában, Kibeho-ban és Lourdes-ban.

A fatimai jelenések története három fiatal gyerekről szól, akik 7, 9 és 10 évesek voltak. Talán éppen a koruknál fogva a mai általános iskolás korú gyerekek is közel érezhetik magukhoz a három kis pásztort, s történetük felkeltheti az érdeklődésüket. „1916-ban egy ifjú háromszor is megjelent a kis pásztoroknak, és a béke angyalaként mutatkozott be nekik. Imádságra és bűnbánatra buzdította a gyerekeket, harmadik megjelenésekor pedig megáldoztatta őket. Az angyal megjelenése után egy évvel a Szűzanya jött el a pásztorgyerekekhez. Lúcia, Ferenc és Jácinta 1917. május 13-án a Cova da Iria-n, vagyis a Béke völgye nevű helyen őrizték állataikat. Minden délben, így aznap is elimádkozták a rózsafüzért, utána pedig játszani kezdtek. Hirtelen azonban nagy fényességet láttak. Azt hitték, hogy vihar készülődik és villámlik, ezért úgy döntöttek, haza indulnak. Ekkor újra fényt láttak, és egy kis tölgyfa fölött megpillantottak egy asszonyt, aki ragyogóbb volt, mint a Nap. A titokzatos asszony imádságra buzdította Lúciát, Ferencet és Jácintát, és azt kérte tőlük, hogy öt hónapon át minden hónap tizenharmadikán jöjjenek el a völgybe.”

Hazánkban is több templomban megtalálható a lourdes-i barlang másolata a Szűzanya és Bernadett szobrával, s ezeket a templomba járó gyerekek is megcsodálhatják. A kiadvány lapjain Bernadett történetéről és a hit gyógyító erejéről is olvashatnak: „A franciaországi jelenések helyszínén csodálatos gyógyulások sokasága történt és történik ma is. Az első csodás gyógyulás 1858-ban egy hölggyel történt, aki béna karját a forrás vizébe mártva hirtelen meggyógyult. Egy kőfaragó pedig húsz évig volt vak a fél szemére, a forrásból hozott víztől azonban visszanyerte látását. A forrásnál és a barlangnál történt csodás gyógyulások alapján az Egyház 1862-ben hivatalosan is elismerte a jelenések valódiságát. (…) A jelenések helyszínén bazilikát emeltek, Bernadett leírása alapján pedig elkészítették a fehér ruhás hölgy szobrát, amit 1864-ben fel is állítottak a jelenések barlangjában. A kegyhelyet rengeteg Szűzanya-tisztelő hívő kereste fel, ezért később még több kápolnát emeltek a zarándokok imádságának elősegítésére. A forrás mellé fürdő épült, ahol a zarándokok bűnbánati tisztító fürdőt vehetnek.”

A legkevésbé ismert kegyhely Kibeho. „Az afrikai kontinens középső részén található egy kis ország, Ruanda. Területe kisebb, mint hazánké, lakossága pedig nyolcmillió főből áll. Ruandában van egy Kibeho nevű kicsinyke falu. Csak kevesen tudják, hogy ezen a kis településen is megjelent a Szűzanya, hogy különböző üzeneteket adjon át az embereknek. A jelenések 1981. november 28-án, egy katolikus leányiskolában kezdődtek.” S hogy kik azok a lányok, akiknek megjelent az Istenanya, a kiadványból szintén kiderül, ahogyan az is, kinek milyen fordulatot vett az élete és melyik látnok fogadja még mindig a kibeho-i kegyhelyre érkező hívőket.

Érdekes, hogy mindhárom helyen gyerekek, illetve fiatalok előtt jelent meg a Szűzanya. Vajon miért? Talán mert a gyerekek még őszintébb, még nyitottabb szívvel imádkoznak, mint a felnőttek. Biztosan nem véletlen, hogy éppen előttük jelent meg, s bízott rájuk különböző titkokat az Istenanya. A kiadványból kiderül, hogy melyik kegyhelyen és hányan lehettek tanúi a különleges napcsoda nevű jelenségnek; melyik kegyhelyhez kapcsolódik a Betegek Világnapja; és mik is voltak pontosan a Szűzanya üzenetei és mit szándékozott általuk közölni az emberekkel.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Hajnali csillag - A Boldogságos Szűz fatimai, kibeho-i és lourdes-i jelenései

Az élet sója

„Sokakkal találkozom, akiknek az a nehézségük, hogy nem tudnak kapcsolatokat kialakítani vagy azok nem bizonyulnak tartósnak, és nem értik, hogy miért történhet ez. Mi az, ami ellehetetleníti a tartós kapcsolatra irányuló törekvéseinket? Miért jellemez egyre többeket a magány vagy az elmagányosodás, akár a kapcsolataikon belül is?” – ezekre a kérdésekre keresi a választ Pál Ferenc katolikus pap, mentálhigiénés szakember, és igyekszik a saját tapasztalatai és a szakirodalom nyomán a megelégedettséget, boldogságot és bizalmat eredményező életvezetési stratégiákat bemutatni. Ahogy az őt ismerők már megszokhatták, nem egy sablonos, tankönyvszagú kiadványt tart a kezében az olvasó, aki a szerző legújabb, A magánytól az összetartozásig című könyvébe belelapoz.

Pál Ferenc könyvében – a pozitív pszichológia ismert képviselője, Martin Seligman alapján – a jóllét öt forrását nevezi meg és ajánlja megfontolandó tanácsként a megelégedettséget, boldogságot kereső olvasónak.

Az első a pozitív érzések, érzelmek átélése, tudatosítása. „Sokaknak nem magától értetődő, hogy számtalan lehetőségük van a pozitív érzelmi világ megerősítésére. Mindez része a pozitív értelmi intelligenciának, ami fejleszthető, bővíthető.” Kimutatták, hogy azoknál a depressziós betegeknél, akik megtanulták a hálájukat nap mint nap tudatosítani és megélni, állapotjavulás következett be. A magas spirituális intelligenciával rendelkező embereknél nagyobb a pozitív érzelmek túlsúlya a negatívokkal szemben. Az érzelmi stabilitásról azt írja a szerző, hogy a pozitív érzelmek mellett meg kell tudnunk élni a negatív érzelmeket is, amikor azoknak itt az idejük, anélkül, hogy megkérdőjeleződne az életbe és a jó dolgokba vetett bizalmunk, reményünk.

A második forrás az elmélyültség, vagyis az énközpontúság felülmúlása, amikor is önmagunkról megfeledkezve, önmagunkat átadva veszünk részt egy kapcsolatban, egy munkában, bármiben. „Miközben elfelejtkezem magamról, benne vagyok valamiben, része, részese vagyok valaminek. Átadom és beleadom magam. (...) Nagy lehetőség egy társkapcsolatban is, hogy ne csak ott legyek, hanem odaszánt, önátadott legyek, és nem is csak elkötelezetten, hanem elhivatottan. (…) Ezért, ha valakitől várjuk a boldogságot, az boldogtalansághoz vezet.”

A harmadik forrás az értelmes élet. „A jóllétnek feltétele, hogy lássuk az értelmét annak, amiben vagyunk, amit teszünk, ahogy élünk.” Pál Ferenc felhívja a figyelmet arra, hogy mivel mindannyian Isten teremtményei vagyunk, mindannyiunk életének feltétel nélkül van értelme. Ezt pedig elsősorban nem megkeresni, hanem megtalálni, megnevezni érdemes. A szerző hangsúlyozza azt is, hogy „nem egy személy vagy egy kapcsolat az életem értelme, hanem egy személlyel való kapcsolatomban, a kettőnk közti viszony révén fedezem föl, ismerem meg az életem értelmes voltát.”

A negyedik forrás az eredményes, gyümölcsöző élet. Ez nem azonos a sikerrel, a győzelemmel, mert a siker mögött nem feltétlenül találunk hatékonyságot. Pál Ferenc úgy véli, hogy a hatékonyság az a tulajdonság, amelyből gyümölcs születhet. „A hatékonyságból ugyanis gyümölcs születik, olyan eredmény és teljesítmény, ami lehet akár kicsi is, mások által nem értékelt, mégis sokat jelent nekünk.”

Az ötödik forrás mások javára lenni, kapcsolatokban élve. Előmozdítani mások jóllétét, miközben mi magunk megélhetjük, hogy lehet ránk számítani. „Fontosabb, hogy olyan embernek bizonyuljunk és tarthassuk magunkat, akire lehet számítani, mint hogy mi számíthassunk másokra.”

A pozitív kommunikációs lehetőségek között a szerző megemlíti (többet is részletesen kifejt), hogy az úgynevezett „itt és most” témák gyakran az „akkor és ott”-ba vezetik el a házastársakat, felhánytorgatva olyan régi konfliktusokat, amelyeket már rég elfeledtek a házas felek. Az alábbi párbeszédeket elolvasva talán mosolygunk, azonban akik átélik, nem feltétlenül...

– Kérlek, add ide a sót!
– Miért? A múltkor te ideadtad nekem?

– Kérlek, add ide a sót!
– Én hányszor kértelek, hogy a csekkeket fizesd be?!

– Kérlek, add ide a sót!
– Most meg só kell? Eddig mindig az volt a bajod, hogy túl sósan főzök – neked semmi sem jó?

– Kérlek, add ide a sót!
– Azok után, hogy...

Egyetlen beszédfordulat elég lehet, hogy egy nappal, egy évvel, vagy tizenöt évvel ezelőtt találjuk magunkat. Egyrészt eddig egy témánk volt, a só, a válasz nyomán pedig számtalan lesz: a só, a házastársi kapcsolatunk előző két évtizede, az egymásba vetett bizalom kérdése, a megbocsátás, a hatalmi harc. A szerző úgy véli, hogy a felek számára célravezetőbb, ha igyekeznek az „itt és most”-ban maradni, vagyis csak az adott kérdésre koncentrálni, s a régi csontvázakat a szekrényben hagyni. „Azok ugyanis más témák!” Valahogy így:

– Kérlek, add ide a sót!
– Tessék. Szerinted sótlan?
– Nem, de nekem jobban ízlik sósabban.

Pál Ferenc felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy „nem létezik olyan ember, beleértve a szüleimet, a gyerekeimet, a házastársamat, a barátaimat és a testvéreimet, aki képes lenne megadni nekem azt, amire szükségem van. Ilyen ember nincs.” A szerző rámutat arra a téves felfogásra is, miszerint csak akkor lehetünk valóban boldogok, ha teljes életet élhetünk. „Jézus sem élt le egy egész életet. 33 éves korában meghalt, gyerekei nem voltak, sem felesége. Barátai, tanítványai becsapták, elhagyták. Nem volt egész az élete. Ő maga mondta: »Beteljesedett.« Senkinek sem egész az élete – mégis élhetünk teljes életet.” 

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Pál Ferenc: A magánytól az összetartozásig (3.490 Ft)

Élet az árral szemben

Alfred Delp mindig másként gondolkodó volt. Amikor a náci mozgalom kezdetén látszólag csak az a két lehetőség létezett, hogy az ember vagy lelkesen átveszi, vagy pedig megalkuvás nélkül elítéli a „népi” eszméket, ő párbeszédre törekedett, hogy felderítse, milyen vágyak hajtják az embereket a barna patkányfogó karjaiba. De vajon ki lehetett-e szűrni az idealista álmokat és a reális igényeket a szorongások és erőszakos képzetek, kisebbrendűségi érzések és fajgyűlölet nyomasztó tömegéből? – ezekkel a gondolatokkal kezdi a jezsuita papról szóló könyvét (Élet az árral szemben, A jezsuita Alfred Delp vértanúsága) a szerző, Christian Feldmann, s a kíváncsi olvasó előtt hamar nyilvánvalóvá válik, hogy hiába törekedett Alfred Delp atya a kommunikációra, a könyörtelen propagandagépezet lesöpört mindenkit és mindent, aki és ami az útjába állt.

Delp atya történetén keresztül olyan embereket és társadalmi köröket, gondolkodócsoportokat ismerhetünk meg, amelyek akcióiból és reakcióiból hamar körvonalazódik a nácizmus könyörtelensége. A jezsuita atya, amint ráébredt arra, hogy soha, semmilyen körülmények között nem lehet szó közös nevezőről a nácizmussal, s hogy az új rendszer nemcsak az Egyház jogait, hanem az emberiségi jogokat tiporja, felemelte szavát a könyörtelenség ellen. Nemcsak tetteivel, hanem írásaival is kiállt a rendszerrel szemben. Olyan elismert gondolkodókkal dolgozott közösen, akiknek gondolatai ma is meghatározóak. Delp rendtársaival, Rahnerrel, Lotzcal, Hirschmann-nal és Hans Urs von Balthasarral közösen egy kötet kiadását tervezte, amely arról szólt volna, hogy miként lehet a náci eszméktől eltávolítani az embereket. „A könyvnek pozitív találkozásra kell törekednie a német területen jelenleg hatékony egzisztenciális hatalmakkal. Tehát a jelenleg hatékony erők felméréséről van szó annak érdekében, hogy megállapítsuk, melyek a bennük rejlő, a német élet új megalapozásához felhasználható pozitív lehetőségek, és hogy elkülönítsük, lehatároljuk, és katolikus tartalommal töltsük meg és valósítsuk meg ezeket a lehetőségeket.” Delp úgy vélte, hogy ahol az egyes erők belső törvényszerűségeik szerint működhetnek, ott elvezetnek a katolikus gondolkodás közelébe. „Ne legyen ellenségeskedés, és ne kacérkodjunk a gettó vagy a katakomba gondolatával” – buzdítja írásában az olvasót, majd leszögezi, hogy határokat és tévutakat meg megállapítani. A kötet végül nem látott napvilágot, ahogy Delp atya sok más írása sem. Ezeket az elmúlt években egykori rendtársa, Rahner igyekezett sajtó alá rendezni.

Ebben a negatív légkörben működött a Kreisaui Kör, amely kezdettől fogva törekedett kapcsolatba lépni más ellenállási csoportokkal Németországban és más országokban. Delp is ennek a körnek a tagja volt, és másokkal együtt kapcsolatban állt egyéb csoportosulásokkal is. Többen egy Hitler elleni merényletben látták a kialakult helyzet megoldását. A merénylet tervét a kreisauiak közül is többen támogatták. „Míg Moltke, Yorck, Rösch, Steltzer, Gersteinmaier minden politikai gyilkosságot elvetett, a tagok kisebb része amellett érvelt, hogy az utolsó eszköz a diktátor erőszakos eltávolítása. Úgy tűnik, ehhez a kisebbséghez tartozott pater König és Delp is” – állapítja meg Feldmann. Nem tudni pontosan, hogy Delp tudott-e a Hitler elleni 1944. július 20-i merénylet terveiről. Ő a bíróság előtti vallomásában és a börtönből kicsempészett személyes üzeneteiben is tagadta, hogy tudott volna róla. Bár volt egy rejtélyes látogatása a Hitler elleni merénylőnél, Stauffenberg grófnál hat héttel a merénylet előtt, ám később még a Delpet halálra ítélő bíróság is kimondta, a jezsuita nem feltétlenül kellett, hogy tudjon a tervekről. A Führer elleni merényletet követően elkezdődött a hajsza a résztvevők után. Delp tudta, a Gestapo tudomást szerzett a merénylőnél tett korábbi látogatásáról. Számított arra, hogy őt is lefogják. Pap társai figyelmeztették a veszélyre, menekülésre buzdították, ő azonban egyrészt nem akarta magára hagyni híveit, másrészt pedig úgy gondolta, a menekülés felérne egy bűnvallomással.

Delp-ért július 28-án mentek el a Gestapo emberei. Ettől kezdve elkezdődött a kálváriája, amely végül az akasztás általi halálához vezetett. „Berlinben, a Lehrter Strasse 3. szám alatt megnyílt előtte a pokol kapuja. Ott épített a Gestapo egy fiókbörtönt, mert börtönei mindig túlzsúfoltak voltak. Alfred Delp a 1142-es rabszámot kapta, és bilincset raktak rá, amelyet a következő hetekben olykor még éjszakára sem vettek le.”

A kínvallatások során idővel tekintélyes aktacsomag gyűlt össze Delp ellen, amely a keresztény ellenállás, a müncheni Sperr-kör és Stauffenberg gróf közötti kapcsolattartóvá színezte. Így akarták bizonyítani, hogy az egyházak is részt vettek a július 20-i merényletben. Delp a sok verés és kínzás közepette egy idő után már lemondóan tekint a jövőbe: „Szűk helyen és vasra verve kell ülnie az embernek. A szív mindig újra távolodik, és a lélek próbál szabadon emelkedni, de csak azért, hogy az őrjárat következő lépésénél, a következő kulcszörgésnél végérvényesen ébredjen rá a valóságra. Erőm kimerült.” Ennek ellenére időnként mégis bizakodó: „Bízom még magamban, egyénként mindenki lemondott rólam.” A jezsuita a börtönben megtanult vigasztalások és eredmények nélkül hinni, megtapasztalni a tehetetlenséget és az emberekkel együtt szenvedő Krisztus közelségét. A halálos ítélet kihirdetése előtti napon így elmélkedett a gondviselő Istenről: „Át fog segíteni az utolsó órákon is. Sokszor úgy tart, mint egy álmodó gyermeket.” Alfred Delpet 1945. február 2-án végezték ki, hamvait valószínűleg berlini réteken szórhatták szét.

A második világháború előtti Németországot és a jezsuita atya vértanúságához vezető utat bemutató könyv második felében Alfred Delp elmélkedésivel, önvallomásaival találkozhat az olvasó.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Christian Feldmann: Élet az árral szemben - A jezsuita Alfred Delp vértanúsága (1.980 Ft)

Miért üres a sír?

Tervezz érmét! Írj egy imát! Számold meg! Rajzolj zászlót! – húsvéthoz kapcsolódóan ezúttal a gyerekeknek szeretnénk kedveskedni egy színes foglalkoztató füzettel. Betűrengeteg; két egyformának tűnő kép összehasonlítása és a különbségek megkeresése; találós kérdések; útvonalkeresők; kivágható képeslapminták; számolós feladatok; hiányzó betűk pótlása; igaz-hamis játékok és sorba rakós feladványok várják a kicsiket, akik rövid történetekhez kapcsolódó kreatív játékok segítségével sajátíthatják el a húsvéthoz kapcsolódó eseményeket.

Kik ünnepelték Jézust virágvasárnap, és húsvétkor kik árulták el? Hogyan halt meg, és miért nem találtak a barátai senkit a sziklasírban, ahová temették? A jeruzsálemi bevonulástól pünkösdig világraszóló események történtek. A vonzó, színes foglalkoztató füzetben a húsvéti eseményeket elbeszélő 22 bibliai történet és hozzájuk kapcsolódva rengeteg rejtvény várja a gyerekeket.

A 22 történet közül ezúttal Az utolsó vacsorába pillantunk be!

– Úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket! – mondta Jézus.
– Bármit megtennék érted! – kiáltotta Péter.
– Csakugyan, Péter? – csóválta meg Jézus szomorúan a fejét. – Mire felvirrad a reggel és megszólal a kakas, háromszor fogod letagadni, hogy ismersz engem.
– Már nem sokáig leszek veletek – folytatta aztán. – Elmegyek atyám mennyei házába. –  Ha megérkeztem, nektek is helyet készítek majd, mert nagyon sokan elférnek ott.
Mialatt Jézus beszélt, Júdás kisurrant a szobából. Elhatározta, hogy harminc ezüstpénzért cserébe elárulja Jézust a templomi vezetőknek.
Jézus a kezébe vett egy kenyeret meg egy pohár bort, és együtt fogyasztotta el a barátaival.
– Ez az én testem, ez pedig a vérem – mondta nekik. – Mindig emlékezzetek majd rám, ha így együtt vacsoráztok.

Mi van vacsorára?
Mit evett és ivott Jézus a tanítványokkal?
....................................

Igaz vagy hamis!
Pipáld ki (√) az igaz állításokat, és rajzolj x jelet (X) a hamis állítások mellé!

    Jézus az anyjához készült.   .....
    Jézus Isten mennyei házába készült. .....
    A mennyben nincs hely mindenki számára.   .....
  
Sorba rakó
Kik hagyták cserben Jézust?

JDÚSÁ    ............
ETPRÉ    ............

Tervezz érmét!
Írd rá, hogy mennyit ér és mikor készítették!

Az utolsó vacsorához hasonlóan a többi 21 történet is röviden, tömören, párbeszédekkel színesítve számol be a legfontosabb eseményekről. A hangsúly mindig a szövegek körül található egész oldalas képeken és a foglalkoztató, kreatív feladatokon van. Lássuk, milyen feladványokkal találkozhatnak a gyerekek a foglalkoztatóban?

Mit tudsz róluk?
Poncius Pilátus...   ...dühös volt
A tömeg...   ...ártatlan volt
Barabás...   ...római kormányzó volt
Jézus...   ...gyilkos volt

Tudod-e a választ?
Hány sebe volt Jézusnak?
Mit evett reggel Jézus a tanítványokkal?
Mit láttak és mit hallottak a tanítványok, amikor megérkezett közéjük a Szentlélek?

Betűrengeteg: Hányszor szerepel a HAL szó a betűrengetegben?

L    H    H    A    L    A    H
H    A    L    A    H    L    A
A    L    H    A    H    A    L
L    H    A    L    A    L    H

Kösd össze!
Nagyon sokan látták Jézust,...   ...és felment a mennybe Istenhez.
Amerre csak jártak...   ...és segíteni fogok nektek.
Én mindig veletek leszek,...   ...kereszteljétek meg az embereket!
Jézus elköszönt a tanítványoktól,...   ...hogy szeressék egymást.
Jézus arra tanította a tanítványokat,...   ...miután feltámadt a halálból.

A kiadvány végén megoldókulcs is található, így a gyerekek ellenőrizhetik magukat. De talán nincs is szükség az önellenőrzésre, ha a kicsik mellé szüleik is leülnek, és segítve őket együtt fejtik meg a rejtvényeket. Jó szórakozást kívánunk hozzá!

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Bethan James & Heather Stuart: miért üres a sír (1.200 Ft)

Szingli lét vagy házasélet?

„Az egymáshoz illő emberek összehozása mindig óriási élmény volt számomra. A baráti szolgálat egy módjának tekintem, ha a társkeresőknek egy kicsit a hóna alá nyúlhatok, hogy hamarabb találják meg egymást. Érzékem van ahhoz, hogy megállapítsam, ki kihez illik” – írja Gudrun Kugler, aki számára a hobbija hivatássá vált, amióta a kathTreff.org nevű katolikus online társkeresőt vezeti. Mint írja, a virtuális téren kívül valódi találkozókat szerveznek a házasságra vágyódóknak.

Idősebb ismerőseimtől gyakran hallom azt a fiatalokat érő kritikát, miszerint nincs elég kitartás és türelem a házasfelekben egymás iránt, ezért nem tudnak a párok hosszútávon együtt maradni. A szerző következő gondolata azért fogott meg engem, mert úgy gondolom, a korábbi generációk is valami hasonlót vallhattak. „Kedves olvasók, az igazit nem megtalálni kell! Döntenünk kell valaki mellett, aki ezáltal az igazi lesz. A kérdés nem úgy hangzik, hogy ki az igazi: Roland vagy Robert, hanem, hogy én az egyikkel vagy a másikkal élnék-e szívesebben. Ehhez az elhatározáshoz azonban szükséges a helyes ismérvek ismerete és felhasználása” – írja a szerző, s könyvében ehhez ad praktikus tanácsokat. Először is kifejti, hogy melyek azok a tulajdonságok, amelyek birtokában már nagy eséllyel sikeres párkapcsolatban élhetünk. Lány még, vagy már nő? – teszi fel a kérdést a szerző, s így fogalmaz: „Amíg egy nő még fiatal lány, tetszeni akar. Örül az irigy pillantásoknak, és szeretné magát fölényben érezni. A nőnek kapcsolati igénye van, a fölényes helyzet győzelmi érzése már nem kell neki. Az értelmet saját létében találta meg. A létből jelenlét lesz, és a jelenlétből otthon.” Fiú még, vagy már férfi? Ezt a következők alapján dönthetjük el valakiről: „A fiú játszik, a férfi felelősséget vállal. A férfinak a feleség számára biztonságot kell nyújtania. A fiú még önmagát keresi. A férfi már megbízható, biztos lábakon áll. Tudja, mi a feladata, bízik magában és aszerint cselekszik.”

Belülről jövő attraktivitás

Mi az az attraktivitás, ami belülről jön, s szükséges a sikeres kapcsolatok kialakításához, párkapcsolat létrehozásához? – tette fel a kérdést Kugler a Facebookon, s nagy meglepetésére olyan válaszok érkeztek, amelyek az attraktivitást teljesen belső indíttatású, kifelé sugárzó minőségnek tekintik. Az attraktivitás vonzerőt jelent. Íme néhány vélemény:

• Olyan pólust alkot, amelyhez mások jól tudnak kötődni.
• Olyan ember, aki egyedül is jól el tudja tölteni az időt, ezt alkalmasint meg is teszi, de azért a társaságot is élvezi, és megnyílik mások felé.
• Akinek van saját véleménye, és ezt meg is tudja védeni, de azért nem veszett ki belőle a meghallgatás képessége.
• Aki kész és nyílt arra, hogy egy életen át tanuljon, tapasztalatokat szerezzen, fejlessze önmagát.
• Aki jól ismeri, és a gyengeségei ellenére elfogadja önmagát.

Jól használd ki az időt, amíg szingli vagy!

Erre biztat Kugler. Napjainkban egyre többen egyedülállók, s gyakorta hallani a két szélsőséges véleményt, miszerint ez a legnagyszerűbb létállapot, vagy éppen az ellenkezőjét, mégpedig, hogy bármi áron párt kell találni, mert egyedül elviselhetetlen az élet. A szerző hasznos tanácsokat ad a szingli lét minél pozitívabb megéléséhez és ahhoz, hogy nyitottak legyünk egy közben alakuló új kapcsolat kialakítására. „Vidáman nézz szembe az élettel! Szingliként teljesen normális életet élsz. Végzettséged és hivatásod van. Olyan kötelezettségeid vannak, amik nem esnek nehezedre, és pompásan jól teljesíted is azokat.” Figyeljünk a lelkünkre: „Fontos, hogy az időbeosztásodban ne feledkezz meg a lelki wellnessfürdőkről. Jó beszélgetések, jó irodalom, és az Istennel való csendes együttlét tisztán tartják, lakályossá teszik a belső világodat. Akkor egészen szívesen leszel otthon magadnál, és nem kell azt mondanod: Magamba fordultam: Ott se volt semmi.” Azután pedig pedig a következőket kérdezi és az alábbiakra buzdít a szerző: Elég gyakran mész el otthonról? Gondolj a testedre! Ne ragaszkodj megszokott rituálékhoz! Az utóbbira Kugler a saját történetét hozza példaként. Tizenöt éves korától harmincéves koráig mindig ugyanazokkal a barátaival szilveszterezett együtt, majd idővel mindenki megházasodott, s lassacskán a hagyomány nyomasztóvá vált a szerző számára, akinek az élete akkor még a párkeresés fázisában volt, s új ismeretségek megkötésére vágyott. Ilyenkor meg kell törni a korábbi hagyományt, rituálét, s újat kialakítani.

Szerződés helyett szövetség: a keresztény házasság

A szerző hosszabb fejezetet szentel a házasság témájának körüljárásához, hiszen ahogy írja, a párkapcsolatnak ide kell eljutnia, s nem is érdemes túl sokáig halogatni a házasságkötést. „A keresztények tudják, hogy nem a házastársuk lesz az, aki értelmet és kiteljesedést ad nekik. Boldogságukat nem a világnak a dolgaiban keresik, hanem először Isten országát, és minden mást ajándékba kapnak hozzá. A minden életben előforduló nehézségeket könnyebben legyőzik: úgy értelmezik, mint felszólítást a lélek és szeretet növelésére.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Gudrun Kugler: Senki sem magányos sziget (1.800 Ft)

Csendben születik az élet

Ahhoz, hogy napjaink információáradatában a megszerzett tapasztalataink valódi tudássá válhassanak, szükséges, hogy teljesen jelen tudjunk lenni. „Teljesen jelen lenni. Ott, ahol vagyok. Egy találkozásban, egy beszélgetésben, amikor valakit meghallgatok, olvasásba belefeledkezve – az imában. Számomra mindig fontos volt jelen lenni ott, ahol vagyok. Életem során ez minden gondolkodásnál, ténykedésnél fontosabbnak bizonyult. Gyerekkoromban tanultam ezt. Ültem a kertben a virágok között, és ott jó volt csak úgy lennem. Szerettem azt az állapotot, amikor nem a szavak voltak lényegesek, hanem az, hogy figyelmesen jelen vagyok testemmel-lelkemmel. Otthon voltam a létben” – írja a Csendben születik az élet – A belső ima tapasztalata című könyvében a szerző. Itt lenni, figyelmesen jelen lenni. Ezt kutatja Mustó Péter az imádkozásban is. Ehhez nyújt segítséget, gyakorlati útmutatót ez a könyv.

A jelenlét imáját meditációnak, belső imának nevezi a szerző, s ahogy a zongorázás vagy az úszás élménye is csak megtapasztalva válik valódi élménnyé, úgy a meditáció lényegére is meditálás közben érez rá az ember. A következő feladat segítségével tanít meditálni a szerző: „fülelsz egy távolodó zajra, kezedet tölcsérként a füled mögé teszed. Légzésed olyan csendes és nyugodt lesz, mintha megállt volna. Teljesen ébren vagy. A tested minden porcikája figyel. Mozdulatlanná válsz, mert érzed, hogyha megmoccannál, az zajt okozna benned, amely megakadályozná, hogy észlelhesd a finom rezdüléseket... az éber figyelem nyugalmi állapotában vagy. Befogadásra készen. Fülelsz. Hallószerveddel együtt minden porcikád érzékennyé válik. Fülelsz valamire, amiről nem tudod biztosan, hogy hallod-e még vagy már nem.” A szerző úgy véli, ebben az állapotban észleljük, hogy jelen vagyunk, észrevesszük, ami körülöttünk történik, figyelmünk arra irányul, ami hallhatóvá válik számunkra, ami érint bennünket, ami hat ránk. Ilyen állapotban képesség válunk arra, hogy intenzívebben közelítsük meg a valóságot.

„Aki meditál, nem töpreng a léten, nem töpreng problémáinak megoldásán, nem akarja megváltani a világot, hanem igyekszik tudomásul venni azt, ami van. (…) A meditációs imában azt gyakoroljuk, hogy elidőzzünk annál, ami van. Anélkül, hogy jónak vagy rossznak nyilvánítanánk valamit, előbb ítélet nélkül szemügyre vesszük.”

Előfordul, hogy valamit nem tudunk elfogadni, nem tudunk megbékélni vele. Mustó Péter szerint ami van, az akkor is hat ránk, ha tiltakozunk ellene. Azonban, ha nem ítéljük el érte önmagunkat vagy másokat, akkor az is áldássá válhat, mitől megijedünk. Ami rossznak tűnk számunkra, annak is van szerepe az egész összefüggésében, hiszen a sötétben születik a világosság. „A káoszt is Isten teremtette, s abban tett rendet. A sötét, kaotikus helyzetek csak minket ijesztenek meg. Istennek »a sötétség sem homályos, s az éj világos, akár a nappal (Zsolt 139)«. Életfeladatunkhoz tartozik, hogy át kell jutnunk a sötét, kaotikus helyzeteken is.” A félelmek kapcsán a szerző rámutat arra, hogy a sikertelenség és a kudarc arra figyelmeztet bennünket: igazi értékünk és méltóságunk az életünk, a létünk.

A szerző hangsúlyozza a csend szerepét a meditáció során: „A csendben kozmetikázás nélkül megmutatkozhat az, ami benned van. S minden, ami jön, hozzátartozik a valósághoz. A csendben jobban megérted önmagadat. Jobban, igazabbul. Segíts, hogy őszintébb tudj lenni. Hogy aztán megengedd, hogy ami benned van, az lehessen.” A meditációban érzékszerveinkre is hagyatkozunk. Észlelünk: látunk, szagolunk, ízlelünk, hallunk.  Mustó Péter az alábbi tanácsokkal segít az elmélyülésben: „Úgy fülelj, hogy szinte lélegzeted is eláll, szád picit legyen nyitva. Ha mocorogsz, akkor a halk neszeket már nem hallod meg. Azért fontos mozdulatlanul ülnöd, hogy a legfinomabb hangokat se szalaszd el. »Szólj, Uram!« Ha nem akadályozod meg, minden érzékszerveddel jelen tudsz lenni. Nem tudhatod előre, mi fog történni, hogyan hat rád, ami jön feléd. De akkor jut közelebb hozzád, ha elidőzöl nála. Ezek a meditáció alapelemei: a jelenben lenni, érdeklődve, éberen, jóindulattal elidőzni.”

Mustó Péter 1935-ben született Derecskén. 1945 és 1991 között külföldön élt. 1953-ban lépett be a jezsuita rendbe. Érdeklődése a II. vatikáni zsinat szellemében a más vallásúak, a másként gondolkodók és a jóléti társadalom sérültjei felé fordult. 1979 és 1991 között Dél-Amerikában, Bogota egyik szegénynegyedében dolgozott. A rendszerváltás óta Magyarországon vezet meditációs lelkigyakorlatokat. Imádkozni tanít, többek között a Csendben születik az élet című könyve segítségével is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Mustó Péter: Csendben születik az élet - A belső ima tapasztalatairól (2.800 Ft)