A
szombathelyi hívek körében nagy érdeklődést váltott ki a helyi egyetemi
lelkész, dr. Németh Norbert atya közelmúltban elhangzott
előadás-sorozata, melyet az előadó a test teológiája köré épített fel. A
párkapcsolati kérdések terén napjainkban egyre hevesebb viták folynak,
ahány csoport és közösség, annyi vélemény. Nem ritkák a szélsőséges
megnyilatkozások sem, néha úgy érezhetjük, önmagából kifordult világban
élünk. A házasságon kívüli együttélést, a laza vagy alkalmi testi
kapcsolatot, a nyitott házasságot, az abortuszt és a homoszexuális
kapcsolatot nyíltan pártolók egyre hangosabb követeléseit hallva talán
mi is elgondolkozunk azon, hogy mivel, hogyan szállhatunk be a vitába
hívő keresztényként?
Hogyan
érvelhetek azoknak, akik e témában az Egyház álláspontját illetően csak
sztereotípiákkal rendelkeznek, és sajnos meg is elégednek a közhelyek
puffogtatásával? Mielőtt beszállnék egy heves vitába, vajon
átgondolom-e, hogy én ismerem-e, jól tudom-e, hogy mi a keresztény
házasság? Az előadások hallgatóságának számából látszott, hogy fiatalok,
középkorúak és idősebbek egyaránt kíváncsiak voltak egy másik
látásmódra.
Norbert atya előadásaiban Christopher West A test teológiája kezdőknek
című könyvét vette alapul. Megválasztása után nem sokkal Boldog II.
János Pál pápa szerdai audienciáiban egy beszédsorozatot indított, és
1979 szeptemberétől kezdve öt éven keresztül minden alkalommal a test
teológiájáról beszélt. A Szentatya gondolatait hozza közelebb az
olvasóhoz könyvében az egyik legnépszerűbb katolikus előadó, Christopher
West.
West könyvéről a következőket írja a könyvszerda olvasóinak Norbert atya:
„E könyv II. János Pál pápa a test teológiája témájában előadott 129
katekézisének rövid és népszerűsítő foglalata. A kinyilatkoztatás
talaján állva mutatja be a pápa tanítását közérthetően. A szerző a
modern világ szexuális krízisében megmutat egy utat, amely a keresztény
értelemben vett szexuális forradalomhoz vezet el, a test és a
szexualitás eredeti, Isten akarata szerinti felfedezéséhez.
A
kereszténység középponti misztériumai elszakíthatatlan kapcsolatban
állnak az ember testi mivoltával. Nem túlzás Tertullianus mondása, mely
szerint a test az üdvösség sarokpontja, ha meggondoljuk, hogy Isten
történelmi kinyilatkoztatása, az Ige megtestesülése, Jézus
megdicsőülése, a holtak feltámadása, az Eucharisztia és a többi
szentségek vétele mind testi mivoltunkban érintenek bennünket,
embereket, akik test és lélek lényegi egységében élünk. Az üdvösség a
test-lélek embernek adott isteni ajándék, mely a testi dimenzió
közegében jut el hozzánk. Így a keresztény teológia bármiről is szóljon,
egyszersmind, legalábbis bennfoglaltan, a test teológiája is. A
keresztény teológia kezdettől fogva kifejezetten is reflektált az ember
testi létére, elsősorban a test–lélek viszony összefüggésében, s ebben
az általános antropológiai értelemben művelte »a test teológiáját«. A
»test teológiája« azonban csak II. János Pál pápa tanítása (1979–1984)
révén vált szakkifejezéssé, aki hangsúlyozottan a férfi és a nő
kapcsolatának a nemiséget is magában foglaló látószögébe helyezve
vizsgálta az emberi test teológiai jelentését.
»Valójában
a test, és egyedül a test képes láthatóvá tenni a láthatatlant: a
szellemit és az istenit. Azért alkottatott, hogy átadja a világ látható
valóságának az öröktől fogva Istenben rejlő titkot, és így ennek jelévé
váljék« (FN 21). E mondatok nem kevesebbet állítanak, mint hogy az
emberi test bizonyos értelemben »ősi szentségnek« tekintendő, vagyis a
láthatatlant kifejező, hordozó, azt láthatóvá tevő és közlő jelnek.
A
testi adottságaink közül a szexualitás is ebben a jelrendszerben kapja
meg a maga szerepét. Vagyis a szexualitás egy kifejezésrendszer, egy
nyelv, melynek segítségével a test megmutathatja, átélheti a lélek
szeretetét, szerelmét. Ha a szexualitás nem ezt a célt szolgálja, hanem
csak mint a polcról levett árut használjuk, az a lelkünket teszi tönkre,
teszi alkalmatlanná a szeretet, a szerelem és a boldogság befogadására.
Érdemes észrevennünk, hogy az emberi test mindenekelőtt az ember önnön szellemi valóságát teszi láthatóvá.”
A
könyv olyan fogalmakat magyaráz meg, mint a természetes
családtervezést, irányt mutatva ezzel a házasság hit szerinti, helyes
megéléséhez. A fogalom olyan módszerre utal, amely megfelel Isten
termékenységre és házastársi szeretetre vonatkozó tervének. A módszer
szerint a termékeny és terméketlen napokat szem előtt tartva
gyakorolhatjuk az önmegtartóztatás erényét.
Tudjuk,
hogy testünk nyelvén keresztül képesek vagyunk beszélni anélkül, hogy
egy szót is kiejtenénk. A kézzel való intés azt jelenti „szia!” vagy
„viszlát!”. A váll megvonása azt jelenti, „nem tudom”. A felemelt ököl
haragot fejez ki. A szexuális egyesülés minek a kifejezésére
rendeltetett? Mi az igazi nyelve, igazi jelentése? II. János Pál szerint
a férfi és a nő eredeti egysége arra rendeltetett, hogy isteni
szeretetet fejezzen ki. Erre vagyunk meghívva és erre vágyunk. Soha
semmi, ami ennél kevesebb nem képes kielégíteni legmélyebb vágyunkat és
ezt tudjuk szívünkben.
A
szerző egy helyütt azt írja, hogy az abortuszt pártolók valójában a
felelősség nélküli, csak önmagáért az élvezetért lévő testi kapcsolatot
pártolják. Ezzel szemben „az
apaság és anyaság »megkoronázzák« a szexualitást és teljesen felfedik
annak misztériumát. Isten első parancsa a Teremtés könyvében »Legyetek
termékenyek, szaporodjatok« (Teremtés 1,28) nem csupán bátorítás a
szaporodásra, hanem meghívás arra, hogy Isten képmására szeressünk és ez
által »betöltsük létezésünk és egzisztenciánk jelentését«.”
A
test teológiája már nem a tilalmakra koncentrál, hanem arra, hogy
hogyan lehet kibontakoztatni az Isten képére és hasonlatosságára
teremtett ember szexualitását a Teremtő szándéka szerinti szépségében és
jóságában; hogyan valósulhat meg ma is az az isteni áldás, amelyet a
férfi-női polaritásban teremtett ember kapott (Ter 1-3).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése