Hat létrafok nemcsak sportolóknak

Don Bosco kiválóan értett a gyermekek nyelvén. Nem véletlen, hogy annyi nehéz sorsú fiatal nőtt fel gondoskodása mellett. Don Bosco lelkisége máig népszerű és hatékony. Az ő szellemi öröksége ma is sokakra hatással van. Gimmi Rizzi író is közéjük tartozik. Számtalan tanító füzet, könyvecske fűződik a nevéhez. A Don Bosco-szellemiségű könyvek vidámak, lényegre törőek, életszagúak, praktikusak és gyermekközpontúak – éppen ezért a vallással csak most ismerkedő felnőttek is választ kapnak belőlük eddig fel nem tett kérdéseikre.

A közelmúltban érdeklődéssel olvastam például a Barátunk, a pap című könyvet, amely a szentgyónásról szól, s az olvasók visszajelzései alapján is azt tapasztaltam, hogy sokak kérdésére válaszol e kiadvány. A minap hallottam egy prédikációban, hogy milyen fontos az imádság, valamint az, hogy életkorunk előrehaladtával imaéletünk is fejlődjön. Ezen felbátorodva elhatároztam, hogy ismét egy Don Bosco-s könyvet hívok segítségül, s kiderítem, vajon megfelelően imádkozom-e?

Az imádság minden korosztály, sőt minden egyes ember esetében máshogy történik. Van, aki rendszeresen, van, aki ritkán, akad, aki a gyermekkorában megtanult módon és akad olyan is, aki a saját szavaival szól az Úrhoz. Vajon én eleget és jól imádkozom? A kérdés első felére mindenkinek magának kell válaszolnia, arra viszont, hogy jól imádkozunk-e, a válasz igen, hiszen Isten minden hozzá szólót meghallgat. Mi viszont törekedhetünk arra, hogy fejlesszük és még meghittebbé tegyük imaéletünket – a Hit Évében pedig különösen is kitűzhetjük magunk elé ezt a célt. Ebben segíthetjük a gyermekeket és a fiatalokat is, ha kezükbe adjuk a Hat létrafok az imához című könyvecskét.

Már a kötet humoros és gyerekeknek szóló bevezető gondolatai is hívogatnak a további olvasásra, s aki egyszer belemélyed, bizonyára nem fog csalódni. A rengeteg szemléletes illusztráció mellett rövid, tömör és érthető gondolatok vannak. Ezeket áttekintve még a szülők és a hitoktatók is meríthetnek ötleteket az imádság gyerekekkel történő megszerettetéséhez.

„Mit szólnál hozzá, ha megtanulnál imádkozni? Előre hallom tiltakozásodat. Mégis kérek egy kis türelmet. Tudod, mit kell tenned? Először is legyen világos képed az imádságról, és komolyan el kell kezdeni imádkozni. Most olyan dolgokról beszélek, ami Jézus igaz barátainak szükséges. Ez az ima, amely Jézussal párbeszéddé alakul… Ha hiányzik ez a találkozás Jézussal, a barátság is kihűl. Te döntsél, akarsz-e Jézus barátja lenni?”

A szerző az imádságot egyfajta tankolásként jeleníti meg az olvasónak: ahogy a Forma 1-es versenyzők is kiállnak a futam alatt tankolni, hogy utána teli tankkal tovább száguldhassanak, úgy az embereknek is szükségük van a lelki töltekezésre, „tankolásra”. „Egyezzünk meg: az imádság számodra tankolás. Neked is meg kell állnod és új erőre kell kapnod. Ennél a kútnál kell meríteni? Igen, Jézusnál! Az ő megállója egy különleges benzinkút. Emlékszel rá Szent János evangéliumából, hogy egy asszony is megállt egy egészen különös kútnál?” Az apostolok hosszú időn keresztül együtt éltek Jézussal, akit azonban reggelente néha nem találtak. Vajon hol van Jézus? – tanakodtak ilyenkor a tanítványok. Jézus egy magányos helyen imádkozott. „Amikor befejezte, az egyik tanítvány kérte: Uram, taníts meg minket imádkozni, mint ahogy János is megtanította tanítványait. Jézus titka: az imádság. Jézus belépett atyja országába és beszélt vele. Képzeld el Jézus mozgalmas napját – buzdít a szerző. – Prédikált, imádkozott, gyógyított, tanította az apostolokat…, minderre azért volt ideje, mert korán reggel vagy éjszaka imádkozott: magára maradt Atyjával. Tudod, mit mondok? Jézus is tankolt. Ilyenkor gyűjtött új erőt. Ennek a lelki töltésnek köszönhette, hogy olyan eredményesen tudott dolgozni. Kérd Jézust, ahogy tanítványai tették: Uram, taníts meg imádkozni!, vagyis: add, hogy én is fel tudjak töltődni, mint te! Add, hogy visszavonuljak veled, erősödni!”

A szerző az imádkozást a fazekasműhelybe való belépéssel azonosítja. A hasonlat megértéséhez idéz Jeremiás próféta könyvéből (Jer 18,1–3): „Így szólt az úr Jeremiáshoz: »Kelj föl, és menj le a fazekas házához; ott majd meghallod szavaimat.« Lementem hát a fazekas házához; az éppen edényt formált a korongon.”

Hogy is kell értelmeznünk ezeket a sorokat? Gimmi Rizzi lépésről lépésre, sorról sorra magyarázza el az olvasónak. Először is elhangzik egy meghívás: „Kelj föl, és menj a fazekas házához! Ott majd meghallod szavaimat!” Mit is jelent mindez? Egyrészt, hogy a műhely nyitva van, vagyis bemehetünk. Ez nem más, mint Isten műhelye, aki meghív minket, ajtót nyit nekünk, mert mondani akar valamit. „Imádkozni azt jelenti: belépni Isten műhelyébe, ahol ő dolgozik, belépni az ő világába.” Jeremiás is lemegy a fazekas műhelyébe, s két fontos dolgot tesz: hallgat és figyel. „Amikor imádkozol, te is ezt a két dolgot teszed – buzdít Rizzi – hallgatod, amit az Úr mond, és figyeled csodálatos munkáját. Hogy mi ez a munka? Csak egy: szeretni. Amikor imádkozol, arra figyelsz, hogy az Úr mennyire szeret téged. Sőt, Isten dolgozik. Ráhelyez az esztergapadra és dolgozik rajtad. Az imában Isten rád helyezi kezét, alakít, szépít. Egyre hasonlóbb lehetsz hozzá. Bevezet a gondolatvilágába, úgy láthatod a világot, mint ő. Engedd, hogy kialakítson!”

Rizzi hat létrafok megtételéhez hasonlítja az imádság elsajátítást. Az egyik létrafokhoz tartozik például az igazi elmélkedés. „Amikor elmélkedsz, mintha dió lenne előtted. Finom belsejét csak akkor éred el, ha feltöröd, és a héját eltávolítod. Egy közmondás szerint: Isten ad diót, de nem töri meg. Isten sok ajándékot ad, de nem rág meg helyettünk semmit. A csomagolópapírt nekünk kell eltávolítani. Így van ez az Isten szavával is. Az elmélkedés az a pillanat, amikor megtörjük a diót, eltávolítjuk a héját, hogy miénk legyen a belső tartalom.” Megrágni – hangzik a tanács a szerzőtől. „Amikor étkezel, az első emésztés egy alapos rágás után a szájban történik – írja Rizzi. – Gondosan meg kell rágni az ételt, hogy emészthető legyen. Így kell tenni Isten szavával is.” További magyarázatként pedig a megrágott gyümölcs történetét idézi a szerző: „Az egyik tanítvány így panaszkodott mesterének: Olyan sok történetet mesélsz el nekünk, de nem feded fel a jelentésüket. A mester így szólt: Mit szólnál ahhoz, ha valaki megrágna egy almát, mielőtt neked adná? Senki nem tud helyetted gondolkodni. Még a mester sem.”

Élethelyzetünktől és lelkiállapotunktól függően választjuk meg az imádság formáját. Minden imatípus más-más magatartásformát kíván az imádkozótól, amelyeket érdemes szem előtt tartani.

• dicsérő és hálaadó imádság: csodálkozás, meglepetés, hála, bámulat
• kérő imádság: bizalom, kitartás, ráhagyatkozás
• bűnbánati imádság: őszinteség, bánat, bátorság, ráhagyatkozás
• közvetítő imádság: megosztás, más javát segíteni, bizalom, jóindulat

Figyelem, most pedig egy kis gyakorlás következik! A szerző rövid példákat hoz az olvasónak. Sikerül-e a felsorolt fogalmak alapján párosítani a szövegeket az imatípusokhoz?   

Uram, mindazokért imádkozom, akik veled dolgoznak,
hogy eljöjjön a te országod, és összegyűjtsd a népedet.
A papokért könyörgök hozzád, akik a nyájat terelik hozzád,
a főpásztorhoz. Legyél mellettük munkájuk közben.

Uram, irgalmazz! Nem válaszolok azonnal, késlekedek.
Félek mindent elhagyni és téged követni.
Irgalmazz és szólíts!
Veled sikerül elszakadni a terhektől.

Köszönöm, Uram, hogy te tetted az első lépést.
megmozdultál, és jöttél felém.
Uram, tiéd a dicséretem.
Tekinteted rám veted, elhalmoz jóságod,
behatol és szívemet érinti.

Add Uram, hogy ne legyek félénk tanítványod,
merjelek követni és mindent elhagyni.
Legyek készséges munkatársad,
hogy meg tudd valósítani terveidet a világban.

Gimmi Rizzi könyve nemcsak tartalmában játékos. A nagy- és kisbetűk, a szellős íráskép, a betűtípusok változatos alkalmazása, a sok szemléletes kép mind-mind ösztönzőleg hatnak az olvasóra. A mindössze 84 oldalas kis könyv telis tele van kérdésekkel, válaszokkal, idézetekkel, megoldásra váró gyakorlati feladatokkal és kihívásokkal.

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Gimmi Rizzi: 6 létrafok az imához (600 Ft)