Az öröm, amin osztozunk, kétszeres öröm, a bánat, amin osztozunk, fél bánat – tartja egy svéd közmondás. Wass Albert író, költő szavai pedig ekképp buzdítanak: „Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt.”
Időnként talán mindenkinek szüksége van arra, hogy tudatosítsa magában:
az életöröm fellelhető, még akkor is, ha éppen kilátástalan helyzetbe
kerültünk vagy tragédia ért bennünket. Ahhoz, hogy értékelni tudjuk,
amink van, néha meg kell tapasztanunk a veszteséget is.
Az
öröm szent, de a fájdalom is az, véli a szerző, Perlaky Lajos, hiszen
szükséges, hogy időnként az is jelen legyen az ember életében, hogy
megadja az örömök kellő hátterét. „A
fájdalomban még a profán szem is felfedez valami magasba vivőt,
szárnyalót, magasztosat. Már a sztoikusok hirdették, hogy a fájdalom nem
baj... mert a fájdalom szép. A görög filozófusok egész sora
bizonyította, hogy fájdalom nélkül nem tudnánk örülni, tehát ne is
reméljük és ne is kívánjuk, hogy azok teljesen eltűnjenek. »Vedd el a vértanúktól gyötrelmeiket – mondja Szent Ambrus –, és azt veszed el tőlük, ami őket boldoggá teszi.«”
A szentek esetében nem a boldogság tagadásáról van szó, hangsúlyozza a
szerző, hanem egy átszellemültebb, magasztosabb lelki boldogságról.
Érdemes
szem előtt tartani, hogy a fájdalom és annak feldolgozása után öröm
fakad. A szerző hangsúlyozza a kiegyensúlyozott családi élet örömforrás
jellegét. „A
világ mai vihara, zűrzavara, kuszáltsága ellen csak úgy küzdhetünk, ha
legalább egy parányi helyen összhangot, békét és biztonságot teremtünk. A
dolgozó embernek ma alig van egyéb öröme, mint a család, alig van egyéb
vigasza, minthogy ketten együtt nem olyan szegények, ketten együtt
kétfelé oszlik a gond. Az otthon manapság sokszor az egyetlen és utolsó
sziget a bajok árvizének közepén. Sok szépség eltűnt életünkből, de az
otthon ma is elárulja a titkos muzsikáját annak, aki szereti.”
Perlaky Lajos úgy véli, tudatosan kell dolgoznunk saját boldogságunkon. „Üdítsd fel naponta a szívedet, örülj még ma! Rendezd úgy a dolgaidat, hogy mindig legyen valami kellemes várnivalód”
– buzdít a szerző. A keresztény embert életöröméről is felismerik. Egy
hívőnek küldetése, hogy életörömöt sugározzon mások felé. „Ne
kényszerítsük embertársainkat, hogy folyton velünk együtt szenvedjenek,
nincs jogunk, hogy lehangoltságunkkal, rosszkedvünkkel másokat
megfertőzzünk. Tudjunk örülni a többiek örömének, ha haragudjunk azokra,
akik még tudnak nevetni, hagyjuk, hogy legyen vidám az, aki vidám akar
maradni, hiszen ki tudja, mi vár rá még az életben... A vidám kedély nem
zárja ki a komoly életfelfogást, nem jelenti a folytonos üres
szórakozást – az igazi öröm egy belső dal” – írja Perlaky Lajos.
S végezetül még egy szép gondolatsor: „Mindenki
megér mindent az életben, a porig aláztatás mélységeit éppúgy, mint a
szív mennybe menetelének perceit. Az ember ma gazdag, holnap szegény, ma
egészséges, holnap beteg, ma örül, holnap semminek se tud örülni, ma
tömjénezik, holnap vérig sértik. Idelent a csillagok alatt egyenletesen
nyugodt, egyformán boldog élet lehetetlen, a sors nem tűri sem a tartós
szerencsét, sem a tartós szerencsétlenséget. Az emberi szív képtelen
csak szenvedni, mint ahogy képtelen csak örülni. Olyan ember, aki
folyton kacagna, éppúgy nincs, mint ahogy nincs olyan, aki folyton tudna
zokogni. Az emberi lélek úgy van alkotva, hogy csak reménykedve tud
élni. Ahelyett tehát, hogy Istent vádolnád azért az egyedülálló,
gyötrelmekből és édességekből összeragasztott csodáért, melyet életnek
nevezünk: köszönd meg, hogy azt olyan szeretettel nyújtja neked.”
Van,
hogy belemerülünk az önsajnálatba és mindennek csak a rossz oldalát
látjuk. Érdemes ilyenkor elbeszélgetnünk másokkal az ő problémáikról
vagy csak egyedül kézbe venni egy olyan könyvet, amely felhívja
figyelmünket az életöröm fontosságára, a mindennapjainkban fellelhető
apró boldogságokra, hiszen ezek adják az élet sava-borsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése