2013. augusztus 6., kedd

Határaink – korlát és szabadság

Egyre gyakrabban olvasni olyan híreket, hogy tizenéves gyerekek annyira ittas vagy drogos állapotba kerülnek egy-egy házibuli alkalmával, hogy másnap szinte nem is emlékeznek rá, hogy mi történt velük. Egyre sűrűbben előfordul, hogy ilyen állapotban erőszak áldozataivá válnak. A minap egy 15 éves lánnyal történt eset borzolta a kedélyeket, s indított el vitát az interneten a gyereknevelésről: a szülők, a média és a társadalom szerepéről, illetve felelősségéről. Voltak, akik a szülőket hibáztatták, mondván, hogy egy 15 éves lánynak semmi keresnivalója egy éjszakai házibulin, hiszen még gyerek, akinek előbb meg kell tanítani azt, hogy felismerje, majd pedig tudatosan elkerülje a veszélyes helyzeteket. Mások a televízió által sugárzott erőszakos témájú filmek hátulütőit emelték ki, de volt olyan kommentelő is, aki a Facebook-os kapcsolattartás negatív hatásait hangsúlyozta, felhívva a figyelmet a gyerekek túlontúl aktív Facebook-jelenlétére.

Ennek kapcsán ezen a héten a Harmat Kiadó Határvonalak sorozatának három kötetébe lapoztam bele. Aktualitása miatt elsőként a Kamaszhatárok című könyvet vettem kézbe, amely talán segítheti a szülőket abban, hogy jobban megismerjék és megértsék a kamasz gyermekeikkel kapcsolatos problémákat. „Tegyük, amit mondunk”, vagyis legyünk következetes szülők – buzdít a szerző, aki négy alapvető képességet határoz meg, amelyeket a szülőknek érdemes elsajátítani. Az első az önmeghatározás. „Ez az a képesség, hogy tudjuk, kik vagyunk, mit akarunk, és milyen értékrendet vallunk magunkénak. Ha tisztában vagyunk önmagunkkal, tudjuk, mit várjunk tizenéves gyermekünktől, és azt is, hogy mi az, ami nem rendjén való.”

A kamaszok, természetüknél fogva megpróbálják kitolni a határokat, melyeket a szülő kijelöl. Az a szülő azonban, aki ezt hagyja, hátráltatja gyermekét az életre való felkészülésben. Az engedékeny, döntését folyton változtató szülőről szól a szerző következő története:

Nem is olyan régen történt, hogy a gyerekeim és a barátaik úgy döntöttek, hogy moziba mennek. Afféle utolsó pillanatban hozott döntés volt az, amire hajlamosak a tizenévesek. Mivel egyiküknek sem volt jogosítványa, a mozit pedig csak autóval lehetett megközelíteni, egyikük, Ted, ezt kérdezte a többiektől:

– De hogy érünk oda? Fél óra múlva kezdődik a film.

Mire a barátja:         

– Hívd fel a mamádat! Őt könnyű rávenni, hogy elvigyen minket.

Igaza volt. Ted édesanyját, Andreát nem nehéz ilyen helyzetekben mozgósítani. Szereti a fiát, rugalmas, és hagyja, hogy tizenéves fiai kihasználják őt. Nem egyszer láttam már, hogy habozás nélkül változtat a saját programján, amikor a gyermekei az utolsó pillanatban kitalálnak valamit, és megkérik, hogy vigye el őket valahová.

Amikor elmondtam Andreának, hogy mit gondolnak róla a gyerekek, maga is rájött, hogy meg kellene tanulniuk előre tervezni a programjaikat. Most már, ha a gyermekei az utolsó pillanatban kérnek tőle valamit, így felel nekik: „Kár, hogy nem szóltatok korábban, most más dolgom van. Oldjátok meg másképp.”

Az önmeghatározáson és a következetességen túl érdemes szem előtt tartani azt is, hogy ha jól körülhatárolt énnel rendelkezik egy szülő, akkor könnyen külön tudja választani a gyermekei és a saját érzéseit és észleléseit – ezt nevezzük különállásnak. „Ha a szülőkből hiányzik a különállás képessége, akkor könnyen egybeolvadnak gyermekük világával és érzéseivel. A gyermekükről leválni képtelen szülők gyakran felelősnek érzik magukat a tizenéves boldogtalanságáért.” A különállás nem egyfajta távolságtartást jelent szülő és gyermek közt, hanem azt, hogy a szülők megadják gyermeküknek a lehetőséget, hogy érett és kiegyensúlyozott felnőtté válhasson.

Jelentős szerepe van a jól működő szülő-gyermek kapcsolatban a becsületességnek – hiszen a gyerekek vágynak a hitelességre – és a kitartásnak. „Azok a szülők, akik szilárd határokat testesítenek meg, kitartóak. Mindaddig, amíg ez ésszerű, ragaszkodnak a szabályokhoz és a következményekhez, és nemet mondanak, amikor gyermekeik manipulálni próbálják őket, ki akarják őket fárasztani, vagy rájuk akarnak ijeszteni. Mi, szülők vagyunk gyermekeink számára a korlát az élet kanyargós útja mellett. Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy gyermekünk újra és újra beleütközhessen a korlátba. Erősnek kell maradnunk, hogy a tizenéves megtanulja, hogyan maradhat meg az úton. A korlát összevissza verődik, de ha működőképes, megóvja a beleütköző ifjú életet.”

John Townsend könyve választ ad az agresszív viselkedés, a vitatkozás, a dac, a családról való leválás, a tiszteletlenség, a szülők semmibevétele, a kedélyhullámzás és a szexualitás kérdésének kezelésére is.

 •     •     •

A Határvonalak sorozat minden korosztály problémáját górcső alá veszi. A kamaszok mellett a párkapcsolati kérdéseket és a kisgyerekekkel kapcsolatos teendőket bemutató könyvekbe is belelapoztunk.

„Ne gondoljuk, hogy ha nem futott zátonyra a házasságunk, akkor egészséges is!” – olvasható a Párhatárokban. Ez a mondat egyúttal ösztönzés is lehet arra, hogy a házaspárok ne csak a babérjaikon üljenek, hiszen nem elegendő az, hogy automatikusan működik a kapcsolatuk, közben boldognak is kell lenni. A boldogságért azonban meg kell küzdeni, a küzdelemhez pedig olykor kitűnő eszköznek bizonyul egy-egy olyan könyv, amelyben többek közt az előbbiekhez hasonló, elgondolkodtató sorokkal találkoznak azok, akik tökéletesnek gondolják házasságukat.

A figyelemfelkeltő és provokatív kijelentés rögtön további olvasásra ösztönzött, s még számos olyan megállapítással találkoztam, amelyeket érdemes továbbgondolni. A Határvonalak sorozat párkapcsolatok motivációit kutató tagja sok-sok történetet mesél el, s csak egy-egy mondattal summázza a tanulságokat. Jegyesoktatások kiváló segédeszközeként is szolgálhat, hiszen nem száraz tananyag, hanem párok rövid történetein keresztül kaphatunk hasznos információt a jól működő, boldog házasság titkairól.

A történetek helyett most az azok kapcsán kiragadott figyelemfelkeltő gondolatokból idézünk:
  • Az érett felnőttek odafigyelnek arra, hogy ápolják, fejlesszék és segítsék kibontakozni szeretteik belső értékeit.
  • Senkit sem változtathatunk meg, de hatással lehetünk másokra.
  • A határok okozta kellemetlenség néha kifejezetten jót tesz a kapcsolatoknak.
  • A semmittevés vagy passzivitás a házasságban is útját állja a határok kialakításának és a fejlődésnek.
  • Nagy hiba, ha aszerint ítélünk meg másokat, hogy ránk milyen hatással vannak.

•     •     •

A legkisebbekről szóló könyv a Gyerekhatárok címet kapta. A szerző itt sem annyira a problémákra helyezi a hangsúlyt, hanem inkább az alapelvekre, amelyek a szülők segítségére lehetnek abban, hogy gyermekeiket a saját életükért való felelősségvállalásra ösztönözzék. „Ezeket a gondolatokat és elveket a Bibliából merítettük, és azt vizsgáljuk, mire tanít minket Isten a felelősségvállalással, életünk irányításával és az önuralommal kapcsolatban.” A könyv kronológiai felépítésű, a csecsemőkortól a serdülőkorig áttekinti az életkori sajátosságokat és problémákat.

A Határvonalak című könyvsorozat szinte minden korosztállyal foglalkozik, gyakorlati és elméleti tanácsokat, segítséget adva az olvasónak. A kötetek mondanivalója örök érvényű, középpontjában a szeretet és az isteni tanítás áll, de természetesen a pszichológia és a pedagógia tudományának jegyeit is felfedezhetjük a sorok közt. Egyfajta életmódkalauzként szolgálhatnak azok számára, akik vágynak arra, minőségi időt töltsenek el családjuk körében.

•     •     •

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)