Talán
mert keveset tudunk róluk, napjainkban kedvelt téma az asztrológia, a
spiritizmus, az okkult jelenségek és egyéb ezoterikus praktikák
vizsgálata. Korábbi könyvszerdákban már több, a témát kutató könyvet
bemutattunk, s a lista talán Kovács Gábor könyvével válik teljessé.
Kovács
Gábor katolikus pap könyvében sorra veszi az okkultizmus különböző
formáit. Összehasonlítva a valódi hitet és a mágiát nyomatékosítja: „Jézus
nem volt varázsló, gyógyító hatalma nem mágián alapult, a hívő imája
sem varázslat, a kegytárgyak és ereklyék hívő használata sem. A mágiában
viszont valami más van, bármilyen külső hasonlóság legyen is a hit és a
mágia között, belső tartalmuk egészen más. A hívő talán nem tudja
szabatosan megfogalmazni a különbséget, de világosan érzi. Ebben
különbözik a racionalistától, aki mindent mágiának minősít, ami nem esik
a fizikai szükségszerűség határain belülre. A racionalista számára
babona vagy hit egyre megy. A keresztény számára a hit élet, a mágia
bűn.”
A
szerző életben megtörtént példákon keresztül mutatja be, hogy létezik
működő mágia, s minden mágikus cselekmény manipulatív szándékú megnyílás
valamilyen vallási érték előtt. Isten és a szent angyalok viszont nem
manipulálhatók. Előfordul, hogy a Gonosz „jó fiú”-nak akar látszani, így
például meggyógyít egy súlyos testi betegséget, annak cserébe, hogy
megszerezze hatalmát az illető lelke fölött.
A
jövendőmondást illetően a könyv szerzője arra figyelmeztet, hogy a
jövendőmondó akkor is a hazugság atyjának, a sátánnak szolgája, ha
egyszerűen csal és hazudik. Ha viszont ismeri rólam az igazságot, amit
természetes úton nem ismerhet, „akkor
szorosabban vagy lazábban, burkoltan vagy kifejezetten, kapcsolatban
áll a Sötétség Fejedelmével, tőle kap információt. A működő mágia a
sátán és a bukott angyalok – démonok – műve.”
Kovács
Gábor mágikus technikának tartja a ma oly divatos agykontrollt is,
amely Silva-módszerként is ismeretes. A módszer lényege, hogy a
félálomhoz közel álló, kreatív-intuitív állapotba kívánja helyezni az
agyat, miközben a tudatosságot megőrizve mégis irányítani kívánja az
agytevékenységet. Silva úgy gondolja, hogy „az
ellazuláskor fellépő alfa-állapot során az emberi elme kreatívabb, és
arra alapozza módszerét, hogy ezt az elváltozott tudatállapotot meg kell
tanulnunk bármikor előidézni és használni.”
Az
elváltozott tudatállapot veszélyes, hangsúlyozza Kovács Gábor, hiszen
nem agyunk teljesítőképességét fokozza, hanem védtelenné tesz bennünket a
szellemi támadásokkal szemben. A könyv szerzője idéz Péter első
leveléből: „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán körüljár, keresve, kit nyeljen el” (5,8). Kovács Gábor figyelmeztet: „Minden
módszer rossz, legyen bármilyen ékes homlokzata, ha ajtót-ablakot
kinyit az ártó szellemi hatalmak előtt. Az agykontrollban sötét szellemi
hatalmak működnek. Sokan számolnak be arról, hogy az agykontroll után
félelmet keltő jelenlétet éreznek szobájukban. ”
A szerző könyvében a New Age-ről
is ír, erről a témáról már egy korábbi könyvszerdában olvashattak. A
zenről azt állítja a szerző, hogy az démoni utánzata a keresztény
misztikának. „A
zen ugyanis lényegénél fogva elhomályosítja Isten személyességét, s
helyébe egy monista hagyomány elmosódott valóságélményét teszi. A hamis
istenkép pedig démoni, mint 1Kor 10,20 mondja: »Amit a pogányok
áldoznak, azt a démonoknak áldozzák és nem Istennek.« Lássunk tehát
tisztán, és ne keverjük össze a lelkek megkülönböztetését a természetes
emberi értékekről alkotott véleménnyel.”
Kovács
Gábor részletesen foglalkozik az angyalok és a démonok szerepével, s
így egyáltalán nem bagatellizálja el a Gonosz erejét. Tényként állapítja
meg, hogy az ördög létezik és állandóan ott ólálkodik körülöttünk: „...
perverz, de magasrendű intelligencia, kutatja, hogyan árthat nekünk,
Isten elleni vad gyűlöletében. A figyelmeztető táblákat ki kell tenni.
Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy féljünk. Éppen azért nem
kell félnünk, mert tudjuk, honnan fenyeget a veszély. Részemről
semmiféle félelmet nem érzek, amikor az Ellenség szándékait leleplezni
törekszem. Jézus Krisztus, amikor meghalt a kereszten és dicsőségben
föltámadt, legyőzte a sátánt... Ha Jézus neve van szívünkben és
ajkunkon, mi a győztes oldalon állunk.” A szerző idéz Lukács evangéliumából: „Hatalmat
adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, s minden ellenséges
hatalmon, és semmi sem fog ártani nektek” (10,19). Éppen ezért, „Nincs okunk rettegni a Gonosztól. Taposunk rajta!”
Avilai
Szent Teréz folytonosan tiltakozik az ellen, hogy imádság közben mi
magunk próbáljuk meg leállítani a gondolkodást, vagyis önmagunkat
próbáljuk a belénk öntött szemlélődés állapotába helyezni. Az értelem
működését egyedül Istennek van joga felfüggeszteni, ha mi magunk
tesszük, veszélyes útra lépünk – vallja Szent Teréz. „Gyakran
megtörténik, hogy a lélek bizonyos fajta nyugalmi imába merül, amely
valami lelki álomhoz hasonlít, s annyira elbódítja a lelket, hogy, ha az
illető nem tudja, mi ilyenkor a tennivaló, igen sok időt veszít,
kimeríti testi erejét... Mindazt gyanúsnak kell tartanunk, ami annyira
rabul ejt bennünket, hogy az értelmünk is elhomályosodik tőle” – idézi Avilai Szent Terézt a szerző, majd hangsúlyozza: „Aki mesterségesen akarja elváltoztatni tudatállapotát, hogy magasabb rendű imaélményhez jusson, az a mágia útjára lép.”
Kovács
Gábor könyve segít a tisztánlátásban, s akit esetleg a titokzatosság
eddig vonzott, bizonyára sok kérdésére választ kap belőle.
Összeállította: Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése