A
szentek nem szuperhősök, nem születnek tökéletes embernek. Olyanok,
mint mi. Olyan személyek, akik mielőtt eljutottak volna a mennyek
dicsőségére, normális életet éltek, teli örömmel és fájdalommal,
fáradozással és reménnyel – vallja Ferenc pápa, s talán valóban ez a
gondolat vihet bennünket igazán közel a szentekhez. A régi idők szentjei
közül sokan mártíromságot szenvedtek, szentté válásuk útját ma már
talán nehéz megérteni. A szentek életútját mindig az adott történelmi
korszak tükrében kell szemlélnünk, éppen ezért a ma embere a korban
hozzá közelebb lévők gondolkodásmódját és lelkiségét érezheti a magáéhoz
leginkább közel állónak.
Az
Új Ember kiadó gondozásában olyan interjúkötet készült, amelyben ismert
egyházi személyek – püspökök, papok, történészek, művészek – vallanak
Szent XXIII. Jánosról és II. János Pálról. Az interjúkat a Magyar Kurír
munkatársai készítették.
Magyarország apostoli nunciusa, Alberto Bottari De Castello János pápáról megemlíti, hogy „véget
vetett annak az elképzelésnek, hogy a pápa bezárkózva él. Ő kilépett a
Vatikán falai közül, a falakon kívülre ment. János pápa valóban olyan
volt, mint egy plébános, közel van az emberekhez.” Emberszeretete
és nyíltsága a kertész fiával kapcsolatos történetben is megmutatkozik.
E szerint János pápa szívélyesen kérdezte a kertész fiát, hogy hívják,
mire a kicsi azt válaszolta, Arcangelónak (főangyal). Erre János pápa
viccelődve hozzátette: „Ó, akkor te nagyobb vagy nálam, mert én csak Angelo (angyal) vagyok.”
Hogy mit jelent számára az, hogy személyesen ismerhette II. János Pál pápát, a nuncius így felelt: „Az
ilyen nagy emberséggel és intellektussal megáldott emberek ösztönzést
adnak, felemelik a többieket. Tőle kaptam a gyűrűmet, az ujjamra húzta
az egység, az egyháznak szenteltség jelét. Egyszerre láttam emberinek és
erősnek, nagyon határozottnak... Pápaként több boldogot és szentet
avatott, mint az összes megelőző pápa együttvéve. Korábban a szentek
távoli emberek voltak, mintha szobrok lennének, ő pedig megtanított
minket arra, hogy közelinek érezzük őket magunkhoz.”
Az
interjúkötetből Erdő Péter bíboros gondolatait is megismerheti az
olvasó. Érsek úr felidézi és értékeli János pápa zsinati munkásságát,
összefoglalja, mit is jelentett a Kánonjogi Kódex revíziója és az
Egyházi Törvénykönyv átdolgozása. Bíboros úr életében meghatározó II.
János Pál személye, hiszen ő szentelte püspökké, s válaszol arra a
kérdésre is, hogy szerinte milyen jelentőséggel bír a pápa két
magyarországi látogatása.
Böjte Csaba atya a két szent pápa kapcsán hangsúlyozza, ha boldogok szeretnénk lenni, ők az iránytűk. Életformájuk, „a szeretet, jóság, irgalom, a kitartó, becsületes munka olyan iránypontok, amelyek boldoggá tudnak tenni.”
Hitünk
szerint a szentek a mennyben vannak, mi magunk is oda készülünk. Hogyan
képzeljük el a mennyországot? – kérdezik Kerényi Lajos piarista
szerzetestől, amire ő így felel: „Olyan értékek
adódnak ott, amelyek a Jóistent is jellemzik. Mert ki az Isten? Ő a
szeretet, a szép, a jó, a végtelen. A mennyország egy csodálatos,
végtelen szépség. Erre teremtett bennünket az Úr.”
„Életem
egyik legnagyobb ajándéka, hogy a szent életű II. János Pál pápával
többször is találkoztam. Két látogatása megrázó volt. Megerősítette a
Rómához való kötődésünket, ragaszkodásunkat. Tudatosult bennünk, hogy
van egy lengyel pápánk, aki ismeri történelmünket és testvéri
szeretettel szeret bennünket” – vallja Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete.
II.
János Pál egyik nagy műve volt az ifjúsági világtalálkozók sorozatának
elindítása. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész sok magyar fiatalt
elkísért a világ számos pontjára, láthatta lelkesedésüket, ahogy
megérinti őket a lengyel egyházfő karizmája. Az interjúkötetben arról
számol be az olvasóknak, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött a pápa és a
fiatalok sajátos párbeszéde, együtt rezdülése kapcsán.
Puskely Mária szerzetesnővér XXIII. János pápával kapcsolatban a következő élményekről számol be: „Noha
személyesen nem találkoztam vele, nagy hatással volt rám, amikor
részleteket ismerhettem meg abból az időszakból, amikor még isztambuli
pápai nunciusként a törökökkel tárgyalt. Azon fáradozott, hogy
átengedjék az Európában, így Magyarországon is életveszélyben élő
zsidóságot az országon, s eljuthassanak Palesztinába. Ez a cselekedet
már akkor rávetítette a fényt az egyéniségére.”
Simon András grafikusművész így emlékszik vissza a két szent pápára: „XXIII.
János pápasága idején még nagyon kicsi gyermek voltam. Visszagondolva 5
éves koromra, most is azt gondolom, hogy ebből az emberből olyan derű,
jóság, szeretet, kedvesség sugárzott, hogy kisfiúként szívesen beleültem
volna az ölébe, hogy meséljen nekem. Úgy gondolom, egy pápának az is a
hivatása, hogy jóságot árasszon, s így az emberek vágyakozzanak rá, hogy
a közelében legyenek. Isten emberének a közelében. II. János Pál
pápával kapcsolatban nincs igazán személyes élményem. Vele kapcsolatban
az a legmeghatározóbb tapasztalatom, hogy halálosan komolyan gondolta:
meghal a saját népéért, haláláig szolgálja az egyházat. Ez a szeretetnek
az a foka, amit már tényleg csak Isten kegyelméből lehet megélni.”
Somorjai
Ádám bencés szerzetes II. János Pál pápasága idején kezdett dolgozni a
Vatikáni Államtitkárságon. Azóta XVI. Benedek és Ferenc pápa
szolgálatában is állt. A magyar delegációk vatikáni látogatása során a
pápa oldalán tolmácsként is többször jelen volt. Így vall ezekről az
évekről: „Mivel én voltam az egyetlen magyar az
államtitkárságon, ha köztársasági elnök vagy miniszterelnök érkezett,
engem is bevetettek. A Szentatyánál nem kellett tolmácsolni, mert volt
közös nyelv. Számomra utólag a 2004. decemberi miniszterelnöki látogatás
maradt a legemlékezetesebb, mert akkor a Szentatya már nem tudott
beszélni, így nem a tolmácsa, hanem egyenesen a hangja voltam.”A
magyar nyelv tanulásában ő is segítette II. János Pál pápát. A Szentatya
főként felolvasni tanult magyarul, Somorjai Ádámnak két alkalommal volt
rá módja, hogy gyakorolja az egyházfővel a másnapi boldoggá avatás
magyar bekezdésének felolvasását. Az első 1997 novemberében, Apor Vilmos
püspök boldoggá avatásakor, a második pedig 2003-ban,
Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásakor volt aktuális. A magyar
szövegek kiejtésében Szabó Ferenc jezsuita szerzetes segítette a pápát.
Szerdánként, az általános kihallgatások előtt került sor ezekre a
találkozásokra. „Magánlakosztályának ajtaja egy
könyvtárteremre nyílt, ott vártam rá. Az első alkalommal bemutatkoztam,
hogy magyar jezsuita vagyok a Vatikáni Rádiónál. Néha viccelődött is.
Amikor már jól ismertük egymást, egyszer például úgy jött be a szobába,
hogy az ajtóban pukedlizett, rám mosolyogva.”
A
kötetben 20 keresztény gondolkodó vall a szentté avatott egyházfőkkel
kapcsolatos élményeiről, valamint a mennyországról és az
életszentségről. Az olvasók a vallomások kapcsán áttekinthetik a két
egyházfő legfontosabb intézkedéseit, s bepillanthatnak a kulisszák mögé
is, hiszen több szerencsés magyar van, akik II. János Pál pápát
személyesen is ismerhették.
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése