2014. szeptember 10., szerda

A szentek nem szuperhősök

A szentek nem szuperhősök, nem születnek tökéletes embernek. Olyanok, mint mi. Olyan személyek, akik mielőtt eljutottak volna a mennyek dicsőségére, normális életet éltek, teli örömmel és fájdalommal, fáradozással és reménnyel – vallja Ferenc pápa, s talán valóban ez a gondolat vihet bennünket igazán közel a szentekhez. A régi idők szentjei közül sokan mártíromságot szenvedtek, szentté válásuk útját ma már talán nehéz megérteni. A szentek életútját mindig az adott történelmi korszak tükrében kell szemlélnünk, éppen ezért a ma embere a korban hozzá közelebb lévők gondolkodásmódját és lelkiségét érezheti a magáéhoz leginkább közel állónak.

Az Új Ember kiadó gondozásában olyan interjúkötet készült, amelyben ismert egyházi személyek – püspökök, papok, történészek, művészek – vallanak Szent XXIII. Jánosról és II. János Pálról. Az interjúkat a Magyar Kurír munkatársai készítették.

Magyarország apostoli nunciusa, Alberto Bottari De Castello János pápáról megemlíti, hogy „véget vetett annak az elképzelésnek, hogy a pápa bezárkózva él. Ő kilépett a Vatikán falai közül, a falakon kívülre ment. János pápa valóban olyan volt, mint egy plébános, közel van az emberekhez.” Emberszeretete és nyíltsága a kertész fiával kapcsolatos történetben is megmutatkozik. E szerint János pápa szívélyesen kérdezte a kertész fiát, hogy hívják, mire a kicsi azt válaszolta, Arcangelónak (főangyal). Erre János pápa viccelődve hozzátette: „Ó, akkor te nagyobb vagy nálam, mert én csak Angelo (angyal) vagyok.”

Hogy mit jelent számára az, hogy személyesen ismerhette II. János Pál pápát, a nuncius így felelt: „Az ilyen nagy emberséggel és intellektussal megáldott emberek ösztönzést adnak, felemelik a többieket. Tőle kaptam a gyűrűmet, az ujjamra húzta az egység, az egyháznak szenteltség jelét. Egyszerre láttam emberinek és erősnek, nagyon határozottnak... Pápaként több boldogot és szentet avatott, mint az összes megelőző pápa együttvéve. Korábban a szentek távoli emberek voltak, mintha szobrok lennének, ő pedig megtanított minket arra, hogy közelinek érezzük őket magunkhoz.”

Az interjúkötetből Erdő Péter bíboros gondolatait is megismerheti az olvasó. Érsek úr felidézi és értékeli János pápa zsinati munkásságát, összefoglalja, mit is jelentett a Kánonjogi Kódex revíziója és az Egyházi Törvénykönyv átdolgozása. Bíboros úr életében meghatározó II. János Pál személye, hiszen ő szentelte püspökké, s válaszol arra a kérdésre is, hogy szerinte milyen jelentőséggel bír a pápa két magyarországi látogatása.

Böjte Csaba atya a két szent pápa kapcsán hangsúlyozza, ha boldogok szeretnénk lenni, ők az iránytűk. Életformájuk, „a szeretet, jóság, irgalom, a kitartó, becsületes munka olyan iránypontok, amelyek boldoggá tudnak tenni.”

Hitünk szerint a szentek a mennyben vannak, mi magunk is oda készülünk. Hogyan képzeljük el a mennyországot? – kérdezik Kerényi Lajos piarista szerzetestől, amire ő így felel: „Olyan értékek adódnak ott, amelyek a Jóistent is jellemzik. Mert ki az Isten? Ő a szeretet, a szép, a jó, a végtelen. A mennyország egy csodálatos, végtelen szépség. Erre teremtett bennünket az Úr.”

„Életem egyik legnagyobb ajándéka, hogy a szent életű II. János Pál pápával többször is találkoztam. Két látogatása megrázó volt. Megerősítette a Rómához való kötődésünket, ragaszkodásunkat. Tudatosult bennünk, hogy van egy lengyel pápánk, aki ismeri történelmünket és testvéri szeretettel szeret bennünket” – vallja Mádl Dalma, a Katolikus Karitász jószolgálati nagykövete.

II. János Pál egyik nagy műve volt az ifjúsági világtalálkozók sorozatának elindítása. Pákozdi István budapesti egyetemi lelkész sok magyar fiatalt elkísért a világ számos pontjára, láthatta lelkesedésüket, ahogy megérinti őket a lengyel egyházfő karizmája. Az interjúkötetben arról számol be az olvasóknak, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtött a pápa és a fiatalok sajátos párbeszéde, együtt rezdülése kapcsán.

Puskely Mária szerzetesnővér XXIII. János pápával kapcsolatban a következő élményekről számol be: „Noha személyesen nem találkoztam vele, nagy hatással volt rám, amikor részleteket ismerhettem meg abból az időszakból, amikor még isztambuli pápai nunciusként a törökökkel tárgyalt. Azon fáradozott, hogy átengedjék az Európában, így Magyarországon is életveszélyben élő zsidóságot az országon, s eljuthassanak Palesztinába. Ez a cselekedet már akkor rávetítette a fényt az egyéniségére.”

Simon András grafikusművész így emlékszik vissza a két szent pápára: „XXIII. János pápasága idején még nagyon kicsi gyermek voltam. Visszagondolva 5 éves koromra, most is azt gondolom, hogy ebből az emberből olyan derű, jóság, szeretet, kedvesség sugárzott, hogy kisfiúként szívesen beleültem volna az ölébe, hogy meséljen nekem. Úgy gondolom, egy pápának az is a hivatása, hogy jóságot árasszon, s így az emberek vágyakozzanak rá, hogy a közelében legyenek. Isten emberének a közelében. II. János Pál pápával kapcsolatban nincs igazán személyes élményem. Vele kapcsolatban az a legmeghatározóbb tapasztalatom, hogy halálosan komolyan gondolta: meghal a saját népéért, haláláig szolgálja az egyházat. Ez a szeretetnek az a foka, amit már tényleg csak Isten kegyelméből lehet megélni.”

Somorjai Ádám bencés szerzetes II. János Pál pápasága idején kezdett dolgozni a Vatikáni Államtitkárságon. Azóta XVI. Benedek és Ferenc pápa szolgálatában is állt. A magyar delegációk vatikáni látogatása során a pápa oldalán tolmácsként is többször jelen volt. Így vall ezekről az évekről: „Mivel én voltam az egyetlen magyar az államtitkárságon, ha köztársasági elnök vagy miniszterelnök érkezett, engem is bevetettek. A Szentatyánál nem kellett tolmácsolni, mert volt közös nyelv. Számomra utólag a 2004. decemberi miniszterelnöki látogatás maradt a legemlékezetesebb, mert akkor a Szentatya már nem tudott beszélni, így nem a tolmácsa, hanem egyenesen a hangja voltam.”A magyar nyelv tanulásában ő is segítette II. János Pál pápát. A Szentatya főként felolvasni tanult magyarul, Somorjai Ádámnak két alkalommal volt rá módja, hogy gyakorolja az egyházfővel a másnapi boldoggá avatás magyar bekezdésének felolvasását. Az első 1997 novemberében, Apor Vilmos püspök boldoggá avatásakor, a második pedig 2003-ban, Batthyány-Strattmann László boldoggá avatásakor volt aktuális. A magyar szövegek kiejtésében Szabó Ferenc jezsuita szerzetes segítette a pápát. Szerdánként, az általános kihallgatások előtt került sor ezekre a találkozásokra. „Magánlakosztályának ajtaja egy könyvtárteremre nyílt, ott vártam rá. Az első alkalommal bemutatkoztam, hogy magyar jezsuita vagyok a Vatikáni Rádiónál. Néha viccelődött is. Amikor már jól ismertük egymást, egyszer például úgy jött be a szobába, hogy az ajtóban pukedlizett, rám mosolyogva.”

A kötetben 20 keresztény gondolkodó vall a szentté avatott egyházfőkkel kapcsolatos élményeiről, valamint a mennyországról és az életszentségről. Az olvasók a vallomások kapcsán áttekinthetik a két egyházfő legfontosabb intézkedéseit, s bepillanthatnak a kulisszák mögé is, hiszen több szerencsés magyar van, akik II. János Pál pápát személyesen is ismerhették.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése