2014. november 27., csütörtök

25 nap, 4 oldal, 50 szimbólum

Várakozás, vágyakozás, harmat, Borbála-ágak, Szeplőtelen Szűz Mária, gyertya, éj – szent éj, vigasz, születés, megtestesülés, istálló, ökör és szamár, pásztorok, karácsonyfa, arany, tömjén, mirha, Szent István, Szent János, Nap, Csillag, Szilveszter – csak néhány fogalom Anselm Grün könyvéből, amely az alábbi szimbólumok segítségével kutatja karácsony titkát.

A november elején beköszöntő hosszú és sötét téli esték borongós hangulatában sokan várják már az adventet. Gyakran úgy tapasztalom, hogy a nem hívők is örömmel készülnek erre az időszakra, talán ők is megsejtenek valamit a várakozás öröméből és izgalmából, s titkon vágynak is az ünnep tárgyiasított, harsogó, valótlan tartalma helyett annak igazi, mélyebb jelentésének átélésére. Ahogy Anselm Grün fogalmaz, sokakban felidéződik a boldog gyermekkor, a boldog kezdet, a paradicsom utáni vágyakozás. „Évről évre sokan ünneplik a karácsonyt, akik bánkódnak az elveszett gyermekkor, a boldog világba vetett szertefoszlott hit miatt, amely egykor a karácsonyban felragyogott. Emlékeznek a titokzatossággal átitatott gyermekünnepekre, a békés családi együttlétekre. De csupán az elmúlt ünnepekre való emlékezés még nem garanciája a mai ünnepek sikerének. Ha nem tudatosítjuk folyton, mit is ünneplünk tulajdonképpen, mit kell, hogy jelentsen számunkra, úgy a karácsonynak szükségszerűen csalódást kell okoznia. Ma nincs még egy olyan ünnep, amely erőteljesebben tudná megmutatni a szakadékot az eszme és a valóság között, mint a karácsony” – jegyzi meg a szerző.

Szemezgessünk a szimbólumok közül!

Számomra keveset mondott a fogalom: Borbála-ágak. Mint megtudtam, a tél elején számos vidéken szokás cseresznyeágat vízbe állítani, hogy aztán a meleg lakásban karácsonyra virágot hozzanak. Ez pogány szokásból ered. A sötét és hideg napok ellenére az ágak napfordulóra, december 25-ére életjelet adnak, vagyis kivirágoznak. Anselm Grün szerint így van ez a bensőnkkel is. „A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni.” A szerző azt tanácsolja: „Keress a kertedben ágakat, cseresznye vagy aranyfa ágakat. Tedd azt a szobádban Szent Borbála napján egy nagy vázába. Advent egész ideje alatt arra emlékeztet majd, minden fagyos benned először, a tél közepette mégis egy virág nyílik ki benned. A Borbála-ágak a szeretet ágai. Meg akarják mutatni, a szeretet erősebb a halálnál.”

Amikor gyermekkoromban először hallottam, hogy a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát vittek a Kisjézusnak, a három közül csak az aranyat ismertem. Persze érdekesen hangzott a tömjén és mirha is, úgyhogy hamar megjegyeztem, de nem tudtam, melyik micsoda. Ma már tudom, viszont a szimbolikájuk is nagyon érdekes. Lássuk, hogy fogalmaz a szerzetes! „Szent Irenaeus az aranyban a gyermek királyi méltóságát, a tömjénben istenségét, a mirhában kereszthalálát látja. Karl Rahnernél az arany a szeretetünkre, a tömjén a vágyunkra, és a mirha fájdalmunkra utal. A Legenda Aurea más értelmezéseket is ismer. A királyok aranyat ajándékoztak Mária szegénysége miatt, az istálló rossz szaga ellen tömjént, mirhát, hogy a gyermek végtagjait erősítsék és az ártó bogarakat elűzzék.”

A karácsony legismertebb jelképe a karácsonyfa. December közepén ellepik a várost a fenyőárusok. Különböző áron válogathatunk számos fenyőfajta közül, de aki nem szereti, hogy a meleg szobában hullanak a tűlevelek, vásárolhat akár műfenyőt is, amelyből ma már sajnos az egészen giccses (a havat utánzó fehér színű) darabokat is megtaláljuk. Ezek egyre távolabb visznek bennünket a karácsonyfa valódi értelmétől. „A fenyő, amely télen is megtartja zöld ruháját, az élet isteni erejének régi szimbóluma. A karácsonyfa-állítás egy régi germán szokásra megy vissza: a zord téli éjszakákon szokás volt a házakban zöld ágat felaggatni a gonosz lelkek és rossz szellemek elűzésére. A keresztény hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie, és csillogó faként Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem, ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát. A karácsonyfát a keresztények a paradicsom fájának értelmezték, melyről az élet gyümölcseit szedik. Az élet gyümölcsit az alma és a dió jelképezik. A fenyőfagömbök (...) a paradicsom egészének és teljességének szimbólumai.”

Most csak három szimbólumot emeltünk ki a könyvből, a szerző azonban 50-et sorol fel, s jellemez két-két oldalban tömören, saját nézőpontja mellett más szakemberek és korábbi, mérvadónak tekintendő művek meghatározásait is idézve. Ha valaki december 1-jétől kezdve minden nap kettőt elolvas (mindössze négy oldal!), december 25-ére éppen végez vele. Ez is lehet egyfajta készület adventben!

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése