Várakozás,
vágyakozás, harmat, Borbála-ágak, Szeplőtelen Szűz Mária, gyertya, éj –
szent éj, vigasz, születés, megtestesülés, istálló, ökör és szamár,
pásztorok, karácsonyfa, arany, tömjén, mirha, Szent István, Szent János,
Nap, Csillag, Szilveszter – csak néhány fogalom Anselm Grün könyvéből,
amely az alábbi szimbólumok segítségével kutatja karácsony titkát.
A
november elején beköszöntő hosszú és sötét téli esték borongós
hangulatában sokan várják már az adventet. Gyakran úgy tapasztalom, hogy
a nem hívők is örömmel készülnek erre az időszakra, talán ők is
megsejtenek valamit a várakozás öröméből és izgalmából, s titkon vágynak
is az ünnep tárgyiasított, harsogó, valótlan tartalma helyett annak
igazi, mélyebb jelentésének átélésére. Ahogy Anselm Grün fogalmaz,
sokakban felidéződik a boldog gyermekkor, a boldog kezdet, a paradicsom
utáni vágyakozás. „Évről
évre sokan ünneplik a karácsonyt, akik bánkódnak az elveszett
gyermekkor, a boldog világba vetett szertefoszlott hit miatt, amely
egykor a karácsonyban felragyogott. Emlékeznek a titokzatossággal
átitatott gyermekünnepekre, a békés családi együttlétekre. De csupán az
elmúlt ünnepekre való emlékezés még nem garanciája a mai ünnepek
sikerének. Ha nem tudatosítjuk folyton, mit is ünneplünk tulajdonképpen,
mit kell, hogy jelentsen számunkra, úgy a karácsonynak szükségszerűen
csalódást kell okoznia. Ma nincs még egy olyan ünnep, amely
erőteljesebben tudná megmutatni a szakadékot az eszme és a valóság
között, mint a karácsony” – jegyzi meg a szerző.
Szemezgessünk a szimbólumok közül!
Számomra keveset mondott a fogalom: Borbála-ágak.
Mint megtudtam, a tél elején számos vidéken szokás cseresznyeágat vízbe
állítani, hogy aztán a meleg lakásban karácsonyra virágot hozzanak. Ez
pogány szokásból ered. A sötét és hideg napok ellenére az ágak
napfordulóra, december 25-ére életjelet adnak, vagyis kivirágoznak.
Anselm Grün szerint így van ez a bensőnkkel is. „A Borbála-ágak reményünket akarják erősíteni, hogy telünk közepette új élet szeretne kivirágozni.” A szerző azt tanácsolja: „Keress
a kertedben ágakat, cseresznye vagy aranyfa ágakat. Tedd azt a
szobádban Szent Borbála napján egy nagy vázába. Advent egész ideje alatt
arra emlékeztet majd, minden fagyos benned először, a tél közepette
mégis egy virág nyílik ki benned. A Borbála-ágak a szeretet ágai. Meg
akarják mutatni, a szeretet erősebb a halálnál.”
Amikor gyermekkoromban először hallottam, hogy a bölcsek aranyat, tömjént és mirhát
vittek a Kisjézusnak, a három közül csak az aranyat ismertem. Persze
érdekesen hangzott a tömjén és mirha is, úgyhogy hamar megjegyeztem, de
nem tudtam, melyik micsoda. Ma már tudom, viszont a szimbolikájuk is
nagyon érdekes. Lássuk, hogy fogalmaz a szerzetes! „Szent
Irenaeus az aranyban a gyermek királyi méltóságát, a tömjénben
istenségét, a mirhában kereszthalálát látja. Karl Rahnernél az arany a
szeretetünkre, a tömjén a vágyunkra, és a mirha fájdalmunkra utal. A
Legenda Aurea más értelmezéseket is ismer. A királyok aranyat
ajándékoztak Mária szegénysége miatt, az istálló rossz szaga ellen
tömjént, mirhát, hogy a gyermek végtagjait erősítsék és az ártó
bogarakat elűzzék.”
A karácsony legismertebb jelképe a karácsonyfa.
December közepén ellepik a várost a fenyőárusok. Különböző áron
válogathatunk számos fenyőfajta közül, de aki nem szereti, hogy a meleg
szobában hullanak a tűlevelek, vásárolhat akár műfenyőt is, amelyből ma
már sajnos az egészen giccses (a havat utánzó fehér színű) darabokat is
megtaláljuk. Ezek egyre távolabb visznek bennünket a karácsonyfa valódi
értelmétől. „A
fenyő, amely télen is megtartja zöld ruháját, az élet isteni erejének
régi szimbóluma. A karácsonyfa-állítás egy régi germán szokásra megy
vissza: a zord téli éjszakákon szokás volt a házakban zöld ágat
felaggatni a gonosz lelkek és rossz szellemek elűzésére. A keresztény
hagyományban a fának örökzöldnek kell lennie, és csillogó faként
Krisztust kell az otthonokba vinnie, hogy ezzel kiűzze onnan a félelem,
ellenségeskedés és féltékenykedés minden démonát. A karácsonyfát a
keresztények a paradicsom fájának értelmezték, melyről az élet
gyümölcseit szedik. Az élet gyümölcsit az alma és a dió jelképezik. A
fenyőfagömbök (...) a paradicsom egészének és teljességének
szimbólumai.”
Most
csak három szimbólumot emeltünk ki a könyvből, a szerző azonban 50-et
sorol fel, s jellemez két-két oldalban tömören, saját nézőpontja mellett
más szakemberek és korábbi, mérvadónak tekintendő művek meghatározásait
is idézve. Ha valaki december 1-jétől kezdve minden nap kettőt elolvas
(mindössze négy oldal!), december 25-ére éppen végez vele. Ez is lehet
egyfajta készület adventben!
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadványok címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése