Ahhoz,
hogy napjaink információáradatában a megszerzett tapasztalataink valódi
tudássá válhassanak, szükséges, hogy teljesen jelen tudjunk lenni. „Teljesen
jelen lenni. Ott, ahol vagyok. Egy találkozásban, egy beszélgetésben,
amikor valakit meghallgatok, olvasásba belefeledkezve – az imában.
Számomra mindig fontos volt jelen lenni ott, ahol vagyok. Életem során
ez minden gondolkodásnál, ténykedésnél fontosabbnak bizonyult.
Gyerekkoromban tanultam ezt. Ültem a kertben a virágok között, és ott jó
volt csak úgy lennem. Szerettem azt az állapotot, amikor nem a szavak
voltak lényegesek, hanem az, hogy figyelmesen jelen vagyok
testemmel-lelkemmel. Otthon voltam a létben” – írja a Csendben születik az élet – A belső ima tapasztalata
című könyvében a szerző. Itt lenni, figyelmesen jelen lenni. Ezt
kutatja Mustó Péter az imádkozásban is. Ehhez nyújt segítséget,
gyakorlati útmutatót ez a könyv.
A
jelenlét imáját meditációnak, belső imának nevezi a szerző, s ahogy a
zongorázás vagy az úszás élménye is csak megtapasztalva válik valódi
élménnyé, úgy a meditáció lényegére is meditálás közben érez rá az
ember. A következő feladat segítségével tanít meditálni a szerző: „fülelsz
egy távolodó zajra, kezedet tölcsérként a füled mögé teszed. Légzésed
olyan csendes és nyugodt lesz, mintha megállt volna. Teljesen ébren
vagy. A tested minden porcikája figyel. Mozdulatlanná válsz, mert érzed,
hogyha megmoccannál, az zajt okozna benned, amely megakadályozná, hogy
észlelhesd a finom rezdüléseket... az éber figyelem nyugalmi állapotában
vagy. Befogadásra készen. Fülelsz. Hallószerveddel együtt minden
porcikád érzékennyé válik. Fülelsz valamire, amiről nem tudod biztosan,
hogy hallod-e még vagy már nem.” A szerző úgy véli, ebben az
állapotban észleljük, hogy jelen vagyunk, észrevesszük, ami körülöttünk
történik, figyelmünk arra irányul, ami hallhatóvá válik számunkra, ami
érint bennünket, ami hat ránk. Ilyen állapotban képesség válunk arra,
hogy intenzívebben közelítsük meg a valóságot.
„Aki
meditál, nem töpreng a léten, nem töpreng problémáinak megoldásán, nem
akarja megváltani a világot, hanem igyekszik tudomásul venni azt, ami
van. (…) A meditációs imában azt gyakoroljuk, hogy elidőzzünk annál, ami
van. Anélkül, hogy jónak vagy rossznak nyilvánítanánk valamit, előbb
ítélet nélkül szemügyre vesszük.”
Előfordul,
hogy valamit nem tudunk elfogadni, nem tudunk megbékélni vele. Mustó
Péter szerint ami van, az akkor is hat ránk, ha tiltakozunk ellene.
Azonban, ha nem ítéljük el érte önmagunkat vagy másokat, akkor az is
áldássá válhat, mitől megijedünk. Ami rossznak tűnk számunkra, annak is
van szerepe az egész összefüggésében, hiszen a sötétben születik a
világosság. „A
káoszt is Isten teremtette, s abban tett rendet. A sötét, kaotikus
helyzetek csak minket ijesztenek meg. Istennek »a sötétség sem homályos,
s az éj világos, akár a nappal (Zsolt 139)«. Életfeladatunkhoz
tartozik, hogy át kell jutnunk a sötét, kaotikus helyzeteken is.”
A félelmek kapcsán a szerző rámutat arra, hogy a sikertelenség és a
kudarc arra figyelmeztet bennünket: igazi értékünk és méltóságunk az
életünk, a létünk.
A szerző hangsúlyozza a csend szerepét a meditáció során: „A
csendben kozmetikázás nélkül megmutatkozhat az, ami benned van. S
minden, ami jön, hozzátartozik a valósághoz. A csendben jobban megérted
önmagadat. Jobban, igazabbul. Segíts, hogy őszintébb tudj lenni. Hogy
aztán megengedd, hogy ami benned van, az lehessen.” A
meditációban érzékszerveinkre is hagyatkozunk. Észlelünk: látunk,
szagolunk, ízlelünk, hallunk. Mustó Péter az alábbi tanácsokkal segít
az elmélyülésben: „Úgy
fülelj, hogy szinte lélegzeted is eláll, szád picit legyen nyitva. Ha
mocorogsz, akkor a halk neszeket már nem hallod meg. Azért fontos
mozdulatlanul ülnöd, hogy a legfinomabb hangokat se szalaszd el. »Szólj,
Uram!« Ha nem akadályozod meg, minden érzékszerveddel jelen tudsz
lenni. Nem tudhatod előre, mi fog történni, hogyan hat rád, ami jön
feléd. De akkor jut közelebb hozzád, ha elidőzöl nála. Ezek a meditáció
alapelemei: a jelenben lenni, érdeklődve, éberen, jóindulattal
elidőzni.”
Mustó
Péter 1935-ben született Derecskén. 1945 és 1991 között külföldön élt.
1953-ban lépett be a jezsuita rendbe. Érdeklődése a II. vatikáni zsinat
szellemében a más vallásúak, a másként gondolkodók és a jóléti
társadalom sérültjei felé fordult. 1979 és 1991 között Dél-Amerikában,
Bogota egyik szegénynegyedében dolgozott. A rendszerváltás óta
Magyarországon vezet meditációs lelkigyakorlatokat. Imádkozni tanít,
többek között a Csendben születik az élet című könyve segítségével is.
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése