2015. március 11., szerda

Csendben születik az élet

Ahhoz, hogy napjaink információáradatában a megszerzett tapasztalataink valódi tudássá válhassanak, szükséges, hogy teljesen jelen tudjunk lenni. „Teljesen jelen lenni. Ott, ahol vagyok. Egy találkozásban, egy beszélgetésben, amikor valakit meghallgatok, olvasásba belefeledkezve – az imában. Számomra mindig fontos volt jelen lenni ott, ahol vagyok. Életem során ez minden gondolkodásnál, ténykedésnél fontosabbnak bizonyult. Gyerekkoromban tanultam ezt. Ültem a kertben a virágok között, és ott jó volt csak úgy lennem. Szerettem azt az állapotot, amikor nem a szavak voltak lényegesek, hanem az, hogy figyelmesen jelen vagyok testemmel-lelkemmel. Otthon voltam a létben” – írja a Csendben születik az élet – A belső ima tapasztalata című könyvében a szerző. Itt lenni, figyelmesen jelen lenni. Ezt kutatja Mustó Péter az imádkozásban is. Ehhez nyújt segítséget, gyakorlati útmutatót ez a könyv.

A jelenlét imáját meditációnak, belső imának nevezi a szerző, s ahogy a zongorázás vagy az úszás élménye is csak megtapasztalva válik valódi élménnyé, úgy a meditáció lényegére is meditálás közben érez rá az ember. A következő feladat segítségével tanít meditálni a szerző: „fülelsz egy távolodó zajra, kezedet tölcsérként a füled mögé teszed. Légzésed olyan csendes és nyugodt lesz, mintha megállt volna. Teljesen ébren vagy. A tested minden porcikája figyel. Mozdulatlanná válsz, mert érzed, hogyha megmoccannál, az zajt okozna benned, amely megakadályozná, hogy észlelhesd a finom rezdüléseket... az éber figyelem nyugalmi állapotában vagy. Befogadásra készen. Fülelsz. Hallószerveddel együtt minden porcikád érzékennyé válik. Fülelsz valamire, amiről nem tudod biztosan, hogy hallod-e még vagy már nem.” A szerző úgy véli, ebben az állapotban észleljük, hogy jelen vagyunk, észrevesszük, ami körülöttünk történik, figyelmünk arra irányul, ami hallhatóvá válik számunkra, ami érint bennünket, ami hat ránk. Ilyen állapotban képesség válunk arra, hogy intenzívebben közelítsük meg a valóságot.

„Aki meditál, nem töpreng a léten, nem töpreng problémáinak megoldásán, nem akarja megváltani a világot, hanem igyekszik tudomásul venni azt, ami van. (…) A meditációs imában azt gyakoroljuk, hogy elidőzzünk annál, ami van. Anélkül, hogy jónak vagy rossznak nyilvánítanánk valamit, előbb ítélet nélkül szemügyre vesszük.”

Előfordul, hogy valamit nem tudunk elfogadni, nem tudunk megbékélni vele. Mustó Péter szerint ami van, az akkor is hat ránk, ha tiltakozunk ellene. Azonban, ha nem ítéljük el érte önmagunkat vagy másokat, akkor az is áldássá válhat, mitől megijedünk. Ami rossznak tűnk számunkra, annak is van szerepe az egész összefüggésében, hiszen a sötétben születik a világosság. „A káoszt is Isten teremtette, s abban tett rendet. A sötét, kaotikus helyzetek csak minket ijesztenek meg. Istennek »a sötétség sem homályos, s az éj világos, akár a nappal (Zsolt 139)«. Életfeladatunkhoz tartozik, hogy át kell jutnunk a sötét, kaotikus helyzeteken is.” A félelmek kapcsán a szerző rámutat arra, hogy a sikertelenség és a kudarc arra figyelmeztet bennünket: igazi értékünk és méltóságunk az életünk, a létünk.

A szerző hangsúlyozza a csend szerepét a meditáció során: „A csendben kozmetikázás nélkül megmutatkozhat az, ami benned van. S minden, ami jön, hozzátartozik a valósághoz. A csendben jobban megérted önmagadat. Jobban, igazabbul. Segíts, hogy őszintébb tudj lenni. Hogy aztán megengedd, hogy ami benned van, az lehessen.” A meditációban érzékszerveinkre is hagyatkozunk. Észlelünk: látunk, szagolunk, ízlelünk, hallunk.  Mustó Péter az alábbi tanácsokkal segít az elmélyülésben: „Úgy fülelj, hogy szinte lélegzeted is eláll, szád picit legyen nyitva. Ha mocorogsz, akkor a halk neszeket már nem hallod meg. Azért fontos mozdulatlanul ülnöd, hogy a legfinomabb hangokat se szalaszd el. »Szólj, Uram!« Ha nem akadályozod meg, minden érzékszerveddel jelen tudsz lenni. Nem tudhatod előre, mi fog történni, hogyan hat rád, ami jön feléd. De akkor jut közelebb hozzád, ha elidőzöl nála. Ezek a meditáció alapelemei: a jelenben lenni, érdeklődve, éberen, jóindulattal elidőzni.”

Mustó Péter 1935-ben született Derecskén. 1945 és 1991 között külföldön élt. 1953-ban lépett be a jezsuita rendbe. Érdeklődése a II. vatikáni zsinat szellemében a más vallásúak, a másként gondolkodók és a jóléti társadalom sérültjei felé fordult. 1979 és 1991 között Dél-Amerikában, Bogota egyik szegénynegyedében dolgozott. A rendszerváltás óta Magyarországon vezet meditációs lelkigyakorlatokat. Imádkozni tanít, többek között a Csendben születik az élet című könyve segítségével is.

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése