„Az
egymáshoz illő emberek összehozása mindig óriási élmény volt számomra. A
baráti szolgálat egy módjának tekintem, ha a társkeresőknek egy kicsit a
hóna alá nyúlhatok, hogy hamarabb találják meg egymást. Érzékem van
ahhoz, hogy megállapítsam, ki kihez illik” – írja Gudrun Kugler,
aki számára a hobbija hivatássá vált, amióta a kathTreff.org nevű
katolikus online társkeresőt vezeti. Mint írja, a virtuális téren kívül
valódi találkozókat szerveznek a házasságra vágyódóknak.
Idősebb
ismerőseimtől gyakran hallom azt a fiatalokat érő kritikát, miszerint
nincs elég kitartás és türelem a házasfelekben egymás iránt, ezért nem
tudnak a párok hosszútávon együtt maradni. A szerző következő gondolata
azért fogott meg engem, mert úgy gondolom, a korábbi generációk is
valami hasonlót vallhattak. „Kedves
olvasók, az igazit nem megtalálni kell! Döntenünk kell valaki mellett,
aki ezáltal az igazi lesz. A kérdés nem úgy hangzik, hogy ki az igazi:
Roland vagy Robert, hanem, hogy én az egyikkel vagy a másikkal élnék-e
szívesebben. Ehhez az elhatározáshoz azonban szükséges a helyes ismérvek
ismerete és felhasználása” – írja a szerző, s könyvében ehhez ad
praktikus tanácsokat. Először is kifejti, hogy melyek azok a
tulajdonságok, amelyek birtokában már nagy eséllyel sikeres
párkapcsolatban élhetünk. Lány még, vagy már nő? – teszi fel a kérdést a szerző, s így fogalmaz: „Amíg
egy nő még fiatal lány, tetszeni akar. Örül az irigy pillantásoknak, és
szeretné magát fölényben érezni. A nőnek kapcsolati igénye van, a
fölényes helyzet győzelmi érzése már nem kell neki. Az értelmet saját
létében találta meg. A létből jelenlét lesz, és a jelenlétből otthon.” Fiú még, vagy már férfi? Ezt a következők alapján dönthetjük el valakiről: „A
fiú játszik, a férfi felelősséget vállal. A férfinak a feleség számára
biztonságot kell nyújtania. A fiú még önmagát keresi. A férfi már
megbízható, biztos lábakon áll. Tudja, mi a feladata, bízik magában és
aszerint cselekszik.”
Belülről jövő attraktivitás
Mi
az az attraktivitás, ami belülről jön, s szükséges a sikeres
kapcsolatok kialakításához, párkapcsolat létrehozásához? – tette fel a
kérdést Kugler a Facebookon, s nagy meglepetésére olyan válaszok
érkeztek, amelyek az attraktivitást teljesen belső indíttatású, kifelé
sugárzó minőségnek tekintik. Az attraktivitás vonzerőt jelent. Íme
néhány vélemény:
- Olyan pólust alkot, amelyhez mások jól tudnak kötődni.
- Olyan ember, aki egyedül is jól el tudja tölteni az időt, ezt alkalmasint meg is teszi, de azért a társaságot is élvezi, és megnyílik mások felé.
- Akinek van saját véleménye, és ezt meg is tudja védeni, de azért nem veszett ki belőle a meghallgatás képessége.
- Aki kész és nyílt arra, hogy egy életen át tanuljon, tapasztalatokat szerezzen, fejlessze önmagát.
- Aki jól ismeri, és a gyengeségei ellenére elfogadja önmagát.
Jól használd ki az időt, amíg szingli vagy!
Erre
biztat Kugler. Napjainkban egyre többen egyedülállók, s gyakorta
hallani a két szélsőséges véleményt, miszerint ez a legnagyszerűbb
létállapot, vagy éppen az ellenkezőjét, mégpedig, hogy bármi áron párt
kell találni, mert egyedül elviselhetetlen az élet. A szerző hasznos
tanácsokat ad a szingli lét minél pozitívabb megéléséhez és ahhoz, hogy
nyitottak legyünk egy közben alakuló új kapcsolat kialakítására. „Vidáman
nézz szembe az élettel! Szingliként teljesen normális életet élsz.
Végzettséged és hivatásod van. Olyan kötelezettségeid vannak, amik nem
esnek nehezedre, és pompásan jól teljesíted is azokat.” Figyeljünk a
lelkünkre: „Fontos, hogy az időbeosztásodban ne feledkezz meg a lelki
wellnessfürdőkről. Jó beszélgetések, jó irodalom, és az Istennel való
csendes együttlét tisztán tartják, lakályossá teszik a belső világodat.
Akkor egészen szívesen leszel otthon magadnál, és nem kell azt mondanod:
Magamba fordultam: Ott se volt semmi.” Azután pedig pedig a
következőket kérdezi és az alábbiakra buzdít a szerző: Elég gyakran mész
el otthonról? Gondolj a testedre! Ne ragaszkodj megszokott rituálékhoz!
Az utóbbira Kugler a saját történetét hozza példaként. Tizenöt éves
korától harmincéves koráig mindig ugyanazokkal a barátaival
szilveszterezett együtt, majd idővel mindenki megházasodott, s
lassacskán a hagyomány nyomasztóvá vált a szerző számára, akinek az
élete akkor még a párkeresés fázisában volt, s új ismeretségek
megkötésére vágyott. Ilyenkor meg kell törni a korábbi hagyományt,
rituálét, s újat kialakítani.
Szerződés helyett szövetség: a keresztény házasság
A
szerző hosszabb fejezetet szentel a házasság témájának körüljárásához,
hiszen ahogy írja, a párkapcsolatnak ide kell eljutnia, s nem is érdemes
túl sokáig halogatni a házasságkötést. „A
keresztények tudják, hogy nem a házastársuk lesz az, aki értelmet és
kiteljesedést ad nekik. Boldogságukat nem a világnak a dolgaiban
keresik, hanem először Isten országát, és minden mást ajándékba kapnak
hozzá. A minden életben előforduló nehézségeket könnyebben legyőzik: úgy
értelmezik, mint felszólítást a lélek és szeretet növelésére.”
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése