2015. január 27., kedd

Lelkigyakorlat és pszichológia

Vannak olyan ismerőseim, akik üresnek, hosszúnak és céltalannak érzik a január hónapot. Az adventi időszak és a karácsony elmúltával sokan – leginkább azok, akik csak a külsőségekben élik meg a várakozást és az ünnepet – úgy nyilatkoznak, számukra semmit sem jelentett az ünnep és örülnek, hogy végre „túl vannak” rajta. Ők bizonyára nem látják a karácsony valódi tartalmát, s az év más időszakairól is hasonlóan vélekednek. Nemes Ödön jezsuita szerzetes és Perczel Forintos Dóra pszichológus A lelkivezetés művészete című könyve az olvasók spirituális éhségét igyekszik csillapítani, így azok számára is segítséget nyújthat a kiadvány, akik kétkedve és pesszimistán élik mindennapjaikat.

Már az előszóból kiderül, hogy nem lelkigyakorlatos könyvet tart kezében az olvasó, sokkal inkább arra próbálja rávezetni őt a szerzőpáros, hogy a mindennapokban miként tudja megtalálni a helyes viszonyulást ahhoz, ami vele történik. S ha nyitott – olvashatjuk az előszóban – megtapasztalhatja Isten jelenlétét. A szerzők sok helyütt pontokba szedve, táblázatokba foglalva emelik ki a legfontosabb tapasztalataikat, s az egyes fejezetek végén gyakorlati kérdésekkel motiválják az olvasót.

Lelkivezetés vagy pszichoterápia?
A két szerző két külön szakterületet képvisel. Lássuk, mi a különbség köztük! A pszichoterápia elsősorban a pszichés problémák felmérésére, gyógyítására és arra irányul, hogy segítsen megküzdeni a nehéz élethelyzetekkel. Ezzel szemben a „lelkivezetés körébe a spirituális kérdések, az Istennel való kapcsolat kialakítása, fejlődése, elmélyülése tartozik, mivel a fő cél Isten akaratának felismerése, a megkülönböztetés a hit szemével és Isten kegyelmével.” A lelkigondozás nem más, mint segítőbeszélgetés, amikor is a vezetett egy-egy nehéz élethelyzet vagy krízis megoldásában kap támogatást. „A pszichoterápiában és a lelkivezetésben egyaránt fontos a bizalmi kapcsolat, az empátia, a másik személy feltétel nélküli elfogadása és a segítő hitelesség” – fogalmaz a szerzőpáros. Mindkét terület kulcsszava az önismeret. „Az önismerethez alapvetően fontos a gondolatok, az érzelmek, rejtett vágyak és motivációk felismerése. A belső megmozdulások, érzelmek abban segítik a vezetettet, hogy felismerje bennük Isten akaratát és kihívását. Krisztus követéséhez szükséges az önismeret és az önelfogadás, de ezzel egy időben Isten felhívásának befogadása és akaratának megvalósítása.”

A lelkivezetés céljai
A lelkivezetés az Istennel való kapcsolatra tekint, az Úr akarata és a Szentlélek szerinti élet elmélyítésében kíván segítséget nyújtani. A lelkivezetés céljait a következőképpen határozza meg a szerzőpáros:
  • Megtapasztalni és elfogadni Isten szeretetét és önmagamat.
  • Egyre jobban megtapasztalni a Szentlélek ajándékát, az igazi szabadságot.
  • Egyre érzékenyebbé válni Isten szavára és munkálkodására.
  • Mélyíteni a felelősségvállalást életem rendezéséért és életmódomért.
  • Felfedezni, hogy ki vagyok én, és megélni önazonosságomat.
  • Fejleszteni kezdeményezőkészségemet és döntőképességemet.
  • Megélni a Jézus iránti igazi hűséget a mindennapi életben.
  • Növekedni a hitben, a reményben, a szeretetben és az igazi örömben.
  • Viselkedésemet és elhatározásaimat folytonosan felülvizsgálni és kiértékelni Jézushoz fűződő kapcsolatom szempontjából.
  • Törekedni arra, hogy Istent minden szempontból meg tudjam találni.

A könyv hasznos tanácsokkal látja el a lelkivezetőket/olvasókat. Rámutat arra, hogy hogyan, mivel tudják segíteni a hozzájuk fordulókat. A szerző azt tanácsolja, hogy ne mondjunk elhamarkodott és gyors ítéletet, helyette megértéssel, kedvességgel viszonyuljunk a másikhoz. Ne adjunk utasításokat és tanácsokat, inkább segítsük a hozzánk fordulót abban, hogy minél jobban átlássa helyzetét és le tudja vonni belőle a tanulságot. Kérdésekkel segítsük a vezetettet az igazi értékrend felismerésében.
Gyakorlatok, megválaszolandó kérdések:
  • A kudarcokban és nehézségekben is lehet értéket találni. Írd le, ha volt ilyen tapasztalatod!
  • Milyen szempontból kellene felülvizsgálni jelenlegi értékrendedet, és min kellene változtatnod, hogy szabadabb, örömtelibb és szeretettel teljesebb életet tudj élni?
  • Mennyire tartod fontosnak, hogy belső megmozdulásaidat (érzéseidet) tudatosítsd magadban, és világosan ki tudd fejezni őket?
  • Szívesen beszélsz-e másoknak belső megmozdulásaidról? Ha igen, miért? Ha nem, mi gátol benne?

A szerzők a (lelki)vezető és a vezetett szemszögéből is körüljárják a a témát. Foglalkoznak a vezetett imaéletévek kapcsolatos kérdésekkel, meghatározzák az istenélmény és az evangéliumi életvitel fogalmát, szólnak a hallgatás és meghallgatás jelentőségéről, valamint a rendszeres imaéletről. „Az imádkozás egészségvédő hatása abban az egészségvédő folyamatban rejlik, hogy a személy rendszeresen tudatosítja magában élete értelmét, következésképp védettebb az egzisztenciális szorongásokkal szemben, s egy nagyobb egész, a világmindenség részének érezheti magát. Az imádkozásban a személy végiggondolja és értékeli cselekedeteit, ezáltal önismerete és hitelessége nő, önazonossága mélyül.”

Csuti-Mátyás Zsófia

•     •     •

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése