A szorongástól az önbecsülésig

Idén Pál Ferenc atya vezette Szombathely város nagyböjti lelkigyakorlatát. Az atya neve bizonyára sokak számára ismerős. Előadásait hallhatjuk rádióban, interneten, de könyvek is jelennek tőle. Fiatal és idős számára egyaránt hasznos és érdekes időtöltést nyújthat Pál Ferenc „A szorongástól az önbecsülésig” című könyve, amely tavaly jelent meg.

A szorongásaink, az aggodalmaink, a nehézségeink és a gyöngeségeink rettenetesen megkeseríthetik az életünket. Hiába szeretnénk fejlődni, növekedni, a sebeink, a zavaraink akadályoznak bennünket és a kapcsolatainkat, de a munkánkat is. Amikor akadozik az élet bennünk és körülöttünk, amikor azt gondoljuk magunkról, hogy velünk valami nincs rendben, éppen akkor van igazán szükségünk az önbecsülésre. A megfelelő önbecsülés segít megvédeni magunkat, és nem engedi, hogy rosszul bánjanak velünk. Megalapozza a hiteles kommunikációt, és az érzelmileg nehéz helyzetekben is alkalmassá tesz az együttműködésre.

A szerző az önbecsülés témakörében felmerülő összes téma és gondolat kapcsán igyekszik konkrét élethelyzetet ábrázolni, és megadni a helyes megoldási lehetőséget is. Gyakran idéz a hívekkel folytatott beszélgetésekből. A könyvben szereplő, vastagon szedett gondolatok, témák mintegy alcímként funkcionálnak, könnyen áttekinthetővé téve a könyvet az olvasó számára.

Az „Állandó tevékenység és aktivitás” című kis egységnél a következő gondolatébresztőt olvashatjuk: „Netezés, telefonálás. Moziba járás. Tévézés. Szerencsejáték. Pénzszerzés. Pénzköltés. Beszédkényszer. Veszélykeresés. Vallási túlbuzgóság. Nőknél: takarítás. Férfiaknál: kocsimosás. Konyha, műhely. Kapcsolatokban folyamatos vádaskodás, veszekedés, rivalizálás, aggodalmaskodás, sírás, rivalizálás, hibáztatás, sértődés. Ezeknek az egyvelege. Lényeg, hogy történjen valami. Tanulásmánia. Huszonötödik diploma, majd a diplomaosztóról távozva a posztgraduális képzések felvételi jegyzékének beszerzése, közben telefonálás, közben kirakatnézés, közben gondolkodás, miközben...” – a szerző nem mindig ad választ egy-egy kérdésre, időnként csak leírja tapasztalatait, melyeket végiggondolva önállóan elmélkedhet az olvasó: „Vajon rám jellemző a felsoroltak közül valami?”

Pál Ferenc könyvében ír az önbecsülést meghatározó tapasztalati háttérről: a gyermekkorban szerzett lelki sebekről és a hamis szülői vélekedésről is. A személyiségfejlődés egyik nagyon fontos állomásának tartja saját magunk, hibáink és hiányosságaink megismerését és elfogadását: „Saját magunk árnyékában élünk. Nem kis emberi teljesítmény abból kilépni, és önmagunk addig takarásban lévő részeivel találkozni.”

Az önbecsülés kialakulásához – sok egyéb mellett – hozzátartozik az egészséges önérvényesítés is: „Jogom van a nyugalomhoz és a pihenéshez. Szabad néha semmit sem csinálnom. Nézni, ahogy a rügyek fakadnak. Tudsz-e elég nyugodt és szabad lenni mások társaságában? A belső önbecsülésnek ez fontos ismérve. Hogy nem érzel késztetést, hogy produkáld magad, folyton beszélj, középpontban legyél, teljesíts és megfelelj – de el sem kell bújnod, nem kell szoronganod, szabadon, nyugodtan lehetsz mások között. Ez egész kevésnek tűnik, mégis igen fölszabadító, megnyugtató. Tehát szabad lennem, itt és most így lennem, ahogy vagyok. Szabad kérnem, kérdeznem. Szabad cselekednem, megvédenem magam.”

A boldogságról a következőképp vélekedik az atya: „A boldogságot ki kell érdemelni. Mekkora tévedés! Ki mondta ezt nektek? Persze, tudom, valamelyik felnőtt. »Édes fiam, előbb a kötelességedet végezd el! Apád jót akar neked. Azt akarja, hogy ember legyél!« Ezek szerint tehát a kötelességünk elvégzése és a boldogság nincsenek egymással jóban. Márpedig a feladatainkat elvégezhetjük kényszerűen és szabadon is. Amikor megtanuljuk a kötelességeinket szabadon tenni, akkor a boldogság is bekopogtat. Megtanulhatunk kedvet csinálni magunknak ahhoz, amit meg kell tennünk.”

A vágyainkat a mai kultúra hihetetlenül fölfokozza – írja a szerző. „A reklámok kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy minél inkább fölbátorítsanak minket, hogy mindenféle, akár felesleges dolgok után is vágyakozzunk. Azt akarom, amit mindenki más is akar, de nem akarom a veszteségélményt, ami lehetőségeim korlátaiból fakad. Ráadásul előszeretettel hasonlítom magam össze olyanokkal, akiknek jobb vagy több jutott, mint nekem. Úgy látom, ma ettől nagyon sok ember szenved (...)”

Néhány oldallal hátrébb felveti az alábbi gondolatot: kultúránk hatalmas erővel hirdeti, hogy légy független és autonóm. „Valósítsd meg az életed! Higgy magadban! Ezzel szemben mi áll? A korlátok. A realitás. Az, hogy minél inkább szabadnak tartjuk magunkat, annál inkább szembesülünk azzal, hogy van egy sereg föloldhatatlan korlátunk (...)”

Szintén általános dilemma az önátadás kontra önmegvalósítás problémája. „Ma úgy tűnik, ha valaki átadja magát valaminek, valakinek, akkor lemondott arról, hogy valaki legyen. Még az a nő is, aki képes önfeledten boldog lenni abban, hogy ő »csak« édesanya. (...) Ma az anyaság, mint kulturális szerep nem hordozza a beteljesülésnek azt az ígéretét, hogy nyugodtan, önfeledten éld meg, és ezáltal boldog leszel. Sőt, az önátadás sajátosan kulturális kirekesztéssel is járhat. (...) Van egy másik történetem is. Jegyesekkel beszélgettem, és a férfi egész váratlanul azt mondta, hogy neki tulajdonképpen az a legnagyobb vágya, hogy boldog családapa legyen. Mit gondoltok, a leendő felesége örült ennek? Egyáltalán nem örült! Kifejtette, hogy a férje szerinte egy kicsit tutyimutyi, és sokkal jobban szeretne egy olyan férfit, aki sikeres is. Kevés munkával. Azért legyen sokat otthon is (...)”

Pál Ferenc könyve őrzi a szóbeli előadások oldott hangulatát, kötetlen stílusát. A szerző pap, pszichológus, barát és külső szemlélő egyszerre. Saját maga és mások élettörténetein, tapasztalatain keresztül tanít, ráébreszt, de elsősorban továbbgondolásra és elmélkedésre biztat. 

További információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Pál Ferenc: A szorongástól az önbecsülésig (3.360 Ft)