A lehetetlenségek szentje

Joseph Sicardo ágoston rendi atya különleges lírai-költői nyelvezettel megírt, Szent Ritáról szóló könyvét ajánljuk figyelmébe. A könyv alapos kutatómunka után készült el, nyelvezete a szerző mély tiszteletéről tesz tanúbizonyságot, ezért is választotta az Etalon kiadó az ő művét a Sugárzó Életek könyvsorozat Szent Ritát bemutató kötetéhez.

Szent Rita idős szülők gyermekeként született hosszú várakozás, reménykedés és sok imádság után 1381 körül Olaszországban, az umbriai Roccaporenában. Szüleiről a következőket olvashatjuk a könyvben: „a szerény otthonukban uralkodó béke és boldogság, az arcukon mindig ragyogó öröm és jókedv sokakat megfogott. Mindez először csodálatot és tiszteletet keltett az emberekben, majd arra késztette őket, hogy kövessék Antonio és Amata példáját.” Egyes feljegyzések szerint „Rita szüleinek otthona az imádság háza és a szentség menedéke volt. Antoniót és Amatát Roccaporena többmérföldes körzetében kedvességükről és jókedvükről ismerték. Mivel az igaz keresztény élet gyümölcseként szent békében és boldogságban éltek, egyetlen öröm hiányzott Antonio és hitvese otthonából. Isten nem áldotta meg a házasságukat gyermekkel.” Egyik éjszaka azonban látomása támadt a feleségnek, amelyben egy angyal jelent meg előtte, s tudatta vele, hogy Isten akarata szerint lánya fog születni, „aki születésétől fogva a szentség pecsétjét fogja magán viselni, minden erény birtokosa, idővel az elesettek segítője, a bajba jutottak szószólója és az Egyház égboltjának egyik vezércsillaga lesz.”

A szülők a casciai hegyek között elterülő kis birtokukon egyszerűségben és istenfélelemben nevelték gyermeküket, aki körül a hagyomány szerint már egészen csecsemő korában csodás események történtek, az egyik ilyen történet tanúsága szerint például méhek jelentek meg az alvó csecsemő arca és nyitott szája körül, de egy csípés sem érte. A gyermek névadásához is kapcsolódik egy legenda, amely szerint „amíg a névválasztáson tűnődtek, Isten a jámbor szülők tudomására hozta, hogy kívánsága szerint a gyermekük neve Rita legyen. A születése utáni negyedik napon Antonio Mancini és Amata Ferri gyermekét Cascia hitközségének Szent Mária Magdaléna-templomában keresztelték meg, mivel abban az időben Roccaporena templomában nem volt keresztelőmedence.”

Rita gyermek- és ifjúkorát a szülei iránti teljes engedelmesség, akaratának állandó föláldozása és a fáradságos napi munka jellemezte. Az evangélium szerinti szegény életet élt, fontos volt számára az imádság és a szeretet különböző gyakorlatai. „Isten, aki bizonyára elragadtatva szemlélte ártatlan szívű, fiatal szolgálóját, arra sarkallta, hogy otthonának egyik eldugott részén egy apró, de tetszetős házi kápolnát építsen, ahol egy egész évig tartózkodott a világ forgatagától teljesen elzárkózva.”

Apáca akart lenni, szülei ennek ellenére odaígérték a kezét egy helybeli ifjúnak, aki a kortársak szerint vad és erőszakos ember volt. Rita sok imával készült a házasságára, elhatározta, hogy férjét megváltoztatja. Hősies türelemmel, panasz nélkül viselte férje rossz természetét. Szelídségével és jóságával, következetes szeretetével végül valóban sikerült őt Istenhez vezetnie. Tizennyolc évig éltek békében, két fiuk született. „Tudjuk, hogy Ferdinando házasságuk kezdetétől fogva megnehezítette a családi béke kialakulását. Rita azonban az alázatosság és a türelem fegyverével szállt szembe férjével. Ezt a fegyvert idővel megtanulta ügyesen és pontosan forgatni. Alázatossága és türelme, imádsággal és könnyekkel kiegészülve meglágyított férje vad és szinte irányíthatatlan temperamentumát.”

Férje és fiai halála után Rita régi vágya szerint jelentkezett a casciai Mária Magdolna ágostonos kolostorba.

Jóságáról, szeretetéről és csodatetteiről sok legenda született. „Egy nap Constanza nővér, a zárda főnöknője nyugtalan és gondterhelt lett, mert egyetlen csepp bor sem maradt a zárdában, és pénze sem volt, hogy vásároljon valamennyit. Rita sírjához ment, és teljes bizalommal ismertette nehéz helyzetét a Szenttel. Röviddel később hangos kopogtatást hallott. Amikor kinyitották a zárda ajtaját, egy ember állt odakint, és azt mondta, hogy egy hordó bort hozott a zárdának. Amikor a hordót a pincébe vitték, a férfi hirtelen eltűnt, csakúgy, mint a szamár és a szekér, amellyel a bort hozták.” Egy másik szerint „1658-ban, néhány nappal Rita ünnepe előtt egy asszony, aki épp a templomban volt, észrevette, hogy a szent sírja előtt álló lámpás nem ég. Azonnal elsietett, hogy figyelmeztesse a sekrestyés nővért, aki alig hitte el, amit az asszony mondott, mivel kora reggel ő maga gyújtotta meg a lámpát. Amikor a sírhoz ment, nagy meglepetésére azt látta, hogy a lámpa kanóca kialudt. A sekrestyébe ment gyújtót hozni. Amikor visszatért a lámpához, megdöbbenve tapasztalta, hogy a lámpa emberi kéz segítsége nélkül ismét meggyulladt. Ezt a tényt Giuseppe Benatti, nyilvános közjegyző igazolta 1660. július 16-án.”

A hagyomány úgy tartja, hogy Rita az egészen kilátástalannak tűnő esetekben is segít, ezért a lehetetlen ügyek pártfogójának, a lehetetlenségek szentjének tartják. Mivel élete viszontagságos és sok megpróbáltatással teli volt, különösen a nehézsorsú lányok, édesanyák és asszonyok fordulnak hozzá közbenjárásért. Szent Rita története példaértékű napjainkban is. Manapság sok házaspár a könnyebb utat választja, és kilép a kapcsolatból, amint komoly probléma elé kerülnek a párjával. Rita életútja szép példája annak, hogy nem a megfutamodás, hanem a küzdelem, az odaadás és párunk feltétel nélküli szeretete az, ami éltet egy kapcsolatot.

Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:

• Casciai Szent Rita - A lehetetlenség szentje (2240 Ft)