A remény forrásaiból meríteni egyrészt nagyon is valóságos lelki igényt elégít ki, másrészt semmihez sem fogható spirituális élményt – lényegében az élet Urával való találkozást – jelent minden ember számára. Mert a megtisztulást és erőgyűjtést kínálják ezek a források. Élő vizük a krisztusi tanítás igazságaiból tör elő, amelyekre a legerőteljesebben az egyházi év nagy ünnepein emlékezünk.
A szerző, Joseph Ratzinger, vagyis XVI. Benedek emeritus pápa az üdvtörténet jelentős állomásainak gyakran meglepő mélységű mondanivalóját fejti ki e könyvében, rendszerint egy-egy képzőművészeti alkotás sokszor többrétegű és egyre bensőségesebb jelentésének feltárásával. A műalkotások esztétikai-tartalmi bemutatása és az ünnepek vallásos jelentőségének kifejtése együttesen valósítják meg a szerző szándékát: a keresztény remény értelmes voltának és fontosságának felismerését.
Néhány nap múlva elkezdődik az advent, a könyv karácsony ünnepével foglalkozik elsőként. A szerző rögtön az elején leszögezi, hogy a keresztények legnagyobb ünnepe nem a karácsony, hanem a húsvét, hiszen „az egyházi év ünnepei először is nem Krisztus születése időpontjának figyelembe vétele alapján, hanem az ő feltámadásában való hitből alakultak ki. A keresztény hitet ugyanis valójában csak a feltámadás ténye alapozta meg és ez hozta létre az Egyházat.”
Jézus
születésének időpontját először Római Hippolytosz erősítette meg Kr.u.
204-ben, és valószínűleg Lukács evangéliuma is ezt a napot jelöli meg. A
karácsony megünneplése a keresztény közösség körében csak a 4.
században terjedt el, amikor a római napisten ünnepét kiszorította, és „Krisztus születését az igaz világosság győzelmeként hirdette meg.”
Leginkább azonban Assisi Szent Ferenc nevéhez köthető, hogy a karácsony még a húsvétnál is kedveltebb ünneppé vált. „A
híres grecciói karácsony megünneplését, melyre szentföldi útja és a
római Santa Maria Maggiore-templom jászlánál tett látogatása indíthatta
őt: a közelség, a valóság vágya, az az óhaja, hogy Betlehemet teljes
valóságában tapasztalhassa meg, a gyermek Jézus születése feletti öröm
közvetlen élménye lehessen, és azt összes barátaival megoszthassa. A
grecciói éjszaka a karácsony ünnepét egészen új ajándékként adta a
kereszténységnek... különös bensősége és emberiessége Istenünk
emberszeretetét közölte a lelkekkel és a hitnek új dimenziót adott.”
Minden
jászolábrázoláshoz hozzá tartozik az ökör meg a szamár. Ezek az állatok
az Ó- és Újszövetség egységében való hite által a karácsonyi esemény
kísérői lettek. „Az ökör ismeri gazdáját és a szamár urának jászolát, csak Izrael nem ismer meg, népem nem tud semmit megérteni.” (Iz 1,3)
A
középkori ábrázolásokon feltűnik a szemlélőnek, hogy e két állatot a
Kisjézus mellett mindig szinte emberi arccal ábrázolják, értő
tisztelettel állnak és hajolnak meg a kisded előtt. „Ez így logikus is volt – írja a szerző –,
hiszen e két állat prófétai rejtjelnek számított, amely mögött az
Egyház titka rejtőzik, a mi titkunk, a miénk, akik ökrök és szamarak
vagyunk az Örökkévalóval szemben.” A
jászol előtt azonban megnyílik a szemünk. A szerző a mai emberre is
vonatkoztatja ezt a képet, s teszi fel a következő elgondolkodtató
kérdéseket: „Ki ma az ökör és a szamár, ki a »népem«, amely nem
tud semmit megérteni? Miért van az, hogy az oktalanok felismerik a
valóságot, az okosok pedig vakok? Azért vagyunk talán olyan távol az
istállótól, mert mi ahhoz túl finomak, túl okosak vagyunk?”
• • •
A szerző a könyvében Szent Pál apostol megtérése kapcsán a harcoló és szenvedő emberről elmélkedik.
„Ahol
nincs meg a készség a szenvedések vállalására, ott hiányzik a
hitelességnek az Egyház számára is nélkülözhetetlen bizonyítéka. Az
Egyház harca mindig csak azoknak a harca lehet, akik önmagukat áldozzák
fel, vérüket ontva.”
Pál attribútuma a kard. »A jót megharcoltam«
– mondta Pál élete vége felé közeledve. Az ehhez hasonló
megnyilatkozásai miatt gyakran említik harcosként, a tettek embereként, a
kard viszont nem erre, hanem Pál kivégzésének módjára is utal. Viszont
azt is tudunk kell, hogy a kard a Szentírásban Isten Igéjének jelképe, „mely »eleven, átható és minden kétélű kardnál élesebb... megítéli a szív gondolatait és érzéseit.«” Pál ezt a képzeletbeli kardot forgatta, s nyerte meg az embereket Isten országának.
„...az
igazság mellett közömbösen elnyargaló élet gyakran kényelmesebbnek
tűnik, mint az igazságigényes élet, sok embert dühít az igazság, ezért
akarják azt gúzsba kötni, elnyomni vagy kitérni előle. Melyikünk
tagadhatná, hogy őt már többször is bosszantotta az igazság? Ki
állíthatja közülünk, hogy még sohasem próbált ellopakodni az igazság
mellett?” – elmélkedik a szerző Szent Pál példája kapcsán.
• • •
Szent
Péter széke és a római templom katedra-oltára kapcsán az emeritus
pápa a következő motívumokat emeli ki és elmélkedik róluk: az ablakok,
amelyeken beáramlik a fény és összekapcsolják a templomot az egész
teremtéssel; az aranyozott bronzból készült üres trónszék, amely a maga
ürességével Szent Péter hivatalának folyamatosságát, folytonosságát
jelképezi. „Az apostol széke felségjel – trónja annak az igazságnak, melynek hirdetése ... az ő és utódai feladata lett.”
• • •
Húsvét kapcsán a következőket vallja előző szentatyánk: „itt
Isten nem a mi meghitt, családias életünkbe lépett be, hanem ennek
korlátait áttörve egy új, a korláton túli térbe hatolt. Már nem utánunk
jön, hanem előttünk jár és fáklyájával egy ismeretlen messzeségbe
világít bele, hogy az ő követésére bátorítson minket. Mivel azonban mi
csak azt ismerjük, ami a halálon innen van, saját tapasztalataink
egyikét sem tudjuk ezzel a hírrel kapcsolatba hozni” – véli a
szerző, aki e három általunk kiemelt témán kívül elmélkedik még Krisztus
mennybemeneteléről; a Szentlélek és az Egyház kapcsán a pünkösdről; a
római San Clemente-templom mozaikját segítségül hívva az Úrnapjáról;
valamint a búcsú jelentéséről és a mindenszentek ünnepéről is.
A
könyv a Bajor Rádióban elhangzott elmélkedéssorozat alapján készült el
abból a célból, hogy a Katolikus Egyház legszebb ünnepeit egy-egy
művészettörténeti remekmű segítségével világítsa meg Joseph Ratzinger.
Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése