Miért kaptuk Istentől a torinói halotti Leplet? Hogyan tanít ez a különleges ereklye Istenről, Jézusról, emberségről, szenvedésről és szeretetről? Giuseppe Ghiberti, a torinói Lepel kivételes ismerője, s több mint fél évszázada gyakori szemlélője arra hív, hogy vele együtt keressünk választ ezekre a kérdésekre. A Lepelnek üzenete van számunkra, amelyhez nem a részletekbe vesző tudományos elemzéssel, hanem a türelmes és szeretetteljes elmélkedéssel és szemlélődéssel közelíthetünk.
„A tisztelet a valóság, a Lepel valósága, részletei iránt átérzik a szerző minden szavából, aki fél évszázada a torinói Lepel közeli szemlélője, tudományos megismerésének nyomon követője, az utóbbi években egyházi megbízottja. Ugyanakkor átjárja a hit, amely nem kevesebb a tudásnál, és nem is mond ellent neki. Inkább olyan hit, amely Istenbe kapaszkodik, hogy a valóságot teljes egészében megismerhesse, s a láthatóban felfedezze a láthatatlan kézjegyét” – írja Giuseppe Ghiberti könyvének előszavában dr. Martos Levente Balázs atya, a mű egyik lektora, aki nem mellesleg a Szombathelyi Egyházmegye papja és a Győri Hittudományi Főiskola és Szeminárium prefektusa. Balázs atya kiemeli, hogy a torinói Lepel az élet sokféle oldalára fényt vet. Ezzel kapcsolatban így fogalmaz: „Úgy gondolom, ez a keresztény világszemlélet szíve: minden emberi készségünket és képességünket használni abban az egyetlen igazi szabadságban, amelyet Istentől kaptunk, s amely Istenhez vezet.”
Az ereklyét sokféle eljárással vizsgálták már, hogy fény derüljön keletkezésére, mibenlétére. A szerző, Giuseppe Ghiberti – akit az internetet böngészők általában párbeszéd közben, tudósokkal, papokkal és riporterekkel láthatnak – bár nem részletesen, de foglalkozik ezen tudományos kutatások eredményeivel. Ezeket valaki elfogadja, valaki nem. Valaki hisz abban, hogy a Lepel Jézus halotti leple volt, mások nem. Martos Levente Balázs atya azt tanácsolja, hogy Ghiberti „könyvét olvasva beszélgessünk nemcsak vele, hanem a Lepellel. Kérdezzük magát a Leplet is, hogy mit mond el nekünk Istenről, Jézusról, mit mond önmagunkról, és mit mond a világról, amelyben a hitünk szerint »testté lett az ige«, a láthatatlan isten megmutatta önmagát.”
Milyen régi valójában ez a vászon? És hogyan keletkezett rajta a képmás? Önkéntelen kérdések ezek, a maguk nemében nem mondhatók különlegesnek. Természetes, hogy felvetődnek és hogy az ember szenvedélyesen keresi rájuk a választ. „A Lepel üzenetet hordoz magában. Nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy Isten azért adta nekünk a Leplet, hogy figyeljünk erre az üzenetre. Könnyen belátható, hogy a Lepel egy halálig tartó szenvedés történetét meséli el. A Leplen kirajzolódó kép részletei arról beszélnek, hogy személyük belehalt szenvedésébe, s hogy ezt a halált keresztre feszítés okozta” – véli a szerző. Szerinte kétféleképpen tekinthetünk az ereklyére. Vizsgálhatjuk fizikai valójában és magára az üzenetére is figyelhetünk. Maga a tárgy természetesen számos kérdést felvet ma is, ezekre azonban nem tudunk teljes bizonyossággal válaszolni. A Lepel üzenete azonban bizonyosságként juthat el azokhoz, akik azt hagyják.
Amikor emberek a Lepelről vitatkoznak, hamar eljutnak Jézushoz is, és minden bizonnyal emiatt olyan híres és érdekes az ereklye. A szerző válasza arra a kérdésre, hogy miért kaptuk Istentől a leplet, a következő: „azért, hogy ösztönzést nyerjünk és bátrabbá váljunk a személyes párbeszédre az Úr Jézussal... A kutatás, éppen hosszú és szerteágazó természetéből adódóan, türelemre int. Elfogadjuk az Úr nekünk adott ajándékait, olyan lehatárolt formában, ahogy ő kínálja nekünk. Az Úr megmutatja nekünk, hogy milyen, előttünk még ismeretlen határ elfogadását kéri tőlünk: egy pontig ismeretet és bizonyosságot kapunk tőle, ettől kezdve pedig türelemre, alázatra és annak elfogadására hív bennünket, amit az ő legfensőbb jósága megszab.”
A Lepel és a Szentháromság kapcsolatát vizsgálva a szerző felhívja az olvasó figyelmét arra, hogy az ábrázolások egy ritka változatán a kereszt helyén a földre terített Lepel látható. Ez „egyfajta művészi szabadság megnyilvánulása, ugyanakkor jelzésértékkel is bír: azt a felfogást tükrözi, amely a Leplet szorosan összekapcsolja Jézus személyével, a Fiúéval, egészen odáig, hogy a Szentháromság ábrázolásakor a Lepel jeleníti meg őt” – véli a szerző, majd a Lepel és Jézus kapcsolatát vizsgálja. Sokak számára talán ez lehet a legtöbb kérdést kiváltó téma, s ez elvezet a szerző azon megállapításához, hogy az ereklye évszázados tiszteletének titka annak érzelmi többletjelentésében és a szemlélő magatartásában rejlik, aki tekintetét a „kirajzolódó arcra szegezve önkéntelenül is kapcsolatba hozza azt a Jézus élete végén bekövetkező eseményekkel, és amennyire ez a történetfontos számára, annyira természetesen érzelmileg is kötődni fog a Leplen látható képmáshoz.”
Ghiberti atya könyvében – a tudományos kutatások eredményei mellett – vizsgálja a Lepel és az Eucharisztia, a Szent Szűz, a szentek, ember és test, öröm és szenvedés, öregkor és halál, továbbá a papság kapcsolatát, valamint az ezek mögött meghúzódó lelki tartalmakat, s kutatja a Lepel évszázados titkát.
Csuti-Mátyás Zsófia
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése