Miért ne lehetnék katolikus?
– teszi fel magának a kérdést Andreas Theurer evangélikus lelkész,
miután sorra veszi könyvében a katolikusok és a protestánsok hitbeli
meggyőződésének különbözőségeit. Napjainkban számtalan vegyes házasság
köttetik, de vajon a házasulandó felek és családtagjaik minden esetben
tisztában vannak-e a felekezetek vallási nézeteivel?
- a pápa és a tévedhetetlenségre vonatkozó igénye,
- Mária és a szentek tisztelete,
- a búcsú,
- a katolikusok nem csupán a hit által, hanem jócselekedetekkel is törekszenek az üdvösségre,
- a liturgia pompája, hosszas és nehezen érthető volta.
Biblia és hagyomány
„A
katolicizmus és a protestantizmus közti legtöbb teológiai probléma a
Biblia és a hagyomány jelentőségének eltérő megítéléséből fakad” –
véli Theurer. A szerző úgy látja, hogy az evangélikus tanítás szerint
csak a Szentírásra támaszkodva lehet megfelelően tájékozódni, míg a
katolikusok az egyházi hagyományt (értsd: apostolok szóbeli hagyománya) a
Biblia értelmezőjeként és kiegészítőjeként tekintik. Mi volt előbb? Az
írás vagy a hagyomány? – teszi fel ezután a provokatív kérdést a
lelkipásztor. „Természetesen
a hagyomány. A Biblia, azon belül is az Újszövetség, valamint a bibliai
könyvek kánonja az egyházi hagyomány eredménye, nem pedig fordítva.
Pünkösd ünnepe után már az első hetekben összegyűltek Jézus újonnan
megkeresztelt tanítványai, nők és férfiak, és istentiszteletet
tartottak, együtt ünnepelték az úrvacsorát, kereszteltek, áldást adtak,
gyógyítottak, olvastak a Szentírásból (természetesen az Ószövetségből!),
jócselekedeteket végeztek. Mihez igazodva alkottak ők ítéletet
minderről?” – kérdezi a szerző, majd arra a következtetésre jut, hogy az apostolokat kérdezték meg, tőlük tanultak. „S
ugyanilyen természetes az is, hogy az akkori liturgiák egyikéről sem
találunk semmit az újszövetségi iratokban (...) Arról, hogy a Szentírás
nem tér ki mindenre, amit Jézus mondott és tett, és sok minden szóban
hagyományozódott át, maga az evangélium tanúskodik: »De van sok egyéb
is, amit Jézus tett, és ha azt mind megírnánk egytől egyig, úgy vélem,
maga a világ sem tudná befogadni a megírt könyveket« (Jn 21,25).”
Minek a pápa?
A péteri hivatal kérdését vizsgálva a szerző a következő bibliai helyre hivatkozik: „Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel Egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta (Mt 16,18).”
A szerző szerint a protestánsok ezt a gondolatot Péter személyére
szűkítik le (hivatkozva egy esetleges fordításból adódó zavarra), s úgy
tartják, hogy az ígéret csak magának Péternek szólt. A szerző ezzel nem
azonosul, mivel értelmetlennek tartja, hogy „az ígéret csak Péter személyének szólt, az ő halálakor pedig érvényét vesztette.”
A pápa tévedhetetlensége
Az evangélikusok többnyire problematikusnak érzik a pápai tévedhetetlenség kérdését. „Amikor a római püspök ex cathedra
beszél, azaz, amikor minden keresztények pásztorának és tanítójának
feladatát teljesítve legfelsőbb apostoli akaratának nyilvánításával
meghatározza, hogy egy-egy hitbeli vagy erkölcsi tanítás az egyetemes
Egyház számára kötelező, akkor Szent Péter személyén át megígért isteni
segítség révén azzal a tévedhetetlenséggel bír, amellyel az isteni
megváltó a hitre vagy az erkölcsökre vonatkozó tanítás meghatározására
nézve Egyházát felkészültté akarta tenni; ezért a római pápa ilyen
határozatai nem az Egyház beleegyezése miatt, hanem önmagukból
kifolyólag megmásíthatatlanok.”
A
szerző nyomatékosítja, hogy ez a felhatalmazás nem azt jelenti, hogy a
pápa bármilyen magánvéleményét vagy önmaga számára meggyőzőnek tűnő
elképzelését általános egyházi tanítássá tehetné. A tévedhetetlenség azt
jelenti, hogy ha a pápa valamely hittételt bizonyosan igaznak
nyilvánít, akkor a hívők ráhagyatkozhatnak arra, hogy azt a keresztények
mindig, mindenütt és mindannyian hitték.
Mária és a szentek tisztelete
A
szentek és Mária tisztelete eljelentékteleníti Jézus Krisztust, az
egyedüli megváltót. Tiszteletükről a Biblia nem ír semmit, ráadásul a
szentek segítségül hívása a holtakkal való kapcsolatfelvétel, s mint
ilyen, spiritizmus – mondják időnként a protestánsok.
Ezzel
szemben a szerző egészen másként vélekedik erről a kérdésről. Először
is fogalmakat tisztáz: a katolikus hívők nem praktikák segítségével
fordulnak a szentekhez, hanem a közbenjárásukért imádkoznak. Továbbá
különbséget kell tenni imádás, tisztelet és fokozott tisztelet között. „A
szenteknek a katolikus tanítás szerint nem imádás, hanem tisztelet jár
ki, úgyszintén a katolikus ember a Szentháromságban hisz, nem pedig
Máriában vagy a szentekben. Az imádás Istent illeti, angyaloknak és
szenteknek ellenben tisztelet, Máriának fokozott tisztelet jár ki (...) A
katolikus tanítás szerint keresztény embernek nem is kötelessége a
szentek tisztelete vagy segítségül hívása, ami természetesen a
Mária-tiszteletre is vonatkozik.”
Mária test szerinti mennybevétele
Az
evangélikusok gyakran vitatkoznak arról is, hogy Mária teste a halála
után nem lett az enyészeté, mint egy közönséges emberé, hanem Fiához
hasonlóan ő is a földi testével együtt fölvétetett a mennybe. „A
katolikus tanítás arra nem tér ki, hogy Mária előzőleg meghalt-e
(elszenderedett), vagy földi élete végén Isten úgy vette fel őt a
mennybe testestül-lelkestül, hogy nem kellett elszenvednie a halált.”
A protestánsok kételkednek ebben, mondván, a Biblia erről nem tesz
említést. A szerző viszont egyetért azzal a gondolattal, miszerint ez
logikus folytatása a szeplőtelen fogantatásról szóló tanításnak. „Ha Mária mentes volt az eredendő bűntől – hangsúlyozza a szerző –,
akkor rá sem érvényes az az egyébként minden emberre vonatkozó
szükségszerűség, hogy testileg meg kell halnia, hogy csak az idők végén,
az utolsó ítéletkor támadjon fel újra.”
„Miért
ne lehetnék katolikus? De fogalmazhatjuk úgy is: melyek azok a
katolikus hittételek, amelyek olyan rettenetes tévútra vezetnek, hogy
indokolt lenne miattuk szétszaggatni Krisztus Testét?” A reformációt 1517-ben egészen más kérdések hívták életre – véli a szerző.
„Egészen biztos vagyok benne, hogy ha Luther egy olyan katolikus
Egyházzal állt volna szemben, amilyennek ma ismerjük, nem kockáztatta
volna az egyházszakadást. A mai különbségek katolikus részről nem
nyomnak annyit a latban, hogy az megérné a szakadás fenntartását. Ha
viszont ezt belátjuk és elismerjük, abból hívő evangélikus számára csak
egy dolog következhet: az, hogy a megosztottságot meg kell szüntetni” – hangsúlyozza Andreas Theurer.
Hogy
e könyv megírása és megjelenése milyen reakciókat váltott ki katolikus
és evangélikus körökben, és ez hogyan befolyásolta a lelkipásztor
további életútját, a kötetből kiderül, ahogy még több más vallási
különbség is górcső alá kerül a könyvben.
Csuti-Mátyás Zsófia
• • •
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése