Hogy
mit is jelent ez az ősi latin bölcsesség, kiderül a mai könyvszerdából.
Elöljáróban annyit, hogy a mondás a böjttel kapcsolatos. A böjt a szó
legtágabb értelmében lemondás a felesleges dolgokról. A böjt és
gyakorlatának szükségessége abból a tényből indul ki, hogy valóban
súlyosabb probléma olykor egyes dolgok eltúlzása, mint az alapvető javak
hiánya – írja Rupčić atya a Böjtöljetek szívből című könyv
bevezetőjében.
A
böjtről beszélni a jelenlegi korban és a mai fogyasztói mentalitással,
egy már elfeledett vallási-bibliai és keresztény témával való
foglalkozást jelent. A világban mégis egyre többen vágynak és beszélnek a
különböző terápiás böjtökről. Különféle diétákról, amelyekkel
megelőzhetők betegségek vagy a túlsúly. Ismert, hogy sok modern
betegséget okozott az élelemmel való helytelen viszony. Sokan veszélyben
érzik magukat, és megoldásokat keresnek, hogy reményt kapjanak. Újra
hangsúlyt kap a természetes életstílus – az ehhez vezető egyik út lehet a
böjt valamelyik formája.
„Az
utóbbi időben a böjt szinte nyomtalanul elveszett az Egyházban. Csak a
hamvazószerda és a nagypéntek maradt, de ez a két nap is elvesztette az
igazi gyakorlatát és tényleges jelentését. Ez a könyv a medjugorjei
események atmoszférájában íródott. Sokakat meglepett a meghívás a
böjtre: többen azt tartják, hogy túlzásról vagy fanatizmusról van szó,
mivel arra vagyunk felszólítva, hogy két nap, szerdán és pénteken
kenyéren és vízen böjtöljünk.”
Valóban csak erről lenne szó? Slavko Barbarič ferences atya – vallásteológiai doktor, pszichoterapeuta – „Böjtöljetek szívből”
című könyvén keresztül arra hív bennünket, hogy elmélkedjünk a böjtről
és a böjtre vonatkozó tapasztalatokról. Könyvének célja, hogy gyakorlati
példákon és tanácsokon át rámutasson: böjtölni jó a test és a lélek
számára egyaránt.
A könyvben olvashat arról is, hogy a Katolikus Egyház Katekizmusa mit tanít a böjtről:
„A böjtöt először az 575-ös számban említik, olyan hitbuzgalmi formákra
utalva, mint a szeretet, böjt, ima. Az 1387-es paragrafusban
hivatkoznak a böjtre, ahol a szentáldozásra való felkészülésről szólnak a
helyi Egyház törvényei szerint. Az 1430-as paragrafusban azt mondják,
hogy Jézus felhívása nem kizárólag a megtérés és a bűnbánat külső
cselekedeteire: a vezeklőövre, a hamvazásokra, böjtölésekre utal, hanem a
szív megtérésére és a belső megalázkodásra, s a hangsúlyt arra fekteti,
hogy a bűnbánati cselekedetek a szív belső megtérése nélkül
gyümölcstelenek és fölöslegesek. A külső gyakorlatok és a szív, lélek
belső állapota közti összefüggés már a prófétáknál nyilvánvaló. Az
1755-ös paragrafus ismét zárójelek közt említi a böjtöt cselekvési
példaként, amiként semmi értelme sincs, ha nem helyes szándékkal
tesszük, vagyis amikor azért böjtölünk, hogy mások lássák.”
Közismert, hogy a szentek is gyakran böjtöltek, Barbarič atya kiemeli néhányukat. Szent Benedeknél hangsúlyozza: „a
böjtnek köszönhetően lehetséges minden erény, különösen a tisztaság
erénye. Azért kell a szerzetesnek szeretnie a böjtöt és a tisztaságot,
mert ezek segítségével mond le önmagáról.” Assisi Szent Ferenc azt vallotta, hogy a böjt által tudunk leginkább hasonulni Krisztushoz, s „csak így sikerülhet majd megbocsátanunk, a szenvedéseket örömmel és szeretettel elviselnünk, »nővérünknek« nevezni a halált.” Nagy Szent Leó pápa pedig nyomatékosítja, hogy a böjt elrettenti a sátánt, és sebeink számára hatékony terápiát jelent. „Értékeljétek szerencséteket! Aki sokat kapott, sokat kell adnia. A hívők böjtje legyen a szegények táplálékává.”
Plenus
venter non studet libenter, vagyis a teli has nem tanul szívesen,
tartja a latin mondás. Lássuk, hogyan is kapcsolódik ez az ősi
bölcsesség a böjt témaköréhez. Barbarič atya hangsúlyozza, hogy teli
hassal nem sikerül jól tanulni, ahogy imádkozni sem. Az emésztéshez
ugyanis a szervezetnek a lehető legtöbb vért fel kell vennie a
szervezetből. Ha pedig az agyba kevesebb vér jut, fáradtabbnak érezzük
magunkat.
„Ugyanez érvényes az imára is: teli hassal nem imádkozunk szívesen,
szükségünk van az alvásra és a pihenésre. Világos tehát, hogy az ember a
böjti időszakban sokkal éberebb, és az anyagcseréhez sokkal rövidebb
pihenőidőre, kevesebb alvásra lesz szüksége. Ez növeli a munkakedvet.”
A
böjt és az ima hozzásegít bennünket a lelki egészséghez. Tény, hogy
böjtölésre a mai embernek is szüksége van, s korunk bizonyos problémái
is megoldhatóak lennének általa. A szerző két, fiatalokat érintő súlyos
betegséget említ, az anorexiát (az étel elutasítása) és a bulimiát
(mértéktelen evés, amit hányás követ). „Mindkét
esetben lelki problémáról van szó, amelyek a test és lélek kölcsönös
kapcsolatát megrontják, valamint az önmagukkal és a természettel való
kapcsolat károsodását is magukkal hozzák. A gyógyulás akkor kezdődik – véli az atya –,
amikor az ember megszabadítja lelkét a saját magával és másokkal való
negatív és terhes kapcsolataitól. Ezen a szinten az ima és a böjt a
lélek igazi és valódi higiéniáját hozzák létre.”
A
böjthöz kapcsolódó másik fontos fogalom a csend. Talán ezt a
legnehezebb megvalósítanunk, hiszen megszoktuk, hogy folyamatosan
beszélünk. A tévéből, a rádióból és az újságból naponta árad felénk az
újabb és újabb információ tömkelege, így aztán mindig van miről
beszélgetni társainkkal. Amíg viszont csak szemlélő és hallgató az
ember, addig „igen
keveset kell megvalósítania saját terveiből: ismétel és megtárgyal. Ez
elszegényíti a beszédét és általában a kifejező képességét.” A
fiatalok szórakozási körülményei is felszínességet mutatnak, hiszen a
szórakozóhelyeken bömbölő zene lehetetlenné teszi az értelmes, tartalmas
beszélgetések létrejöttét.
„Ebben az ürességben keletkezik az erőszak és az erőszakos társalgások.
Így jutunk arra a következtetésre, hogy képtelenek vagyunk csendben
maradni. Ahol nincs csend és nyugalom, nem is lehetséges igaz szót
kimondani” – véli a szerző.
Csak
néhány témát érintettünk Barbarič atya könyvéből, amely rendkívül
sokszínű és ötletgazdag. Találkozhatunk benne egy pappal és egy
szerzetesnővel készített rövid interjúval, olvashatunk a szervezet
egyensúlyáról, a böjt és a
béke-hála-ima-Oltáriszentség-jócselekedetek-bűnbánat kapcsolatáról,
valamint Jézus tanítványainak böjtöléséről. A szerző számos alkalommal
idéz a Bibliából, magyarázatokat fűzve hozzá, vele együtt
elmélkedhetünk, keresztutat járhatunk, megtudhatjuk azt is, hogy mire
van szüksége az emberi szervezetnek, zárásképpen pedig elolvashatjuk
XVI. Benedek pápa böjttel kapcsolatos gondolatait.
Csuti-Mátyás Zsófia
Bővebb információt a kiadvány címére kattintva kaphat:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése